Nem ​attól vizes a hal 21 csillagozás

Berta Ádám: Nem attól vizes a hal

„Karcsi huszonéves fiatalember, és végre túllép egy bizonyos szinten a lányoknál: Judittal való kapcsolata tartalmasabbnak tűnik, mint a korábbi, pár nap alatt kiikszelt próbálkozások. De vajon közbeszól-e a múlt? Karcsi édesapja kölcsönadta a körzőjét egy társának, és csak nagy nehézségek árán sikerült visszaszereznie. Karcsi regionális szuperhősök segítségét hívja, de elég lesz-e ez a boldogsághoz? Berta Ádám regénye az ismert irodalmi hagyományhoz, a hasonmástörténetekhez illeszkedik, de váratlan és fenyegető tanulságaival át is értelmezi azokat. Irodai hétköznapok és egy Radnóti-rajongó édesanya emléke: a Nem attól vizes a hal vegyes hozzávalókból állít össze egységes és bizarr, kételyekkel teli világot. A dolgok ritkán azok, aminek látszanak, és nem garantálható, hogy az olvasó a végén nyugodtan dőlhet hátra.” (Garaczi László)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Kalligram, Budapest, 2019
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634681175

Enciklopédia 1


Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Berta Ádám: Nem attól vizes a hal

Jól szövegel a főhős Karcsi Berta Ádám, élveztem, bár a mottók után mást vártam:
„– Hát jó, egy kis, részeg figura vigyorgott rajta. Ez volt a korong egyik oldalára rajzolva. A másik oldalán meg egy zárka volt, vagyis a zárka rácsai. Amikor megpörgettem a korongot, a nevető részeg bekerült a rács mögé. – Ami nem ad okot nevetésre, ugye ? – kérdezte Óscar Amalfitano. – Valóban nem – sóhajtott Charly Cruz. – És a kis, részeg fickó (apropó, miért nevezi kis részegnek, és nem simán részegnek ?) mégis nevetett, talán mert ő nem tudta, hogy börtönbe van zárva.” (Roberto Bolaño – Kutasy Mercédesz fordítása)
„gyerekekkel játszottunk, és lányokkal” (Radnóti Miklós)
Börtön vagy játék? Ez komoly választás, különösen akkor, ha a játék szabályait Roberto Bolaño vagy Radnóti Miklós írja – ennyire véresen komolyan én ezt nem tudtam venni.
Miért? Talán mert az alaphelyzet annyira irreális, fantasztikus spoiler, szimbolikusnak meg nem eléggé kidolgozott, gondolom én.
Néha olyan érzésem is volt, mintha a szerzőnek lett volna egy csomó bekezdése a témához, karakterek, motívumok, történet foszlányok, aztán ezeket szerkesztgette, gányolta, felhasználva a korábbi resztliket is. Ottlik például ezt biztosan nem adta volna ki a kezéből, addig amíg tökéletesre nem kalapálja.
De jó ez így is, néhol vicces, néhol groteszk, szkeccsek sorakoznak egymás után, lehet sejteni, hogy mindez hova vezet, ráadásul a könyv közepén maga a szerző árulja el a poént, akkor tehát nem is a történet a fontos. Akkor mi? És mit jelent a cím? Ez egy nyitott mű, amivel az olvasónak kell kezdeni valamit?
Pár óra alatt végeztem vele, kikapcsolt, elgondolkoztatott, ezért megérte elolvasni.

akire>!
Berta Ádám: Nem attól vizes a hal

Hát mitől? – kérdeznék rá a cím folytatására, ha egyáltalán a nemleges „attól” tisztázódna a regény során. David Lynch találkozik Hazai Attila prózájával ebben a műben (mindkettőt szeretem) – s főleg az írás kiszámíthatatlansága tetszett. Hatással volt rám, a „még soha ilyen” érzés pedig valahol ott veszett el, ahol a hal vizességének mikéntje, vagy egyáltalán a világ működésének oka… A minimalista írók, mint Berta Ádám, a pillanaton való túlléphetőséget keresik, a nagyobb viszonyrendszereket (pl. a miértekre való válaszkeresés) negligálják.

Dominik_Blasir>!
Berta Ádám: Nem attól vizes a hal

Rém érdekes kötet – főleg annak fényében, hogy egy ponton* úgy éreztem, itt csak trollkodnak velünk.
Az első, ami megradt a regényben (kisregényben? ezt nem tudom eldönteni), az a Karcsi-narrátor hangja. Ugyanis kapásból úgy tűnt, hogy ez ugyanaz a hang, mint a Túlsó partban vagy a Lu purpuban, sőt, kicsit Miki hangja is. Vagy éppen nem, de nagyon hasonlónak érzem a kiinduló érzésvilágot, a narrátor hozzáállását, a szöveg hangulatát. Abban persze semmi rendkívüli felfedezés nincs, hogy a korban egymástól nem annyira távol álló szerzők egy része olykor hasonlóan szólal meg – viszont ugyanennek a hangnak nyomát sem látom korábbi generációkban (mellékvágány, de néha viszont az újabbakban igen). De a lényeg: magaménak érzem ezt a hangot. Ezt a kiábrándultan-cétalanul működő, igazán az apró pillanatokban élő, a világon nagyban csodálkozó és vele mit kezdeni nem tudó, beletörődően, könnyelműen pesszimista hangot, maximum a traumáikat és szorongásaikat kevésbé, de az már úgyis mindenkinél egyéni.
A nagy kérdés mindig, hogy mit is kezd a szerző ezzel a hanggal. Berta Ádám mintha egy ideje nem annyira kezdene valamit a dolgokkal, legalábbis semmiképpen sem valami látványosat. Az eddigi értékelések többsége itt mintha többé-kevésbé felróná, hogy igazából nem történik itt semmi, nem áll össze és nincs (vagy: nem látszik) hagyományos értelemben vett értelme – amivel tulajdonképpen egyetértek, ám részemről ez nem problémaként merül fel. Úgy érzem, ez a hanggal jár; hangzatosan fogalmazva: mert az életben sem történik semmi, nem áll össze és nincs (vagy: nem látszik) hagyományos értelemben vett értelme. Abszurd és groteszk, unalmas és semmilyen, boldog és örömteli, monoton és érdektelen, emlékezetes és maradandó pillanatok, benyomások, élmények együttese. Karcsi esetében erről ráadásul még olvasni is elég jó.
Szóval rém érdekes kötet – biztos egy csomó értelmezés elszállt mellettem, de a címet olvasva* leginkább az jutott az eszembe, hogy ez egész „értelmezzük az olvasott könyvet” dolog is micsoda illúzió. Nem is biztos, hogy szükséges, bár kétségtelenül szórakoztató.

* https://moly.hu/idezetek/1126785

ppeva P>!
Berta Ádám: Nem attól vizes a hal

Az elején folyton azon járt a fejem, hol olvastam én nem is olyan régen egy hasonló ikres történetet. Mármint abban hasonló, hogy két ikergyereket egy gyerekként nevelnek fel. Aztán beugrott, hogy itt:
https://moly.hu/konyvek/jonas-jonasson-az-analfabeta-aki-tudott-szamolni
Megfordul ilyesmi az ember fejében, milyen lenne egy emberként kétféle életet élni, vagy akár két emberként egy életet, megosztva. A történet kellemesen elszórakoztatott, bár a végkifejlet várható volt.

AeS P>!
Berta Ádám: Nem attól vizes a hal

Ez egy nagyon furcsa trip volt, de tagadhatatlanul élveztem, tetszett ez a gondolatkísérlet, bár a vége felé, ahogyan Karcsi spoiler kezdte elengedni a maga oldalán a fonalat, úgy én is kezdtem belefáradni néha a szövegbe, összességében örülök, hogy elolvastam, és remélem, hogy jut időm Berta korábbi írásaira is hamarosan.

kisrróka>!
Berta Ádám: Nem attól vizes a hal

Nagyon jó alapötlet hanyag megoldásai. Az elbeszélői hangok teljesen egyformák, a megszólalások hiteltelenek, a problémák, amelyeket a történet felvet kidolgozatlanok és felületesek. Ahol komolyabban el kellett volna gondolkodni, vagy nem volt könnyű az út, oda nem ment el a regény, hanem valami béna megoldással elkente a dolgot. Abszurdhoz nem elég abszurd, minden máshoz kevés.


Népszerű idézetek

Csabi >!

– Nem attól vizes a hal, mert a többiek is vizesek, hanem mert vízben úszik – mondja, mikor hazafelé sétálnak.

72. oldal

13 hozzászólás
Cipőfűző>!

A pénztárnál a fekete szalagon egymás mellé teszi őket, gondosan, tíz centi távolságra. Nem dobáljuk az ennivalót a futószalagra, a kosárba, gondolja magában. Lágy mozdulattal helyezzük el, különben megváltozik az energiaszerkezete, diszharmonikusan gerjedni kezd. Ha valami mégis leesne, nem vesszük fel egyből. Ilyenkor sejtszintű folyamatok zajlanak: jobb, ha nem avatkozunk be. Pár perc múlva puha mozdulattal emeljük fel a földre zuhant tárgyat.

10. oldal

hajoacs>!

A kollégák felnevetnek, aztán az egyik projektmenedzser egy performanszt említ, aminek a lényege, hogy egy jogiszerűség, vagy guru csigalassan, huszonnégy óra alatt fordul meg a tengelye körül.

(Goda Gábor az Artus vezetőjének a projektje: "2010-ben tette meg első Egy-Nap-Fordulatát. 24 órás meditációja új kaput nyit szellemi életében, melyről így nyilatkozik: „Fent álltam a hegyen, és lassan megfordultam egyszer a saját tengelyem körül. Egyszerűen körbefordultam, de egy nap, azaz 24 óra alatt. Annyi idő alatt, mint ahogy a Föld fordul meg a tengelye körül. Egy napot álltam egy helyben, lassan mozdulva, fordulva, összehangolódva, eggyé válva a Földdel. Az Egy-Nap-Fordulat rítus és meditáció, tele fájdalmas és egyben felemelő ellentmondásokkal.")
https://hu.wikipedia.org/wiki/Goda_G%C3%A1bor_(rendez%C5%91)

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 2010

Hasonló könyvek címkék alapján

Hugyec Anikó: Túl hosszú út
Diana Hunt: Őrület határán
Bauer Barbara: A fekete rózsa
Anne L. Green: Végzetes csábító
Kővágó Sára: Kétségek
Julia Lewis Thomson: Többek között
Renáta W. Müller: TestVÉR 2
Lili Ann Daniels: Szerelem kötőféken
Aurora Lewis Turner: A megtörhetetlen átok
Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom