Marokkó ​és Nyugat-Szahara 1 csillagozás

Országismertető
Besenyő János – Miletics Péter: Marokkó és Nyugat-Szahara

A ​nem feltétlenül tudományos köröknek szánva – inkább a térség iránt érdeklődők számára – megírt kötetben két – Észak-Afrika nyugati részén elhelyezkedő politikai-gazdasági territórium bemutatására vállalkoztak a szerzők. Az arab tavasz által talán kevéssé megérintett Marokkó belső és külső jellemzőinek, változó történelmi gazdasági términtáinak felvázolásán túl a nyugat-szaharai politikai tér fejlődése is külön hangsúlyt kapott. A két nagy egységből álló munka arra törekszik, hogy megfelelő regionális helyzetképet, útmutatást nyújtson az egymással különleges viszonyban álló entitásokról.
A szerzők igyekeztek tartózkodni a direkt állásfoglalástól, mivel a két politikai teret a közös kulturális, történelmi kapcsolatokon túl sajátos módon kapcsolja össze az az összetett okokra visszavezethető konfliktus, amelynek megoldása jelen állás szerint nem tűnik túlzottan sikeresnek.
Mindezek rövid összefoglalásával a kötet szerzői nagy hangsúlyt fektettek a biztonságpolitikai… (tovább)

>!
402 oldal · ISBN: 9789638994837

Enciklopédia 15

Helyszínek népszerűség szerint

Amerikai Egyesült Államok · Afrika · Marokkó · Mauritánia


Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Anton_Gorogyeckij P>!
Besenyő János – Miletics Péter: Marokkó és Nyugat-Szahara

Érdekes szerkezete volt a könyvnek, mert lényegében két különálló kötetből gyúrtak egyet. Először Marokkó, majd Nyugat-Szahara került terítékre, mindezt szétválasztotta a marokkói rész utáni felhasznált irodalmak listájának csekély ~40 oldala. Az alapossággal tehát most sem volt probléma, összesen körülbelül 1200 lábjegyzet van a könyvben.
Ami miatt le kell vonnom fél csillagot, az a marokkói rész; sajnos megint egy csomó érdekes, ám nem igazán idevágó dolog szerepelt benne, főleg a flóra és fauna résznél, minden egyes állatról és növényről lábjegyzetben kifejtették a szerzők a latin neveket és a fajra jellemző adatokat. Nem túlzok, volt vagy 20 oldal, ahol a tényleges szöveg körülbelül 5 sor volt, alatta meg 90%-ban a lábjegyzetek foglalták el a helyet – így nem nehéz összesen 400 oldalasra nyújtani a könyvet. És a terjedelem még hagyján, de tényleg, szerintem nem egy ilyen, alapvetően a békemissziókba készülő katonáknak íródott könyvbe valók ezek a tények.
A Nyugat-Szaharás rész már jobb volt, ott sikerült minimálisra csökkenteni a természetföldrajzi bemutatót és inkább a történelmi és jelenlegi helyzetre koncentrálni. Összességében nagyon sajnálom a szaharáviakat, mert a marokkóiak (meg az ENSZ, Afrikai Unió stb.) úgy packáznak velük, ahogy csak tudnak, mindezt a terület ásványkincsei és a királyság legitimációs dolgai miatt. És a packázás még csak enyhe kifejezés, mert lényegében megszállva tartanak egy olyan térséget, ami soha nem volt az övék, ők mégis úgy állítják be az egészet, mintha mindig is a részük lett volna (kicsit ismerős ez a helyzet, nemde?).


Népszerű idézetek

Anton_Gorogyeckij P>!

Nyugat-Szahara megszállásakor az akkori francia miniszterelnök, Valery Giscard d'Estaing minden fórumon támogatta Marokkót, mivel szerinte a „mikro-államok szaporítása” nem lehet reális cél Afrikában. (Tette úgy ezt a kijelentést, hogy ugyanabban az évben támogatta a két korábbi francia gyarmat függetlenné válását, a Comore-szigetekét 1975-ben, Dzsibutiét pedig 1977-ben. A két ország lakosságának létszáma hasonló volt, mint Nyugat-Szaharáé.)

382. oldal (Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: 1975 · 1977 · Afrika · Dzsibuti · Marokkó
Anton_Gorogyeckij P>!

Egy másik, érdekesnek tűnő, jókora hasznot hozó gazdasági forrása a Tarfaya városkától kb. 250 kilométerre hosszan elnyúló homokdűnék sora. Az itt található nagyon finom szemcséjű homokért a spanyol kormány komoly pénzeket fizet, mivel ezzel borítják a Kanári-szigeteken lévő összes strandot. A homokot szállító hajók El-Aaiun kikötőjéből hetente többször is útra kelnek, hogy a Szaharában bőségesen található és az itt élők számára értéket nem jelentő homokból eladjanak a turistákból élő cégeknek.

281. oldal (Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, 2017)

Anton_Gorogyeckij P>!

A mai napig fontos értéket képvisel a helyiek rendszerében a teve, amelynek birtoklása egyfajta értékmérőt is jelent a társadalomban. Annak ellenére, hogy a nomád életmódot folytatók száma jelentősen lecsökkent, még mindig vannak olyan szaharáviak, akik több száz állatból álló csordával rendelkeznek. Egy teve ára megközelítőleg 10-12 000 dirham (1000-1200 USD), és még ma is előfordul, hogy a házassági szerződés megkötésekor a menyasszonyért kialkudott „vételárat” tevében fizetik ki.

