A ​felolvasó 939 csillagozás

Bernhard Schlink: A felolvasó Bernhard Schlink: A felolvasó Bernhard Schlink: A felolvasó Bernhard Schlink: A felolvasó Bernhard Schlink: A felolvasó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy kamasz fiú és egy nála jóval idősebb asszony furcsa szerelmének és elválásának története szolgál keretül ahhoz, hogy a regény hőse szembenézzen a náci múlttal, amely voltaképpen nem is az övé, hanem szülei nemzedékéé. Ez a soha ki nem hevert szerelem, Hanna évekkel később feltáruló múltja döbbenti rá Michaelt arra, hogy a jelen nincs múlt nélkül, felejteni nem lehet, feldolgozni sem – talán megérteni.
A felolvasó az elmúlt évek egyik legnagyobb német könyvsikere volt. 1995-ös kiadása után tizenhárom országban jelent meg, nagy visszhangot váltva ki. A siker oka minden bizonnyal abban rejlik, hogy újraértelmezi a kollektív és egyéni bűn és bűnhődés kérdését a ma ötvenéves generáció szemszögéből.

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759581 · Fordította: Rátkai Ferenc
>!
XXI. Század, Budapest, 2018
254 oldal · ISBN: 9786155759598 · Fordította: Rátkai Ferenc
>!
XXI. Század, Budapest, 2018
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759581 · Fordította: Rátkai Ferenc

3 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Michael Berg


Kedvencelte 113

Most olvassa 12

Várólistára tette 376

Kívánságlistára tette 218

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Kriszta_89 P>!
Bernhard Schlink: A felolvasó

Nagyon régen láttam a filmet, talán még mikor megjelent azután pár évvel. Nem mindenre emlékeztem már belőle, de az nagyon megmaradt, hogy lenyűgözött és oda vissza voltam érte, annyira csodálatosra és szomorúra sikerült. Ennek hatására olvastam el most a könyvet, hogy felidézzem. Ahogy haladtam a történetben úgy jöttek elő az emlékeim kockáról kockára. Aki teheti nézze meg a filmet is, mert csodálatos, Kate Winslet alakítását Oscar-díjjal jutalmazták!
Két fő szála van a történetnek, egy felnőtt nő és egy fiatal fiú szerelmi kapcsolatán keresztül indul, ami a holokauszt ideje alatt elkövetett bűnökbe torkollik. Nagyon szép történet, amit a szerelem tart a kezében és viszi végig az olvasót a végééig. Meghatott még így is, hogy tudtam mi lesz a történet vége. Szívembe zártam ezt a könyvet a maga szomorúságával és borzalmaival együtt. off
Amit a könyv adott többet között, hogy ne titkoljuk el valódi énünk, vállaljuk önmagunkat teljes valójában, mert komoly árat fizethetünk érte.

8 hozzászólás
gabiica P>!
Bernhard Schlink: A felolvasó

Egyetemi éveim kedvenc olvasmánya. Talán ez volt az első és egyetlen olyan könyv, amit tökéletesen választott az oktató. Imádtam olvasni, imádtam róla beszélni, imádtam róla tanulni. Számomra egyszerűen tökéletes olvasmányt volt.

