A ​háború lelke (Az Olimposz legyőzése 3.) 93% 41 csillagozás

A vége igencsak meglepett. Erre nem számítottam, de le a kalappal Adria, Erik és Marcell előtt, hogy volt bátorságuk és lelkierejük megtenni. Nagyon fondorlatos és csalafinta terv, de végül nem jött össze. Sajnálom Marcellt a táborban átéltek miatt, Adriát az első csók miatt, Eriket meg úgy mindenért, de remélem, a későbbiekben is minden jól alakul velük. Kéer, ő tényleg JÓ, ahogy Erik is mondta neki a döntő pillanatban. Árész … Leonidász, mi teszi a hőst?

Jól oldotta meg az író a befejezést, bár nekem néhány dolog nem tetszett. spoiler Azon a pár dolgon kívül viszont nagyon jó volt. Izgalmas, nem igen akartam letenni. :D Örültem a vicces jeleneteknek, jókat nevettem. ;) Ajánlom!

Ez egy tökéletes sorozat tökéletes lezárása volt. Grandiózus lett a vég, üdítő volt átélni, ahogy a karakterek célt értek, a személysiégfejlődésük is magával ragadott. A poénokat nagyon szerettem, akárcsak a rengeteg WTF pillanatot, ami miatt pár pillanatra sem volt egyszerű letenni a könyvet a kezemből. A lezárás pedig… szó szerint mindent vitt.

Bővebben:
http://sorok-kozott.hu/2018/01/konyvkritika-bessenyei-g…

Harmadszorra, és kicsit sajnálatomra utoljára tértünk vissza az ókori Görögországba, hogy a három fiatal hőst kövessük végig, ahogy megakadályozzák az istenek háborúját. Vártam már a sorozat lezáró kötetét, mert elég durva függővéggel hagytuk ott a második részt, még egy gyerekkönyvhöz képest is. Persze sejtettem, hogy most majd minden megoldódik, de nem gondoltam volna, hogy ennyire bonyolult lesz a dolog.
Marcell az ókori Görögországban ragadt, és spártai kiképzést kap, míg Erik és Adria otthon mit sem sejtenek az egészről, mert egy imposztor átvette a fiú helyét. Ebben a részben volt a legkevesebb a nyomozás, mindenre viszonylag hamar rájöttek, de a kis hőseink elég ügyesek voltak, és kreatívan használták fel a modern kor eszközeit is. Igazából most nem is a nyomozáson volt a hangsúly, hanem a főszereplőkön, és azon, hogy készül kirobbanni az istenek háborúja. Végig izgalmas volt a könyv, nagyon sok harc volt benne, de azért kaptunk elég rejtélyt is, amin gondolkodhattunk. A történet végére megijedtem, hogy megint lezáratlan lesz, de végül nagyon jól sikerült elvarrni minden szálat.

Bővebben: http://fummiekonyvtara.blogspot.hu/2018/01/bessenyei-ga…

Szeretem az ifjúsági könyveket, főleg a jól megírtakat. Olvasmányos, csavaros, ármányos, kétkedős, bolondos, humoros.. ez mind egyben, ahol megfér még a hősiesség, önfeláldozás, barátság, védelmezés és sértettségből akadó problémák áthidalása is. Tetszett a sztori, még a lezárás is. Előre tudni, hogy spoiler lesz a vége biztosan fájó érzés volt nekik, de szerintem így volt ez rendjén.. maradjon mindenki ott, ahová tartozik. Amikor Erik látta Minthé átváltozását, spoiler már nagyon vártam, hogy hová fog vezetni ez a szál, milyen szerepe lesz benne. Ha választani kellene (de szerencsére nem kell), nem hiszem, hogy ki tudnék egyet emelni a trilógiából, mindegyiknek meg volt a maga feelingje. Az előző rész lezárása után nagyon vártam már, hogy kiderüljön, mi lesz Marcell sorsa, de jól helytállt a fiúcska..

Sorozatzáró, és egyben a széria legjobb része.
Egy sokkal egységesebb, jobb története van. A csapat két részre szakadt, hiszen Marcell a múltban ragadt és a spártaiak között próbál boldogulni, és Árész igyekszik bevonni a terveibe. Közben a jelenben Adria és Erik lassan rájönnek, hogy az ál-Marcell nem az igazi, és Héphaisztosznak maradt még egy terve, így vissza kell térniük a múltban megint megmenteni a világot.
Most először nem mitológiai történetekből haladunk egyiktől a másikig, hanem a gyerekek saját kalandokat élnek meg, és csak nagyon háttér lesz egy-egy történet, pl. Mintha nimfáé. Szórakoztató, pörgős, és sokféle feladat van előttük. Istenekkel tárgyalnak és harcolnak, jóslatot fejtenek meg, kitör a háború. Ül a csavar is, ki az igazi ellenfél.
Tetszett az is, hogy a sértett Marcell nem tud egyszerre megbocsátani a barátainak, íve van, ahogy az esze legyőzi a haragját és megint összeáll a csapat. Hitelesebb volt így.
Sok pozitív üzenet van benne, és bajtársiasságról, bátorságról, önfeláldozásról a spártaiak sok mindent átadnak a jövő harcosainak. Ha már Spárta – azzal csak nekem volt képzavarom, hogy Leónidasz duplikálódott? Egyrészt, ő a spártai hős, aki most az egyik szellem Marcell fegyvereivel. Másrészt, a spártaiak vezetője is egy ilyen nevű harcos. Elsőre le se esett, hogy nem ugyanaz a kettő.
Ami még ilyen képzavaros, hogy mégis, mikor vannak a múltban a gyerekek. El van intézve annyival, hogy ókor. De semmi történelem nincs, inkább egy kortalan mitológiai időbe vannak. Jó, nem történelmi, fantasy kaland, de akkor is zavart ez az időtlenség.
Volt benne humor, sok a jó kaland, valamennyit tanít is a mitológiából – jól viszi tovább az istenek kritikus szemléletét – ezen jól szórakoztam a kisebb kérdőjeleim ellenére is.

