Skandináv ​mitológia 80 csillagozás

Bernáth István: Skandináv mitológia

Az évtizedeken át érlelődő, tudós és költői munkával kidolgozott mű három bevezető esszéjében a szerző szemléletesen feltárja a skandináv mitológia rendszerét, gyakorlati segítséget nyújt az ősi szövegek érzékletes olvasásához (kitérve a sajátos verstani formák ismertetésére), majd pedig a létező forrásanyagok rendszerbe foglalt leírását adja. A kötet tartalmazza még a skandináv mitológiának a 10. és 13. század között Izlandon született két legfőbb szövegforrását: a szerző szakavatott fordításában első ízben magyarul megszólaló Próza-Eddát és az ugyancsak általa fordított, mitológiai tárgyú Edda-verseket, a középkori világirodalom gyöngyszemeit. Mitológiai kislexikon zárja a könyvet, az összes név, tárgy és fogalom szócikkeivel, megadva előfordulási helyüket és szükség esetén kiejtésüket is.

>!
Corvina, Budapest, 2021
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631365665
>!
Corvina, Budapest, 2019
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631363319
>!
Corvina, Budapest, 2015
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631363319

2 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Loki


Kedvencelte 24

Most olvassa 13

Várólistára tette 120

Kívánságlistára tette 129

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Belle_Maundrell >!
Bernáth István: Skandináv mitológia

Annyira perfekt vagyok skandináv mitológiából, hogy ha ideér az évek óta késében lévő Ragnarök, tutira a Gimlébe jutok.
Csak egy fájdalmam van: olyan jól összefoglal mindent ez a könyv, hogy igazán megérdemelne egy szép borítót. Ott van a hátulján a gyönyörűséges kép az Yggdrasil, erre mi van a borítón? Anyósnyelvet fújkáló absztrakt macskák… Akinek van jobb ötlete, hogy mit ábrázol a kép, az jelentkezzen

5 hozzászólás
viidori I>!
Bernáth István: Skandináv mitológia

Zeuszék mindenhol ott vannak, és a görög-római mitológiáról csak az nem tud sztorizni, aki az elmúlt 2000 évbe egy kő alatt élt, süket volt és vak. Ezzel szemben a skandináv mitológiáról jó ha annyit tudunk, hogy volt valami Loki, meg valami Thór, aki jó pasi lehetett, de ezt is csak a Bosszúállók óta.
*****
Abszolút érdemes olvasni a skandináv mitológiát, érdekes, kalandos és szép. Más ez az elképzelés, legalábbis amit megérteni vélünk belőle, mint az általam eddig olvasottak. Nem kell megijedni a kiejthetetlen izlandi nevektől, meg a szereplők rengeteg nevétől (az egyik versben csak Odinnak vagy 40 nevet említ, és biztos vagyok benne, hogy az nem az összes), mert gazdagon van lábjegyzetelve, hogy mindig tudja az ember, hogy kiről/ miről van szó. Ez nagy előnye a könyvnek, és nagy hátránya is, mert néhol kicsit túlzásba esik, és olyan dolgokat is elmagyaráz, amit ezelőtt már kétszer megtett. Ettől függetlenül szórakoztató és tanulságos olvasmány, főleg mikor rájössz, hogy az, meg az, meg az a regény is innen merített ihletet, erre vagy arra utal vissza.

