Az ​okkult az orosz és a szovjet kultúrában 9 csillagozás

Bernice Glatzer Rosenthal (szerk.): Az okkult az orosz és a szovjet kultúrában

A ​kilencvenes években, a kommunizmus bukása után Oroszországban egyszeriben újraéledtek és elképesztő népszerűségnek örvendtek mindazok az okkult, ezoterikus, „titkos” tanok és eszmék, amelyek a XX. század elején – és már korábban is – nagymértékben hatottak az orosz szellemi életre és sok nagyszerű művész munkásságára. A legjelesebb nyugati russzisták 1991 júniusában a Fordham Egyetemen konferenciát tartottak erről a kérdésről, s ennek anyagából nőtt ki egy vaskos kötet (melyből mi válogatást adunk közre). A tanulmányok feltárják az orosz szabadkőművesség, teozófia, antropozófia, kozmizmus stb. gyökereit, hatásait, kimutatják a „titkos” tanok beépülését a kommunista ideológiába és a „szocialista realizmus” művészetébe, és választ keresnek arra a kérdésre, hogy milyen lelki-szellemi – és társadalmi – igényeket elégítenek ki az okkult eszmék. S ezek ismeretében mélyebben megérthetjük az orosz irodalom számos ragyogó alkotását – Dosztojevszkij, Belij, Brjuszov, Bulgakov, Platonov és… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Természet- és Társadalomtudományi sorozat Európa

>!
Európa, Budapest, 2004
466 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630775735 · Fordította: Soproni András, Szabó Mária, Szilágyi Mihály, Teller Katalin, Vári Erzsébet

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Lucifer

Helyszínek népszerűség szerint

Oroszország


Kedvencelte 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Bernice Glatzer Rosenthal (szerk.): Az okkult az orosz és a szovjet kultúrában

Olvasás közben többször felmerült bennem a kérdés, hogy miért olvasok én az okkultizmusról. Rögtön válaszoltam is magamnak: azért, mert érdekel. Ekkor viszont ki is javítottam magamat, hogy Kuszma, téged nem annyira az okkultizmus érdekel, mint inkább valami, amit talán az okkultizmus pszichopatológiájaként lehetne körülírni: hogy miért kötelezik el magukat e homályos tan mellett különben izgalmas és kreatív elmék, és miért habzik fel bizonyos történelmi korokban az ezoterizmus népszerűsége, hogyan tesznek szert ezek a gondolatok elképesztő, mondhatni, irreális népszerűségre. Maga az okkultizmus tőlem amúgy elég távol áll, elsősorban azért, mert (tapasztalatom szerint) két olyan alapgondolatra épül, amit finoman szólva is kritikával kezelek. Az egyik a korrespondencia-elv – hogy az égi meg a földi dolgok megfeleltethetőek egymással, és ha a mondjuk egy földi szimbólumban sikerül megragadnunk egy égi jelenség esszenciáját, akkor tulajdonképpen foglyul ejthetjük azt. Ez az, amit Hermész Triszmegisztosz Smaragdtáblájának első elve úgy fogalmaz meg, hogy: „Minden hazugság nélkül igaz, biztos és teljesen valószerű, hogy minden, ami alattunk van, olyan, mint mindaz, ami felettünk van, és minden, mi felettünk van, olyan, mint mindaz, ami alattunk van.” Ez a gondolat felbukkan az asztrológiában, a tarot-kártyában és a kabbalizmusban, vagy akár a homeopátiában is – azonban szerintem nem több bizonytalan analógiánál, ami tulajdonképpen esztétikailag („mert így szép és harmonikus”) kíván bizonyítani valamit, amit tudományosan képtelen*. Ettől függetlenül az okkultizmus állításai nagyon szép metaforák lehetnek – de igazságként tekinteni rájuk elhamarkodott reakció. A másik alapgondolat pedig az, hogy létezik egy titkos ősi tan, ami csak a beavatottak számára elérhető, és ami kulcsot ad a világ teljes megértéséhez (vagy akár uralásához) – a magam részéről viszont erősen kételkedem abban, hogy mondjuk ha a már említett Hermész Triszmegisztosz kétezer éve írt egy szöveget, az a XXI. század emberének is releváns információkat képes közvetíteni. Legalábbis nem relevánsabbakat, mint amelyiket bármelyik nyilvános vallás is közvetít már több ezer éve. Szerintem a titkos szövegek iránti vonzódás csak annak a nagyon is emberi vágynak a tükröződése, hogy zárt közösségeket hozhassunk létre, aminek magasából lenézhetjük a pórnépet. Vegytiszta sznobizmus.

Maga az okkultizmus amúgy vitán felül gazdag és érdekes gondolatkör, és szinte lehetetlen úgy nyilatkozni róla, hogy az ember ne keveredjen bele az ellentmondások szövedékébe. Ez azért van, mert szinkretista tanról beszélünk, ami hajlamos magába olvasztani mindent – a kereszténység gnosztikus irányzatait éppúgy, mint a buddhista vallást, a feminizmust éppúgy, mint a rasszizmust. Így aztán az okkultizmuson belül elképesztően elütő árnyalatok képesek létrejönni – intellektuális tartalmukat tekintve, és morális minőségükben is. Ezért is szerencsés, hogy ez az egyenletes színvonalú tanulmánykötet az orosz viszonyokra korlátozza magát – így kezelhető mennyiségű információt kell csak vizsgálnia. Persze így sem lesz minden részletre kiterjedő munka (azt hiszem, ez nem is volna lehetséges), de egy rendkívül szép, egymásra épülő ívet ír le a XIX. századtól egészen a Szovjetunió felbomlása utáni időkig. Azért meg külön dicséret illeti a kötetet, hogy a nyitó- és zárótanulmányok (Berenice Glatzer Rosenthal tollából – vagy írógépéből, esetleg klaviatúrájából, mit tudom én) önállóan olvasva is használható képet nyújtanak a kérdéskörről, így az időhiányban szenvedő érdeklődők elég, ha csak ezeket dolgozzák fel.

Oroszország azért tökéletes terep egy ilyen vizsgálat számára, mert az általános válságérzet mindig felerősíti a tömegben az ezotéria iránti vágyat – a XIX. század végétől kezdve pedig Oroszhonban volt válság dögivel. Az abszolutista cárizmus eresztékei recsegtek-ropogtak, nyugatról áramlottak be szocialista tanok éppúgy, mint az asztaltáncoltatás divatja. A költők új utakat kerestek, és az okkultizmus által felajánlott csodás metaforák pedig nem tévesztették el náluk a hatásukat. Közben az intézményesített egyházak egyre inkább elveszítették tekintélyüket, részben a felvilágosodás beszivárgó eszméi miatt, részben pedig azért, mert képtelenek voltak megoldást ajánlani az orosz tömegek problémáira. Ugyanakkor az erős orosz misztikus-szektás hagyományok kiváló alapot teremtettek arra, hogy a kiüresedett vallásos érzület helyét az okkultizmus foglalja el. Mindez egy olyan jelentős okkult közösséget hozott létre, amelyet még a forradalom sem tudott megsemmisíteni – a kötet szerzői rámutatnak, hogy a tanok utórezgései még a szocreál irodalomban vagy épp Lenin mauzóleumának alakjában is felbukkannak, sőt bizonyos elemek még a legfelsőbb vezetők gondolataiba is beférkőztek. Ahogy például a sztálinista retorika folyamatosan mintegy ráolvasásszerűen mantrázta, miképpen változtatja meg az új rend a jövőt, és hogyan hajtja uralma alá a természetet, az emlékeztet egyes okkult gondolkodók beszédmódjára. Az meg már csak hab a tortán, hogy a sokszínű okkultizmus a fű alatt veszteség nélkül átvészelte a szovjet évtizedeket, és a hidegháború végeztével újult erővel bukkant fel ismét a felszínre. Talán éppen azért, mert a válság még most is tart. És hát gondolom, tart még egy ideig, amíg páran hasznot húznak belőle.

* https://moly.hu/idezetek/818458

8 hozzászólás
Lunemorte P>!
Bernice Glatzer Rosenthal (szerk.): Az okkult az orosz és a szovjet kultúrában

Nem rossz, nem rossz, leginkább kultúrtörténeti áttekintésnek tartom a kötetet. Sok újdonságot nem tudtam meg, a felsorolt szerzők nagy részét is már ismertem vagy hallottam róluk. Néhol voltak unalmas részek (vagy számomra nem izgalmas témák) pl. kabbalizmus. Összességében azért inkább érdekes a könyv.