pável>!
Bernhard Schlink: A felolvasó

Bár a „Kötelezőnek kellene lennie középiskolában”-kihívásra olvastam el újra, inkább a filmet ajánlhatom jó szívvel: az sokkal sikerültebb, meg ne legyünk naivak: ma egy átlag tini, ha létezik filmadaptáció, naná hogy azt választja. Azután, esetleg, a könyvet is, ha nem túl vastag, könnyű olvasni, s főleg ha még kamasz erotika is akad benne. Önmagában a náci téma, attól tartok, nem elég hívószó a számukra – jelen történet azonban bevonja őket, szinte a szereplők közé emeli az olvasót.
Mindezek alapján nyugodtan ajánlható suliba – még ha a giccsgyanúsan összepakolt történetszálak kibogozása könnyedén félre is mehet. (Maga a szerző kínálja fel, akaratlanul, a könnyen félresikló értelmezési lehetőségeket azzal, hogy az új, háború utáni német nemzedék a régivel még milyen kapcsolata maradt, miképpen eszmél, és egyáltalán, hogyan tekint régi önmagára. Lásd pl. a szinte szellemként létező, filozófus apa figurája, és az ő tanácstalansága, amikor valamilyen ügyben hozzá fordul a fia. A többi értelmezési vakvágányt nem is említeném.) Biztos vagyok benne, hogy ez a történet inkább érzelmi indíttatásból nyeri népszerűségét, és ha a megrendültség könnyeinek párája eloszlik, zavarosnak és hatásvadásznak tűnhet az egész fikció – ami nem zárja ki, hogy akár az utolsó betűig megtörtént eset is lehet, de ez nem menti fel a szerzőt a kézműves giccsgyártás gyanúja alól. (Láthatóan nem tudtam, még eldönteni, miért nem tetszett eléggé. De akkor minek pofázok itt róla, ugye – merülhet fel a kérdés, de nem szégyellem nagyon a bénázásomat, azt hiszem, még nagyobb hiba elhamarkodottan itélekezni felette – vagy épp túldicsérni. Végül is jó, hogy nincs holmi elemes, csipogó giccsérzékelő műszer, egy nagy síphangba süketülne bele a világ.)

5 hozzászólás
IrodalMacska P>!
Bernhard Schlink: A felolvasó

A könyvet a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából vettem a kezembe és bevallom, hogy kicsit féltem is, nehogy pusztán a szerelmi szál vigye el a kötet mondanivalóját – szerencsére nem így történt.

Nyilvánvalóan nem lehet a történetről anélkül beszélni, hogy Michael és Hanna kapcsolata/szerelme (?) ne kapna benne helyet. A két ember viszonyát – lélektani szempontból – ezer és egy helyen lehetne felboncolni: kit mit hozott otthonról, kire milyen hatással volt a családjával, a szülőkkel való viszonya; a kommunikáció hiánya, a magukban hordozott sérelmek miként mételyeztek meg valamit, aminek a világon a legtisztábbnak kellett volna lennie; milyen gennyedző, nyitott sebeket eredményez, ha valami nincs lezárva, ha függőben hagyják a szálak elvarrásának szándéka nélkül.

A háborús bűnösség kérdése pont ennyire fontos téma a könyvben: egy-egy bűnös felelősségre vonása kielégíti a társadalomnak a megtorlás iránti vágyát? Egy-egy tettért el lehet ítélni az adott büntetőügy vádlottját, de mi lesz a többiekkel? Mindössze néhány látványos büntetőeljárás lefolytatásával jóvá lehet tenni, el lehet feledtetni az egész világgal, ami a II. világháború során történt? Ki miben és miért bűnös? Ki ölt parancsra és ki ölt meggyőződésből, hovatovább örömből?

off

”De hát ön mit tett volna?”

A kötet három részből áll, mely részek tökéletesen körbeölelik Michael életének három meghatározó periódusát: Hannával off; Hanna nélkül, de közel hozzá off; Hanna nélkül, de még mindig a hatása alatt off.

”Mert a boldogság csak akkor igazi, ha örökké tart?”

Volt ebben a regényben bárki is boldog? Akart vagy tudott bárki is boldog lenni? Milyen szerepet játszott Michael Hanna életében?
Melyik a súlyosabb büntetés? Amit egy rajtunk kívülálló szerv szab ki ránk vagy amit magunkban hordozunk és önmagunkat sújtjuk vele?

Szikár, tárgyilagos, földbedöngölő történet, ami nem adja meg a feloldozást, hanem a fejezetek újra-és újraolvasásával csak sorjázza a kegyetlenebbnél kegyetlenebb kérdéseket.

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759581 · Fordította: Rátkai Ferenc
6 hozzászólás
csillagka P>!
Bernhard Schlink: A felolvasó

„Január 27-e a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja, 1945-ben, ezen a napon szabadították fel az auschwitzi haláltábort. „
Január utolsó hetében, évek óta Holokauszt témájú könyvvel emlékezem.
Nem szabad elfejteni, milyen mélyre süllyedhet egy társadalom és benne az ember. Tűzzel-vassal kell ellene küzdeni, hogy bárkit, legyen az bevándorolt vagy őslakos kisebbség valamilyen vélt vagy valós indok alapján kirekesszünk, elnyomjunk és most nem szeretnék fokozni!
Megpróbálok olyan könyveket választani, ahol nem a pusztítás mértéke, hanem az ember van a középpontban. A motiváció jobban érdekel a számoknál, vagyis ha az öldöklés sokkal kisebb lett volna, nálam az se kisebbítené a bűn megítélését.
Felolvasó is tökéletesen illeszkedik a sorba, a miértekre a válasz sokkal egyszerűbb és az elhivatottság hiánya sokkal megrázóbb, mind ha valaki meggyőződésből cselekedne. Hanna belecsöppent és saját szempontjai alapján nem látott jobb lehetőséget. Már leírni is szörnyű a többi pedig már Corpus delicti. (iszonyú buta volt ez a nő)
Michael pedig egy igazi áldozat, ha valakit őt nagyon sajnáltam, kíváncsi lennék Csernus és társai hány órán keresztül elemeznék a lelki sérülés mértékét.
Nálam ez a könyv sok mindenről szólt csak a szerelemről nem, hiszen azért még akkor is liliomtiprásról beszéltük, ha fiúcska az elszenvedő fél!

6 hozzászólás
Tilla>!
Bernhard Schlink: A felolvasó

Ez a könyv a holokauszt irodalmának a része, de másként: a feldolgozás bonyolult kérdésével foglalkozik. Hetven év távlatából és e könyvet olvasva úgy tűnik, egyelőre lehetetlen túltenni magunkat, túllépni azokon a szörnyű eseményeken. Úgy mondom, hogy magunkat, hiszen a nácik bűne az én bűnöm is. Ha Hitler Magyarországra, Franciaországba vagy Indiába született volna, valószínűleg ugyanúgy történt volna minden. Persze ezzel lehet vitatkozni.
Schlink felteszi nekünk (és saját magának) a kérdést: te mit tettél volna az auschwitzi felügyelőnő helyében? És ez csak az egyik a rengeteg zavarba ejtő, megválaszolhatatlan kérdés közül, amivel az olvasás közben találkozunk.
Megfertőzi-e a szépet, ha valami szörnyűbe torkollik?
Megteszel-e mindent, ha nem teszel semmit?
A jogrendszerben a szándék vagy annak hiánya súlyosbítja, illetve enyhíti a büntetést, de ez valóban változtat-e a bűnön?
Aki a következményeknek nincs teljes mértékben tudatában, csak részben bűnös?
A megbocsátás feloldozás?
A csupán szemlélők és a soron következő generációk mennyiben részesei a második világháború bűneinek?
„De lehet, hogy mégis felelősek vagyunk a szüleink iránti szeretetért. Annak idején irigyeltem a többi diákot, akik elhatárolódtak szüleiktől s ezáltal a tettesek, a szemtanúk és a szemet hunyók, az eltűrők, és elfogadók egész nemzedékétől, és ily módon, ha szégyenüket nem is, de a szégyen miatti fájdalmukat leküzdötték. De honnan az a fölényeskedő beképzeltség, amely oly gyakran tapasztalható volt köreikben? Hogyan érezheti magát valaki bűnösnek, és hogyan szégyenkezhet, ha egyszersmind beképzelt lehet, hogy csupán retorika, feltűnési vágy, hangoskodás volt ez az elhatárolódás a szülőktől, amelynek túl kellett harsognia, hogy a szülők iránti szeretet azt jelenti, visszavonhatatlanul belekeveredtek az ő bűneikbe.”

A könyv rövid és tárgyilagos. Nem szépít semmin. Az első részben kirajzolódó furcsa szerelmi történet nagyon okosan arra szolgál, hogy valamennyire megismerjük a később háborús bűnök miatt elítélt Hannát. Ám ha belegondolok, jószerével semmit sem tudtam meg róla. Nem tudom, honnan jött, vannak-e testvérei, volt-e már férjnél, mik a kedvenc ételei, semmit. Tudom ki ő és mégsem tudom. Így találom magam a tárgyaláson. Vajon könnyebb így ítélkeznem vagy nehezebb?
Sokszor újra fogom olvasni. Olyankor, amikor már biztonságban érezném magam.

6 hozzászólás
KBCsilla P>!
Bernhard Schlink: A felolvasó

Ez komolyan megfogott, nem is biztos, hogy kellene most értékelnem, lehet jobb lenne hagyni kicsit ülepedni az érzéseimet.
Fura dolog számomra ez az anya-komplexus, bár nem egy ilyet láttam már. Mindkét oldalról érdemes elgondolkodni a lehetőségeken, a vállalható vagy vállalhatatlan következményeken. Meddig van létjogosultsága egy ilyen kapcsolatnak, és mitől annyira erős, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen lehet belőle kimászni?
Felmerült bennem az ellentéte is ennek a kapcsolatnak, amikor a férfi a sokkal idősebb, és annak a kérdése, hogy azt miért fogadja el szinte rosszallás nélkül a társadalom?
Nagyon nehéz ezekre a kérdésekre olyan választ adni, ami kielégítő lenne, mert mindenkinek más a nézőpontja, és az sem mindegy ám, hány éves az ember, amikor elolvassa. Kamasz fejjel biztosan azt mondtam volna, hogy fúj, undorító, később elbizonytalanodtam volna, és most, megnézve a környezetemet, már nem tudok biztosan nyilatkozni. Felmerül az érdek, a kilátástalanság, a kapaszkodás, de egye fene, nagyon minimális esetben még azt is el tudom képzelni, hogy az érzelmek hajtanak egy ilyen kapcsolatot.
De nem, teljesen egyetérteni soha nem fogok tudni velük.

14 hozzászólás
tmezo P>!
Bernhard Schlink: A felolvasó

Azzal kezdeném, hogy a film teljesen hű a könyvhöz. A könyv csak annyiban más, hogy a filozofikus elmélkedések jobban hatnak az emberre.
Két téma is fontos ebben a történetben:
– egy fiatal fiú és egy felnőtt nő kapcsolata,
– és a koncentrációs táborokban elkövetett bűnök.
Mindkettő olyan téma, amiről megoszlanak a vélemények. A könyv nagyszerűen dolgozza fel és mutatja be mindkettőt.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2009
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632542317 · Fordította: Rátkai Ferenc
Skeletrino>!
Bernhard Schlink: A felolvasó

Szép volt.
A holokauszt témára most nem térnék ki, nem is akarok kitérni. Nem az a lényeg, hogy milyen bűnt követett el Hanna (vagy nem követett el, vagy nem úgy követte el). Ez a regény számomra a szerelemről szól. Csak és kizárólag. Hogy milyen amikor lángol, milyen amikor átalakul, kinél hogyan alakul át. De soha el nem múlik. Amíg a szerelmesek közül bármelyik is él, a kapocs megmarad. Szerettem olvasni ezt a könyvet.

KATARYNA>!
Bernhard Schlink: A felolvasó

Most felejtsük el a régi szörnyűségeket, kérlek…
Nem lehet..
De.. csak néhány percre…

Eltaszíthat két embert egy ilyen szörnyűség?
Hanna csak azért pátyolgatta hogy ne legyen egyedül?
Így lehetett.. alig mondott magáról valamit. Hisz az érzései is csak egyszer egyszer törtek csak felszínre.
Megbocsájtható amit a múltban tett? Nem..
És ha igen? Mi értelme.. ha ő már lélekben meghalt?
Hiszen a végén mindenki megkapja a büntetését nemigaz?

Mennyi kérdés.. nem ereszt.
Elgondolkodtató.. valamilyen szinten bizarr is ez az egész.

Hanna..
15 éves.. mit adott ő neked?
Szerelmet? Változást? Vagy a múltat akartad vele elfeledtetni?
Az anyja lehettél volna, és mégis olyan egy kibek.rt megmagyarázhatatlan valami volt köztetek. De mi volt ez?
Mi volt, ami ennyi hosszú éven át nem engedte, hogy elfeledjétek egymást? Kérdések? Meg nem értett válaszok, vagy ki nem mondott gondolatok?

Bármennyire is fáj, a múltat nem lehet visszafordítani. Amit tett, az nem bocsájtható meg.
De vajon Michael megbocsájtott-e neki?
De miért is? A hazugságokért? Vagy hogy kiderültek azok a dolgok, amitől az ember szíve összeszorul amikor olvassa?

Megbánták-e vajon amit tettek?
Hanna.. hogy ezekben a szörnyűségekben részt vettél? Vagy te Michael.. miért nem hagytad a fr.ncba, és elfeledted volna ezt az egészet? Hogy az apád egy töketlen volt, és magában roskadó. Hogy nem kaptál egy jó büdös pofont.. ha tudta is volna..
Ha tudta volna sem tehetett volna ellene semmit.

Két ember titkos légyottjai.. egy felolvasó, és a hallgató.
Itt a kapocs, a válasz minden kérdésre. Ha szerelem is volt csakis plátói.. hirtelen fellobbanó vágy.. nem egyéb. Majd a megszokás.. főleg te Michael! Hajtottál arra a Hannara aki magába bolondított. És te Hanna.. csak egyet akartál.
spoiler

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Rea P>!

Mert szavaink igazságának fedezetét a tetteink jelentik, a beszédet akár mellőzhetjük is.

177. oldal

Dün P>!

Azt gondoltam, ha elszalasztjuk az alkalmas időpontot, ha túlságosan sokáig elmulasztunk valamit, ha valaki túl sokáig nem kap meg valamit, az mindig túl későn jön, még akkor is, ha végül energikusan vágunk bele, és örömmel fogadjuk. Vagy nem létezik olyan, hogy „túlságosan késő”, csak „késő” van, és a „késő” mindig jobb, mint a „soha”? Nem tudom.

191. oldal

Kapcsolódó szócikkek: késő
tasiorsi>!

(…) soha többé nem engedtem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon…

90. oldal

1 hozzászólás
zakkant>!

Kitárulkozva
te nekem, én tenéked,
egymásba hullva te belém én tebeléd,
mámorosodva
te bennem és benned én,
akkor
vagyok én én
és vagy te te.

62. oldal

Szelén>!

Életem során elég gyakran tettem meg olyasmit, amit nem határoztam el előre, viszont sokszor nem tettem meg, amit elhatároztam.

22. oldal

Manni>!

Foglalkozni a történelemmel azt jelenti, hogy hidat verünk a múlt és a jelen közé, és mindkét partot figyelemmel kísérjük, mindkettőn tevékenykedünk.

183. oldal, Harmadik rész

2 hozzászólás
katacita I>!

Mitől van,hogy visszatekintve a múltba, azáltal válik töredezetté az is, ami szép volt, hogy csúnya tények takarják el? Miért keseríti meg a boldog házas évekre való visszaemlékezést, ha kiderül, hogy a másik félnek egész idő alatt szeretője volt? Azért, mert ilyen helyzetben nem lehet boldog az ember? De hát boldog volt! Némelykor azért nem megbízható az emlékezés a boldogságra, mert a befejezés fájdalmas volt. Mert a boldogság csak akkor igazi, ha örökké tart? Mert fájdalmasan csak az végződhet, ami fájdalmas volt, tudattalanul és fel nem ismerten? De mi is az a tudattalan, fel nem ismert fájdalom?

39-40. oldal

3 hozzászólás
Dün P>!

Életünk rétegei oly szorosan rakódnak egymásra, hogy a későbbiben mindig a korábbira bukkanunk, nem olyanra, mint ami már elmúlt és elintéződött, hanem mint ami még létezik és élő és eleven. Értem én ezt, mégis, néha nagyon nehezen viselem el.

221. oldal

tataijucc>!

Ha egy repülőnek leáll a motorja, az még nem jelenti azt, hogy vége a repülésnek.

46. oldal, Első rész - 14.

Kapcsolódó szócikkek: repülés
1 hozzászólás
tasiorsi>!

Vannak alvás nélküli, de nem álmatlan órák, nem a hiány, hanem a teljesség órái. Vágyak, emlékek, szorongások, örömök rendeződnek labirintussá, amelyben elvész és eligazodik és megint elvész a beteg. Vannak órák, amelyekben minden lehetséges, a jó éppúgy, mint a rossz.

19. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Amy Harmon: Homokból és hamuból
Michael Ondaatje: Az angol beteg
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Kertész Imre: Sorstalanság
Robert Merle: Mesterségem a halál
Nevil Shute: Az örökség
María Dueñas: Öltések közt az idő
Diane Ackerman: Menedék
John Boyne: A csíkos pizsamás fiú
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság