Három ​az ötödiken 2 csillagozás

Bertók László: Három az ötödiken

Ennek a különleges életműnek eddigi vitathatatlan csúcsa ez a 243 szonettet tartalmazó kötet, mely mintegy számmisztikai jelentőséget hordozott és egyedi kötet-kompozíciót is jelentett. (A három szakrális jelentésű, az öt pedig tradicionálisan az embert szimbolizáló szám.) A címmel együtt tizenöt sorosnak tekintett egységből három négysoros a stanza és kétsoros a zárás: ez önmagában is verstörténeti újítás, miközben visszahozza a három és az öt képzetét. Mindez, továbbá az elhallgatások, a mondat vagy szó hiátusai, a csonkítások és új összetételek egészen új módon rendezik a nyelvet és a dolgokat más összefüggésbe. Másféle olvasói magatartást is követelnek, az olvasóban egészülnek ki, kapcsolódnak össze, nyerik el fokozatosan egyre bonyolultabb értelmüket.

>!
Magvető, Budapest, 1995
288 oldal · ISBN: 9631420019

Most olvassa 1

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

nicosia P>!
Bertók László: Három az ötödiken

Ezt a könyvet a kétezres évek elején Bertók Laci bácsitól kaptam. Egy iskolába jártunk néhány év(tized) különbséggel. Azóta olvasom, hogy megvan, és valószínűleg már többször a végére értem, de most biztosan. Szerintem a jó vers olyan, mint Petőfinél az ősz „Isten tudja, hogy mi okból szeretem, de szeretem”. Nem tudnék okokat mondani mi fog meg, azt sem mondhatom, hogy minden verset szeretek a kötetből, de egészében valahogy mégis közel van aszívemhez.


Népszerű idézetek

Liat >!

Állunk a világ közepén

Elszalad ami esemény
de úgy tesz mint aki marad
kihordjuk az asztalokat
s a folyosó is csupa fény

állunk a világ közepén
kisüthetünk akár a nap
de üresek a poharak
és ez is csak egy költemény

van a valóság s van a tény
a köztes űr a gondolat
ordítozunk hát nagyokat
aki hangos az a legény

és senki sincsen a helyén
csak a szótárban a szavak.

Liat >!

A másik ember aki bent

A másik ember aki bent
háttal örökké mindenütt
aki egyszer csak oda ült
és megjátssza az idegent

aki valami mást jelent
de valójában sebesült
s úgy ragasztja össze az űrt
mint a kavicsot a cement

aki tudja a végtelent
időt és helyet visszaküld
akit nem az az anya szült
de ugyanaz a test nevelt

a másik ember az se szent
csak nem követi el a bűnt.

Liat >!

Én magam elől szaladok

Te bátrabban élsz zárva vagy
nekem menedék a titok
mégis mindent kikotyogok
ha melegebben süt a nap

s ahol a bőröm a lakat
ott is őszinte állatok
én magam elől szaladok
ha kinyitom a kapukat

ennyi az ünnepi csomag
amit cím nélkül föladok
várva a bűnbocsánatot
s hogy holnap visszakapjalak

de ez is ürügy álca csak
mert folytatni kell valahogy.

Liat >!

Mint a lélegzet annyi csak

Kibogozni mi összeköt
hogy felelősen légy szabad
matatja a határokat
a lassú novemberi köd

ki tudja hogy mi volt előbb
hisz ami kisüt az a nap
és az Úristen sem te vagy
okosan szedd a levegőt

tíz évszázad vagy tizenöt
mint a lélegzet annyi csak
a felejtés lyukas kalap
s egyetlen hely van a között

ha marad rá elég időd
megtalálhatod magadat.

Liat >!

Ahogy a verset mondanád

A pillanat mi összeránt
mintha nem is volna idő
csak fényesség meg levegő
meg szélbe-szakadt pántlikák

s ahogy jön szembe a világ
és minden lábon nyúlcipő
s üldözött lesz az üldöző
de nem ismeri föl magát

ahogy a verset mondanád
amikor zuhog mint a kő
s a tejút a lyukas tető
villámlik a szavakon át

ahogy várod a koppanást
de már semmi sem menthető.


Hasonló könyvek címkék alapján

Petri György: Összegyűjtött versek
Terék Anna: Duna utca
Faludy György: Vitorlán Kekovába
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
Terék Anna: Halott nők
Bereményi Géza: Versek
Baka István: Versek
Szöllősi Mátyás: Állapotok
Lelovics Zoltán: Szűrt realizmus
Csukás István: Összegyűjtött versek