Drámák 16 csillagozás

Bertolt Brecht: Drámák Bertolt Brecht: Drámák Bertolt Brecht: Drámák

"-Mindenki ​tudja – mondogatta Peachum –, hogy a vagyonosok búntetteit semmi sem védi jobban, mint a valószínűtlenségük. A politikusok is csak azért fogadhatnak el pénzt, mert mindenki azt képzeli róluk, hogy ők finomabb, átszellemültebb módon űzik a korrupciót, mint ahogy valójában teszik. Ha valaki olyannak festené le visszaéléseiket, amilyenek, nevezetesen egészen otrombának, azt mondaná mindenki: „Micsoda otromba alak!” – értvén rajta az elbeszélőt. Pedig csak az otrombaság hat ebben az esetben, éppen mert valószínűtlen! Gladstone úr a legnagyobb lelki nyugalommal felgyújthatná a Westminstert, és kijelenthetné, hogy a konzervatívok műve volt. Persze ezt senki nem hinné el, mert az eglsz világ úgy gondolkodik, hogy a konzervatívok finomabb eszközökkel is elérhetik azt, amit akarnak, de azért Gladstone urat sem gyanúsítaná senki. Egy miniszter csak nem szaladgál petróleumos kannákkal! Persze, mondogatják a kisemberek, a gazdagok nem veszik ki csak úgy egyszerűen a mások zsebéből… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dráma Európa

>!
Európa, Debrecen, 1985
778 oldal · ISBN: 9630733684 · Fordította: Jékely Zoltán, Garai Gábor, Vas István, Nemes Nagy Ágnes, Ungvári Tamás
>!
Holló és Társa, Kaposvár
624 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638380535 · Fordította: Garai Gábor, Hajnal Gábor, Nemes Nagy Ágnes, Ungvári Tamás

Kedvencelte 1

Most olvassa 7

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Dgi_Rebeka I>!
Bertolt Brecht: Drámák

Megpróbálok drámánként értékelni, hátra összejön, bár nem vagyok biztos abban, hogy mindenre emlékszem és tudok majd írni bővebben.:D
Baal: Őszintén szólva másra számítottam. A Pesti Színházas darab miatt érdekelt nagyon ez a dráma, bár a darabot nem láttam még (és mivel jelenleg nincs műsoron, nem is biztos, hogy valaha fogom), de a kis ajánlóvideót, ami belőle készült, igen, és ez alapján egészen más elképzeléseim voltak ezzel a történettel kapcsolatban. Vadabbnak, kuszábbnak gondoltam. Ennek ellenére tetszett, bár az elvárásaimat sajnos nem sikerült megközelítenie. Mindenesetre érdekes volt, de kétségkívül nem a legjobb mű ebben a kötetben.
A városok sűrűjében: Nope. Se eleje, se veleje, ahogy mondani szokás. Nem tetszett, megszenvedtem az olvasásával, emiatt a dráma miatt tartott majdnem két hónapig elolvasni ezt a könyvet.
Egy fő az egy fő: Maga a mondanivaló nem tetszik. Nem tetszik, hogy az ember helyettesíthető egy másik emberrel, nem tetszik, hogy ennyire nem számít maga a személy, mert csak a munka fontos, amit elvégez. Persze ezt nem Brecht számlájára írom, a valóságban ez tapasztalható sajnos, és épp ezért tartom ezt egy nagyon jó olvasmánynak. Szépen mutatja be azt, mennyit is ér az egyén (spoiler: semennyit). Hogy miért lett ez vígjátéknak titulálva, azt nem tudom. Nem tagadom, voltak benne komikus jelenetek és helyzetek, de többnyire inkább az abszurditás határait súrolta ez a történet. Mindenesetre az egyik kedvencem lett.
Koldusopera: Gyorsan olvasható, viszonylag rövid mű, cserébe viszont kusza. Árulás árulás hátán, értékrendek teljesen felborulva, olyasmi, mintha görbe tükröt állítana a társadalomnak – talán még a mi időnkben is. A vége viszont nem tetszett. Mac ritka antipatikus karakter volt, őszintén örültem volna annak, ha spoiler
Kurázsi mama és gyermekei: Már korábban is olvastam egy másik Brecht kötetben, nagyon szerettem. Egy másik értékelésben azt olvastam, túl sok kurázsi van az asszonyban és kevés szív, amivel egyet is értek, ez igen találóan írja le Kurázsi mamát, viszont összességében ez egy érdekes történet volt, élveztem az olvasását.
Gallilei élete: A másik kedvencem az Egy fő az egy fő mellett. Zseniális. Talán az első kedvelhető főhős, akiről Brecht írt, és ráadásul ugye valós személy (tekinthetjük ezt tehát egy fanfictionnek?:D). Nagyon jó volt látni, ahogy Gallilei mindvégig kitartott a saját álláspontja mellett, és nem hódolt be a hatalomnak, legfeljebb látszólag. Andreát nagyon kedveltem elejétől a végéig, semmi negatívumot nem tudnék kiemelni ezzel a történettel kapcsolatban.
A szecsuáni jólélek: Szintén olvastam korábban, egészen érdekes olvasmány, bár engem nem sikerült igazán megfognia.
A kaukázusi krétakör: Ez pedig a harmadik kedvenc. És sajnos kifogytam a szavakból.:D