G0211>!
Bernice Glatzer Rosenthal (szerk.): Az okkult az orosz és a szovjet kultúrában

Kicsit zanzásított, éppen ezért néha kicsit nehezen nyomon követhető a könyv a téma nehézsége miatt. Viszont különleges és nagyon érdekes!

verdeleth>!
Bernice Glatzer Rosenthal (szerk.): Az okkult az orosz és a szovjet kultúrában

Hiánypótló könyv, és közben hallatlanul érdekes. Kár, hogy töriórán nincs ilyenekről szó, biztos jobban élveznék egyesek a szovjet fejezeteket.

Andriska>!
Bernice Glatzer Rosenthal (szerk.): Az okkult az orosz és a szovjet kultúrában

Mindenképpen hiánypotló mű, viszont hiányoltam, hogy épp a címben is szereplő szovjet korszakról – a színházat leszámítva – egy 460 oldalas könyvben csak kb az utolsó 30 oldalon esett szó… Annak ellenére, hogy profeszorok írták, azért mindennel nem értettem egyet. Olvastam már annyi ilyen jellegűt, hogy „kínosnak látszó” kérdésekben is lehet már önálló véleményem…


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Amikor Sztálin 1953. március 5-én meghalt, a Lenin-mauzóleumban helyezték „örök” nyugalomra. Itt feküdt 1961-ig. A párt XXII. kongresszusán egy D. A. Lazurkina nevű asszony, aki 1902 óta volt a párt tagja, felállt, és kijelentette: álmában megjelent Lenin, és azt mondta neki, hogy nem akar Sztálin mellett feküdni. Senki nem nevette ki, és nem mondott ellent „spiritualista” kijelentésének. Sztálint eltávolították a mauzóleumból, és a Kreml falának közelében temették el.

450. oldal, Bernice Glatzer Rosenthal: A XX. század eleji okkultizmus reneszánszának politikai következményei

4 hozzászólás
Kuszma>!

Az okkult tanokra jellemző az a fajta gondolkodásmód, amely figyelmen kívül hagyja az empirikus valóságot. Ez a gondolkodásmód nem tesz különbséget a szavak és dolgok, a szó szerinti és a metaforikus nyelv között. A szavakat úgy kezeli, mintha a dolgok ekvivalensei volnának, és helyettesíthetnék őket. Az egyik manipulálása egyúttal a másik manipulálását is jelenti. Az analógiák nem a magyarázat eszközei, amelyek vitathatók és igazolhatók, nem is heurisztikus eszközök, amelyek segítségével ellenőrizhető, korrigálható és szükség esetén elvethető modellek alkothatók, hanem kozmikus összefüggések megértésének olyan módjai, amelyek tárgyiasítják, megmerevítik és végső soron eluralják a gondolkodást, és amelyen keresztül az okkultista a világot érzékeli.

387-388. oldal, Bernice Glatzer Rosenthal: A XX. század eleji okkultizmus reneszánszának politikai következményei

12 hozzászólás
Kuszma>!

Mielőtt Hitler megszerezte a hatalmat, kijelentette, hogy „a tudás csak akkor nyeri vissza normális funkcióját, vagyis hogy az uralkodás eszköze, az emberi természet és az emberen kívül álló erők eszköze legyen, ha ismét titkos tudománnyá válik, mely nem lehet mindenki tulajdona”.

420. oldal, Bernice Glatzer Rosenthal: A XX. század eleji okkultizmus reneszánszának politikai következményei

Lunemorte P>!

Tulajdonképpen mit nevezünk okkultnak? A szó etimológiailag azt jelenti, ami rejtve vagy leplezve van.

7. oldal, Bernice Glatzer Rosenthal: Bevezetés

Kapcsolódó szócikkek: okkultizmus
Kuszma>!

