Bertolt ​Brecht versei 7 csillagozás

Bertolt Brecht: Bertolt Brecht versei

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lyra Mundi


Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
imma AP
Bertolt Brecht: Bertolt Brecht versei

nekem ebben túl sok volt a történelem és a politika. de ettől eltekintve sem tartom olyan kiemelkedő tehetségnek költészet terén. vannak érdekes ötletei, de a kedvenc verseimet (12 világbajnok emléktáblája és Gyerekhadjárat 1939) túlságosan hosszúnak tartottam, úgyhogy nem idéztem ki.

>!
zsoltu
Bertolt Brecht: Bertolt Brecht versei

Brechtet olvasni mindig jó, néha sajnos időszerűbb… ezért elővettem megint. Méltassak egy költőt? Írjam, hogy szuperjó? Minek? Olvass Brechtet, megtudod.


Népszerű idézetek

>!
imma AP

Sírfelirat M. számára

A cápáktól megmenekültem
A tigriseket leterítettem
Végülis fölfaltak engem
A poloskák.

Eörsi István

379. oldal

>!
imma AP

Reggeli szónoklat Griehnhez, a fához

1

Griehn, elnézést kell kérnem Öntől.
Ma éjjel nem tudtam aludni, úgy zúgott a vihar.
Amikor kinéztem, észrevettem, hogy Ön dülöngél,
Mint egy részeg disznó. Ezt nyomban ki is nyilvánítottam.

2.

Ma az Ön csupasz ágaira megint rásüt a sárga nap.
Önnek, Griehn, itt-ott még mindig potyog a könnye.
De most már tudja magáról, mennyit ér.
Megvívta élete legelkeseredettebb küzdelmét.
Már keselyűk is érdeklődtek Ön iránt.
Én pedig tudom: csakis kérlelhetetlen
Engedékenységének köszönheti, hogy ma reggel ismét egyenesen áll.

3

Sikerét látva ma ezt gondolom:
Egyáltalán nem kis dolog a bérkaszárnyák között
Úgy felnőni, Griehn, olyan magasra, hogy
A vihar úgy megtépázhassa az embert, ahogyan Önt az elmúlt éjszaka.

Tellér Gyula

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fa
>!
imma AP

Órákig csónakáznak a városi tavon.
Nézem s a hányinger kapirgál torkomon.

144. oldal, Politikai elmélkedések - Csorba Győző fordítása (részlet)

>!
Nazanszkij 

Marie Farrar, a gyermekgyilkos

1

Marie Farrar, született áprilisban,
Kiskorú, angolkóros, árva, arcra
Nem feltűnő, s büntetlen mindmaiglan,
Megölte gyermekét, mint előadja:
A második hónapban, mondja, kétszer
Befecskendezett neki valami nő
Magzathajtót egy pincében, de bárhogy
Fájt is a hasa, terhes maradt ő.
De mégse sújtsatok keményen a szegényre,
Bárki lehet bárki végső reménye.

2

Ő mégis megfizette, mondja, ezt,
Ahogy szokás, és fűzte is magát,
És ivott őrölt borsos, tiszta szeszt,
Hanem csak a csüggedés járta át.
Szemlátomást dagadt a teste és fájt,
Tányérmosás közben majd megrepedt.
Maga is növésben volt ez idő tájt.
Máriához könyörgött s reménykedett.
És mégse sújtsatok keményen a szegényre,
Bárki lehet bárki végső reménye.

3

Csakhogy imája nem volt hathatós.
Túl sokat kért. Ahogy hasa nőtt,
A misén szédült. És izzadt. A sós
Víz verte ki, úgy félt az oltár előtt.
De állapota titokban maradt, míg
Az első fájás meg nem érkezett.
Így történt, amit nem hitt volna senki,
Hogy ő, az esetlen lány megesett.
És mégse sújtsatok keményen a szegényre,
Bárki lehet bárki végső reménye.

4

Aznap, így mondja, már reggel felé,
Lépcsőmosás közben iszonyú karmok
Tépték belülről. Reszketett belé.
De bárhogy fájt is, nem adott ki hangot.
Egész nap, míg a ruhát teregette,
Törte a fejét, hogy ez mit jelent,
Míg rájött, hogy szülni fog, és a szíve
nehéz lett. Föl csak későn este ment.
De mégse sújtsatok keményen a szegényre,
Bárki lehet bárki végső reménye.

