Az ​első csók és egyéb démonok 28 csillagozás

Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok

Vajon ​mi az ijesztőbb: egy szellem vagy életem első csókja?

Patrik tizenhat éves, és úgy érzi, már nagyon ideje lenne járni valakivel. Amikor észreveszi, hogy Emma, a suli egyik legszebb lánya egyre biztatóbb jeleket küld felé, alig hisz a szerencséjének.
Minden szuperül alakul, ám egy éjszaka megjelenik a kollégiumban Patrik halott kutyájának szelleme.
De mit akar tőle a frissen eltemetett házi kedvenc? És miért beteg Patrik édesanyja, ha az orvosok nem találnak semmi okot?
Patrik maga kezd nyomozni.
Felkeresi egyik régi iskolatársát, Lilit, akiről azt pletykálják, hogy igazi boszorkány.
Szellemek, átkok, éjszakai szeánszok – kiderül, hogy a lánynak mindez meg sem kottyan, de a sötét erő, ami Patrik családját fenyegeti, sokkal kegyetlenebb, mint bármelyikük sejtette volna.

Patrik úgy érzi, kettészakad az élete.
Odahaza egy ismeretlen misztikus fenyegetés telepszik rá, miközben a kollégiumban próbálja teljes szívvel belevetni… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634575283

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Eppel Patrik


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Charry P
Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok

Emelem kalapom Bessenyei Gábor előtt. És ezt bármiféle irónia nélkül mondom. Komolyan.

A történet Debrecenben játszódik, ami nálam már eleve egy plusz pont volt:DD De ennél azért igazságosabb vagyok, itt vannak a főbb szempontok is, amiért szerintem ez a könyv ifjúsági kategóriában kiemelkedő:
A főszereplőnk Patrik, szerintem kifejezetten hiteles kamasz volt, kellő bizonytalansággal, de nem csapott át hisztibe. A többi szereplő ugyanígy.
Azt hittem valami szellemek léteznek és azt mondják bú féle regény lesz, de kellemeset csalódtam. Egy 360 oldalas könyvhöz képest elképesztően jól felépített világa van. Mindent elmagyaráz, mindennek van köze mindenhez és úgy tud átcsapni átlag gimis sztoriból, fantasyba, hogy az valami hihetetlen. Minden részlet tökéletesen van elhelyezve. spoiler
Azok akik azt hiszik nem szeretik a magyar írók regényeit szerintem mindenképp olvassák el, mert igen, ilyen is lehet a modernkori irodalom M.o.-n. Igenis vannak igényes könyvek.
Persze a helyén kell értékelni, de ott tökéletesen megállja a helyét. Vicces, jól fel van építve és hitelesek a karakterek.
Tényleg csak azt tudom mondani, hogy olvassátok:)

>!
AniTiger MP
Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok

Ha nem fájna a szívem Titánért (*hüpp*), és nem tartanám hatalmas balféknek ezt a csóri Patrikot, akkor egészen biztosan 5 csillagot adok ennek a történetnek, ám az én ízlésemhez mérten furcsa volt a romantikus-szál, és több volt a káromkodás, mint szeretem. Mindazonáltal fergeteges az író szövege, és irtó humoros szituációkba keveri szerencsétlen főszereplőjét, szóval nekem bejött.

Lightos, vicces, izgalmas urban fantasy, tökéletes VP-regény.

Bővebben a blogon…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/12/Bessenyei…

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634575283
>!
M_Annie_99
Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok

Úristen, hát én alig jutok szóhoz…! Nemrég fejeztem be az olvasást, és most próbálom összeszedni a gondolataimat egy értelmes csokorba, de nagyon nem akar menni a dolog… Legszívesebben már a szombati könyvbemutatón lennék, hogy személyesen faggathassam Gábort, de sebaj, majd ennek is eljön az ideje… csak bírjam kivárni, te jó ég! :D Igen, ez volt az első gondolatom csütörtökön, az olvasás befejezése után, és hála a jó égnek, ez meg is történt, ígérem, mesélni is fogok róla! ;)

Hú – veszek egy mély levegőt, és bele is fogok Nektek a mesélésbe, csak az a két nap úgy repült el, mintha nem írtam volna szerdán élelmiszer-kémiából zh-t, és a csütörtök reggelemet pedig nem az élelmiszer-nyersanyagismeret indította volna, hanem Patrik és az ő misztikummal átszőtt története.

„Furcsa volt, hogy már nem dobog a szíve.”

Akkor kezdjünk mindent a legelején!

Ahogyan a fülszövegünk is említi, a főszereplőnk a 16 éves Patrik, aki már nagyon szeretne belekóstolni a párkapcsolatok világába. Úgy tűnik, a szerencse mellészegődik, hiszen az egyik legszebb lány a suliból érdeklődni kezd iránta, ami felvillanyozza a mindennapjait. Igen ám, azonban ez túl kiszámítható lenne, ezért az írónk csavart Nekünk egyet a történeten, és hirtelen, az éjszaka kellős közepén megjelenik a főhősünk szeretett kutyájának szelleme.

Az ember már csak ezt olvasva elkezd gondolkozni, hogy ugyan mi a csudát akarhat egy háziállat, de ez még korántsem elég, mivel akadnak más problémák is – továbbolvasva a tartalmat, csak egyre feljebb szökik a szemöldökünk, hogy mégis milyen betegséget nem képesek felfedezni az orvosok, ha Patrik édesanyja egyértelműen produkál konkrét tüneteket?

Azután haladva a sorok rengetegjében, meglepetten látjuk, hogy a fiú maga kezd el kutakodni a dolgok miért-je után, amiben egy régi általános iskolás társa lesz segítségére, akitől nem áll távol a misztikum világa.

Na, kedves olvasóim, ezt rakjátok össze!

Ugye milyen jó kis fantáziaképeket lehet szövögetni ezekből az információmorzsákból? Én is eljátszadoztam pár gondolattal, hogy mit is akarhat kihozni ebből a legújabb regényében a szerző, de jobbnak láttam, ha a „saját bőrömön” tapasztalom ezt meg, ezért egyből bele is vetettem magamat az olvasásba. Tudniillik, volt szerencsém bepillantani a „kulisszák mögé”, és olvasni fejezeteket a készülő regényből, de nyilván más egy végleges változatot látni, teljes egészében, s úgy kialakítani egy véleményt, amit Veletek is megoszthatok. :)

„Két lehetőségem volt, vagy megőrültem, vagy tényleg létezik egy olyan valóság, amit eddig nem ismertem. És az, hogy egy $@!% horrorfilmben élek, még mindig barátságosabb gondolatnak tűnt, mint hogy elment az eszem.”

A történetünk egy teljesen átlagos vasárnappal kezdődik, ahol megismerjük Patrikot, aki végigkalauzol minket az egész könyvön – még viszonylag homályos képeket kapunk róla, a családjáról, arról, hogy milyen is pontosan az élete, de ez nem baj, minden szépen kibontakozik, ahogyan haladunk előre.

Azt a bizonyos lavinát a halott kutya megjelenése indítja el – ezzel kapcsolatban is csak sejtéseink vannak, mivel az író keveset árul el, Mi, olvasók pedig próbáljuk fejben összekapcsolni a történteket a fülszöveggel, de az sehogyan sem akar sikerülni. Azt gondoltam magamban, hogy ne kapkodjunk, ahogyan megismertem Gábort az eddigi munkái alapján, nem kevés csavart eszelt ki, csak ki kell várnunk, mikor jön el ezeknek az ideje. És hogy milyen jól gondoltam…

„Időnként meg-megállt, hátranézett, próbált ösztökélni, de én nem siettem. Kinek lenne sietős, hogy találkozzon a megbomlott elméje végtermékével?”

Miután a fentebb említett gondolattal megnyugtattam magam, jókedvűen dőltem hátra, s adtam át magam az olvasás örömének, azonban meg kell hagynom, nagyon résen kellett lennem, mert akadtak olyan elejtett mondatok, vagy mondatrészek, amiknek később még jelentős szerepe akadt a cselekmények alakulásában.

„Furcsa, hogy a vágyott dolgok mennyi félelemmel járhatnak.”

A teljes egészet tekintve sem tudok rosszat mondani Nektek erről a történetről, mert egyszerűen olyannyira jól van összeillesztve minden egyes darabka, hogy azt öröm lenne vizsgálni, még nagyító alatt is.
Maga a történetvezetés Gábor sajátos stílusában megy végbe, és a fokozatos feszültségkeltés, s állandó izgalom mellett a humor sem hiányzik az oldalakról.

„- Az ilyen fiatal fiúk amúgy is mindig vidámak – folytatta –, biztos nem zavarja egy kis bolondozás.
– Vidámak? – szólalt meg a mellette ülő nő. (…) – Szerinted itt lenne akkor? Biztos gondjai vannak. Fogadjunk, bukásra áll matematikából, és kíváncsi a következő témazáró kérdéseire.
– Nem állok bukásra matekból! – jelentettem ki. Azt nem tettem hozzá, hogy csak majdnem, de az elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg megkaphatnám-e a következő témazáró kérdéseit. (…)
– Hallottad, buktad a fogadást! – mutatott rá a kövér nő a lila hajú barátnőjére.
– Mindegy – legyintett a másik –, úgyse volt tétje.
– Ne vicceljetek már! – szólalt meg a harmadik asszony, aki a sötét ellenére, mintha csak egy pókerpartin üldögélne, napszemüveget és napellenzőt viselt. (…) – Ez a fiúcska sem más, mint a többiek, akik idejárnak, valószínűleg egy lány miatt jött ide.
– Nem – ráztam a fejem –, nem egy lány miatt.
– Fiú! Fiú miatt! – csapott le a legkövérebb nő. – Rögtön tudtam, ez a csípőmozgás, amivel beringott ide, azon nyomban gyanússá tette.”

Mint azt láthatjátok, egy igazi Humor Herolddal van dolgunk, aki nem hagyja, hogy véresen komolyan vegyük a dolgokat, és mindig képes valamit kitalálni, amivel még egy kényesebb témát feldolgozó könyvet is boldogan veszünk a kezünkbe, mert tudjuk, hogy a hitelesség mellett olyan élményt nyújt számunkra, amire szívesen gondolunk vissza , vagy akár szívesen olvassuk újra.

„- Nem tudtam, hogy ilyen profi vagy – méregetett Emma.
– Nem vagyok – feleltem álszerényen –, csak azt akartam, hogy ezt hidd. Igazából fogalmam sincs, hogy mit csinálok.”

Ami számomra egy hatalmas plusz pont volt, az nem más, mint a szereplők stílusa, és szóhasználata. Olyan jól sikerült eltalálni a mai tizenévesek nyelvezetét, hogy már csak emiatt gördülékenyebben lehet olvasni a könyvet; és merem állítani, hogy senkinek sem fog erőltetett benyomást kelteni, mivel - akár rossz, akár nem -, ténylegesen így beszél lassan már mindenki a korombeliek közül. Azt már meg sem említem, hogy az egyes „személyiségtípusok” viselkedése is tökéletesen van ábrázolva, úgyhogy beszéljen helyettem a kedvenc idézetem:

„- Mi van már itt mindenkivel? – tárta szét a karját a srác. – Ez csak nyelvtan, öcsém!
– Amiből kettes vagy, öcsém! – vágott oda rögtön Olivér. Még soha nem láttam így felpörögve, úgy látszik, jót tesz neki a női társaság.
– Kopjatok le! – csattant fel Császár. – Ennyi idiótát… Most bemegyek a budiba, megnézem a seggem a tükörben, mert még az is jobb társaság, mint ti vagytok.
– Kösz szépen… – fintorodott el Emma.
– Hé, ez rátok nem vonatkozik, lányok, csak erre a két gyökérre – szabadkozott Császár.
– Azt hiszem, jobb, ha megyünk – intett Réka Emmának.
– Öcsém! – háborgott Császár, még mielőtt a két lány továbbállt. – Tényleg nem rátok gondoltam.
– Figyu! – szólt oda neki Olivér, majd az emeletre éppen felérő Bali felé mutatott. Ott jön a segged, menj, játssz vele, hátha jobb társaság lesz.”

Azt hiszem, ez már elég bizonyíték arra, hogy a karaktereink hitelesek, a mai világból vett átlagos személyek, akiknek az eszmefuttatásai a lehető legjobban vannak közvetítve az olvasó felé. Nyilván Patrikot ismerhetjük meg a leginkább, az ő gondolatait láthatjuk közvetlen közelről, ami nekem azért tetszett annyira, mert így megismerhettem, mi játszódhat le a másik félben, miközben közeledik egy lány felé – mivel, ahogyan én is tapasztaltam, tényleg képes teljesen mást levenni egy lány a másik nem közeledéséből, mint ahogyan nagy valószínűséggel az lejátszódik az adott fiúban. Ez az a tényező, amit az írónk igazán szeretett volna bemutatni, és mindezt egy igazán egyedülálló módon sikerült is megtennie.

„- Hogy állsz? – szólt be a próbafülkébe.
(…)
– Mindjárt – szóltam ki. (…)
Egy perc múlva már az új nadrágban léptem ki Emma elé. Ő kicsit hátrált, majd alaposan végigmért.
– Fordulj! – pörgette körbe a mutatóujját maga előtt. Ellentmondást nem tűrő volt a parancs, mégis viccesen könnyed, én pedig engedtem neki. – Nem rossz – hozta meg végül az ítéletet.
Ezt most a fenekemre mondta, vagy a farmerre? – töprengtem. – Lehetséges, hogy direkt volt kétértelmű, és flörtölni próbált? Á, nem… biztos csak a farmerre gondolt.”

Az csak a ráadás volt, hogy egy jól kitalált és pörgő misztikus szállal tudta ezt a témát megfűszerezni, s mindezek mellé még egyéb komolyabb üzeneteket is elrejtett a sorok közé. Higgyétek el nekem, hogy ha egyszer leültem olvasni Az első csók és egyéb démonokat, nem álltam fel egyhamar a könyv elől. :D Egyszerűen magával ragadott az a világ, amit Gábor újonnan alkotott, és csak olvastam, és olvastam – aztán már csak azt vettem észre, hogy a könyv felénél jártam. :D Ez velem igen ritkán esik meg, főleg most, hogy elkezdtem az egyetemet, s a napjaim többségében, amikor nem tanulok, csak fekszem az ágyon, és örülök, hogy még élek… :’D

„Mert hidd el, vannak olyan dolgok, amik a legjobb mikroszkóp alatt is láthatatlanok.”

Egy szó mint száz, csak azt szerettem volna Nektek mondani, hogy sikerült egy új kedvencet avatnom az írótól, s bátran merem kijelenteni, hogy Bessenyei Gábornak sikerült egy olyan történetet adnia nekem, amibe bármikor újra fejest ugranék, s tennék rá, hogy már olvastam. Tudniillik, ez nálam csak azért nagy szó, mert nem szokásom könyveket újraolvasni, és ezt csak másodjára merem kijelenti egy regénnyel kapcsolatban!
Úgyhogy, kedves olvasóim, én csak bátorítani tudlak Titeket arra, hogy ismerkedjetek meg Patrikkal, s fedezzétek fel vele együtt az első csók élményét!

https://pagebypagewithanne.blogspot.com/2018/11/ertekel…

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog
Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok

Számomra ez egy öt csillagos regény volt. A főszereplőket nagyon megszerettem, a romantikus részt pedig egyenesen imádtam! Jó ötlet volt ilyen részletesen és érzékletesen megmutatni azt, hogy egy srác is lehet félénk, és mi is lapul a mélyben. Emellett a természetfeletti szál is mindent vitt.

Bővebben a blogomon :)
▶️ http://sorok-kozott.hu/2018/11/konyvkritika-bessenyei-g…

>!
Molymacska P
Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok

Bessenyei Gábor munkásságát már régóta követem, főleg a vlog formájában (mert bár érdekel a mitológia, de nem ilyen szinten…) és borzasztóan vártam, hogy Gábor Vörös pöttyös könyvét olvashassam. Főleg hogy egy ideig csapból is azt folyt, hogy jön az új Vörös pöttyös könyve. Végül is a marketing célba ért…
A könyv pont emiatt egy kicsit csalódás is volt, hiszen azt vártam, hogy nagyon jó lesz, és tökéletes, de mégis egy kicsit tökéletlent kaptam. Azt vártam, hogy megismerem a férfi gondolkodást, és cuki szellem cuccok lesznek benne, de könyv mégis mást állított fókuszba.
A szerelmi szál, ami nem szerelmes, szóval nevezzük iskolai szálnak, hétköznaponként játszódtak, amikor Patrik a koliban volt. Vicces volt, tényleg volt néhány mondat, ami nagyon fiús volt, de mégis úgy éreztem, az érzések, amiket leír sokszor minden tinédzserre vonatkoztatható. Emiatt imádtam ezeket a részeket, hiszen ebben talán megvolt az a várt rész, amit kapni szerettem volna. Nagyjából… a Vég konklúzió, bár igaz, de azért szíven üti az embert. Jó, értem, ezt a srácok kinövik, mégis… azért nehéz volt elfogadni.
A hétköznapok történetei között volt Császár is, akit annyira lehet utálni… és igen, bár Császár egy tesztoszterontúltengéses tinédzser, de tényleg sokszor ő testesíti meg azt a fajta fiú-fiú barátságot (kapcsolatot?) amit mi lányok kevésbé szoktunk észrevenni (hiszen a lányok sokkal… másabbak ilyen szempontból). A végén nagyon tetszett, hogy Patrik kiáll magáért, mégis kicsit keserédes az öröm, hiszen amit mutatott, az nem sokkal másabb, mint ahogy Császár viselkedett.
A hétköznapi szálakkal nekem több problémám is volt: egyrészről, hogy a hétvégi szálba csak minimálisan kapcsolódtak bele (ha kihagyják a hétköznapi szálat, egy korrekt kalandos kisregény lett volna. Ami nem negatívum, az sokkal inkább, hogy a két fő szálat nehezen tudta az író összekötni. És hát nem is sikerült teljesen), emiatt hiányérzetem is volt kicsit. Másrészről főleg a fiú-fiú beszélgetéseknél (és hatványozottan a könyv elején) olyan szleng szövegek pattognak, hogy én csak néztem, és úgy éreztem magam, mint egy nagymama: mert én ezt már csak korlátozottan tudtam elolvasni. (gáz vagyok, tudom… :D ). Kicsit azért is negatív, hogy most én nem értem, az okés, de mondjuk a jövendő olvasói nem fogják… mondjuk ez a jövő kérdése…
A hétvége misztikus kalandos szálban már kevéssé volt problémám. Az nem csak a kalandokról szólt, de a családról, az összetartásról, a kapcsolatokról, és hát igen, arról, hogy meg kell menteni a világot családot. Érdekes volt végigkövetni, főleg azért, mert itt is váltogatták egymást a humoros részek (banyaosztag) és a drámai (mondjuk a vége).
Nem tudom, hogy Bessenyei Gábor mennyire szerette Anne Percin kisregényeit, de sok tekintetben ez a könyv hasonlított a Hogy told el (jól) a nyarad című kisregényhez (ezt teljes mértékben pozitív gondolatként). Egyrészről, mert a könyvben is megjelent a fiúszemszögből megírt szerelmi történet (amit ott túl is húztak, ezért olyan veszettül vicces) itt viszont több hasonló elem is megjelenik. A férfi tanácstalansága a konyhába, meg a lányokkal. Másrészről megjelenik a könyvben az elsősegélynyújtás spoiler spoiler A hasonlított könyvhöz képest annyi a különbség talán, hogy ott intenzívebben foglalkoztak a kórházi jelenléttel és a mi történik utána, míg itt inkább a kalandos részre ment el több idő.
Poénos volt, kalandos volt, fiús volt, lányoknak is. Nem volt rossz, de sokkal többet vártam. Mindenképpen érdemes elolvasni, de hát nekem akkor se lett kedvenc :( spoiler

>!
Kedves_Könyvek I
Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok

Rácz Tibortól zsebkendőt kértem az Élni akarok! után. Bessenyei Gábortól most altatót kérek, mert ahogy lekapcsolom a villanyt a szobámban, démonokat keresek benne.
Patrik az egyik volt osztálytársamra emlékeztet, nagyon emberi karakter, igazán szerethető.
Azt mondjuk már az elején tudtam, hogy ki lesz a démon, de hogy milyen elképesztő részletek derülnek ki róla és a háttérvilág teremtményeiről, azt nem sejtettem. Az egész sztori alaposan kidolgozott, Lili lett a kedvenc szereplőm, mert teljesen átitatta a személyiségét a misztikum.
Éva és a banyabrigád is tetszett, jót nevettem a viccelődéseiken. Patrik apját viszont a kezdetektől fogva utáltam. Annyira ellenszenves volt, főleg azok után, amit elkövetett a családja ellen, hogy az nem igaz. Örültem, hogy ilyen könnyen neki sem lettek megbocsátva a tettei.
Amit nem értek, az a borító. Why?? Mi köze ennek bármihez? Nem értem, hogy kapcsolódik a történethez.
Egyszerűen imádtam ezt a könyvet, tele volt váratlan fordulatokkal, rettegéssel, boszorkányokkal, démonokkal, szerelemmel és izgalmakkal.

>!
MajAni P
Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok

Friss volt, bájos, néhol rémisztő. Végig fennt tudta tartani az érdeklődésem. Tetszik ez a keserédes befejezés is. Abszolút átjött és érezhető volt, hogy a fiúk is pont ugyanúgy szoronganak a lányokkal való esetleges kudarctól, mint fordítva.
Sokszor hangosan röhögtem, szerettem ez az öniróniával átszőtt humort. :)

>!
BlueDeath IP
Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok

Először egy vallomással tartozok. Nem igazán szoktam YA könyveket olvasni. Biztos túl öreg vagyok már hozzá. Bessenyei Gábor könyve ennek ellenére is felkeltette az érdeklődésemet. Egyrészt azért, mert egy ideje már nyomon követem a tevékenységét (bár most először olvastam tőle regényt). Másrészt ez a könyv a címével megfogott (illetve, az eredeti címével fogott meg).
A történet számomra egy kicsit lassan indult, nem is haladtam jól vele. Aztán, ahogy haladtam a könyvvel, egyre jobban magával ragadott. Az iskolai részeknél néha úgy éreztem, mintha vissza röppentem volna az időben…bár nem tudtam eldönteni, hogy ennek mennyire örülök. A mi középiskolai kollégiumunknak elég hasonló élete volt, mint amit Gábor leírt a könyvében. Megvolt a bunkó és a kevésbé bunkó szobatársak, a kocsmaszerű, zenegépes törzshely, sőt, volt korlátunk is, amit támasztva nézhettük az elhaladó lányokat. A misztikus részek is érdekesek voltak, bár a körmöm azért nem rágtam le.
Patrik életének kettőssége egy kicsit furcsa volt számomra, úgy tűnt, hogy túlságosan is könnyen meg tud feledkezni arról, hogy milyen problémák is vannak otthon.
A fordulatok egy kicsit könnyen kiszámíthatóak voltak, legalábbis engem nem értek nagy meglepetések.
Minden összevetve egy jól megírt, érdekes könyv, bár az nyilvánvaló, hogy nem én vagyok a célcsoport (és korcsoport), mindenképpen csak ajánlani tudom. Én pedig továbbra is figyelemmel követem Gábor munkásságát, legyen az vlog, blog vagy éppen könyv.

>!
CsiPe_z
Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok

Vártam, hogy megjelenjen ez a könyv. Nem is okozott csalódást.
Izgalmas, letehetetlen regény – bár sajnos nekem többször kellett leraknom mint szerettem volna. Az biztos, hogy könnyen olvasható, mozgalmas a cselekménye, ráadásul egy kicsit adja a horrort is (bár szolidan). Egy csipetnyi romantikával. Tökéles az arány.
A misztikus dolgokat nehezen kedvelem meg egy könyvben, de itt határozottan megvett magának.


Népszerű idézetek

>!
Könyvmolyképző KU

Egy világos farmert húzott magára , ami mindenütt rátapadt, leginkább a fenekére, amit én is szemrevételezhettem, amikor megfordult. Hirtelen azt sem tudtam, hogy szabad-e ezt nekem nézni. Ez vajon már stírölésnek számít? Kicsit olyan lettem, mint a mesebeli okos lány, aki hozott is ajándékot, meg nem is. Néztem is a fenekét, meg nem is.

>!
Könyvmolyképző KU

– Nincs de! Tudom, hogy ijesztő, de tedd azt, amit ilyenkor tennünk kell. Fojtsd el!
– Mi?
– Férfiak vagyunk. Arról vagyunk híresek, hogy elfojtjuk az érzelmeinket. Minden nehéz helyzetben, évezredek óta. Ez ilyen evolúciós cucc nálunk.
– Te honnan szeded ezeket az elméleteket?
– Így van és kész. Fojtsd el a félelmeid, fojtsd el a vágyaid, legyél kimért az érzelmek terén.
– Oké.
– Nem kell magabiztosnak lenned, csak annak kell látszanod.

>!
Könyvmolyképző KU

– Fogd meg! – mondta Lili, és a kezembe nyomta a fél pár cipőjét, majd a másikat is levette.
– Mit csinálsz?
– Csak nem gondoltad, hogy hét emeletet magas sarkúban mászok meg?
Lili harisnyás lábát bámultam. Ezt ő is észrevehette, mert megemelte a szemöldökét.
– Hányas lábad van neked? – próbáltam terelni. – Majdnem akkora, mint az enyém.
Lili maga alá gyűrte a lábujjait, majd kissé bosszankodva szólalt meg:
– Magad elé nézz, ne engem bámulj!
Ezután szinte szökkenve indult felfelé, én meg utána.
– Hát persze! – gonoszkodtam, de akkor valami kegyetlenül hasba vágott. A lépcsőkorlát egyik fémrácsa elgörbülve lógott ki a helyéről, én pedig pont beleszaladtam.
– Mondtam, hogy az utat figyeld – pillantott vissza rám Lili vigyorogva. – Lesz még néhány ilyen, jó helyen tartsd a szemed.

>!
Könyvmolyképző KU

– Milyen nadrágot keresel, mennyire legyen tapi? – kérdezte Emma, miután bementük az első üzletbe. A kezét végigsimította az összehajtogatott farmerek során.
– Ööö… azért annyira ne…
– Helyes, nem szeretem, ha egy fiún jobban tapad a nadrág, mint rajtam. – Emma egy pillanatra elgondolkodott, mintha megbánta volna, amit mondott. – Nem mintha te olyan nadrágot keresnél, amiben nekem akarsz tetszeni…
– Végül is, azzal nem veszíthetek semmit, ha neked is tetszem… – vetettem oda lazán, aminek az lett a vége, hogy mindketten elvörösödtünk.

