Tested ​és lelkem 90% 222 csillagozás

Teljesen lesokkolt ez a történet. Nem olvastam még Bessenyei Gábor könyvet eddig. Néha véletlenszerűen ránézek a youtube csatornájára, vagy belefutok egy-egy karcba a molyon, így feltűnt hogy az írónak van szókincse és nem fél használni. Erre az olvasmányra azonban semmi nem készített fel, még a fülszöveg sem, pedig igyekezett. A borító alapjáraton semleges, de az olvasás után azt kell, mondjam illik a történethez. Amíg nem fejeztem be nem pont értettem mi ez a nyalókás dolog, de rendben, mostanra fogtam az adást.
A regény a fülszöveg szerint arról szól, hogy egy gimis lánynak, Lucának bosszúból visszaélnek a képeivel, és ez a –ne szépítsük – iskolai zaklatás milyen hullámokat vet a közvetlen környezetében.
A történetmesélő Bálint a kezdetektől Lucával szeretne lenni, így az ő elfogult szemszögéből kísérhetjük végig az eseményeket.
Nos, a mai kor magas ingerküszöbén ácsorogva talán a legtöbben itt meg is rántjuk a vállunkat, mondván van ilyen. Gyanús, hogy mindannyian találkoztunk már ehhez hasonló üggyel, ha más nem a közösségi médiákban felbukkanó celebeket követve. Rögtön meg is állapítjuk vállvonogatva, hogy persze, minek készít valaki egyáltalán képet magáról. Minek is? Hiszen sem a közösségi média, sem a baráti és párkapcsolatok nem szólnak a magamutogatásról egyáltalán. Ja, de.
Ugyanakkor… Bessenyei Gábor úgy írja le a jóízlés határán lévő, de azért majdnem mindennapos esetet első pillanattól az utolsóig, hogy úgy éreztem magam olvasás közben, mint egy reflektorfénybe került szarvas. Időnként szám elé kaptam a kezem, hogy ilyen nincs. Ilyen nincs. … Nem maga a cselekmény váltotta ki ezt, – bár lássuk be egy bántalmazás olvasása azért vált ki érzelmeket –, hanem a környezet összes nézőpontjának alapos megvizsgálása. Az, hogy az elkövetőn kívül, -aki a fotókat nyilvánossá tette, – hogyan és hányféleképpen bántják az áldozatot, hogy az aki segíteni akar is ítélkezik, hogy az akinek a legjobban kellene támogatni, csak a saját helyzetét látja ebben a történetben, hogy mennyien és menyiféleképpen vagyunk képesek bántalmazni. Borzasztó volt olvasni, az emberi gonoszság százféle árnyalatát, miközben nagyítóval kerestem, hogy én vajon melyiket követtem már el.
Természetesen az alapproblémára, -kívülálló okos felnőttként- nekem is lett volna javaslatom, és megoldásom, de nem vagyok biztos abban, hogy az nem lett volna ugyanúgy előítéletes, kikényszerített, bántó.
Besenyei Gábor nagyon jól ír. Pörgős, lendületes, könnyen olvasható, sok a párbeszéd, kevés a leírás (ez nem is feltétlenül tetszett). Amit azonban ennél is jobban tud az a témaválasztás. Egy viszonylag egyszerűnek tűnő visszaélés mértani pontosságú felboncolása. Kirázott tőle a hideg, miközben pedig nagyon valós tükröt mutatott a 21. századi lélekről. Gyerekekről és felnőttekről egyaránt. A látszat, a látszólagos közösség fontosságáról, a megfelelési kényszerekről, és az ítélettől való félelemről. Miközben bemutat egy helyzetet, és sok nézőpontot, valójában nem ítélkezik. Nem ad megnyugtató lezárásokat, csak elmesél valamit ami igazából bármelyikünkkel megtörténhet, vagy a gyerekünkkel…
Ezt a regényt valószínűleg minden középiskolás kezébe bele kellene nyomni, de legalább a pedagógusoknak és a szülőknek el kellene olvasnia, hogy a környezetükben történik ilyen legalább hellyel-közzel normálisan tudják lereagálni.
Több időbe telt megfogalmazni a véleményem, mint elolvasni a teljes könyvet. Most megyek, benyomok egy tábla csokit, és olvasok valami boldogító romantikus tinglitanglit, hogy kicsit rendezzem a lelkem. Köszönöm Gábor az élményt, nem felejtem el egyhamar!

