A ​magyar korona története 17 csillagozás

Bertényi Iván: A magyar korona története

1978. január 6-án a Parlamentben Cyrus Vance akkori külügyminiszter az Egyesült Államok elnökének képviseletében ünnepélyesen átadta Apró Antalnak, az Országgyűlés akkori elnökének a magyar királyi koronát és a többi koronázási jelvényt. Nemzeti kincseink több mint három évtizedes távollét után visszakerültek hazánkba.
Bertényi Iván történész a korona történetéről és a hozzá fűződő problémákról ad képet. Ismerteti a korona eredetével kapcsolatos nézeteket, vitákat, nyomon követi a korona sorsát történelmünk viszontagságai közepette. Szól a szentkorona-tan kialakulásáról és szerepéről, reakciós, soviniszta célokra való felhasználásáról. Részletesen ír egy-egy nevezetesebb koronázási szertartásól, a korona XX. századi történetéről, Nyugatra hurcolásáról, majd hazatéréséről.
E kötet az 1978-ban megjelent mű harmadik, javított és bővített kiadása. A szerző hasznosította az első kiadás óta született újabb eredményeket, az újabb viták tanulságait.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népszerű történelem Kossuth

>!
Kossuth, Budapest, 1986
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 963092563X
>!
Kossuth, Budapest, 1980
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630912198
>!
Kossuth, Budapest, 1980
170 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630916681

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Bertényi Iván: A magyar korona története

Ez a könyv már olyan régen porosodott a polcomon, előtte meg édesapám polcán előtte meg az ő édesapjáén… meg az ő édesapjáén… jó, nem – csak ’78-as a könyv, most egy gyenge pillanatomban úgy gondoltam, véget vetek hányattatásainak. És nem bántam meg. Bertényi csokorba gyűjti a koronával kapcsolatos összes feltételezést és tudnivalót, olyasmiket, mint hogy az alsó része eredetileg akár női korona is lehetett*, a felső részét meg egy evangélium pántjaiból eszkábálhatták. Amit biztosan állíthatunk, az nem sok az, hogy 1.) Szent István fejét aligha érintette a korona, ilyen formában semmiképpen, de részleteiben sem igazán 2.) ezt a koronát úgy buherálták össze több eltérő funkciójú darabból. Amiről nem is értem, miért nem beszélünk többet, miért nem hirdetjük fennhangon, hisz a buhera annyira magyar foglalatosság, hogy a koronánknak is egyszerűen MUSZÁJ buheráltnak lennie, különben talán nem is volna magyar korona. (Így belegondolva: a korona akkor lenne igazán autentikus, ha a darabjai havanna ragasztószalaggal és befőttes gumival lennének összefogva.) Egyetlen problémám az volt, hogy megfelelő középkor-történeti tudás híján időnként belezavarodtam, hol, mikor és melyik királyt koronázták meg, melyik koronával, és ki kinek a trónját követelte – kicsit olyan érzés öntött el ilyenkor, mintha egy venezuelai szappanopera-sorozatba kapcsolódtam volna be a 232. résznél. De ettől eltekintve informatív kis kötet, megtisztelem azzal, hogy ezentúl gyakrabban törölgetem róla a port.

* ”Te Pista! Vedd már le azt a koronát, nem látod, hogy női?” „Ne már! Most mondd a szemembe, hogy nem áll jól!”

11 hozzászólás
Alvarando P>!
Bertényi Iván: A magyar korona története

A könyvet a Szent Korona 1978-as hazahozatala alkalmából írt a középkorral foglalkozó történész-szerző, és azóta nem is jelent meg olyan munka, amely egy történész által járja körbe nemzeti ereklyénk történetét. Ugyan a korszaknak megfelelő marxista történetírásban kötelező jegyek fellelhetők benne, mint a felszabadulás és a munkásosztály, ennek ellenére egy nagyon alapos népszerűsítő munkával van dolgunk. Az elején megismerhetjük a korona kinézetét, képeinek szimbolikáját, majd a szerző a lehetséges keletkezésének verzióit ismerteti. A leghosszabb részben a főbb királykoronázások és a korona viszontagságos útjait ismerhetjük meg, majd Szentkorona-eszmével is megismerkedhetünk a középkortól napjainkig és megtudhatjuk hogyan hatott rá Trianon és milyen tudományos munkák jelentek meg róla. Részletesen megismerhetjük a Korona viszontagságos útjait az 1849-es szabadságharc és a második világháború befejezése után, végül megtudhatjuk miért csak 33 év után került haza. A szöveget képek és egy bőséges irodalomjegyzék egészíti ki. Ajánlható bárkinek, aki nemzeti ereklyénkről kíván tájékozódni és nem zavarja, hogy még a Kádár-rendszerben jelent meg a munka.

Vecsi>!
Bertényi Iván: A magyar korona története

Sajnos a Szent Korona kialakulása már a homályba vész, ezért a könyvben is csak egyes szakemberek, történészek állásfoglalását, elképzeléseit olvashatjuk a témakörrel kapcsolatban.
Néhány színes képen szívesen tanulmányoztam volna a koronát, de ez ennek a könyvnek a keretébe már nem fért bele. Szerencsére a neten számos felvétel megtalálható.


Népszerű idézetek

estherlamm P>!

Werbőczi a Szent Korona egész eszméjét tulajdonképpen az egy és ugyanazon nemesi szabadság tételének indokolásaként fejtette ki. Az ország lakosságának döntő többségét kitevő jobbágyság persze nem került be a királyt választók, a szentkorona-tagok sorába. Hogy miért nem, a Hármaskönyv írója arra is ad magyarázatot. A XV. század második fele neves történírójának, Thuróczi Jánosnak az előadására támaszkodik, Thuróczi viszont Kézai Simon XIII. századi krónikájából merített. Eszerint a régi magyaroknál kezdetben mindenki egyenlő volt, de azokat, akik a hadba vonulás kötelezettsége alól megfelelő indok nélkül kivonták magukat, örökös szolgaságra vetették. Az ilyen típusú okfejtés akkoriban külföldön is ismert volt: több egyházatya és jogász hasonlóképpen, a közösség ellen elkövetett bűn következményeként képzelte el az ősi aranyszabadság megszűntét és a szolgák osztályának kialakulását. A magyarázat végső soron a népfelség elvéhez vezetett el, hiszen mindenki, aki „bűnei” miatt szolgaságba nem süllyedt, egyenlő jogok birtokában volt. Ezzel a valós társadalmi fejlődést figyelmen kívül hagyó okfejtéssel aztán létrejöhetett a fából vaskarika: a lakosság kilenctized részét kitevő jobbágyság – ősei „bűnei” miatt – nem részesülhet a politikai jogokban a „népfelség” elve alapján, nem lehet tagja a királyválasztó közösségnek.

134. oldal

MissWenut>!

A királlyá avatási eljárást különböző szertartásrendek, latin szóval ordók szabályozták.

56. oldal (Kossuth, 1980)


Hasonló könyvek címkék alapján

Mándfy Iván – Gyökér István: Boldog békeidők
Csukovits Enikő: Liliom és holló
Kriszt György: Hajdanvolt Magyarország
Podonyi Hedvig – Tóth József: Zsinagógák Magyarországon
Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi
Dercsényi Balázs (szerk.): Ják – Szent György-templom
Sinkó Katalin (szerk.): A Sándor-palota
Pentelényi László (szerk.): Arcok iskolája
Buzás Gergely: Visegrád, királyi palota 1. / A kápolna és az északkeleti palota
Haris Andrea (szerk.): Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon