A ​háromgarasos regény 78% 12 csillagozás

Alapmű.

Marx ugyan a szocializmus utópiáját elhibázta, és kizárólag az osztályharcra koncentráló történelmi materializmusa is megkopott, de A tőke kapitalizmuskritikája sok tekintetben ma is helytálló, s az ott kifejtett tézisek legjobb illusztrációja ez a regény.

Hogy a feltörekvő kapitalisták és a gengszterek között csupán árnyalatnyi a különbség, és a polgárosodó alvilág, az állami korrupció s a szegények kifosztása és átejtése mily ősi recept szerint történik, ezek nem csupán napjaink eseményei kapcsán tanulmányozhatók, hanem ebben a közel száz éves regényben is. Ez egyszerre utószó Marxhoz és bevezető Pikettyhez. Viszont a stílusa olvasmányos és közérthető.

Kamaszkoromban A Világirodalom Remekei sorozatában megjelent változatot olvastam, Fáy Árpád fordításában, s emlékeim szerint abban a versbetétek sokkal jobbak voltak; itt meglehetősen nyögvenyelősek. Ami még furcsa: a negatív szereplők (korrupt tisztviselők, gengszterburzsujok) beszédeit dőlt betűsen idézi a szöveg, amitől ezek kissé szájbarágós jelleget öltenek.

Nem ez lett a kedvenc fordításom, és a Molynépnek inkább az 1970-es kiadást javaslom (az 1957-es kiadást nem ismerem, ám azt Faludy György fordította, s ezért a versek biztosan első osztályúak…), de javaslom. Akik szkeptikusak, azoknak azért, hogy szkepszisüket megerősítsék, akik naivak, azoknak azért, hogy kinyíljon a szemük.

A fordítás (főleg a versek) gyöngeségei miatt ez a példány mégis csak négy csillagot kap tőlem.

Nem szép, de sajnos igaz. Nagyon emberi és ettől nem szép. Hogyan lehet a társadalmat átfogóan, művészi keretek között bemutatni, erre remek példa a regény. Mennyi sok remek ötlet és fáradságos munka, hogy egyesek még többet szerezzenek – és milyen sokak szenvedése, nyomora és küzdelme által. Bravúrosan lavíroz a történet a véletlenek során át, a történelem kiszolgáltatottjai pedig csak terelődnek, mint a birkanyáj.

Vígasztalani