Valóban idegesítő, irritáló és mélységesen felháborító, mégpedig azért is, mert mi, molyok érzékenyek, empatikusak és sokkal de sokkal szociálisan érzékenyebbek vagyunk, mint az emberek nagy része. Mégpedig abból kifolyólag, hogy rengeteget olvasunk, és sok-sok lelkivilággal, érzelemmel és szenvedéssel, szenvedéllyel találkozunk. Sok életet megismerve pedig nem tehetünk mást, mint hogy védelmezzük, és óvjuk azt. Együtt szenvedünk a megalázottakkal és megnyomorítottakkal. Zsigerből és választási lehetőség nélkül. Nem biztos, hogy teszünk is a bántás ellen, de minden esetre magunk a lehető legkevesebbet próbálunk meg ártani.
Ez a történet egy mérhetetlenül felháborító, galád gyalázat, aminek olvasásakor mégis örül a lelkünk, mert van benne gyönyörű jellemfejlődés és ifjú kora ellenére mélyen bölcs szereplő spoiler, és belátásra előbb-utóbb alkalmassá váló alanyok. Szóval fontos, nagyon nagy jelentőséggel bíró, hogy olvassák Bessenyei Gábor könyvét, és elgondolkozzanak a mondanivalóján minden felhorgadó harag és kényelmetlenség érzés ellenére. Hogy tudják, hová „álljanak”, hogyan reagáljanak egy áldozat szerepbe kényszerült emberrel kapcsolatban. Ez és a közösségi média szerepe különösen fontos a mai ifjúság életében. Tanuljuk meg önmagunkat és a saját érzéseinket kezelni, és cselekedni, ha elénk penderül hirtelen a meztelen valóság.

„Mert ha te is csak más szemén keresztül nézed magad, ha gyűlölöd magad, hogy várhatod el, hogy más szeressen?”

Ez egy nagyon mai és fontos témát boncolgató könyv. Bár néha szerintem túl volt húzva, de szerintem így tudta a legjobban átadni, amit szeretett volna az író. Az is érdekes volt és újdonság is számomra, hogy nem az áldozat és nem is az elkövető szemszögéből, hanem egy harmadik ember szemszögéből látjuk a történetet. És mivel az áldozatot szereti így érdekes az ő kételyeit és kétségeit is megismerni.
Ahogy az író szeretné is, ez nem egy cukormázas, habos-babos love story, hanem valóban az élet jön át a lapokon. Itt a jó nem győz, csak félig – meddig és a rossz nem nyeri el méltó büntetését. Amit számomra szörnyű volt olvasni, de sajnos elhiszem és tudom ez a mai valóság. Talán ez ami nem tetszett. De mindenképpen érdemes olvasni. Ajánlom a téma miatt mindenképp minél hamarabb főleg a lányoknak akár már 12-13 éves kortól, hogy mire odaérnek, tudják milyen következményekkel járhat az, hogy nem feltétlenül az eszünkre, hanem a szívünkre hallgatunk. Hogy ami felkerül a netre azt többé senki le nem szedi. És hogy az is megbánthat és elárulhat minket, akiben bízunk és akit szeretünk. Ez az élet, tele veszéllyel.

Ha van olyan könyv, amit egy mai tini kezébe adnék, hogy olvassa el, EZ az. Nagyon elgondolkodtató és fontos témákat jár körbe, olyanokat, amibe nemhogy egy fiatal, de talán még egy felnőtt sem mindig gondol bele.

A történet főszereplője Bálint. Ő az iskola egyik legnépszerűbb tanulója, nagyon jól focizik, sőt még egy menő YouTube csatornája is van. Bálintnak tetszik egy lány, Luca, aki azonban az egyik legjobb barátjának, Áronnak a barátnője. Azonban kiderül, hogy érzelmei nem egyoldalúak, Lucának is tetszik Bálint, ám fél kilépni az Áronnal való kapcsolatából, mert még korábban meztelen képeket küldött a fiúnak, aki most azzal zsarolja a lányt, hogyha szakít vele, kiteszi őket a netre. Luca végül már nem bírja tovább a zsarolással járó nyomást és mégis szakít a fiúval, aki aztán tényleg eleget tesz a fenyegetésnek és anonim módon kiszivárogtatja a képeket.

Luca élete hirtelen a feje tetejére áll és a népszerűség magasságból hirtelen a mélybe zuhan. Miután előbb-utóbb mindenkihez eljutnak a képek, már senki nem kezeli ugyanúgy a lányt, ahogy ő sem saját magát. Bálint megpróbál a lány oldalára állni, de csupán annyit ér el, hogy hirtelen ő is a periférián találja magát.

Nagyon sajnáltam a szereplőket, mert egyikük sem érdemelte meg a dolgokat, amikkel szembe kellett nézniük. Bálint egyértelműen csak külső szereplőként csöppent bele a szituációba, ami aztán az ő életére is kihatással volt, de szerintem Luca sem hibáztató semmiért, hiszen igen, nem volt okos engedni a nyomásnak és képeket küldeni magáról, ugyanakkor ez még nem jogosít fel senkit arra, hogy vissza is éljenek ezekkel a fotókkal.

Nagyon gyomorszorító és meglehetősen frusztráló volt végigolvasni ezt az egész vonat katasztrófát, mert szerintem a szerző nagyon jól rátapintott arra, hogy pontosan mi is történne egy hasonló szituációban, hogy maga az áldozat mennyire kiszolgáltatottá válik, és hogy mennyire nincsen semmilyen eszköz a kezében, hogy megvédje magát. Szerintem a történet reális lezárást kapott, és bár én végig azt vártam, hogy végre szóljanak egy felnőttnek, de igazából lehet, hogy az sem segített volna sokat. Miután elolvastam a regényt, sokáig gondolkoztam ezen, hogy mit lehetne tenni egy ilyen esetben, végül megkérdeztem a jogász férjemet is. Kiderült, hogy tényleg szinte semmit. Hiába tesz valaki feljelentést, ha az áldozat elmúlt 18 éves, akkor maximum egy polgári pert lehet indítani, de még az sem biztos, hogy sikeresen zárulna.

Tetszett, hogy a regény nem csak egyféle problémára koncentrált, hanem Bálint Benedekhez való viszonya által bepillantást nyertünk abba is, hogy olykor az amúgy jószándékú fiatalok sem tudják felmérni, hogy a szavaiknak és a tetteiknek milyen következményei lehetnek, és egy-egy viccesnek szánt beszólás milyen mély sebeket okozhat másoknak.

A csak fiú szemszögből írt könyvek meglehetősen alulreprezentáltak a piacon, éppen ezért nagyon örültem, hogy a szerző Első csók és egyéb démonok című könyvéhez hasonlóan most ismét egy fiú szemszögéből olvashattam ezt a regényt. Amikor egy női szerző próbál az erősebbik nem szemszögéből írni, azt többnyire nem érzem hitelesnek, mert szinte mindig tökéletesnek vannak ábrázolva a srácok és soha nem látjuk meg a szerencsétlenkedéseiket, a küzdelmeiket, a vívódásukat, hogy ugyanolyan esetlen tinik tudnak lenni, mint a lányregényekben a lányok. Nagyon tetszett, hogy Bálint sem volt tökéletes, ő is ugyanúgy hibázott néha, sokszor volt bizonytalan és olykor benne is merültek fel kétségek, hogy nem kellene-e a könnyebb utat választani. A könyv szerintem nagyon jól rávilágított arra, hogy bár a szereplők felnőttnek tűnnek, de igazából nem azok és 18 évesen még sok mindenben lenne szükségük iránymutatásra. A kedvenc szereplőm egyébként Bálint húga, Petra volt, aki egy nagyon jól eltalált karakter volt.

Véleményem szerint a történet nagyon jól bemutatja a közösségi média és az internet veszélyeit, és hogy mennyire kiszolgáltatottá teheti az embereket, ha nem elég óvatosak és egyetlen apró hiba egy szempillantás alatt tönkreteheti az életünket. Nagyon elgondolkodtató volt az a rész, amikor Bálint apukája arról beszélt, hogy a fiatalok régen is ugyanúgy követtek el hibákat, csak nem volt mindenki zsebében egy okostelefon, hogy azt rögzítse, majd egy pillanat alatt több száz, több ezer ember számára eljutassa, hogy aztán örökre az internet bugyraiba ragadva akár a világ másik felén lévő emberek millióihoz is eljusson akár rossz kezekbe kerülve.

Szeretném megjegyezni, hogy mennyire jó jót tett a könyvnek a címváltás és a borító is nagyon jól el lett találva. Összességében nekem nagyon tetszett ez a regény és fiataloknak és felnőtteknek egyaránt őszintén ajánlom!

http://veronikasreaderfeeder.com/bessenyei-gabor-tested…

Ez aztán nem egy laza délutáni piskóta ifjúsági, hanem igen kemény témákat (bullying, zsarolás, megalázás, zaklatás) boncolgató ifjúsági dráma. Nem is tudom, merről induljak, de kezdjük azzal, hogy én IMÁDTAM a szerző másik ifjúsági regényét, Az első csók és egyéb démonokat, ezért száz százalék volt, hogy fogok még tőle olvasni, és arra is fogadni tudtam volna, hogy szeretni fogom. Szerettem is a Tested és lelkemet, bár témájánál fogva ezt azért nehéz így kijelenteni, mert olykor annyira kínos, zavarba ejtő is volt olvasni, hogy maga az olvasás volt kényelmetlen érzés – de nem hinném, hogy ez gyengesége lenne a regénynek – sőt, kifejezetten úgy vagyok vele, hogy nagyon hatásosan voltak benne felépítve kulcsfontosságú részek. Akkor mégis miért csak négy csillag? Őszintén, részben azért, mert Az első csók egyszerűen jobban tetszett, jobban elvitt, jobban szórakoztatott, és szerintem precízebben is volt összehúzva akár a karaktereket nézve, akár a cselekményt nézve. A Tested és lelkem közepe nekem kicsit leült, néhol ismételtük ugyanazokat a belső monológokat, és éreztem, hogy itt még lesznek dolgok, csak várni kell rájuk. Kifejezetten tetszett, amikor Benedek szálán az iskolai bullying témája is előtérbe került, és az, ahogy a főszereplő reagált erre az egészre. Ezt még akár szívesen láttam volna bővebben is, főleg, hogy a regény végével Bálint sok mindent másképp kezd látni, viszont a könyv vége kicsit hirtelen jött nekem. Mindeközben viszont a szerző tini fiú karakterei annyira életszagúak, egyszerűen elhiszem neki (nőként), hogy a tizenéves fiúk tényleg így gondolkoznak, így éreznek – oh igen, a tinédzserkori kusza érzelmek leírásait nagyon éltem, mondjuk, ez lehet nem is tinédzserkori, mert én mostanában is szoktam így érezni – mik ezek az érzések, honnan jöttek és te jó ég mihez is kezdjek velük. Szerettem, hogy Bálint nem a tökéletes fiú főszereplő, de mégis jó szemszög karakter, hogy ennek a könyvnek a történetét végig lássuk vele. Én mindenképp ajánlom olvasásra ezt a könyvet is Bessenyei Gábortól, csak készítsétek fel a lelketeket, hogy kicsit meg fogja cincálni a könyv, de valószínűnek tartom, részben ez is volt a cél. De ha esetleg féltek a témájától, vagy nem szeretnétek ennyire drámai vonalra menni, akkor csak tudjátok, hogy a másikat, az Az első csók és egyéb démonokat kötelező jelleggel ajánlom! Köszöntem!

Igazán aktuális történet, elgondolkodtató mondanivalóval és remélhetőleg sokakhoz el is jut és elhinti a magot, hogy ez bárkivel megtörténhet. spoiler
Bálint hihetetlenül klassz, főleg a fejlődése, az igazságérzete.. és a lelke. Lucával annyira nem sikerült kibékülnöm, mert a „legvidámabb, legmagabiztosabb” lány az osztályban, aki „szeret olvasni, szívesen bulizik, jól tanul” – hát ő messze nem jut addig az érési folyamatban, mint Bálint. Persze, mindenki követ el hülyeségeket, de talán mégis már ilyenkor is felismerhető lehet a párkapcsolati terror, amivel elkerülhető az, hogy ilyen helyzetbe kerüljön az ember lánya. Vagy csak a józan paraszti észre számíthatunk….
Az mindenesetre tényleg a könyv pozitív eredménye, hogy ad egy jókora löketet az empátiának, főleg azzal a kérdéssel, hogy „és mit tennél, ha a testvéreddel” történne ilyen.
Olvasás közben párszor eszembe jutott, hogy jó lenne ha váltott szemszöggel került volna megírásra, de azt hiszem – sőt, így a végén tudom –, hogy így volt ez jó, Luca nem adott volna hozzá annyit a történethez, ami megérte volna a folyamatos önmarcangolás hallgatását. Nem egy harcos típus, amiért nagy kár. Ha nem a királylányt játszotta volna végig, akit megment a hős lovag, hanem tesz is magáért valamit, néha egy-egy oltással, az még adhatna egy önbizalomlöketet azoknak, akiket – bármiért is – érint a bullying.

“-A technikai fejlődés nem segít jobb emberré válni.”

Izig-vérig mai, modern, magyar iskolai élet és ifjúsági történet. Lehet pont ezért nem jutott el a szívemig (nem vagyok már mai csirke), lelkemtől messze maradt. Szereplőket sem tudtam megszeretni. Fiúk, a jóképűség, vagányság nem minden. Lehet valaki szellemileg nagyon okos, ha a viselkedése pont nem támasztja ezt alá. Csak magadra számíthatsz érzés! Luca szüleiben hatalmasat csalódtam.
Ennek ellenére nagyon fontos, pontos, magával ragadó, lendületes történetnek tartom, amit minden tinédzsernek olvasnia kellene, mit nem szabad a való világban címszóval!
Téma, megvalósítás jeles.
Milyen könyvet választ végül Luca??? Tessen megírni! Köszönöm.

„Szeretem az olyan ifjúsági könyveket, amelyeknek van igazi mondanivalójuk, és nem csak a megszokott fiú-lány huzavonáról szólnak. Furcsa belegondolni, hogy már nem az én korcsoportomról szólnak azok a történetek, amelyeknek a középpontjában középiskolások állnak, pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy a szalagavatóra készültem, pont, mint Bálint és Luca.
Nagyon különleges és tanulságos regény ez, aminek a mondanivalója nem is lehetne aktuálisabb. A szereplők nem kétdimenziós papírmasé karakterek, sokkal inkább hús-vér tinédzsereknek érződnek, akik nem hibátlanok, de pont ezért szerethetőek. Bessenyei Gábor nagyon megragadta a napjaink fiatalainak életét, jellemét és problémáit, és talán pont azért tetszett annyira a kötet, mert teljesen bele tudtam élni magam az egyes helyzetekbe a logikus felépítésnek köszönhetően.”

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2022/02/bessenyei-ga…

Nagyon megosztó történet, nagyon aktuális és nagyon szívszorító is egyben. A mai kapcsolatokat nagy százalékban meghatározza a média, az internetes portálok, ami egyik nagy előnye, hogy napi szinten tudják tartani a kapcsolatot a párok. De ennek van egy nagyon nagy árnyoldala is, amit ebben a történetben is megismerhetünk.

Az talán most már vagy talán nem is volt kérdés tárgya, hogy aki kiszivárogtatja a privát képeket a nagyközönségnek az bűnös az ügyben. A vita inkább ott szokott elkezdődni, hogy aki ilyen személyes tartalmat közölt magáról privát üzenetváltásban onnan eredeztethető-e az igazi probléma. Luca egyik monológja aranyat ért ebben a könyvben, amikor elmondja, hogy az emberek sajnos jelentős része imádja, ha valaki hibázik körülötte, és a hiba elkövetőjét pedig gyűlölni „kell”. Undorító volt, hogy bántak az emberek, még Luca saját apja is a lánnyal. Rengetegen megérdemeltnek gondolták a viselkedésüket Lucával szemben és egy pillanatra sem gondoltak bele az ő helyzetébe.

Kiábrándító volt a regény az első mondatától az utolsóig. Két szereplőt, akit kiemelnék, az egyik Petra, Bálint húga, aki sokszor helyretette a bátyját, és talán ennek a lánynak volt a legmagasabb az érzelmi intelligenciája a szereplők között. A másik pedig Balla Benedek volt, aki szintén nagyon felnyitotta Bálint szemét, és ráébresztette a viselkedésére. Ezekkel együtt szinte ijesztő volt ráébredni arra Bálinttal együtt, hogy a „jó” besorolásba illő főszereplő is lehet, hogy ugyanolyan rossz, mint a többi ember körülötte. Kíváncsi lettem volna, hogyha nem a hőn szeretett lányról kerültek volna ki ilyen képek, akkor is ilyen lovagiasan viselkedett volna. Az utolsó mondata a könyvnek pedig bekerült a kedvenc könyves idézeteim közé.

Nagyon sok fiatalkorúnak oda kéne adni ezt a regényt, hogy megérezzék az ilyen helyzetek súlyát mindkét oldalról: a bántalmazóéról és a bántalmazottéról is.

Jó kis könyv ez.
Egy kicsit nekem fura volt, hogy jelenidőben van a regény, de ez nem rontott az élvezeti értékén.
A sztori elég kemény és csak örülni tudok neki, hogy a mi időnkben (és a mi iskolánkban) nem volt ilyen.
Luca helyzete több mint nehéz volt, de lássuk be, Bálintnak se volt egyszerű ez a szituáció.
Gábornak sikerült jól belehelyezkednie a középiskolások életébe, pedig na, már nem most volt neki se az a korszak (és ez fáj mert egyidősek vagyunk Xd).
Szóval na, remek könyv, jó sztori, bőséges mondanivaló. Irány olvasni.