Olympia_Chavez P>!
Bernáth István: Skandináv mitológia

A Corvina kiadó 2015-ben indított sorozatának, az Északi forrásoknak újabb kötetével van dolgunk. Az első kötet, a Völsunga saga megjelenése óta, fokozott figyelemmel kísérem a sorozat útját, már csak azért is, hogy a lehető leghamarabb lecsaphassak az újabb darabokra. Ehhez képest sokszor csak véletlenül értesülök egy-egy könyv megjelenéséről (egy fekete pont a marketingeseknek). Így volt ez a Skandináv mitológia, azaz a próza és verses Eddák gyűjteményével is, aminek fölfedezését nem könnyített meg az sem, hogy az eddig egységes arculattól eltérően, ez a darab puha borítós és indokolatlanul nagy alakú, kvázi tankönyv formában került kiadásra. No de, minden bosszúságom szertefoszlott már az első oldalas Bernáth-féle bevezetők előtt, amikor is a hátlapon megláttam Búi Kristjánsson (1990) fantasztikus grafikai kísérletét a skandináv mitológia világának ábrázolásáról. Eztán került sor a szájcuppogtatósan fincsi, skandináv fakultációs előadásra kedvenc fordítónktól és irodalomtörténészünktől. Azt hiszem, ha a kötetben egyetlen strófa, vagy bekezdés sem szerepelne az északi mitológia ezen ősi forrásaiból, akkor is gyönyörrel és mámorban úszva olvasnám ennek az embernek a sorait. Bevezetője mindamellett, hogy bemutatja a világkép alakulását, ideális mennyiségben és tetszetős tálalásban bővíti ismereteinket a történelemről, a megőrzött néma és írásbeli forrásokról, verselésről és a mítoszok írásos rögzítéséről. Ez a bevezető pedig nem csak a próza, de a verses Edda minden egyes énekét is megelőzi és amellett, hogy felkészíti olvasóját a befogadásra váró élményre, újabb és újabb ismereteket csepegtet belénk.
A mű maga élvezetes, érdekes és még azoknak is tartogat meglepetéseket, akik többé-kevésbé már képben vannak az istenek és óriások történeteivel. Elég, ha csak a próza Edda kerettörténetére gondolunk, mely olykor megmosolyogtatóan komolykodó magyarázatot kíván adni az ősi istenek származására. A krisztianizálódott Snorri Sturlurson hitéből kifolyólag nem jegyezhette le egy az egyben ősei pogány hitvilágát, ezért nem átallja összemosni Óðin családfáját Szaturnusz istennel és Priamos királlyal. Ennek értelmében a skandináv istenek, a mai Törökország felől kivándorolt emberek csoportjává vedlik, de szerencsére ennél több idegenkezűség nem fedezhető fel a történetekben, azok teljes egészében a szájhagyomány útján fennmaradt és öröklődött történetek Óðinról, Þorról, óriásokról és törpékről.
A verses Edda ennél jóval több meglepetést tartogat, nem csak a verselés döbbenetes szépsége és kidolgozottsága terén, de a kevésbé ismert énekek bemutatásával is. Egyik személyes kedvencem az Ősz-szakáll ének (Hárbarðsljóð), melyben Óðin, saját fiát, Þórt tréfálja meg, akiről egyébként is közismert, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, így aztán végtelenül mulatságos párbeszédet olvashatunk kettőjüktől az alliteráló, régi versformában.
A kötet végén pedig egy minden részletre kiterjedő, rendkívüli alapossággal összeállított mitológiai kislexion és családfa (ez egyébként is perverzióm) is helyet kapott. Az én könyvespolcom pedig egy újabb ékkővel gazdagodott, ami nemcsak a legteljesebb és legjobb magyarázatokkal ellátott kötet a témában, de a fantasy világ alapjának, őstalapzatának is tekinthető, kultúrtörténeti kincs.

2 hozzászólás
Vörös_Rébék>!
Bernáth István: Skandináv mitológia

Amennyire emlékszem, mindig is imádtam mítoszokat olvasni, de az északi népek mitológiája iránt csak nemrég kezdtem el jobban érdeklődni. Történeteket már olvastam ugyan, de ez a könyv adta meg azt, amit igazán szerettem volna: egy iránytűt a skandináv mitológiához. Mert azon túl, hogy lubickoltam az istenek, emberek, törpék, óriások és álfok történeteiben és végigmásztam az Yggdrasil minden egyes ágán, választ kaptam rengeteg olyan kérdésre, hogy milyenek is a rúnák, honnan származnak a mitológia szöveges forrásai, milyenek lehettek az azokat leíró emberek.

Egyedül azt sajnálom, hogy nem voltam képes minden egyes kis információt az eszembe vésni, szóval valószínűleg még többször előveszem ezt a könyvet, ez lesz az én kísérőm, ha újra Asgardba merészkedek. Mert bár sok kérdésre kaptam választ, ezek nyomán újabbak és újabbak merültek fel bennem, szóval Bernáth István csak még inkább fokozta az érdeklődésemet, amit szeretnék neki ezúton is megköszönni. (Plusz a családfát is. El nem tudom mondani, mennyit segített.) :)

Jelenleg ott tartok, hogy minden vágyam, hogy felvegyenek skandinavisztika szakra.

