Koldusopera 77 csillagozás

Bertolt Brecht: Koldusopera

„A ​nagy sikert a Koldusopera (Dreigroschenoper, 1928) című zenés darab hozta meg Brechtnek. John Gay 18. századi darabja szolgáltatta hozzá a mesét és a figurákat, amint általában véve jellemző volt Brechtre, hogy témáit másoktól kölcsönözte. Számos darabja csak átdolgozás volt, de persze éppen az átdolgozás hogyanján volt bennük a hangsúly. A Koldusopera hőse, Macheath – az egyik népszerű magyar fordításban Bicska Maxi – nagystílű, profi bűnöző és bandavezér, aki szakmájának olyan „köztiszteletben álló”, fehér kesztyűs mestere, mint akármelyik tekintélyes polgár vagy üzletember a maga mesterségének. (…) A Koldusopera kihívóan pimaszul és maradandó érvénnyel hirdeti a polgár leplezett és a bűnöző nyílt rablásának lényegi azonosságát, és ez részben azoknak az ironikus dalbetéteknek, songoknak köszönhető, amelyek egyrészt az „opera”-jelleget parodizálják, másrészt a történtek csúfondáros-keserű tanulságait fogalmazzák meg. Zenéjüknek, amelyet Kurt Weill szerzett, nagy része volt a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1928

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Populart Füzetek Interpopulart · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart

>!
Interpopulart, Budapest, 1996
94 oldal · ISBN: 9636131562 · Fordította: Vas István
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
94 oldal · ISBN: 9636130388 · Fordította: Vas István

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Bertolt Brecht: Koldusopera

A francba!
Nekem ez a darab egyszerűen kimaradt az életemből. Ha pillanatnyi elgyengülés hatására nem olvasok ma bele, akkor valószínűleg örökre ki is marad. De most az irodalmi alap behabzsolása után nem kétséges, hogy ezt színpadon is látnom kell.
Időtlen ez a darab. A jelenben játszódott a huszadik század első harmadában is, amikor született, s ma, egy még sivárabb, még színtelenebb világban is jelenidejű. S ha valami csoda folytán száz év múlva még létezik emberiség, s nem változtatjuk élhetetlen pusztasággá a Földet, akkor is a jelenben fog játszódni, mert semmi sem utal rá, hogy a pénz uralma megtörhető, s a törvény ne csak kevesek szórakozása lenne.
Ez nem disztópia.
A hétköznapok véres valósága.

Molymacska P>!
Bertolt Brecht: Koldusopera

Érdekes volt olvasni, mert tényleg nem erre számítottam.
Az első érdekesség, maga a történet: hogy nem a jók játszanak a jókkal, hanem a koldusok feje a tolvajokéval. Gyakorlatilag a bűnösök civódását láthatjuk, és a jó (vagy inkább a jog) próbálkozását, a törvény érvényesítésére.
Túl sok momentum volt, amely a valóságra építkezett: a korrupció (amelyet én a mai helyzetben is így képzelek el…) amely kicsit mindenhol ilyen: barát és barát között nem az dönt, hogy zsaru vagy tolvaj, hanem hogy ki mennyit segít. A törvényről való gondolkodás is kezd ehhez hasonlatos lenni (vagy tán mindig ilyen volt?) „A törvény egyes-egyedül azoknak a kizsákmányolására készült, akik nem értik, vagy akik merő nyomorúságból képtelenek betartani. És aki ebből a kizsákmányolásból meg akarja szerezni a maga betevő morzsáját, annak szigorúan be kell tartania a törvényt.”
hanem maga a koldulás is. Annyira igaz dolgok hangzanak el, az emberek idegenségéről. „Mert az embernek megvan az a szörnyűséges képessége, hogy érzéketlenné tudja tenni magát – amikor neki tetszik.” Most ez még jobban igaz, mint valaha, főleg, hogy a koldulás is egyre kevesebb szektorra esik szét… mondhatjuk: csak a szegénységre.
Talán ezért is volt vicces néhány jelent (ami nem mart beléd teljesen) mert láttad a túljátszott helyzeteket, és a szövevényeket és ármányokat. Izgalmas volt olvasni, az biztos.
A másik nagy meglepetés számomra (akármennyire is operának van írva) hogy valószínűleg ez lehetett az egyik első musical is. Mármint a dalbetétek olyan kis fricskák voltak, az egész pedig nem olyan operába való… a zenéket (még nem hallottam) valahogy kicsit jazzesen, kicsit bluesosan képzeletem el, kicsit olyan csettingetős musicales módiban. (a fejemben baromi jól nézett ki, ezért kíváncsi vagyok a filmre is. Ha fele olyan jól néz ki a mozivásznon, akkor megéri megnézni)
Megint kicsit értetlenül állok a dolog előtt, hogy benne van az 1001 könyv listában, de azért örültem is, hogy elolvastam, mert egy jó dráma. Érdekes helyzetek, megbeszélnivaló problémák, és egy alkalom, amikor a happy end igenis váratlan! (mondjuk kinek happy?)

dokijano>!
Bertolt Brecht: Koldusopera

Fura volt Penge Mackie-vel találkozni, ahelyett, hogy Bicska Maxit láttam volna a szereplők között. Általában nem vagyok oda azért, ha külföldi tulajdonneveket magyarra fordítanak, de itt bántotta a fülemet a Penge Mackie. Hiába no, a régi beidegződések!
Így olvasva nekem kissé szaggatottnak tűnt. Színházban valószínűleg jobbra értékelném, de hát ez nem is csoda. Elvégre színdarab. Keresni fogom neten, hátha szerencsém lesz.

Ibanez P>!
Bertolt Brecht: Koldusopera

Mondom én, hogy idén olyan jó drámákba sikerült belefutni, hogy lassan örömmel veszek elő újabbat :-D A Kurázsi mamát anno kötelezőként olvasni kellett, megvallom, nem emlékszem, hogy tetszett (de szerintem tetszett, el fogom újra olvasni), így teljesen „zéró” üzemmódban álltam neki az olvasásnak (színházban se láttam, a történetről se volt fogalmam).

"A bölcsességgel sokra nem megyünk
A dicsőség szegényes szenvedés
A bátorság, a hírnév oly kevés
S a nagyságból most már elég nekünk.
És a probléma ezzel véget ér
Mert kellemesen csak a gazdag él!"

Rögtön beszippantott ez a világ, főleg, hogy nemrég olvastam Villon balladáit (visszaköszönt itt Kalóz Jenny legendája), itt is ugyanaz a pimasz, szókimondó (de azért annyira nem vulgáris) hangulat uralkodott el, ami persze kellett is, hiszen a nyomornegyedek mélyére, a tolvajok és koldusok világába kerültünk, ahol a két „fejes” kerül szembe egymással: a tolvajkirály és koldusok királya, mivelhogy az első „feleségül veszi” a másik lányát, akit pedig nem ilyen embernek szánna… Mert még „…annak, aki itt a koldusipart óhajtja űzni, engedélyre van szüksége Jonathan Jeremiah Peachumtól”, hát mi legyen a sorsa annak, aki engedély nélkül az egyetlen lányára vet szemet?

Így feleségével együtt kiagyalják, hogy börtönbe – sőt, akasztófára – juttatják Penge Mackie-t (Macheat urat, akinek nevét én feszt Machbet-nek akartam olvasni :-D). A lefülelés kulcsa a kurvák tanyája, hiszen Mackie törzsvendégnek számít, s a megfelelő füles leadása a rendőrség felé csak egy kis pénzmagba kerül. A terv be is válik, de nem számolnak egyrészt a rendőrfőnökkel, aki Mackie régi barátja, valamint a belé szerelmes nőkkel sem, s végül magával Mackie ravaszságával sem, hiszen, ahogy korábban, a pénz beszél.. s a több pénz jobbat mond…

"Minden jó, ha jó a vége
Ehhez pénz kell, semmi más."

A kötet végig izgalmas, a nők ravaszkodása (muffos megoldás ;-D), a kurvák vékony becsülete, amely azonban mégsem készteti bosszúállásra Mackie-t (sőt, újabb kört tesz náluk), a rendőr vacillálása, hogy most a barátnak segítsen, vagy a törvény (?) oldalára álljon egy ugyancsak nem törvényes ember sugallatára… Van, hogy vicces, de mindenképpen izgalmas és a rosszakért izgulós kis történet.

blackett>!
Bertolt Brecht: Koldusopera

Először kicsit cikinek éreztem, hogy @verdeleth kihívására nem valami „nehezebbet” választottam, de ez egy olyan darab volt, amit valahogy mindig épp nem olvastam el, és csak gurigattam magam előtt.
Szóval a Koldusopera. Lendületes, vicces, könnyen befogadható darab, épp elégséges társadalomkritikával, hogy komédiaként még fogyasztható legyen. Ügyesen egyensúlyoz a vaskosabb és a kifinomultabb poénok között (én persze egy vaskosabban idéztem). Ezek után muszáj lesz megnézni színpadon is.

KBCsilla P>!
Bertolt Brecht: Koldusopera

Már megint a színpadra átültetést ismertem meg hamarabb, de addig nem nyugodhattam, amíg nem találkoztam vele írásban is.
Hááát, nem ugyanaz.
Közben dúdolok magamban, keresem a dallamokat.
Az elejéről pedig egész más jutott eszembe, és ez el is terelt rendesen. (https://www.youtube.com/watch…) (1 perc után…)
Ezért tartott ez a néhány oldal két napig.

Iustitia >!
Bertolt Brecht: Koldusopera

A légkörről rögtön Villon jutott eszembe. Mivel az ő munkásságát nagyra értékelem, így szinte ennek a drámának is nyert ügye volt. Nem bírtam kivárni, míg a környéken műsorra tűzik, így megnéztem neten a berlini színház előadását. Több, mint tökéletes, németül a balladákban is több a rím nyilván, így nagyon jól szórakoztam.
Hallottam már Brecht világáról, mégsem gondoltam, hogy ilyen szókimondó, ilyen kritikus, és főleg nem azt, hogy ezt ilyen könnyedén teszi. Még nem olvastam ehhez hasonlót. A fordítás is hű, ugyanolyan szabadszájú, akárcsak az eredeti.
Talán épp amiatt vonzó annyira ez a történet, mert ugyanannyira taszító.
A nevek megválasztásának tudatossága lenyűgöző, a címszereplő etéren nem csak foglalkozását, életvitelét, de a mű egész hangulatát képviseli.

GTM P>!
Bertolt Brecht: Koldusopera

Ez is gimis olvasmány. Mi még tanultuk több más Brecht-drámával együtt. És szerettük. Én biztosan. Brechtet általában szerettem.
Azért tudok olyan drámát, ami jobban tetszett, mondjuk a Kurázsi mama. Szívesebben látnám az 1001 között.

dre>!
Bertolt Brecht: Koldusopera

Meglepően tetszett. Szórakoztató volt, ugyanakkor mégsem tudtam őszintén nevetni rajta, mert a kegyetlen valóságot mutatta be. Az is váratlanul érintett, hogy a stílusa könnyen érthető és elég modern volt. A végkifejletre nem számítottam, komikusnak hatott számomra.

Kovács_Heni>!
Bertolt Brecht: Koldusopera

Ha színház, akkor komédia – én legalábbis ezt vallom, nem mintha problémám lenne a megríkató darabokkal, de a humoros, minden ízében találóra sikerült párbeszédek, a keserű gúnnyal beszúrt megjegyzések és a pikírt tréfák, igen, azok mindent visznek az én szememben. Nevetni jó, főleg térdet csapkodóan.

A Koldusopera klasszikus darab, a többség bizonyára hallott már róla, akár csak a címét, bitangok és kurvák története ez, gyilkosoké meg zsebmetszőké, akik hirtelen szimpatikussá válnak, ledér lányoké, akiket nincs is miért megvetni, elvégre ez is egyfajta élet. Olyan csodavilágban élnek a társadalom peremén, mint a a Notre Dame-i toronyőr cigányai, ebbe születtek és módfelett élvezik a sajátos kis hierarchiájukat, még akkor is, ha Polly képében betör egy-egy pillanatra az a másik, „normális” világ.

Azt gondolom, Brecht nem csupán színpadra szánta a művet, különben nem írt volna hozzá olyan szórakoztató bevezetőket, mint például ez: „Hétköznap délután; a kurvák, többnyire ingben, fehérneműt vasalnak, malmoznak, mosakodnak: polgári idill. Zsebes Jakab újságot olvas, de senki sem törődik vele. Még útban is van.

Ha lehetőségem nyílik rá, biztos megnézem színházban is.


Népszerű idézetek

V_Szilvió IP>!

BROWN
Úgy, egyszóval magának az a véleménye, hogy a mi bíráink megvesztegethetők!

PEACHUM
Épp ellenkezőleg, uram, épp ellenkezőleg. A mi bíráink teljességgel megvesztegethetetlenek: nincs az a pénz, amivel meg lehetne vesztegetni őket, hogy igazságot szolgáltassanak!

Mina>!

Azért, fiacskám, mert senki sem hiszi el az embernek a saját nyomorúságát.

encsy_eszter>!

Mindig csak a szádat nézem, és akkor nem hallom, amit beszélsz.

Ad3lka>!

PEACHUM
(…) én kifundáltam, hogy a föld tulajdonosai ugyan okozói a nyomornak, de a nyomort nézni, azt nem bírják. Mert nyamvadtak és tökfejűek, akárcsak ti. És ha életük végéig is van elég zabálnivalójuk, és még a padlójukat is vajjal kenhetik föl, úgyhogy még az asztalukról lehulló morzsák is zsírosak lesznek, mégsem bírják elnézni nyugodt lélekkel, hogy egy ember felfordul az éhségtől, no persze, ehhez az kell, hogy a házuk előtt forduljon fel.

encsy_eszter>!

MAC
Az ember miből él? Hisz az a sorsa
Hogy embert kínoz, megnyúz, nyomorit és zabál.
Az ember abból él, hogy oly gyakorta
Nem tudja, hogy ember lehetne már.

SteelCurtain >!

Te akarsz vak lenni, amikor még egy tisztességes K-betűt sem tudsz leírni?

encsy_eszter>!

senki sem hiszi el az embernek a saját nyomorúságát

Citrompor P>!

Mit számít egy bankrablás egy bankalapítással szemben?

Kapcsolódó szócikkek: bank
SteelCurtain >!

Kérlek, csak nézd meg egyszer, nem mintha szép ember volna. Nem. De megvan a rendes jövedelme. Egzisztenciát tud nekem nyújtani! Elsőrangú betörő, amellett széles látókörű, tapasztalt útonálló

Iustitia >!

A törvény egyes-egyedül azoknak a kizsákmányolására készült, akik nem értik, vagy akik merő nyomorúságból képtelenek betartani. És aki ebből a kizsákmányolásból meg akarja szerezni a maga betevő morzsáját, annak szigorúan be kell tartania a törvényt.

Harmadik felvonás


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Wedekind: A föld szelleme
Gerhart Hauptmann: Az elsülyedt harang
Örkény István: Macskajáték
Örkény István: Tóték / Macskajáték
Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály költeményei
William Shakespeare: Sok hűhó semmiért
Oscar Wilde: Bunbury
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Bjørnstjerne Bjørnson: A csőd
Edmond Rostand: A sasfiók