A kortársi magyar festészet nagy mesterének évtizedek óta több-kevesebb folyamatossággal papírra vetett naplójegyzeteiből egy kötetnyi 1974-ben, Kisebb világok címmel már napvilágot látott. Az olvasó tehát ismeri már azt a varázst, ami abból a különleges helyzetből születik meg, hogy egy festő kiváló íróként képes összeszőni a művészet naplójegyzeteit a napi élet pillanataival. A Feljegyzések éjfél körül ennek a varázsnak a folytatása, amelyből azonban a napi élet megélt pillanatai most jobban kiszorulnak, hogy átadják a helyüket a megélt élet emlékeinek, akár művészetről, egy-egy klasszikus festő életművéről, életútjáról van szó, Tiepolóról, Goyáról, Dürerről, Grünewaldról, Courbet-ről, a magyarok közül Ripplről, Egryről, Berény Róbertról, akár egy különös szerelem történetéről, amelynek érzelmi regényét egy kis levélregény formájában festi meg az író Bernáth Aurél. Ez a gyűjtemény, a napló második része, ezer titkos szállal kötődik a mester korábban megjelent hat kötetéhez, és… (tovább)
Feljegyzések éjfél körül 4 csillagozás
Enciklopédia 4
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 1
Népszerű idézetek
Fiatal koromban, Berlinbe költözésem után az első múzeumlátogatásom alkalmával gyanútlanul nézegettem a termeket és a híres mesterműveket, amikor is egyszerre csak Rembrandt: „Putifárné beárulja Józsefet a férjének” című képe elé kerültem. Kis nézelődés után azt hittem, nem tudok továbbmenni.
Előfordul festőkkel, hogy egyszerre csak rátalálnak az „igazira”, ami nekik kell, aminek szívüket teljesen oda tudják adni. Ennél a képnél éreztem először azt, hogy az olasz „fenség” mellett a szívnek ez az áradó melegsége is sugározhat a festészetből. Az érzelem nem nyúlik le az érzelgősségbe, és hogy az egyszerű eszköztelenségnek is micsoda mélysége lehet.
9. oldal
A halállal kezdek lassan megbarátkozni. Ez kétségtelenül magas korom sugalmazásából származhatik. Ami nem annyit jelent, hogy a fáradtság sugalmaz. Olyan fáradtnak nem érzem magamat, hogy fekvés és pihenés mint vágyálmok irányítanának.
Sejtelmeim mindenesetre kezdenek működni, hogy a halállal jó lenne foglalkozni, a lélek előkészületeit irányítani a halál fogadásának emberi és méltó módján.
Csendesen kellene meghalni. Ez volna az emberhez méltó. Nem, nem, a rokonok maradjanak csak távol. Egyedül, magánosan kell meghalni, amikor kedveseink nincsenek jelen. Miért kelljen kínozni őket a leghatalmasabb kínnal? Nem! Ennek semmi értelme sincs. Magánosan, kórházi ágyon kell meghalnunk, legfeljebb egy apólónő nézzen felém, ha esetleg még egy korty vizet szeretnék inni.
52. oldal
Rubens – nagyjából értve a mondandókat – számomra elviselhetetlen.
Mikor ezt mondom, egy pillanatra se vonom kétségbe zsenialitását. Hisz a festészet egyik leghatalmasabb erejű festője volt – csak elviselni nem tudom ezt a „hatalmat”.
Itt egyszerűen a szépség természetrajzáról kell beszélnünk. Ahogy ő egy alsó lábszárat – harisnyásat – cipővel együtt fest, egyszerűen nem tudom nézni. A kövér, testes emberek, de nem szólva a kövér nőkről, a festészetben kilógnak a sorból. A túltengő hájak egy olyanfajta jólétről vagy ennek előszeretetéről beszélnek, ami látványnak fullasztó. S ehhez még csatlakozik a festő önelégültsége, ami lerí az önarcképeiről, ez is viszolygást kelt.
32. oldal
„A világ legszebb képe a Mona Lisa” – mondja nemegyszer valaki. Sok lelkes ember mondja ezt.
Én szívesen csatlakoznék ehhez a megállapításhoz, ha a világnak lehetne egyetlen „legszebb” képe. A világnak sok „legszebb” képe van. Minden sajátos érzelemvilág létrehozhat egy „legszebbet”.
41. oldal
A festészet a legsúlyosabb mondanivalóktól kezdve, korokon, századokon, iskolákon át ezernyi egyéni világinterpretálással, útmutatásként is, immanens szépség kereséséért is, a brutalitástó a kínpadra vonás közérzetéig minden lélekrezdülésre ott áll tanúságtételre. De szépségbe csomagolta a lényeget, hogy a magunk épülésére femutathassuk: ez van, ez a mi életünk, ezek az ábrándjaink.
Hogy miért kell mindezt tennünk, végső fokon nem tudjuk, de tesszük, mert valami titkos közérzet hajt bennünket, hogy tegyük.
12. oldal
Vannak férfiak, akik gátlástalanul tudnak beszélni a nőkkel fennállt kapcsolataikról. Ezek rendszerint elviselhetetlen emberek. Szerelmekről lehet írni, de kapcsolatokat – csak úgy séta közben – elmesélni nem emberhez méltó.
19. oldal
Régen, még a berlini éveim alatt. Max Déri, az ismert nevű kritikus, meginvitált egy Dürerről szóló előadására. Kb. kétszázan lehettünk jelen – gondolom –, egy akkori TIT-publikum. Déri szuggesztív előadó volt és gondos. Azzal kezdte, hogy Dürer apja egy bevándorolt magyar ötvös volt.
A kétszáz főnyi publikum e közlés hallatára – mintha kétszáz darázs csípte volna meg – fölszisszent. Igen, egy öntudatos, nagy nemzet az ilyen közlésre roppant érzékeny. Dürer esetében különösen, mert hiszen a németség számára Dürer a nagy megfogalmazó, aki ábrákba tudta írni a német öntudatot. Korhoz kötötten és örök érvényűen. Máig sincs a németségnek nagyobb erejű megfogalmazója. És éppen ő legyen idegen származású? Még ha csak apai részről is! Ezt nehéz elviselni – ezt jelentette a felszisszenés.
136. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mednyánszky László: Mednyánszky László feljegyzései, 1877–1918 ·
Összehasonlítás - Mednyánszky László: Mednyánszky László naplója ·
Összehasonlítás - Victor Vasarely: Gea ·
Összehasonlítás - Tapodi Brigitta: A hajtű 94% ·
Összehasonlítás - Bakó Zsuzsanna: Munkácsy Mihály 97% ·
Összehasonlítás - Ludányi Bettina: Festménybe zárt lelkek 94% ·
Összehasonlítás - Becca Prior: Festett testek 92% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Képtelen Kréta 91% ·
Összehasonlítás - Erica Anthony – Susannah Skiethen: A múlt emlékei 93% ·
Összehasonlítás - Budai Lotti: A festőművész 91% ·
Összehasonlítás