Na és akkor odamentek a Benniesszel, öt gestapós fickó, mind civilben és fegyveresen. Szegény Albertnek előttünk kellett mennie a Reeperbahnon a találkozó színhelyéig. St. Pauliban levették róla a bilincseket, hogy senki se vegyen észre semmit. Majdnem elérték a céljukat… Akkor nemcsak a koppenhágai elvtársakat kapták volna el, hanem még egy hamburgit is, a Phoenix gumigyárból. De Albert Bennies keresztülhúzta a számításaikat: húszlépésnyire az Alkazartól elkezdett teli torokból kiabálni: "Vigyázat! A kopók! Figyelem! Gestapo!, ordította, ahogy csak bírt, azután egyenesen egy éppen arra jövő autóbusz elé vetette magát. Természetesen nagy izgalom támadt, a buszból és a Reeperbahnról odacsődültek az emberek, s a nagy tolongásban és zűrzavarban az elvtársaknak sikerült elillanniuk az Alkazarból. Albert azután még útközben meghalt, ahogy a kikötői kórházba szállították. Titokban temették el. Tömegtüntetésről féltek, hiszen egész Altona tudta mi történt valójában…
Menet, indulj: lépést tarts! 3 csillagozás
Eredeti cím: Im Gleichschritt marsch: Wie wir die Nazizeit erlebten
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Tények és tanúk Magvető
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Kihívás miatt olvastam, és kell most írásban is értékelnem. :) Otthon, apuéknál már találkoztam ezzel a sorozattal, viszont sosem vettem le a polcról ilyen könyvet. Most, mivel tiszta fekete a borító, elolvastam. :) Érdekes volt, mivel nemrég került a kezembe Agatha Christie: Az elefántok nem felejtenek c. regénye, számomra adott volt a párhuzam. Ez visszaemlékezés főleg az író részéről, aztán a közvetlen környezetétől, Hitler hatalomra jutásától egészen Lengyelország megszállásáig. Nehéz ezzel kapcsolatban bármit írni, én azt ajánlom hogy olvassátok el Ti is. Mindenféleképpen érdemes.
Rendkívül érdekes témát dolgoz fel ez könyv, Németország és a német embereknek a nácizmushoz való viszonyát Hitler hatalomra jutásától a világháború kitöréséig. Sajnos általában elsikkadunk e fölött, s tévesen azt képzeljük, hogy Hitler kancellári kinevezéskor a németek már egyöntetűen nácik lettek volna. A szemtanú Engelmann egyértelműen eloszlatja ezt a tévedésünket, miközben azt sem hallgatja el, hogy azért természetesen nem volt eredménytelen a barna inges propaganda, s milyen negatív következményekkel járt a Hitlerrel szemben álló németek körében a nyugati nagyhatalmaknak a nácikkal szembeni engedékeny politikája. Ez egy borzasztóan értékes korrajz.
Népszerű idézetek
– Tulajdonképpen kutyabaja sem volt – mesélte Martin. – Egy kicsit piros volt a torka, bizonyára a sok „Heil”-kiáltozástól. Csak ki kellett beszélnie magából a legutóbbi „választást”, hogy neki magának több mint ötszáz szavazócédulára kellett odatennie a keresztet az igen mellé, meg azt az „igazságtalanságot”, ahogyan nevezte, ami a zsidókkal történik. „Csak aztat akartam mán egyszer megmondani, hogy nekem semmi kifogásom ám ellenük”, adta még búcsúzóul tudtomra, aztán egy peckes „Heil Hitler”-rel elköszönt és elment, miután három márkát letett az íróasztalomra a kezelésért. Az volt a legnagyobb bevétel ezen a héten…
200. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Hans Grundig: Karnevál és hamvazószerda között ·
Összehasonlítás - Molnár Ákos: A hitehagyott ·
Összehasonlítás - Kubinyi Ferenc: Siratni csak hazát lehet ·
Összehasonlítás - Ivo Andrić: A vezír elefántja ·
Összehasonlítás - Günter Grass: Ráklépésben 77% ·
Összehasonlítás - Kósa Csaba: Liliom, sas, kereszt ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Ördögcsapda 87% ·
Összehasonlítás - Komáromi János: Rongyos gárda ·
Összehasonlítás - Georges Fleury: Kutyatörténetek 85% ·
Összehasonlítás - Eszterhás István: Musztafa, Karafa és az akasztófa I-III. ·
Összehasonlítás