Bár az okkult tantételek önmagukban apolitikusak, bizonyos vetületei átpolitizálhatók, és olyan aktivista ideológiák szolgálatába állíthatók (vagy olyan ideológiák szívhatják magukba őket), amelyeknek megfogalmazói át akarják alakítani az emberiséget, és meg akarják változtatni a világot. A felsőbbrendű, okkult tudásra való törekvés megvetést szül a demokratikus folyamatok és a mindennapi emberek iránt. Amikor ehhez a spirituális elitizmushoz a mágusok és a főpapok vagy más „közvetítők” és „kezdeményezők” iránti hit adódik, veszélyes politikai mítosz és kultusz születhet, mely mágikus csodákra, esetleg messiásra vágyik, aki megteremti a földi mennyországot, és megszabadítja a világot a démonoktól. Az ilyesfajta – Robert Lifton kifejezésével élve – „pszichikus megtévesztés” azt az illúziót kelti, hogy az ember belső vagy pszichikus állapota felcserélhető az anyagi valósággal, „mintha nem létezne külső világ, és mintha az univerzum nem volna más, mint érzés és akarat”. A realisztikus tervezés átengedi a helyét „a spirituális tökéletesedés, a misztikus erő és a tévedhetetlenség tudatának”. Bár a pszichikus megtévesztés nem azonos az okkultizmussal, eredhet abból az empíriaellenességből, amely sok okkult tan lényegi velejárója, vagy abból, hogy az okkultizmus a politikai ideológiát egyfajta „megvilágosult” ismeretként fogja fel.

384-385. oldal, Bernice Glatzer Rosenthal: A XX. század eleji okkultizmus reneszánszának politikai következményei

2 hozzászólás
Kuszma>!

Végül, az okkult szimbólumok gyakran vallási tartalmakkal vannak telítve, vagy népi mítoszokkal és a populáris kultúra elemeivel vannak átszőve. Az olyan politikusok, akik „meg akarják idézni a mélység erőit”, könnyen a politikus részévé teszik azt a pszichológiai poggyászt, amelyet ezek a szimbólumok hordoznak. Az alapvető tanba vetett hitre nincs szükség. „A politika: mágia” – írta Hugo von Hoffmannsthal osztrák szimbolista. – „Aki fel akarja idézni a mélység erőit, azt az emberek követni fogják.”

388. oldal, Bernice Glatzer Rosenthal: A XX. század eleji okkultizmus reneszánszának politikai következményei

4 hozzászólás
Lunemorte P>!

[…] Európa-szerte újjáéledt az okkultizmus, a századvég mint romantikus hőst ismét felfedezte Lucifert és Mefisztót, és a XIX. század utolsó felében kibontakozott a francia szimbolista és dekadens sátánizmus.

101. oldal, Kristi A. Groberg: ,,Lucifer sötét szárnyának árnyéka", Sátánizmus az ezüstkori Oroszországban

Kapcsolódó szócikkek: francia · Lucifer · okkultizmus · szimbolizmus
Lunemorte P>!

A szélsőjobb politikai ideológiájának alapját okkult eszmék képezték, de ott rejtőztek a „misztikus anarchizmus" és az „istenkeresés" baloldali tanainak mélyén is.

5-6. oldal, Bernice Glatzer Rosenthal: Bevezetés

Lunemorte P>!

A forradalom előtti Oroszországban olyan művészek és írók tartoztak az okkultizmus terjesztői közé, akik elutasították az egyház és az állam hivatalos ideológiáját, de nem tartották megfelelőnek az értelmiség által favorizált pozitivizmust és materializmust sem. Ők az okkult eszmék franciaországi újjáéledéséhez és a spiritualizmus, a teozófia és az antropozófia tanaihoz vonzódtak, s ezeket kötötték össze az oroszországi népi hiedelmekkel és gyakorlattal s általában a népi kultúrával.

17. oldal, Bernice Glatzer Rosenthal: Bevezetés

Kapcsolódó szócikkek: materializmus · okkultizmus · Oroszország · pozitivizmus
Lunemorte P>!

A francia okkultizmus alkímiai és mágikus színezetet kapott, és a katolikus rituáléra és szimbólumokra épült. A sátánista fekete mise például a katolikus mise fordítottja. A német okkultisták felfedezték saját misztikus és okkult hagyományukat […]

21. oldal, Bernice Glatzer Rosenthal: Bevezetés

Kapcsolódó szócikkek: Sátánista · Sátánizmus

Hasonló könyvek címkék alapján

Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk
Pogányság története
Brian Moynahan: Az orosz évszázad
Alexander Watson: Az erőd
Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetcsoport
Emma Marriott: Királynők és királynék a történelem viharában
Zolcer János: Gorbacsov titkai
Adam Zamoyski: 1812
Timothy Snyder: A szabadság felszámolása
Douglas Smith: Az orosz arisztokrácia végnapjai