Lali P>!
Bernáth István: Skandináv mitológia

Kiváló könyv. Olyan, ami megilleti a skandináv mitológiát.
Már a bevezető sorain érződik, hogy olyan ember szól hozzánk, aki maga is északiasodott, hogy bár magyarul szól hozzánk, a stílus, a szóhasználat és mondatformálás azt a másik, óészaki világot tükrözi, aminek a megismerésére és hozzánk való eljuttatására élete jelentős és lényegi részét áldozta.
Megérte. Ez nem csak egy könyv, ez egy Könyv.
Minden mást már megírtatok itt róla.

Lappantyú>!
Bernáth István: Skandináv mitológia

Szerintem aki szeretne belemélyülni a skandináv mitológiába, az ennél keresve se találhatna jobb kiindulópontot magának. Bernáth könyve egyszerre tankönyv és szöveggyűjtemény: alapos, a történelmi hátteret és a forrásokat is ismertető bevezetők után az óészaki irodalom két talán legértékesebb művéből, az Eddákból szemezget. A Próza-Edda egy 13. századi költészeti tankönyv: a zseniális, mindenhez is értő Snorri Sturluson felismerte, hogy kortársai már nem igazán értik az óészaki irodalomban olyannyira meghatározó mitológiai metaforákat és képeket, hiszen már a keresztény vallást követik. Ezért olvasmányos kerettörténetekbe ágyazva elmagyarázta a régi vallás kozmológiáját és legfontosabb történeteit, majd mindezt megfejelte egy teljesen elborult prológussal, amelyben valahol Noé bárkájától kezdve meséli el, hogyan kerültek az ászok Trákiából Skandináviába. Mivel így a régi istenek egyszerű (ál)történelmi halandók lettek, a leghívebb kereszténynek se lehetett kifogása a kötetben szereplő pogány történetek ellen. A lehető legnagyobb hitelességre törekvő Snorri fő forrása nem más volt, mint az úgynevezett Verses Edda, amelyből Bernáth csak a mitológiai témájú költeményeket válogatta bele ebbe a kötetbe, szám szerint tizenhármat. Minden vershez jár külön bevezető és bőséges lábjegyzet, így az olvasó nem csak élvezheti, hanem értheti is ezeket az ősi szövegeket, és első kézből, a létező legkorábbi forrásokból ismerheti meg az egyre népszerűbb skandináv mitológiát. Csak ajánlani tudom.

Hanaiwa>!
Bernáth István: Skandináv mitológia

Bernáth nagyszerű könyvet írt, nem is annyira a tartalma miatt, hanem a felépítése okán. Huszonéve foglalkozom hobbiszinten a skandináv mitológiával, de most először olvastam olyan könyvet ami ad egy átfogó útmutatót a gyakorlati mítoszolvasáshoz, megértéshez. Most először lett világos számomra a skandináv típusú verselés, a belső rímek felépítése, a behelyettesítés, a gazdag metaforák valós jelentése. És a végén van egy kislexikon, és mitológiai „családfa”.
Ez egy hiánypotló kiadvány, egész másképp olvasom már a Verses eddát, a Próza-Eddát, mást is látok már a Völüspa vagy a Hávamál soraiban, sorai között…
És persze újra elő is vettem Bronnsted és Pörtner történelmi köteteit, hogy újra el is tudjam helyezni a mítoszokat abban a rég letűnt, de feledésbe nem merülő korban…
Aki szereti az északi népeket, vagy a mitológiát ne hagyja ki ezt a külsejében is szép kötetet!

Nieve>!
Bernáth István: Skandináv mitológia

Remek összefoglaló és kiindulópont a skandináv mitológia iránt érdeklődőknek.
A bevezetés ugyan elég hamar belecsap a közepébe a történeteknek, de belerázódik a könyv stílusába az olvasó. Egy fél csillag viszont elrepült nálam, mert egész végig úgy éreztem, az író magas lóról beszél velem. Lehet, csak rosszkor kaptam kezembe (vizsgára készülve senki sem boldog), de nem tetszett ez a helyenként sugárzó arrogancia. A fordítások sokkal jobban érthetőek, mint a Tandori-félék, a kislexikon hátul pedig tökéletesen összefoglal mindent, az a rész tetszett a legjobban ( oké, a Lokkasennán kívül :D ).
Viszont óva intek mindenkit, aki szabad kreditként szeretné felvenni a „szemináriumot”. Bőven elég a könyv, ha érdekel a téma, az órán sem hangzik el más, csak idő- és kreditpazarlás.

janoscout>!
Bernáth István: Skandináv mitológia

Érdekes és izgalmas olvasmány, mely egy olyan álomvilágba viszi el az olvasót, amit annak idején az északi népek valóságként éltek meg. Bernáth István munkája páratlan irodalmi alkotás, csodás fordításban olvashatjuk. Mindenkinek ajánlom ezt az összegző művet, látszik, hogy a szerző nagy tudású kutatója a skandináv hitvilágnak. A végén található mitológiai kislexikon külön csemege!

gybarbii >!
Bernáth István: Skandináv mitológia

2012-ben találkoztam először a könyvvel, egyetemi órámra volt kötelező olvasmány. De nem is értettem, hogy-hogy nem bukkantam rá már korábban… Szerintem a skandináv mitológiát tekintve az egyik legjobb, legátfogóbb mű, igaz, Bernáth tanár úr néha egészen elképesztő megjegyzéseket tudott fűzni a verses Edda egy-egy részeihez, azokat egy kicsit kritikus szemmel kell olvasni. :)


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

– Okos ember nem kérdez olyat, amire mindenki felelni tud.

78. oldal, Próza-Edda, Gylfi káprázata

Lunemorte P>!

Fájóbb a farkas
vonyítása
hattyúk halk dalánál.

82. oldal, Próza-Edda, Gylfi káprázata

dontpanic P>!

Buta ember
baráti körben
vagy félénk, vagy fecseg,
igyon egy kicsit„
mindjárt kitetszik,
mi lakik benne.

173. oldal, A Nagyságos szava, 34. strófa

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Sokáig ne ülj
senki asztalánál,
búcsúzz hamar bátran.
Könnyű megunni
kedves vendéget is,
ha elfelejt fölállni.

174. oldal, Edda-versek: A Nagyságos szava

dontpanic P>!

Ifjúkoromban
magamban róttam
úttalan útjaim.
Gyarapodni mégis
másokra lelve kezdtem,
ember embernek öröme.

169. oldal, A Nagyságos szava, 2. strófa

gybarbii >!

A veszedelem azonban már egyre közelebbről fúj, a közösségek felbomlanak, „ronda egy világ lesz, ringyólkodás kora… testvér tör testvérre”.

19. oldal

gybarbii >!

A mítoszok is, köszönik, megvannak, csak épp az eleven transzcendencia foszlott le róluk, szép és csodás, furcsa, megrázó és katartikus történetekbe bábozódtak.

23. oldal

Lunemorte P>!

… eltitkolta nevét, mert ősi hiedelmük szerint, ha egy haldokló az ellenségét nevén szólítva átkozza el, átka nagy erővel fogan meg…

143. oldal, Bevezetés az Edda-versekbe

Belle_Maundrell >!

Mielőtt belépsz
bármely kapun,
tartsd jól szemmel,
tartsd jól észben:
nem tudhatod,
nem lappang-e
ellenséged odabent.

169. oldal, Edda-versek - A Nagyságos szava (Hávamál)

gybarbii >!

A skandináv mitológia nem kezdődik. Lételméletileg aszimmetrikus: az örökkévalóságból és világnélküliségből mozog az Idő és Tér felé, hogy valamikor-valahol szétporladjon. Eredetileg sem idő-, sem térszerkezete nincs, csak hőmérsékleti állagai, kétféle irányultságú klímája, egy fagyos (északi) és egy forró (déli.)

8. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Róna-Tas András: Kis magyar őstörténet
Hricsovinyi Tamás: Kelta vihar
Johannes Brøndsted: A vikingek
Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei
Lőrinc László: 25 szelfi az Árpád-korból
Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában
Illés György: Várak dicsérete
Csorba Csaba: Árpád örökében
László Gyula: Árpád népe
Csoma Mózes: Koreai csaták és harcosok