E könyvecske lapjairól elsősorban nem a teológus szól hozzánk, hanem az a Bernhard Häring, aki keresztény emberként a létezés határáig jutva tapasztalta meg, hogy mi a szenvedés. „Bátorkodom elbeszélni a betegségemmel kapcsolatos magatartásomat. Nem mintha azt gondolnám, hogy példát lehetne venni rólam – hanem abban a reményben, hogy történeteim olvasói vagy hallgatói sokszor magukra ismernek bennük, és így útitársak lehetünk a közös úton.” A szerzőt műve tanúsága szerint mindenekelőtt a következő kérdés foglalkoztatja: Milyen szerepet játszik a hit életem sötét szakaszaiban? Erre a kérdésre adott őszinte, keresetlen válasza, melyet elsősorban életével, cselekedeteivel fogalmazott meg, minden betegségben szenvedő és őket segítő ember számára valódi vigaszt rejt magában.
Bernhard Häring (1912--1998) redemptorista szerzetes, a XX. század egyik legjelentősebb morálteológusa, a II. Vatikáni Zsinat szellemének és a katolikus erkölcsi tanítás megújulásának meghatározó alakja.
