A ​felolvasó 684 csillagozás

Bernhard Schlink: A felolvasó Bernhard Schlink: A felolvasó Bernhard Schlink: A felolvasó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy kamasz fiú és egy nála jóval idősebb asszony furcsa szerelmének és elválásának története szolgál keretül ahhoz, hogy a regény hőse szembenézzen a náci múlttal, amely voltaképpen nem is az övé, hanem szülei nemzedékéé. Ez a soha ki nem hevert szerelem, Hanna évekkel később feltáruló múltja döbbenti rá Michaelt arra, hogy a jelen nincs múlt nélkül, felejteni nem lehet, feldolgozni sem – talán megérteni.
A felolvasó az elmúlt évek egyik legnagyobb német könyvsikere volt. 1995-ös kiadása után tizenhárom országban jelent meg, nagy visszhangot váltva ki. A siker oka minden bizonnyal abban rejlik, hogy újraértelmezi a kollektív és egyéni bűn és bűnhődés kérdését a ma ötvenéves generáció szemszögéből.

Eredeti mű: Bernhard Schlink: Der Vorleser

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2009
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632542317 · Fordította: Rátkai Ferenc
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639752375 · Fordította: Rátkai Ferenc
>!
Helikon, Budapest, 2000
138 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632086201 · Fordította: Rátkai Ferenc

Kedvencelte 86

Most olvassa 13

Várólistára tette 306

Kívánságlistára tette 171

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Bernhard Schlink: A felolvasó

Egyetemi éveim kedvenc olvasmánya. Talán ez volt az első és egyetlen olyan könyv, amit tökéletesen választott az oktató. Imádtam olvasni, imádtam róla beszélni, imádtam róla tanulni. Számomra egyszerűen tökéletes olvasmányt volt.

>!
csillagka P
Bernhard Schlink: A felolvasó

„Január 27-e a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja, 1945-ben, ezen a napon szabadították fel az auschwitzi haláltábort. „
Január utolsó hetében, évek óta Holokauszt témájú könyvvel emlékezem.
Nem szabad elfejteni, milyen mélyre süllyedhet egy társadalom és benne az ember. Tűzzel-vassal kell ellene küzdeni, hogy bárkit, legyen az bevándorolt vagy őslakos kisebbség valamilyen vélt vagy valós indok alapján kirekesszünk, elnyomjunk és most nem szeretnék fokozni!
Megpróbálok olyan könyveket választani, ahol nem a pusztítás mértéke, hanem az ember van a középpontban. A motiváció jobban érdekel a számoknál, vagyis ha az öldöklés sokkal kisebb lett volna, nálam az se kisebbítené a bűn megítélését.
Felolvasó is tökéletesen illeszkedik a sorba, a miértekre a válasz sokkal egyszerűbb és az elhivatottság hiánya sokkal megrázóbb, mind ha valaki meggyőződésből cselekedne. Hanna belecsöppent és saját szempontjai alapján nem látott jobb lehetőséget. Már leírni is szörnyű a többi pedig már Corpus delicti. (iszonyú buta volt ez a nő)
Michael pedig egy igazi áldozat, ha valakit őt nagyon sajnáltam, kíváncsi lennék Csernus és társai hány órán keresztül elemeznék a lelki sérülés mértékét.
Nálam ez a könyv sok mindenről szólt csak a szerelemről nem, hiszen azért még akkor is liliomtiprásról beszéltük, ha fiúcska az elszenvedő fél!

6 hozzászólás
>!
Tilla
Bernhard Schlink: A felolvasó

Ez a könyv a holokauszt irodalmának a része, de másként: a feldolgozás bonyolult kérdésével foglalkozik. Hetven év távlatából és e könyvet olvasva úgy tűnik, egyelőre lehetetlen túltenni magunkat, túllépni azokon a szörnyű eseményeken. Úgy mondom, hogy magunkat, hiszen a nácik bűne az én bűnöm is. Ha Hitler Magyarországra, Franciaországba vagy Indiába született volna, valószínűleg ugyanúgy történt volna minden. Persze ezzel lehet vitatkozni.
Schlink felteszi nekünk (és saját magának) a kérdést: te mit tettél volna az auschwitzi felügyelőnő helyében? És ez csak az egyik a rengeteg zavarba ejtő, megválaszolhatatlan kérdés közül, amivel az olvasás közben találkozunk.
Megfertőzi-e a szépet, ha valami szörnyűbe torkollik?
Megteszel-e mindent, ha nem teszel semmit?
A jogrendszerben a szándék vagy annak hiánya súlyosbítja, illetve enyhíti a büntetést, de ez valóban változtat-e a bűnön?
Aki a következményeknek nincs teljes mértékben tudatában, csak részben bűnös?
A megbocsátás feloldozás?
A csupán szemlélők és a soron következő generációk mennyiben részesei a második világháború bűneinek?
„De lehet, hogy mégis felelősek vagyunk a szüleink iránti szeretetért. Annak idején irigyeltem a többi diákot, akik elhatárolódtak szüleiktől s ezáltal a tettesek, a szemtanúk és a szemet hunyók, az eltűrők, és elfogadók egész nemzedékétől, és ily módon, ha szégyenüket nem is, de a szégyen miatti fájdalmukat leküzdötték. De honnan az a fölényeskedő beképzeltség, amely oly gyakran tapasztalható volt köreikben? Hogyan érezheti magát valaki bűnösnek, és hogyan szégyenkezhet, ha egyszersmind beképzelt lehet, hogy csupán retorika, feltűnési vágy, hangoskodás volt ez az elhatárolódás a szülőktől, amelynek túl kellett harsognia, hogy a szülők iránti szeretet azt jelenti, visszavonhatatlanul belekeveredtek az ő bűneikbe.”

A könyv rövid és tárgyilagos. Nem szépít semmin. Az első részben kirajzolódó furcsa szerelmi történet nagyon okosan arra szolgál, hogy valamennyire megismerjük a később háborús bűnök miatt elítélt Hannát. Ám ha belegondolok, jószerével semmit sem tudtam meg róla. Nem tudom, honnan jött, vannak-e testvérei, volt-e már férjnél, mik a kedvenc ételei, semmit. Tudom ki ő és mégsem tudom. Így találom magam a tárgyaláson. Vajon könnyebb így ítélkeznem vagy nehezebb?
Sokszor újra fogom olvasni. Olyankor, amikor már biztonságban érezném magam.

6 hozzászólás
>!
VénSzatyor P
Bernhard Schlink: A felolvasó

Ez komolyan megfogott, nem is biztos, hogy kellene most értékelnem, lehet jobb lenne hagyni kicsit ülepedni az érzéseimet.
Fura dolog számomra ez az anya-komplexus, bár nem egy ilyet láttam már. Mindkét oldalról érdemes elgondolkodni a lehetőségeken, a vállalható vagy vállalhatatlan következményeken. Meddig van létjogosultsága egy ilyen kapcsolatnak, és mitől annyira erős, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen lehet belőle kimászni?
Felmerült bennem az ellentéte is ennek a kapcsolatnak, amikor a férfi a sokkal idősebb, és annak a kérdése, hogy azt miért fogadja el szinte rosszallás nélkül a társadalom?
Nagyon nehéz ezekre a kérdésekre olyan választ adni, ami kielégítő lenne, mert mindenkinek más a nézőpontja, és az sem mindegy ám, hány éves az ember, amikor elolvassa. Kamasz fejjel biztosan azt mondtam volna, hogy fúj, undorító, később elbizonytalanodtam volna, és most, megnézve a környezetemet, már nem tudok biztosan nyilatkozni. Felmerül az érdek, a kilátástalanság, a kapaszkodás, de egye fene, nagyon minimális esetben még azt is el tudom képzelni, hogy az érzelmek hajtanak egy ilyen kapcsolatot.
De nem, teljesen egyetérteni soha nem fogok tudni velük.

9 hozzászólás
>!
tmezo P
Bernhard Schlink: A felolvasó

Azzal kezdeném, hogy a film teljesen hű a könyvhöz. A könyv csak annyiban más, hogy a filozofikus elmélkedések jobban hatnak az emberre.
Két téma is fontos ebben a történetben:
– egy fiatal fiú és egy felnőtt nő kapcsolata,
– és a koncentrációs táborokban elkövetett bűnök.
Mindkettő olyan téma, amiről megoszlanak a vélemények. A könyv nagyszerűen dolgozza fel és mutatja be mindkettőt.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2009
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632542317 · Fordította: Rátkai Ferenc
>!
gab001 P
Bernhard Schlink: A felolvasó

Nem terveztem, hogy megnézem a filmet, viszont a könyv mégis érdekelt. Talán, mert két olyan témát is feldolgoz, amelyektől külön-külön is tartani szoktam, s úgy gondoltam, hogy az én képzeletem még mindig visszafogottabb, mintha egy rendező szembesít a dolgokkal. Ezúttal is rá kellett jönnöm, hogy a képzeletem mégsem annyira visszafogott, hiszen sokkal rosszabbra számítottam. Ezzel szemben kaptam egy igazán olvasmányos és érdekes elbeszélést egy kamasz fiú szemszögéből egy olyan viszonyról, amely így nem is tűnik annyira elfogadhatatlannak. Majd ugyanez a fiú felnőtt fejjel bemutat egy pert, ami a holokauszt rémtetteit eleveníti fel, melyben a bűnös számomra kevésbé volt elítélhető, mint eddig bármikor gondoltam volna. A könyv mindenképp pozitív élmény volt, s ezek után a filmet is muszáj lesz megnéznem. Kár volt halogatni az olvasást.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2009
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632542317 · Fordította: Rátkai Ferenc
>!
KATARYNA
Bernhard Schlink: A felolvasó

Most felejtsük el a régi szörnyűségeket, kérlek…
Nem lehet..
De.. csak néhány percre…

Eltaszíthat két embert egy ilyen szörnyűség?
Hanna csak azért pátyolgatta hogy ne legyen egyedül?
Így lehetett.. alig mondott magáról valamit. Hisz az érzései is csak egyszer egyszer törtek csak felszínre.
Megbocsájtható amit a múltban tett? Nem..
És ha igen? Mi értelme.. ha ő már lélekben meghalt?
Hiszen a végén mindenki megkapja a büntetését nemigaz?

Mennyi kérdés.. nem ereszt.
Elgondolkodtató.. valamilyen szinten bizarr is ez az egész.

Hanna..
15 éves.. mit adott ő neked?
Szerelmet? Változást? Vagy a múltat akartad vele elfeledtetni?
Az anyja lehettél volna, és mégis olyan egy kibek.rt megmagyarázhatatlan valami volt köztetek. De mi volt ez?
Mi volt, ami ennyi hosszú éven át nem engedte, hogy elfeledjétek egymást? Kérdések? Meg nem értett válaszok, vagy ki nem mondott gondolatok?

Bármennyire is fáj, a múltat nem lehet visszafordítani. Amit tett, az nem bocsájtható meg.
De vajon Michael megbocsájtott-e neki?
De miért is? A hazugságokért? Vagy hogy kiderültek azok a dolgok, amitől az ember szíve összeszorul amikor olvassa?

Megbánták-e vajon amit tettek?
Hanna.. hogy ezekben a szörnyűségekben részt vettél? Vagy te Michael.. miért nem hagytad a fr.ncba, és elfeledted volna ezt az egészet? Hogy az apád egy töketlen volt, és magában roskadó. Hogy nem kaptál egy jó büdös pofont.. ha tudta is volna..
Ha tudta volna sem tehetett volna ellene semmit.

Két ember titkos légyottjai.. egy felolvasó, és a hallgató.
Itt a kapocs, a válasz minden kérdésre. Ha szerelem is volt csakis plátói.. hirtelen fellobbanó vágy.. nem egyéb. Majd a megszokás.. főleg te Michael! Hajtottál arra a Hannara aki magába bolondított. És te Hanna.. csak egyet akartál.
spoiler

2 hozzászólás
>!
julcseee P
Bernhard Schlink: A felolvasó

Sajnos ez a könyv engem nem fogott meg annyira, mint vártam, és mint az értékelések alapján számítottam rá.
Igen, a téma érdekes, de mégis, a főszereplők nekem nagyon furcsák, maga az elbeszélés is furcsa, nem tudtam azonosulni velük, külső szemlélőként olvastam, és néha bevallom el is vesztem a sok filozófikus elmélkedésben… Pedig valahol értem, vagyis sejtem, hogy a mondanivaló valami olyasmi lehet, hogy érezzük át, hogy régen azok az emberek, akiket elítéltünk, akik szörnyűségeket tettek is a náci németországban akár fegyőrként, akár bármilyen beosztottként, ők is csak emberek voltak, akik parancsot teljesítettek. És akik meg is kérdezik a bírót a tárgyalásukon:
– Dehát, Ön mit tett volna a mi helyünkben?
És erre még a bíró sem tud válaszolni. Érdekes kérdést feszeget a téma, és tényleg, ezeket a részeket úgy is olvastam, hogy érdekelt mi lesz belőle, de valahogy mégsem tudom értékelni teljesen a könyvet, mert nem váltotta ki bennem sajnos azt a katartikus érzést, amit egy jó könyv elolvasása után szoktam érezni.

>!
Kek P
Bernhard Schlink: A felolvasó

Előbb láttam a filmet, és ott is nyomasztott a hosszú bevezető a pedofil nénivel, féltem, hogy könyvben ezen még nehezebben vergődöm át. De nem így lett. Mert a könyv gyorsabban, levegősebben halad, mint a film. Tényleg könnyen olvastatja magát, nem tudom, minden előzetes ismeret nélkül is így lenne-e. A filmből viszont már tudtam, hogy kell ennek az előzménynek a kibontása ahhoz, hogy a későbbieket megérthessük. Hogy a fiú miért nem tud szabadulni ettől a nőtől még annyi év és oly súlyos bűn ellenére se. Nekem a legmaradandóbb a filmből Helen viselkedése a per alatt, és az a hiúsági kérdés, hogy retteg attól, hogy kiderülhet róla: spoiler Végig azon töprengtem, hogy ez a nő ennyire buta-e, vagy épp ellenkezőleg: ennyire okos, hogy ennek ellenére tudott pozíciót betölteni, s mindezt eltitkolni. Hogy a börtönben saját erejéből tanul meg spoiler… Makacs, nagyon makacs. Kezdi tanulmányozni a koncentrációs táborok történetét… És már megint a kérdés: hogy lehet-e ennyire vak és tudatlan, vagy inkább érzéketlen (?), benne a kellős közepében? Nem, nem válaszolja meg a könyv. Annyit mond csak, hogy ha szeretünk valakit, megpróbálunk mentséget találni számára. Rövidsége ellenére is hatalmas mélységeket járat meg szereplőivel és olvasóival egyaránt. Nem lehet közömbösnek maradni kívülről sem.

>!
Skeletrino P
Bernhard Schlink: A felolvasó

Szép volt.
A holokauszt témára most nem térnék ki, nem is akarok kitérni. Nem az a lényeg, hogy milyen bűnt követett el Hanna (vagy nem követett el, vagy nem úgy követte el). Ez a regény számomra a szerelemről szól. Csak és kizárólag. Hogy milyen amikor lángol, milyen amikor átalakul, kinél hogyan alakul át. De soha el nem múlik. Amíg a szerelmesek közül bármelyik is él, a kapocs megmarad. Szerettem olvasni ezt a könyvet.


Népszerű idézetek

>!
Rea

Mert szavaink igazságának fedezetét a tetteink jelentik, a beszédet akár mellőzhetjük is.

177. oldal

>!
tasiorsi

(…) soha többé nem engedtem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon…

90. oldal

1 hozzászólás
>!
Dün SP

Azt gondoltam, ha elszalasztjuk az alkalmas időpontot, ha túlságosan sokáig elmulasztunk valamit, ha valaki túl sokáig nem kap meg valamit, az mindig túl későn jön, még akkor is, ha végül energikusan vágunk bele, és örömmel fogadjuk. Vagy nem létezik olyan, hogy „túlságosan késő”, csak „késő” van, és a „késő” mindig jobb, mint a „soha”? Nem tudom.

191. oldal

Kapcsolódó szócikkek: késő
>!
zakkant

Kitárulkozva
te nekem, én tenéked,
egymásba hullva te belém én tebeléd,
mámorosodva
te bennem és benned én,
akkor
vagyok én én
és vagy te te.

62. oldal

>!
Csilla555 P

Életem során elég gyakran tettem meg olyasmit, amit nem határoztam el előre, viszont sokszor nem tettem meg, amit elhatároztam.

22. oldal

>!
Dün SP

Életünk rétegei oly szorosan rakódnak egymásra, hogy a későbbiben mindig a korábbira bukkanunk, nem olyanra, mint ami már elmúlt és elintéződött, hanem mint ami még létezik és élő és eleven. Értem én ezt, mégis, néha nagyon nehezen viselem el.

221. oldal

>!
Manni P

Foglalkozni a történelemmel azt jelenti, hogy hidat verünk a múlt és a jelen közé, és mindkét partot figyelemmel kísérjük, mindkettőn tevékenykedünk.

183. oldal, Harmadik rész

2 hozzászólás
>!
katacita I

Mitől van,hogy visszatekintve a múltba, azáltal válik töredezetté az is, ami szép volt, hogy csúnya tények takarják el? Miért keseríti meg a boldog házas évekre való visszaemlékezést, ha kiderül, hogy a másik félnek egész idő alatt szeretője volt? Azért, mert ilyen helyzetben nem lehet boldog az ember? De hát boldog volt! Némelykor azért nem megbízható az emlékezés a boldogságra, mert a befejezés fájdalmas volt. Mert a boldogság csak akkor igazi, ha örökké tart? Mert fájdalmasan csak az végződhet, ami fájdalmas volt, tudattalanul és fel nem ismerten? De mi is az a tudattalan, fel nem ismert fájdalom?

39-40. oldal

3 hozzászólás
>!
tataijucc P

Ha egy repülőnek leáll a motorja, az még nem jelenti azt, hogy vége a repülésnek.

46. oldal, Első rész - 14.

Kapcsolódó szócikkek: repülés
1 hozzászólás
>!
tasiorsi

Vannak alvás nélküli, de nem álmatlan órák, nem a hiány, hanem a teljesség órái. Vágyak, emlékek, szorongások, örömök rendeződnek labirintussá, amelyben elvész és eligazodik és megint elvész a beteg. Vannak órák, amelyekben minden lehetséges, a jó éppúgy, mint a rossz.

19. oldal

3 hozzászólás

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Michael Berg


Hasonló könyvek címkék alapján

Jodi Picoult: Gyere haza
Jeffrey Archer: Apám bűne
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Jodi Picoult: Elrabolt az apám
Jodi Picoult: Egyszerű igazság
Vercors: Tropi-komédia
Heinrich Böll: Egy szolgálati út vége
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!