288. oldal (Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, 2017)

Anton_Gorogyeckij P>!

A spanyolok a törzsek számára meghagyták a saját törvényeiket, nem próbálták meg erőszakkal elvenni a fegyvereiket, nem törölték el a rabszolgaság intézményét és nem koboztak el szállító állatokat a spanyol katonai egységek számára.

305. oldal (Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, 2017)

Anton_Gorogyeckij P>!

Sokan nem értik, miért támogatja az USA és Franciaország töretlenül Marokkót, annak ellenére, hogy az milyen gyakran sérti meg a nemzetközi törvényeket, normákat. Ennek egyszerű oka van: a hidegháború idején úgy gondolták, hogy a Marokkói Királyság destabilizációja magával rántaná a teljes régiót, és a szovjetekkel szoros kapcsolatban álló Algériát és Líbiát a Nyugat csak Marokkón keresztül képes fékentartani. A hidegháború idejében a baloldal (kommunista) irányultságú országok és csoportok jelentették a veszélyt Nyugatra, mára pedig a radikális iszlám szervezetek. Marokkó pedig mind a két esetben sikeresen elhitette a nyugati országokkal, hogy ezekkel az erőkkel szemben Észak-Afrikában biztosan csak rá számíthatnak.

383. oldal (Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, 2017)

Anton_Gorogyeckij P>!

A marokkói agrárium különleges exporttermékének számít a cannabis, vagyis kender (marihuana), amelynek termesztése az északi Rif-régióban koncentrálódik. A hasis – legfőbb piaca Európa – számos problémát vet fel, amelyek összekapcsolódnak a csökkenő kereslettel, az állam gazdaságpolitikájával, az iszlám tilalmaival, a legalizálás dilemmáival, illetve az egészségügyi kutatásokkal, a gyógyászati alkalmazás kérdéseivel, hiszen becsült adatok szerint mintegy 80 000 család jövedelmének jelentős részét biztosítja.

144. oldal (Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, 2017)

Anton_Gorogyeckij P>!

A bányászat ágazata különösen fontos szerepet tölt be a marokkói nemzetgazdaságban, különösen a foszfát kitermelésének van nagy jelentősége, amely a szektor döntő hányadát adja. Marokkó birtokolja az ismert globális foszfátkészletek mintegy 75%-át – ez a ego-ökonómiai alapja Nyugat-Szahara megszállásának –, ennek megfelelően a foszfát és származékainak kivitele hagyományosan nagy exportbevételeket biztosított az állam számára.

157. oldal (Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, 2017)

Anton_Gorogyeckij P>!

A fenti adatokból világosan látszik, hogy Marokkó a Nyugat-Szahara megszerzésével komoly gazdasági lehetőségekhez jutott, és részben ezért, részben pedig politikai okokból (nacionalizmus, berber szeparatista törekvések stb.) nem kívánja a terület feletti ellenőrzési jogokat átadni az őslakosoknak. Így a helyi lakosok a legjobb esetben is csak a Marokkón belüli részleges autonómiára számíthatnak, mivel a marokkói hadsereg önként sohasem fog távozni Nyugat-Szaharából.

282. oldal (Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, 2017)

Anton_Gorogyeckij P>!

Az 1974-es népszámlálás során a rabszolgákat a spanyolok „adoptált személyek és szegény rokonok” névvel jelölték, akiknek a száma 3018 fő volt, amely az össznépesség (73 497 fő) 4,1%-a volt! Sajnálatos módon a szomszédos Mauritániában a mai napig találhatunk olyan jeleket, amik a rabszolgaság intézményének meglétét bizonyítják.

288. oldal (Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: 1974 · Mauritánia · rabszolgaság
Anton_Gorogyeckij P>!

Mivel a sivatagi harcban a marokkói csapatok nem a II. Hasszán által elvártak szerint tevékenykedtek, a harcok mielőbbi lezárását elősegítendő, a marokkói légierő február 22-től több alkalommal is bombázta a menekülttáborok területét (Guelta Zemmour 1976. január; Tifariti január 16. és Oum Dreyga február 18-23.). A bombázásokat Dlimi ezredes hagyta jóvá, és ő engedélyezte a hagyományos bombáknál hatékonyabb foszfor- és napalmbombák használatát is. A bombázások katonailag szinte teljesen hatástalanok voltak, mivel áldozataik főleg a gyerekek, a nők és az idős, magatehetetlen emberek közül kerültek ki. A királyi marokkói csapatok azonban olyan, a spanyolok által már kipróbált és jól bevált módszereket is alkalmaztak, mint az ivóvizet adó kutak megmérgezése, a nyájak legéppuskázása, a civil lakosság fosztogatása, megkínzása és esetenkénti kivégzések is.

339. oldal (Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: 1976

Hasonló könyvek címkék alapján

Fischer Ferenc: A megosztott világ
Bordás Mária: Iszlám kalifátus a 21. században (?)
Polányi Károly: A nagy átalakulás
Anderle Ádám: Latin-Amerika története
Hahn István – Máté György: Karthágó
Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása
Bereznay István: Marokkó
J. Nagy László: A Magreb-országok története a 20. században
Hettyey András: Hegemónia helyett
Henry Kissinger: Diplomácia