A ​kenguru 24 csillagozás

Bertha Bulcsu: A kenguru

Bertha Bulcsu új regényének hőse, Varjú István, fiatal teherautósofőr. Magas fiú, keskeny vállú, vékony lábú, de szívós. Foltozott farmert visel és fehér trikót. Varjú István úgy gondolja, hogy úton, útközben történnek a dolgok, ott bonyolódik az élet. A megérkezés lehangolja, úgy érzi, a megérkezés a csőd. Nem akar megérkezni. De kint az utakon már vele történnek a dolgok, s két szerelem között ingadozva először „kenguruvá” változik, majd egy tragikus karambol után új fordulatot vesz az élete.

Eredeti megjelenés éve: 1976

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1976
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632111125

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Bertha Bulcsu: A kenguru

Hángörien proto-roadmovie. Kilencvennel dübörög a Zil, szerelmesen susognak a szelepek, a harminc mázsa betonelem meg se kottyan a gépnek, és ha lepakoltunk Pakson, vár minket a halászcsárda, az út mentén meg – talán – egy csinos stoppos. És közben szól az Emerson, Lake & Palmer a magnóból. Kádári idill… lenne, de a yard gyanakvón vizslatja a sofőrt, mert hát ugye mi ez a hosszú haj? Zárva volt a fodrász?

Bertha nagyon jól adja az emberarcú szocializmus atmoszféráját, a vajszínű Volgák kipufogófüstje, a sült dévér és az olcsó Kanizsai sör illata tölti be a regényt* – ám a könyv elsősorban mégis a vágyról szól. Mert sofőrünk, Varjú, aki néha Kánya, néha pedig Kenguru, vágyakozik. Pazarul vezet be minket ebbe az érzésbe a szerző, amikor lefesti a Zil pilótafülkéjét, ami nem is pilótafülke már, de szentély: tele a rothadó kapitalizmus rekvizítumaival. Varjú számára egy közönséges Camel-reklám, amit valami külföldi magazinból vágott ki, olyan, akár a festett Mária-kép, a kommersz angol szavak pedig (melyek neki olyan egzotikusnak tűnnek, mintha szuahéliül lennének) titokzatos varázsigékké lényegülnek át. Hívja valami Varjút (alias Kánya, alias Kenguru), de ugyanakkor van, ami a maradás mellett szól. Mert választani kell: Zil teherautó vagy Volvo kamion? A törékeny Zsozsó vagy a nagymellű modellek egy svéd képeslapról? Balatonmáriafürdő vagy Marseille? Kovács Kati vagy Led Zeppelin? (Jó, mondjuk ez utóbbi nem kérdés. Hagyjuk is.) Döntsél jól, Varjú. Mert bírlak.

(Köszönöm @regulat-nak, hogy egykor felhívta a figyelmem erre a könyvre. És köszönöm David Foster Wallace-nak, hogy olyan bitang vastag könyvet írt, amit lehetetlen tömegközlekedésre magunkkal vinni, vagy legalábbis külön vonaljegyet kéne váltani hozzá. Ezen elemek összejátszásának köszönhető, hogy megismerkedtem eme remek regénnyel.)

* No és a magyar irodalom – talán első? – füves cigijének átható zamata.

24 hozzászólás
>!
Cipőfűző P
Bertha Bulcsu: A kenguru

Lábam pihen beáll a Zil kemény gázpedálján, egész nap nyomom, nyeldeklem az út porát, a nap végén leöblítem olcsó, jéghideg sörrel, amitől jól kiver a víz, mocskosul ragadok. Két napja fürödtem, éppen ideje lenne. Bár a csajt nem érdekelte, akit útközben felvettem, nyár van, nem igaz. Fú, eléggé rám volt kattanva. A Balatonra akart lejutni, fűzött, hogy menjek vele, nem mondom, jó kis bige volt, de hát a meló az első, nem csinálhatok nagy hülyeséget, elvégre kamionra hajtok, minél hosszabb legyen az utam…
Szóval nagyon laza, könnyed és kimondottan kellemes hangulatú könyv. Valódi generációs regény. A 70-es évek közepén vagyunk, a lázadó ifjúság megkap ezt-azt, ami a „lázadáshoz” szükséges, néha már felemelik a paplant, és beszűrődik egy kis közhasznú fény, a fényben pedig olyan vitaminok vannak, mint például csempész bőrdzseki, cola, Led Zeppelin, végre fel lehet csapni az angol szótárt, de azért itt van Koncz Zsuzsa és a tikettes sör, mert azért szeretjük a helyit is. Varjú István is fiatal, leginkább úton lenni szeret, fizikai valóját tekintve meg lelkiekben is. Hajtja a vére, a lendület, a történés izgalma. Persze semmi sem tart örökké.
Bertha Bulcsu szépen összesűrítette a szöveget, telerakta megélhető, emberi párbeszédekkel, elhittem a korabeli szlenget is.
Köszönöm @Kuszmának a kölcsönkönyvet.

1 hozzászólás
>!
Bazil P
Bertha Bulcsu: A kenguru

Ezt az olvasást jó Apám emlékének ajánlom, – Nyugodjék!, aki egy hosszúplatós IFA nyergében vezetett le télen-nyáron, hóban-fagyban, rekkenő nyári hőségben millió-millió kilométert. Micsoda élmény volt a kocsiban – gyerekként – középen, a motortetőn kucorogni, miközben „száguldottunk” az érdi emelkedőn. FK 54-18 volt az Ifánk rendszáma, és a „Kuka utas! Vésd az észbe, ne szólj bele a vezetésbe!” matrica persze ott virított a műszerfalon.
A kocsikísérő jó barát pedig – mikor kissé már szomjas lett, mindig megkérte szépen a sofőr urat, hogy a következő faluban a templom mellett álljon meg, és/vagy ott, ahol sok a bicikli.
És annyit még, hogy Apám munkahelye – a Vállalat, Kőbányán volt az Ihász utcában, én meg az akkor még Első – ma már Szent László Gimibe jártam. Meg idővel mellé is – hol ide, hol oda.
Szóval ez a könyv – tömény nosztalgia.

2 hozzászólás
>!
regulat 
Bertha Bulcsu: A kenguru

Igazából semmi különös nincs ebben a könyvben. Egyszerű, mint az élet. Egymásnak feszülnek nemzedékek, álmok, vágyak. Hogy be kell, vagy nem kell beállni a sorba?
Közben a főhős, Varjú István felnőtt lesz. Vagy valami olyasmi.
És, hogy mindehhez, hogy jön a kenguru?
El kell olvasni. Megéri.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1976
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632111125
>!
darkfenriz
Bertha Bulcsu: A kenguru

Varjú István és a hetvenes évek fiatalsága. Z-elemek Paksra, martinizás a Pillangóban, Gimmick és a kenguruk a Camel reklámban és a duruzsoló Zil.
Valóban semmi extravagáns nincs a könyvben (bár azért a rémálma elég hátborzongató), de mégis valahogy magával ragad, akár a Duna. Mert aki nem élt még a hetvenes években (minthogy én sem), az valószínűleg elég hiteles képet kaphat a korról, amikor dübörgött az ELP, tikettes söröket szürcsöltek a Volán-telep büféjében, épült a Paksi Atomerőmű vagy a Balcsin az NDK-s turisták sportautóitól porzott az M7-es.
Bertha Bulcsu könnyed, olvasmányos stílusával magába szippantott, ahogy Varjú (Kánya? Kenguru?) beleszeretett addig a végzetes találkozásig a Corollába.

>!
Fater
Bertha Bulcsu: A kenguru

Kb. ezer évvel ezelőtt láttam a filmet, és szinte már azóta a képzeletbeli olvasmánylistámon szerepelt a könyv. Való igaz, hogy mára alig emlékeztem a filmre, de abban az olvasás kezdetekor is biztos voltam, hogy annak idején nagyon tetszett :-).
A régi élményhez képest a könyv sem okozott csalódást, sőt! Annak ellenére, hogy rendkívül egyszerű a történet, egyszerű emberekkel, akiknek a vágyai is saját lehetőségeik keretein belül maradnak, mégis valahogy lapról lapra olvastatta magát. (Lehet, éppen ezért…) Ebben a túlzó, ingerekkel túlságosan is teli, pöffeszkedő világban talán pont erre az egyszerűségre lenne szükség, és végre a százmilliós házaikban terpeszkedő „nagyjaink” is elgondolkozhatnának néha azon, hogy az egyszerűség nem minden esetben jelent butaságot, és a hivalkodás semmiképpen sem jelenthet bölcsességet…

>!
Zsofir
Bertha Bulcsu: A kenguru

A zenével kezdődött. Aztán jött a film. Most még a könyv. Vártam, hogy olvasás közben elkapjon a hangulat, de nem kapott el. Emlékeim szerint Gálffi egy jóval értelmesebb Varjút alakított, a könyvbeli figura viszont egy idegesítő, teszetosza alak. Az útkeresés, a fiatalság, a nemzedéki ellentétek regénye lehetne ez a könyv. Kár érte.


Népszerű idézetek

>!
Gregöria_Hill

– Addig is, amíg csoda történik velünk, mit szólnál egy pohár sörhöz?

174. oldal

>!
Gregöria_Hill

A Mari azt mondja, hogy ez a lány, akit felcsináltál, szeret téged. Az ilyesmi egyre ritkább a világban. Ha szereti az embert egy gyerek vagy asszony, ki lehet bírni az életet. Mert az élet, öregem, nem olyan kellemes sütemény, mint húszéves korban látszik. Kifakul, nem is ér sokat. De ha tartozik valakihez az ember, kibírja.

188-189. oldal

16 hozzászólás
>!
Tiger205

Varjú István nem szeretett megérkezni. A megérkezés mindig lehangolta. Úgy érezte, hogy valami véget ért, és az élet folytathatatlan. Utazni szeretett, rohanni az utakon, menni, örökké menni, egyik helyről a másikra. Ha a volán mögött ült, élvezte a fényt, a szélzúgást, a sebességet, az életet. Szeretett részt venni olyan dolgokban, melyek reményteljesek, de a kimenetelük bizonytalan. Irtózott a véglegességtől. A befejezett napokat, helyzeteket nagyon nehezen viselte el.

8-9. oldal

1 hozzászólás
>!
Tiger205

– Ha szombaton nincs fuvarom, már háromkor benézek a Pillangóba.
– Iszol valamit, gondolom.
– Iszom egy üveg sört, és várom a srácokat.
– Én szombaton szívesebben mennék haza.
– Haza? Az előbb azt mondta, hogy elvált, és egyedül él. Nincs senkije.
– Úgy értem, hogy ha lenne. Szóval ha itt laknék Pakson egy kis házban. Az asszony kacsákat hizlalna, én eljárnék Dunaújvárosba. Vennénk tévét, sezlont, kabátot.
– Kabátot így is vehet. Berúgott.
– Nem rúgtam be.
– Ide figyeljen. Ha én szombaton bemegyek a Pillangóba, a lányok már a lekevert Martinivel fogadnak. Aztán megjönnek a srácok, és ott virítunk a teraszon, mint egy ágyás májusi tulipán. A csajok ragadnak ránk. Tudja, néha úgy érzem, mintha mágnes lenne az orromban. Jönnek a csajok. Jönnek, és mi csak virítunk köztük piásan.

38. oldal

3 hozzászólás
>!
Gregöria_Hill

A jó pilóta segge olyan, mint egy szeizmográf. A jó sofőré is. Érzi az utat maga alatt.

75. oldal

1 hozzászólás
>!
Tiger205

– Paksig mész?
– Paksig.
– Mit viszel?
– Z-elemeket.
– Azok micsodák?
– Nem tudom. Beépítik az atomerőműbe.
– Jó fej vagy. Szívesen járnék veled.
– Én is bírlak. Szép a combod. Kedvelem az ilyen lebarnult combokat – mondta Varjú, aztán jobb kézzel átnyúlt a sebességváltó felett, és megsimogatta a lány lábát.
– Naaa – mondta a lány, de nem tolta el Varjú kezét. Varjú nekibátorodott, s a keze becsúszott a szoknya alá. A lány nagyot sóhajtott, és egy kicsit oldalra hajtotta a fejét. Pihegett.
– Jó meleg vagy – mondta Varjú.
– Nee – Ne csináld.
– Megálljak?
– Ne állj meg. Boglárra akarok menni.
– Ahogy akarod – mondta Varjú, és a kezét visszatette a volánra.
– Megsértődtél? – kérdezte a szőke lány, s a hangjában egy kis megbánás érződött.
– Nem. Miért sértődtem volna meg?
– Nem szeretném, ha megsértődnél. Jó fej vagy. Csípem az ilyen fejeket.
Szívesen járnék veled, ha úgy adódna.
– De nem adódik úgy.
– Tied ez a magnó?
– Az enyém.
– Loptad?
– Dehogy. Vettem.

22. oldal

1 hozzászólás
>!
Tiger205

Az alacsony munkásasszony megfordult, s a lányát, aki mögötte állt a folyosón, lendületből, teljes erővel pofon vágta. Zsozsó elesett. Varjú előrelépett.
Gondolta, megmagyarázza a helyzetet.
– Ne tessék bántani Zsozsót. Az a helyzet, hogy jó vagyok nála.
– Mi?! – ordított az asszony. A nyakán kidagadtak az erek.
– Jó vagyok nála. Szóval mi prímán vagyunk.
– Prímán?!
Zsozsó közben felállt a folyosón, és az anyja karja után nyúlkált bátortalanul.
– Anyu! Anyu! Azt akarja mondani, hogy együtt járunk.
– Mit csináltok? – kérdezte az asszony, és a heverőre pillantott.
– Együtt járunk – mondta Zsozsó.
– Egy stricivel.
– Anyu, a Kánya nem strici, ha akar, angolul is beszél. Kánya, mondj valamit anyunak angolul.
– I love you.
A sovány munkásasszony félig megfordult, és a lányára nézett.
– Mit mond?
– Azt mondja, hogy ne haragudjon, asszonyom.
– De haragszom! Ezért neveltünk fel?! Huszonöt éve dolgozom apáddal együtt, mint egy állat. Kőmívesek mellett kezdtem, aztán iskolára kértem magamat, mert én mindig többre törekedtem. Darus lettem. Tudjátok ti, mit jelent egy öntödében híddarut kezelni napi nyolc órában? A munka nektek… A munka nektek.. Ezért adtunk meg neked mindent…
– Én is dolgozom, anyu.
– Másfél éve. De tizenhét évig én etettelek, te, te, kis…!
– Anyu!
– Harmincéves koromban voltam először színházban. Jutalomból! Nem találtam meg a kijáratot. Sírtam, és te most…

1 hozzászólás
>!
Tiger205

– Ha apád ezt megtudja, megöl. Meg eztet is. – Varjú felé bökött a hüvelykujjával.
– Honnan tudná meg? – kérdezte Zsozsó.
– Megmondom neki.
– Nem mondod meg, anyu.
– De megmondom. Ezt nem lehet eltitkolni.
– Tudom, anyu, hogy nem mondod meg.
– Meglátod, hogy megmondom. Amint hazajön. Már a kapuban. Nem bírom én ezt tovább. Meló! Meló döglésig, aztán te is itt ilyeneket.
– Anyu, persze te elfelejted, hogy én már nem vagyok kiskorú. Szavazati jogom van, pénzt keresek, tagja vagyok a KISZ-nek, a szakszervezetnek.
– Megetetted a nyulakat? – kérdezte a sovány munkásasszony.
– Nem.
– Nem etetted meg a nyulakat?!
– Nem.
– Apád Pakson dolgozik, én az öntödében, negyven fok melegben, gázban, és te nem etetted meg a nyulakat. Ezt is elmondom apádnak.

2 hozzászólás
>!
Tiger205

Varjú legújabb kincse a kőbányai lányok fotóitól jobbra helyezkedett el, ez egy képeslap volt, mely Monte-Carlót reklámozta, de Marseille-ben adták fel. A lap képes fele kifelé nézett. A
vezetőfülkében az írásos fele világított a szöveggel: „A cucc megvan. Július 6-án ötkor a Makkhetesben várlak, Jocó.” Varjú István napjában tízszer-tizenötször elolvasta ezt a szöveget, s ilyenkor mindig megjelent az arcán egy kevés bizonytalanság vagy izgalom. Pedig Varjú Istvánra azt mondták volna a régi világban, hogy kötélből vannak az idegei. De nem így volt. Varjú Istvánnak
lényegében nem voltak idegei. Bozontos szőke haja alatt nyugodt koponya gömbölyödött. Ez a belső nyugalom fakó arcbőrére is kiült, s valószínűleg felingerelte a lótó-futó, igyekvő embereket.

13. oldal

>!
Tiger205

A Zil szépen gyorsult, egy perc múlva már nyolcvanon állt a mutató. Varjú akkor sem takarékoskodott a benzinnel, amikor azt premizálták. Szerette, ha megy a kocsi. Öt és féltonnás konstrukció volt, s a 30-34 litert megette százon. Volt úgy, hogy többet is.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tímár Máté: …és a Berettyó folyik tovább…
John Irving: Árvák hercege
Valentín Teitelboim: A pampa éneke
Tanja Kinkel: A bábjátékosok
Janikovszky Éva: Aranyeső
Kemény István: Kedves Ismeretlen
Klement Tímea: Trónszék
Faylné Hentaller Mária: A Sződy leányok
Bodor Károly: Szexkapitány a haverom
Czakó Gábor: Iskolavár