Na jó, most megyek, és keresek egy időhasadékot.

Elmondható, hogy az én jóslatom is beteljesülni látszik, nem csak a könyvben lévők, ugyanis az a szikra éppen elég volt arra, hogy a végén ne a könyvet égessem el, hanem a történet égesse fel az eddigi negatívabb gondolatokat. Gábor első könyvéhez képest nagyon sokat fejlődött, szerintem még olvasni fogunk tőle sok olyan történetet, ami méltóan szerepelhet majd elismert kötetek között. Alapötletekből és a fő szálak megtervezéséből szerintem nem lesz hiány továbbra sem, és most azt látom, hogy azt az utat is sikerült megtalálni, amivel aztán majd a későbbiekben is lehet dolgozni összetettségében. Addig is irány egy utolsó kalandra a múltba! ;)

Teljes: http://konyvspiraciok.blogspot.com/2018/01/bessenyei-ga…

Nagyon jó volt, hogy már az első oldalakon feloldotta az író a második kötet végén keletkezett izgalmakat. Ráadásul már a fülszövegből is tudva levő volt, de én azt bevallom töredelmesen nem olvastam, általában tartok a spoilerektől, ritkán olvasok fülszöveget. Amikor megszereztem a könyvet, az elejébe beleolvastam, és megnyugodott a kis lelkem. Aztán az olvasós kihívásomig váratott magára, de milyen jól tettem. Több csalódás után vettem elő, és nagyon jól esett olvasni ezt a könyvet.

Ebben a részben a lelki folyamatok tetszettek a leginkább. A Kéer és Marcell is olyan vívódásokon megy keresztül, amit ifjúsági regényben szerintem ritkán látni. A Kéer konkrétan saját valójával, a sorsával, a múltjával és jövőjével vívódik. Marcell pedig, amiatt, amiken keresztül megy, átalakul a személyisége jogos-jogtalan sértettsége olyan tettekre sarkallja, amit még őmaga sem tudja, hogy végre tud-e hajtani.

Számomra érdekes és izgalmas volt ez a befejező történet. Annyi dolog van, ami kevésbé tetszett, hogy a karakterek erre a részre sem nőttek túl önmagukon. Butácskák voltak, olyan következtetéseket nem vontak le, ami szemet szúrt. Valamint feleslegesnek éreztem a termékmegjelölést. A „csoki” épp elég lett volna.

A történet legeslegvégére abból nem számítottam, hogy nem az átlagos befejezést kapta. Tetszett, sajnáltam kicsit, ami történet, de megértem, miért alakultak így, és jó, hogy így alakult. De ebben akár még benne lehet egy spin-off is így!

Bővebb értékelés:
https://habarkonyveskocsma.blogspot.com/2018/08/besseny…

A héten befejeztem Az Olimposz legyőzése trilógiát. A sorozat nyitókötete nagyon tetszett, viszont a 2. részben kicsit csalódtam, ezért tartottam a befejezéstől…

Egyértelműen ez volt a legkaotikusabb és legizgalmasabb része a sorozatnak. Több szálon futott a történet, hiszen a jövő harcosai kezdetben külön utakon jártak. Marcell belekóstolhatott az ókori spártai életbe, míg Adria és Erik megkönnyebbülten pihenhettek. El sem hiszem, hogy 4 hónapig tartott, mire felfedezték az átverést és a barátjuk hiányát.

Ebben a kötetben az istenek közül Árészt és a kíséretét ismerhettük meg közelebbről, akikről sok érdekesség kiderült. Az én kedvencem továbbra is a Kéer, és drukkoltam, hogy megkapja a boldog befejezést. Ha valaki, akkor ő biztosan megérdemli, hogy a saját kezébe vegye a sorsát.

A jövő harcosai ismét ügyesen helytálltak a nézeteltéréseik dacára is. Talán az utolsó küldetés során sikerült a leginkább azonosulniuk a görög örökségükkel, és a barátságuk is megerősödött a közös kalandok után. A végső áldozatuk viszont nagyon meglepett, mert hiába volt gyanús számomra a legnagyobb cselszövő, arra nem számítottam, hogy így fogják megakadályozni az isteni világ győzelmét. Összességében tetszett a sorozat, csak kicsit vidámabb zárást szerettem volna, főleg a Kéer számára.