Messziről ​Andromeda 0 csillagozás

Kiolvad Hirosima, Nagaszaki, Tabán:
a szellemvitorla lehanyatlik,
elgondolkodik az üdvözlet szaván,
elsírja magát a párnahéj megint,
könnyel bundabugyi, keszkenő telik;
győzhettek volna is penig.

Hirosima, Nagaszaki, Tabán

Megteltünk mind a tónusokkal,
kékkövet oldott a pohár,
fel is hajtottuk, lehet, okkal,
s kék lett az ember, előtte áll
a borus égnek, s gyufát dobál,

Pestismaszk kereste

Annyi minden rugóra ráng,
ha megfogod, magával ránt
a magakonstruált világba:
eldobod, s szállsz, úgy, mint a labda,
kerengsz körül ugrókötélen,
egyhelyben jársz mókuskeréken,
várat épít benned homok,
csodálják arénád romok,
s a libikóka hátadon
ringatja világod agyon.

Ettől, hogy szédült, nyughatatlan,
hogy felhő a füstben, por a habban;
és üresen benne reng a háló,
mert nem jött még meg a feltaláló,
ki pengét vág, ráspolyt reszel,
ki semmiből sokat vesz el,
így földbe ver a drága szándék:
legyen a jónak is ajándék.

Mert nem jött még meg a feltaláló

[…] tiara költözött a jégergatyára, […]

Hirosima, Nagaszaki, Tabán

Nos, nem egyedül jött ez a meleg fuvallat
– ott, mögötte bátyja, elefántja –,
körül a sereg áll, legalábbis a sereglet,
s a rabszolga őslakos se bánja,
esélyt ad az, ha felvilágosult a zsarnok,
jácintja, nárcisza sok, tulipánja:
s föl-alá menetelteti virágos réten
az elefantióta jatagánja.

Titusz a szabadban

Muzsika kell a drága népnek,
mert ha kilépnek, sárba lépnek,
s meg kell békülni az állapottal,
kelnek-feküdnek az állatokkal,
egy este kell, s ahogy dukál,
elmélázni a Kék Dunán,
hogy amíg csak tart a zimankó,
perdüljön a valcerre a mankó,
szemed most ne nézze az embert,
varázsolj a kucsmából cilindert,
kastély legyen a téli csárda,
Strauss, meg Offenbach a Dankó!

Öt menet

kutyád, a képzelet vezet, […]

Lámpaoltás után