>!
Könyvmolyképző KU

– A játszótéren tilos dohányozni – ült mellém Lili.
– Leszarom – gyújtottam meg a cigim. – Egy rohadt gyerek sincs itt.
– Akkor adj egyet nekem is!
– Utálom a cigit tarhálókat – nyúltam vissza a zsebembe a dobozért.
– Ne félj, nem fog az egészségemre válni…
Elmosolyodtam, és ezzel végleg megenyhültem.

>!
Könyvmolyképző KU

Lili máris belépett az udvarra. Kelletlenül követtem.
– Meghoztuk a pizzát! – kiabálta Lili, miközben már a bejárati ajtón kopogtatott.
– A pizzát? – sziszegtem halkan. – Te meghülyültél?
– A filmekben is mindig ezzel próbálkoznak.
– Te meghülyültél – ez most már kijelentés volt. – Ha legalább lenne nálad egy pizzás doboz, hogy hiteles legyél…

>!
Könyvmolyképző KU

– Ha igazak a hírek, lehet jobban is jártál, hogy kimaradt neked… – sejtelmeskedtem.
– Miről beszélsz?
– Tudod, a fiúknak folyosóként közös zuhanyzójuk van…
– Igen, a lányoknak is.
– És hát látjuk egymást zuhanyzás közben, és hát… Petrákot a folyosótársai Mikrobinak nevezték el…
– Mikrobinak? – csodálkozott Emma. – Ezt nem értem… Ó! Ez de gonosz…
A homlokának támasztotta a kezét, és lehajtott fejjel, csendesen kuncogott, de ez inkább volt kínos, mint önfeledt nevetés. Enyhe pír lepte el az arcát, amitől még szebb lett.
– És neked mi a beceneved? – nézett fel hirtelen, kis gonoszsággal a tekintetében.
Elkerekedett a szemen, éreztem, hogy most én vörösödök. Sokáig csak hebegni tudtam, mire végre sikerült kinyögnöm egy értelmes mondatot.
– Nem mindenkit… arról… neveznek el.

>!
Könyvmolyképző KU

– A szomszédok átjöttek múlt vasárnap, hogy mi volt az a lárma, amit csaptál. Az egyikük már a rendőrséget akarta hívni, mert azt hitték, valami őrült vagy.
– Úgy is éreztem magam – vettem le a cipőm.
– Az is voltál, de nem ez a lényeg. Az egyik szomszéd azt hitte, hogy a fiúm vagy – háborodott fel Lili.
– Hé, azért ennyire nem kellene kiakadni ezen. Nagyon is jól járnál velem!
– Egy őrülttel? – nevetett fel Lili, majd belém karolt, és a kupiszoba felé vezetett. – De nem az a felháborító, hogy a fiúmnak néztek, hanem hogy ilyen ajtócsapkodós őrülteket képzelnek el mellém.

>!
Könyvmolyképző KU

– Nem igazán akarok ilyenekkel foglalkozni? – mérgelődött Lili. – Én nem tehetem meg, hogy ne foglalkozzak ilyenekkel. Vagy szerinted bárki is megkérdezte tőlem négyéves koromban, hogy akarok-e halottakat látni? Mégis jöttek! Az átvágott nyakú férfi. Minden nap.
– Átvágott nyakú férfi?
– Igen. Négyéves koromban, ott volt minden ébredésemnél, ahogy kinyitottam a szemem, hónapokig ijesztgetett, mire anya végre el tudta zavarni. De ezzel nem lett vége. Soha sincs vége. A legbrutálisabb gyilkosságok áldozatai jöttek, vérző mellkasokkal, szétroncsolt arcokkal, kivájt szemekkel. Mert ha megtudják, hogy érzékeny vagy a jelenlétükre, és látod őket, főleg, ha gyerekként védekezni sem tudsz, akkor jönnek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Margit Sandemo: Halálos bűn
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Krencz Nóra: A követ
Kendall Kulper: A tenger boszorkánya
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
Meg Cabot: Jinx
Naomi Novik: Rengeteg
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
Sarah Mlynowski: Melltartó és seprűnyél