Berniczky Éva prózája, ami a legteljesebb értelemben fiktív, a nyelvben születik és rendjét a költészet törvénykönyve koordinálja, pontosabb képet fest a kárpátaljai magyarság utóbbi évtizedeiről, mint riportok és szociográfiák sora.
(Bodor Béla)
Van tehát egy nagyon kontúrosan felrajzolt szociográfiai háttér, külső-belső környezet, ami nagyon valószerűnek tűnik, s amiben nagyon valószerű alakok élnek, mozognak. Ám az egészben mégis van valami groteszk, abszurd, szürreális vonás, ami részben a narráció módjából, részben magából a megjelenített, megalkotott világ természetéből ered, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni: árad.
(Dérczy Péter)
Ülünk a lapozandó könyv előtt, mennénk is, maradnánk is. Maradnánk, mert a befejezéssel az elbeszélésnek nincs vége; mennénk, hogy máris kisürgessük magunknak a következő novella tisztán áttetsző ködképeit.
(Tarján Tamás)
