Skandináv ​mitológia 65 csillagozás

Bernáth István: Skandináv mitológia

Az évtizedeken át érlelődő, tudós és költői munkával kidolgozott mű három bevezető esszéjében a szerző szemléletesen feltárja a skandináv mitológia rendszerét, gyakorlati segítséget nyújt az ősi szövegek érzékletes olvasásához (kitérve a sajátos verstani formák ismertetésére), majd pedig a létező forrásanyagok rendszerbe foglalt leírását adja. A kötet tartalmazza még a skandináv mitológiának a 10. és 13. század között Izlandon született két legfőbb szövegforrását: a szerző szakavatott fordításában első ízben magyarul megszólaló Próza-Eddát és az ugyancsak általa fordított, mitológiai tárgyú Edda-verseket, a középkori világirodalom gyöngyszemeit. Mitológiai kislexikon zárja a könyvet, az összes név, tárgy és fogalom szócikkeivel, megadva előfordulási helyüket és szükség esetén kiejtésüket is.

>!
Corvina, Budapest, 2019
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631363319
>!
Corvina, Budapest, 2015
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631363319
>!
Corvina, Budapest, 2011
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631360172

1 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Loki


Kedvencelte 19

Most olvassa 12

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 109

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Belle_Maundrell 
Bernáth István: Skandináv mitológia

Annyira perfekt vagyok skandináv mitológiából, hogy ha ideér az évek óta késében lévő Ragnarök, tutira a Gimlébe jutok.
Csak egy fájdalmam van: olyan jól összefoglal mindent ez a könyv, hogy igazán megérdemelne egy szép borítót. Ott van a hátulján a gyönyörűséges kép az Yggdrasil, erre mi van a borítón? Anyósnyelvet fújkáló absztrakt macskák… Akinek van jobb ötlete, hogy mit ábrázol a kép, az jelentkezzen

5 hozzászólás
>!
dorothy_emerald I
Bernáth István: Skandináv mitológia

Zeuszék mindenhol ott vannak, és a görög-római mitológiáról csak az nem tud sztorizni, aki az elmúlt 2000 évbe egy kő alatt élt, süket volt és vak. Ezzel szemben a skandináv mitológiáról jó ha annyit tudunk, hogy volt valami Loki, meg valami Thór, aki jó pasi lehetett, de ezt is csak a Bosszúállók óta.
*****
Abszolút érdemes olvasni a skandináv mitológiát, érdekes, kalandos és szép. Más ez az elképzelés, legalábbis amit megérteni vélünk belőle, mint az általam eddig olvasottak. Nem kell megijedni a kiejthetetlen izlandi nevektől, meg a szereplők rengeteg nevétől (az egyik versben csak Odinnak vagy 40 nevet említ, és biztos vagyok benne, hogy az nem az összes), mert gazdagon van lábjegyzetelve, hogy mindig tudja az ember, hogy kiről/ miről van szó. Ez nagy előnye a könyvnek, és nagy hátránya is, mert néhol kicsit túlzásba esik, és olyan dolgokat is elmagyaráz, amit ezelőtt már kétszer megtett. Ettől függetlenül szórakoztató és tanulságos olvasmány, főleg mikor rájössz, hogy az, meg az, meg az a regény is innen merített ihletet, erre vagy arra utal vissza.

>!
Olympia_Chavez P
Bernáth István: Skandináv mitológia

A Corvina kiadó 2015-ben indított sorozatának, az Északi forrásoknak újabb kötetével van dolgunk. Az első kötet, a Völsunga saga megjelenése óta, fokozott figyelemmel kísérem a sorozat útját, már csak azért is, hogy a lehető leghamarabb lecsaphassak az újabb darabokra. Ehhez képest sokszor csak véletlenül értesülök egy-egy könyv megjelenéséről (egy fekete pont a marketingeseknek). Így volt ez a Skandináv mitológia, azaz a próza és verses Eddák gyűjteményével is, aminek fölfedezését nem könnyített meg az sem, hogy az eddig egységes arculattól eltérően, ez a darab puha borítós és indokolatlanul nagy alakú, kvázi tankönyv formában került kiadásra. No de, minden bosszúságom szertefoszlott már az első oldalas Bernáth-féle bevezetők előtt, amikor is a hátlapon megláttam Búi Kristjánsson (1990) fantasztikus grafikai kísérletét a skandináv mitológia világának ábrázolásáról. Eztán került sor a szájcuppogtatósan fincsi, skandináv fakultációs előadásra kedvenc fordítónktól és irodalomtörténészünktől. Azt hiszem, ha a kötetben egyetlen strófa, vagy bekezdés sem szerepelne az északi mitológia ezen ősi forrásaiból, akkor is gyönyörrel és mámorban úszva olvasnám ennek az embernek a sorait. Bevezetője mindamellett, hogy bemutatja a világkép alakulását, ideális mennyiségben és tetszetős tálalásban bővíti ismereteinket a történelemről, a megőrzött néma és írásbeli forrásokról, verselésről és a mítoszok írásos rögzítéséről. Ez a bevezető pedig nem csak a próza, de a verses Edda minden egyes énekét is megelőzi és amellett, hogy felkészíti olvasóját a befogadásra váró élményre, újabb és újabb ismereteket csepegtet belénk.
A mű maga élvezetes, érdekes és még azoknak is tartogat meglepetéseket, akik többé-kevésbé már képben vannak az istenek és óriások történeteivel. Elég, ha csak a próza Edda kerettörténetére gondolunk, mely olykor megmosolyogtatóan komolykodó magyarázatot kíván adni az ősi istenek származására. A krisztianizálódott Snorri Sturlurson hitéből kifolyólag nem jegyezhette le egy az egyben ősei pogány hitvilágát, ezért nem átallja összemosni Óðin családfáját Szaturnusz istennel és Priamos királlyal. Ennek értelmében a skandináv istenek, a mai Törökország felől kivándorolt emberek csoportjává vedlik, de szerencsére ennél több idegenkezűség nem fedezhető fel a történetekben, azok teljes egészében a szájhagyomány útján fennmaradt és öröklődött történetek Óðinról, Þorról, óriásokról és törpékről.
A verses Edda ennél jóval több meglepetést tartogat, nem csak a verselés döbbenetes szépsége és kidolgozottsága terén, de a kevésbé ismert énekek bemutatásával is. Egyik személyes kedvencem az Ősz-szakáll ének (Hárbarðsljóð), melyben Óðin, saját fiát, Þórt tréfálja meg, akiről egyébként is közismert, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, így aztán végtelenül mulatságos párbeszédet olvashatunk kettőjüktől az alliteráló, régi versformában.
A kötet végén pedig egy minden részletre kiterjedő, rendkívüli alapossággal összeállított mitológiai kislexion és családfa (ez egyébként is perverzióm) is helyet kapott. Az én könyvespolcom pedig egy újabb ékkővel gazdagodott, ami nemcsak a legteljesebb és legjobb magyarázatokkal ellátott kötet a témában, de a fantasy világ alapjának, őstalapzatának is tekinthető, kultúrtörténeti kincs.

2 hozzászólás
>!
Vörös_Rébék
Bernáth István: Skandináv mitológia

Amennyire emlékszem, mindig is imádtam mítoszokat olvasni, de az északi népek mitológiája iránt csak nemrég kezdtem el jobban érdeklődni. Történeteket már olvastam ugyan, de ez a könyv adta meg azt, amit igazán szerettem volna: egy iránytűt a skandináv mitológiához. Mert azon túl, hogy lubickoltam az istenek, emberek, törpék, óriások és álfok történeteiben és végigmásztam az Yggdrasil minden egyes ágán, választ kaptam rengeteg olyan kérdésre, hogy milyenek is a rúnák, honnan származnak a mitológia szöveges forrásai, milyenek lehettek az azokat leíró emberek.

Egyedül azt sajnálom, hogy nem voltam képes minden egyes kis információt az eszembe vésni, szóval valószínűleg még többször előveszem ezt a könyvet, ez lesz az én kísérőm, ha újra Asgardba merészkedek. Mert bár sok kérdésre kaptam választ, ezek nyomán újabbak és újabbak merültek fel bennem, szóval Bernáth István csak még inkább fokozta az érdeklődésemet, amit szeretnék neki ezúton is megköszönni. (Plusz a családfát is. El nem tudom mondani, mennyit segített.) :)

Jelenleg ott tartok, hogy minden vágyam, hogy felvegyenek skandinavisztika szakra.

>!
LucaWolf
Bernáth István: Skandináv mitológia

Szerintem aki szeretne belemélyülni a skandináv mitológiába, az ennél keresve se találhatna jobb kiindulópontot magának. Bernáth könyve egyszerre tankönyv és szöveggyűjtemény: alapos, a történelmi hátteret és a forrásokat is ismertető bevezetők után az óészaki irodalom két talán legértékesebb művéből, az Eddákból szemezget. A Próza-Edda egy 13. századi költészeti tankönyv: a zseniális, mindenhez is értő Snorri Sturluson felismerte, hogy kortársai már nem igazán értik az óészaki irodalomban olyannyira meghatározó mitológiai metaforákat és képeket, hiszen már a keresztény vallást követik. Ezért olvasmányos kerettörténetekbe ágyazva elmagyarázta a régi vallás kozmológiáját és legfontosabb történeteit, majd mindezt megfejelte egy teljesen elborult prológussal, amelyben valahol Noé bárkájától kezdve meséli el, hogyan kerültek az ászok Trákiából Skandináviába. Mivel így a régi istenek egyszerű (ál)történelmi halandók lettek, a leghívebb kereszténynek se lehetett kifogása a kötetben szereplő pogány történetek ellen. A lehető legnagyobb hitelességre törekvő Snorri fő forrása nem más volt, mint az úgynevezett Verses Edda, amelyből Bernáth csak a mitológiai témájú költeményeket válogatta bele ebbe a kötetbe, szám szerint tizenhármat. Minden vershez jár külön bevezető és bőséges lábjegyzet, így az olvasó nem csak élvezheti, hanem értheti is ezeket az ősi szövegeket, és első kézből, a létező legkorábbi forrásokból ismerheti meg az egyre népszerűbb skandináv mitológiát. Csak ajánlani tudom.

>!
Hanaiwa
Bernáth István: Skandináv mitológia

Bernáth nagyszerű könyvet írt, nem is annyira a tartalma miatt, hanem a felépítése okán. Huszonéve foglalkozom hobbiszinten a skandináv mitológiával, de most először olvastam olyan könyvet ami ad egy átfogó útmutatót a gyakorlati mítoszolvasáshoz, megértéshez. Most először lett világos számomra a skandináv típusú verselés, a belső rímek felépítése, a behelyettesítés, a gazdag metaforák valós jelentése. És a végén van egy kislexikon, és mitológiai „családfa”.
Ez egy hiánypotló kiadvány, egész másképp olvasom már a Verses eddát, a Próza-Eddát, mást is látok már a Völüspa vagy a Hávamál soraiban, sorai között…
És persze újra elő is vettem Bronnsted és Pörtner történelmi köteteit, hogy újra el is tudjam helyezni a mítoszokat abban a rég letűnt, de feledésbe nem merülő korban…
Aki szereti az északi népeket, vagy a mitológiát ne hagyja ki ezt a külsejében is szép kötetet!

>!
Nieve 
Bernáth István: Skandináv mitológia

Remek összefoglaló és kiindulópont a skandináv mitológia iránt érdeklődőknek.
A bevezetés ugyan elég hamar belecsap a közepébe a történeteknek, de belerázódik a könyv stílusába az olvasó. Egy fél csillag viszont elrepült nálam, mert egész végig úgy éreztem, az író magas lóról beszél velem. Lehet, csak rosszkor kaptam kezembe (vizsgára készülve senki sem boldog), de nem tetszett ez a helyenként sugárzó arrogancia. A fordítások sokkal jobban érthetőek, mint a Tandori-félék, a kislexikon hátul pedig tökéletesen összefoglal mindent, az a rész tetszett a legjobban ( oké, a Lokkasennán kívül :D ).
Viszont óva intek mindenkit, aki szabad kreditként szeretné felvenni a „szemináriumot”. Bőven elég a könyv, ha érdekel a téma, az órán sem hangzik el más, csak idő- és kreditpazarlás.

>!
janoscout
Bernáth István: Skandináv mitológia

Érdekes és izgalmas olvasmány, mely egy olyan álomvilágba viszi el az olvasót, amit annak idején az északi népek valóságként éltek meg. Bernáth István munkája páratlan irodalmi alkotás, csodás fordításban olvashatjuk. Mindenkinek ajánlom ezt az összegző művet, látszik, hogy a szerző nagy tudású kutatója a skandináv hitvilágnak. A végén található mitológiai kislexikon külön csemege!

>!
gybarbii
Bernáth István: Skandináv mitológia

2012-ben találkoztam először a könyvvel, egyetemi órámra volt kötelező olvasmány. De nem is értettem, hogy-hogy nem bukkantam rá már korábban… Szerintem a skandináv mitológiát tekintve az egyik legjobb, legátfogóbb mű, igaz, Bernáth tanár úr néha egészen elképesztő megjegyzéseket tudott fűzni a verses Edda egy-egy részeihez, azokat egy kicsit kritikus szemmel kell olvasni. :)

>!
Dilaida P
Bernáth István: Skandináv mitológia

Nagyon elfogult vagyok a könyv témáját illetően, ezért nehéz lesz (aránylag) röviden megfogalmazni a véleményemet, de megpróbálom.
Bennem már a szerző munkássága is tiszteletet és nagy érdeklődést ébresztett, pedig még igen keveset tudok róla ahhoz képest, amit tudni lehet. Ez a könyv tökéletes kezdetet jelentett egyrészt ahhoz, hogy a Bernáth István közreműködésével megjelent kötetekkel megismerkedjek, másrészt ahhoz is, hogy végre alaposabban elmerüljek a skandináv mitológia világában, ami olyan régóta érdekel. Évek óta várt rám ez a könyv, mire végre elolvastam, de már addig is sokszor a kezembe vettem a könnyen használható és önmagában is érdekes Mitológiai kislexikon miatt, amit közöl a kötet végén.
Rendkívül praktikus a könyv szerkezete, és még élvezetesebbé, illetve könnyebben olvashatóvá/használhatóvá teszi a sok magyarázat, amire véleményem szerint valóban szükség van, amikor egy ilyen eltérő kultúrájú közönséggel, mint a magyar, meg kell ismertetni ezt a témát. Jó ötlet volt az Edda-verseknél az egyes strófák után beszúrni a magyarázatokat, így nem kellett azokat hosszasan visszakeresni, illetve az egyes tárgyalt művek elé egy rövid bevezetőt írni. Nagyon örülök, hogy nem csak a közvetlenül mitológiai kérdésekre adja meg a szükséges válaszokat, hanem érezhetően a teljesség igényével mutatja be ezt a hitvilágot: kitér a forrásokra, irodalomtörténeti szempontokat tárgyal, és – ami nekem személy szerint a legfontosabb ezek közül – arról is gondoskodik, hogy az óészaki/izlandi neveket, kifejezéseket a lehető legpontosabban megpróbálhassuk kiejteni.
Akármilyen szinten is érdeklődik valaki a skandináv mitológia (vagy akár a középkori Észak-Európa) iránt, feltétlenül ajánlom neki ezt a könyvet. Ha annyi ismeretet szeretne begyűjteni, mint én, örömmel fogja venni a sok információt, ha pedig csak az Eddát szeretné az anyanyelvén olvasni, vagy a mitológiába bepillantást nyerni, lesz miből szűrnie. Én a magam részéről szó szerint rongyosra fogom olvasni ezt a kötetet a következő néhány éven belül.

>!
Corvina, Budapest, 2011
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631360172

Népszerű idézetek

>!
dontpanic P

Buta ember
baráti körben
vagy félénk, vagy fecseg,
igyon egy kicsit„
mindjárt kitetszik,
mi lakik benne.

173. oldal, A Nagyságos szava, 34. strófa

1 hozzászólás
>!
dontpanic P

Ifjúkoromban
magamban róttam
úttalan útjaim.
Gyarapodni mégis
másokra lelve kezdtem,
ember embernek öröme.

169. oldal, A Nagyságos szava, 2. strófa

>!
Vörös_Rébék

Se lány szavában,
se asszonybeszédben
senki ne bízzék –
kerengő keréken
kovácsolták szívüket,
vertek bele ármányt.

177. oldal, A Nagyságos szava, 69. strófa

>!
gybarbii

A veszedelem azonban már egyre közelebbről fúj, a közösségek felbomlanak, „ronda egy világ lesz, ringyólkodás kora… testvér tör testvérre”.

19. oldal

>!
dontpanic P

A mítoszokban az ember nem játszik kitüntetett szerepet, az istenek mintegy találomra, úri passzióból teremtették őket. (…) A későbbiekben sem cselekszenek az emberek semmi említésre méltót azon kívül, hogy sokasodnak, és benépesítik Midgardot.

13. oldal

1 hozzászólás
>!
dontpanic P

31.

Az ész léptéke
legyen a középszer,
bajt hoz a nagy bölcsesség.
Legjobban él,
aki bizonyos benne,
mit tud, mit nem.

32.

Az ész léptéke
legyen a középszer,
bajt hoz a nagy bölcsesség.
Ritkán boldog
a bölcs ember szíve,
a nagy bölcsé soha.

33.

Az ész léptéke
legyen a középszer,
bajt hoz a nagy bölcsesség.
Sorsát senki
nem sejti előre,
azért alszik nyugton.

172-173. oldal, A Nagyságos szava

>!
gybarbii

A mítoszok is, köszönik, megvannak, csak épp az eleven transzcendencia foszlott le róluk, szép és csodás, furcsa, megrázó és katartikus történetekbe bábozódtak.

23. oldal

>!
Vörös_Rébék

Szilárdabb barátra
nem tehetsz szert
tennen bölcsességednél.

171. oldal, A Nagyságos szava, 20. strófa

>!
gybarbii

A skandináv mitológia nem kezdődik. Lételméletileg aszimmetrikus: az örökkévalóságból és világnélküliségből mozog az Idő és Tér felé, hogy valamikor-valahol szétporladjon. Eredetileg sem idő-, sem térszerkezete nincs, csak hőmérsékleti állagai, kétféle irányultságú klímája, egy fagyos (északi) és egy forró (déli.)

8. oldal

>!
Vörös_Rébék

Hosszú egy éj,
hosszabb kettő.
Hármat hogy bírok ki?
Gyakran egy hónap
gyorsabban telik,
mint fél-éjt várni vágyban.

221. oldal, Skírnir-ének, 42. strófa


Hasonló könyvek címkék alapján

Sz. A. Tokarev (szerk.): Mitológiai enciklopédia I-II.
G. Beke Margit: Északi istenek
Mácsik Gábor: A skandináv mitológia
G. Beke Margit: Harc és szerelem
Kelley Armstrong – Melissa Marr: Loki farkasai
Åsa Larsson – Ingela Korsell: A démonkutya
Edda-dalok
Sven Nordqvist: Pettson karácsonya
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Jo Nesbø: Police