Chi >!
Bertolt Brecht: Drámák

Mindent elolvastam, de bevallom, volt olyan dráma, amit csak a függelék alapján voltam képes értelmezni, de befogadni így sem. Nem is bánom, A városok sűrűjében üzenetét nem is szeretném befogadni.
Bár, szinte az összes mű üzenetével, vagy inkább világképével így vagyok.
A Baalról nekem az csapódott le, hogy bár a címszereplő hedonista és önös élete, valamint életszemlélete (számomra) nem vonzó, de a környezete éppolyan „romlott”, ugyanakkor álszent. Nincs ember, aki képes volna pozitívan hatni rá, viszont több is van, aki erősíti önpusztító hajlamát. Szerintem Baal az életet szereti, de önmagát nem, hiába tűnik úgy.
A Koldusoperában számomra minden szereplő számító, mindenkit meg lehet venni, és mindenki más nyomorából él. Nem láttam, hogy bárki is tanult volna a történtekből, nem volt jellemfejlődés.

A Kurázsi mamában túl sok volt a kurázsi az asszonyban, és kevés a szív, hiába hangoztatta, hogy mindent a gyerekeiért tesz. Legalábbis nekem. Talán nem is veszi észre, de a háború őt is bekebelezi.
Kedvencem a Galilei élete. Az egy dolog, hogyan dönt Galilei nyomás alatt, de valójában mindig megmarad önmagának, igazi tudósnak. Számomra példaértékű a hite, igazságérzete, kitartása és szenvedélye egy hazug és tudatlan világban.
A szecsuáni jólélekben az tetszett, hogy a végén Brecht az olvasóra bízta a megoldást, a jó keresését és szolgálatát az életben.
A Kaukázusi krétakör legfontosabb mondata is a végén hangzik el, és ez végre egy pozitív kicsengésű üzenet.
Az Egy fő az egy fő volt a másik olyan történet, amivel nem tudtam mit kezdeni. Komédiának semmiképp nem mondanám, sokkal inkább elszomorít, ami történik benne, már csak azért is, mert ez a mentalitás ma is aktuális.


Népszerű idézetek

Schopenhauer>!

MAC: […] Hölgyeim és uraim! Hanyatló osztály hanyatló képviselőjét látják maguk előtt. Minket, polgári kisiparosokat, akik derék feszítővasaikkal a kis boltosok nikkelkasszáit dolgozzuk meg, elnyelnek a nagyvállalkozók, akik mögött ott állnak a bankok. Mit számít egy tolvajkulcs egy részvénnyel szemben? Mit számít egy bankrablás egy bankalapítással szemben? Mit jelent egy ember meggyilkolása, szemben egy ember alkalmaztatásával? Polgártársak, ezzel búcsút veszek önöktől. Köszönöm, hogy eljöttek. Önök közül néhányan rendkívül közel álltak hozzám. Az, hogy állítólag Jenny jelentett föl, rendkívül meglep. Ez világos bizonyítéka annak, hogy a világ nem változik. Több kedvezőtlen körülmény összetalálkozása vezetett a bukásomhoz. Rendben van – elbukom.

316. oldal, Koldusopera, Harmadik felvonás, 9. (Európa, 1985)

Schopenhauer>!

GALILEI: A tudomány szegénységének legfőbb oka többnyire a képzelt gazdagság. Pedig a tudomány célja nem az, hogy végtelen bölcsesség kapuját tárja fel, hanem az, hogy gátat szabjon a végtelen tévedéseknek.

488. oldal, Galilei élete, 9. (Európa, 1985)

Schopenhauer>!

ANDREA: Szerencsétlen ország, melynek nincsenek hősei.
[…]
GALILEI: Nem. Szerencsétlen az az ország, melynek hősökre van szüksége.

511-512. oldal, Galilei élete, 13. (Európa, 1985)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ratkó József: Drámák
Kajtár Mária (szerk.): Német drámák
Reginald Rose: Tizenkét dühös ember
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós művei
Molnár Ferenc: Játék a kastélyban
Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke
Gárdonyi Géza: Fehér Anna
Peter Shaffer: Equus / Amadeus
Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus / Az öreg hölgy látogatása
Molnár Ferenc: A testőr