5

Később még egyszer lehívták: havat
Kellett söpörnie, mondja, az úton.
Tizenegyig. Hosszú volt ez a nap.
Csak éjjel tudott végre szülni nyugton.
És ő megszülte, mondja, a fiát.
A fiú olyan volt, akár a többi.
De ő nem volt olyan, mint más anyák.
Csakhogy nincs kedvem ezen élcelődni.
És ti se sújtsatok keményen a szegényre,
Bárki lehet bárki végső reménye.

6

De hadd mondom tovább, hogyan s mi történt
A fiúval, s hogy szült a lány, szegény,
(Ő mindent nyíltan megvall, mondja, önként)
Hogy lássuk, kik vagyunk mi, te meg én.
Az ágyban fekve elfogta a rosszul-
Lét, mondja, de úgy, hogy azt se tudta, mi
Történik vele, és csak arra gondolt
Őrült erővel: nem kiáltani!
És mégse sújtsatok keményen a szegényre,
Bárki lehet bárki végső reménye.

7

Utolsó erejével, mondja, mert
Jeges kamrája nem volt fűtve, bajjal
Vonszolva magát a vécére ment,
S ott (hogy mikor, maga se tudja) hajnal
Felé megszült. Már egészen zavart volt
És a nagy hidegtől annyira dermedt,
Hogy a vécén, hová behullt a hó,
Majd kiesett a kezéből a gyermek.
És mégse sújtsatok keményen a szegényre,
Bárki lehet bárki, végső reménye.

8

A vécé s a kamra közt – semmi, mondja,
Nem történt addig – fölsírt a gyerek,
S ettől őt úgy elfogta a düh, mondja,
Hogy öklével vakon nekiesett
És ütötte, ahogy csak bírta, mondja.
Eztán magával vitte a halott
Porontyot az ágyba, majd reggel kilopta
A mosókonyhába s eldugta ott.
De mégse sújtsatok keményen a szegényre,
Bárki lehet bárki, végső reménye.

9

Marie Farrar, született áprilisban,
S meghalt Meissenben börtöntöltelékként,
A gyilkos lányanya fölfedi nyíltan
Az esendő ember igazi képét.
Ti, akik szültök pihe-puha ágyban,
„Áldottnak” mondva terhes öletek,
Ne átkozzátok el a gyönge bűnöst,
Nagyot vétett, de nagyon szenvedett.
Ezért ne sújtsatok keményen a szegényre,
Bárki lehet bárki végső reménye.

Orbán Ottó fordítása

13-17. oldal, Bertolt Brecht házi imakönyve (Európa, 1976)

2 hozzászólás
>!
imma AP

Tanács C. N. színésznőnek

Üdítsd fel magad, nővérem,
A rézüst jégdarabkás vizével –
Nyisd ki szemed a víz alatt, mosd meg –
Szárítkozz meg a durva törölközővel és
Pillants egy könyvbe, amelyet szeretsz.
Így vágj neki
Egy szép és hasznos napnak.

Eörsi István

226. oldal

>!
imma AP

Refrén

Nem rossz kis izé ez az élet,
Ha futólag s szemből nézed.
Szeresd forrón vagy túl soká:
Farát mutatja rá.

Tandori Dezső

145. oldal

1 hozzászólás
>!
imma AP

Nincs benned szív, Johnny
Rohadék vagy, Johnny
Te most elmégy, Johnny, mondd az okát.
Dehát én imádlak, Johnny
Mint első nap, Johnny
Vedd ki, te dög, a pofádból azt a pipát.
Surabaya-Johnny, ó te rohadt alak
Surabaya-Johnny, de hogy így imádjalak!
Surabaya-Johnny, boldogság mért nem akad
Nincs benned szív, Johnny, de hogy így imádjalak!

223. oldal, Dal Surabaya Johnnyról - Tandori Dezső fordítása (részlet)

>!
imma AP

Rumtól, homálytól zaklatottan,
Példátlan záporok alatt,
Jégfehér éjektől fagyottan,
Árbockosárban sáppatag,
Napszíttan, naptól betegen
(Télen szerették a napot),
Bűzhödten, éhen, tüzesen
Dalolta, ki még nem halott:
Ó, ég, szikrázó tiszta kék!
Fújj szél, dagadj vitorla fönt!
Szálljatok, ám a Szent Szüzért
A tengert hagyjátok nekünk!

70-71. oldal, Ballada a kalózokról - Molnár Imre fordítása (részlet)

>!
imma AP

Orge kívánságjegyzéke

Örömök közül azt, mit nem tettek latra.
Bőrök közül azt, mely nincs lenyuzatva.

Történetek közül azt, mely fel nem fogható.
Tanácsok közül azt, mely semmire se jó.

Lányok közül az újak jöjjenek.
Asszonyok közül a hűtlenek.

Orgazmusok közül a nem közöst.
Gyűlölködések közül a kölcsönöst.

Időzések közül azt, mely átmeneti.
Búcsúk közül azt, mely nincs könnyel teli.

Művészetek közül azt, mit senki se vesz meg.
Mesterek közül azt, kit földbe tesznek.

Élvezetek közül a kimondhatókat.
Célok közül, mik mellesleg adódnak.

Ellenségek közül az érzékenyeket.
Barátok közül azt, aki gyermeteg.

Színek közül ide a rőttel.
Hírek közül a hírnök kell.

Elemek közül a tűz legyen enyém.
Az istenek közül a Rém.

A pusztulók közül a magasztaló kell.
Az évszakok közül az október.

Életek közül a fényeseket.
Halálok közül azt, amely siet.

Eörsi István

57-58. oldal

>!
verdeleth

I

Csakugyan sötét korszakban élek!
A jámbor szó balga! A síma homlok
Érzéketlenségre vall. A nevető
az iszonyatos hírt
még nem kapta meg.

Micsoda korszak ez, ahol
Csaknem gonosztett a fákról beszélni,
Mert annyi gazságról hallgatsz, míg ezt teszed!
Számíthatnak-e bajbajutott
barátai még arra, ki ott az utcán
nyugodtan lépdel?

Igaz: még megkeresem a kenyerem.
De higgyétek el: csak véletlen ez. Egyetlen
tettem sem jogosít fel arra, hogy teletömjem magam.
A véletlen kímélt meg. (Ha szerencsém kihagy, végem.)

Azt mondják: Egyél és igyál! Örülj, hogy van mit!
De hogyan ehetek és ihatok, amikor
az éhezőtől ragadom el étkem,
s a szomjanhalótól pohár vizemet.
És mégis eszem és iszom.

Szívesen lennék bölcs is.
Ősi könyvekben írva áll, mi a bölcsesség;
A világ harcától távol maradni s rövid
Időnket félelem nélkül élni le.
Bölcsnek számít az is,
Aki megvan erőszak nélkül,
A rosszat jóval viszonozza,
S vágyait nem tölti be, hanem elfelejti.
Mindezt én nem tudom.
Csakugyan sötét korszakban élek.

II

A városokba a zűrzavar idején jöttem,
mikor az éhség uralkodott.
Az emberek közé a zendülés idején jöttem,
és együtt lázadtam velük.
Így telt el időm,
mely e földön énnekem adatott.

A csaták szünetében költöttem el étkem.
A gyilkosok közé feküdtem aludni.
Hanyagul ápoltam a szerelmet,
s a természet türelmetlenné tett.
Így telt el időm,
mely e földön énnekem adatott.

Az utcák posványba vezettek az én koromban.
A beszéd elárult hóhéraimnak.
Nem tehettem sokat. De nélkülem az uralmon levők
Biztosabban ülnének helyükön, ezt remélem.
Így telt el időm,
mely e földön énnekem adatott.

Erőm csekély volt. Nagy messzeségből
villant a cél,
jól láthatón, noha én bajosan
érhetem el.
Így telt el időm,
mely e földön énnékem adatott.

III

Ti, akik fel fogtok bukkanni az árból,
amelybe elsüllyedtünk,
ha gyengéinkről beszéltek,
gondoljatok
a sötét korszakra is,
amelyből megmenekültetek.

Hisz mi cipőnknél gyakrabban cseréltük az országokat,
amíg átláboltunk az osztályok háborúin, kétségbeesve,
Ha a jogtalanságra nem felelt lázadás.

De eközben tudjuk:
Az aljasságra vicsorgó gyűlölet
Is eltorzítja az arcvonásokat.
Az igazságtalanság miatt érzett haragtól
Is bereked a hang. Ó, kik a nyájasság
Számára akartuk előkészíteni a talajt,
Még mi sem lehettünk nyájasak.

De ti, ha eljön majd az a kor,
hogy az ember az ember segítője lesz,
gondoljatok ránk
kímélettel.

Utódainkhoz


Hasonló könyvek címkék alapján

Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
Lothringer Miklós (szerk.): A szeretet boldogsága
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Novomesky: Novomesky válogatott versei
Tamás Attila: Líra a XX. században
Vladimír Holan: A létezés művészete
Mész Lászlóné (szerk.): Irodalmi szöveggyűjtemény IV.
Bartos Tibor (szerk.): Huszadik század