Az ​utolsó tangó Párizsban 42 csillagozás

Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban

Bernardo Bertolucci, a neves olasz filmrendező és író kötetünkben olvasható műve az azonos című, világszerte nagy sikert aratott, ám itt-ott botrányt kavart film irodalmi forgatókönyve.

Eredeti cím: Ultimo tango a Parigi

>!
Magvető, Budapest, 1989
144 oldal · ISBN: 9631413918 · Fordította: Telegdi Polgár István

Enciklopédia 8


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
akire MP
Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban

Enyedi „Testről és lélekről” című filmjének inverze, jutott eszembe most, a könyv újraolvasásakor. Ez a könyv egy ingyenes könyvdobozból jutott hozzám – ugyanúgy, ahogy a filmben a két főszereplő talál egymásra. Paul és Jeanne nem ugyanazt álmodják, összekapaszkodásuk csak a testük gyönyörét szolgálja, a lelkük nem talál egymásra. Bertolucci irodalmi forgatókönyvében még több a párbeszéd, mint az elkészült filmben (amelynek forgatásakor a fiatal Maria Schneider a szerepéhez hasonló kiszolgáltatott helyzetbe került) – de ez így is eléggé hátborzongató…

>!
Bélabá P
Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban

Körülbelül másfél hete, hogy valami jó kis szaftos felnőtt olvasmányt keresgéltem, amit egy molytársammal közösen olvastam volna. Ez jó lesz, gondoltam, a címke erotikusnak minősíti, a borítón egy meztelen párocska szerepel. Erre mi történt? Átvertek! De ez az átverés sokkal pozitívabb hozadékot hozott, mint gondoltam volna!
Bertolucci egy filmforgatókönyvet ad az olvasó kezébe. Azt mondani se kell, hogy roppant képszerű az egész, mindent levetít magának az ember olvasás közben, és hall minden zörejt meg párbeszédet. Ebből a szempontból jeles. De! Jeles a történet, párbeszéd fonal is. Nagyon élveztem az előbb írt hangulatos, maximálisan élvezhető részek mellett azt a bátor, szókimondó hangnemet, amit megengedett helyenként az író (Oké, ma már fel sem tűnik, de ha belegondolok a korában botrányosnak számított a történet és az ilyesmi stílus) Abszolút telibe trafált, noha egy erotikus könyvet vártam. Ebben csak nyomokban volt található erotika, de az is roppant hangulatosan volt megírva. Ingerlő volt, na…:)
Summa summarum: úgy vertek át, hogy pozitívan csalódtam. Megadom az ötöst (4,8 pont), mert végig élveztem minden elemét a könyvnek (szerkezet, történet, stílus). A filmet ezután pedig meg fogom majd nézni, mert felcsigázott. Egy kicsit dejavu érzés is kering bennem, a múltkori filmszerű könyv (Vasárnapi gyerekek) után ez is hasonló stílus volt, viszont annál picivel jobb kivitelezésben. Merem ajánlani, mert nem veszik bele az erotikába, pont amit szerettem volna, hogy erősebb tartalmi szál legyen a könyvben. (Muszáj vagyok egy ilyen könyvet is olvasni a közeljövőben :)

2 hozzászólás
>!
dtk8 P
Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban

Jeanne húszéves francia lány, aki egy párizsi lakásban összetalálkozik Paullal, aki épp elveszítette feleségét. Ő mondjuk ezt nem tudja, semmit nem tudnak egymásról, csak összejárnak ebbe a lakásba. Filmforgatókönyvről van szó, ezért aztán a miértek nincsenek megválszolva. Miért jó ez bárkinek? Mi vonzza őket egymáshoz? Mit látnak a másikban? Mert én két nagyon ellenszenves figurát látok csak. És egyáltalán nem értem a motivációikat, így pedig nehéz azonosulni és átélni, hogy mit is akar nekem mondani a szerző. Lehet, hogy egymás kihasználásáról szól, és mintha Paul használná ki Jeanne-t, de ebben sem vagyok biztos. Nyomasztó, fullasztó. A filmet is megnéztem, mert azt gondoltam, jobban átjön az üzenet, volt egy-két kép, ami tetszett, de összességében bár ne láttam volna.

>!
sophie P
Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban

Nagyon jó történet ez.
Egyszerű és bonyolult.
Nem pontosan az, mint a film, kétszer is el kellett olvasnom, nem bírtam elképzelni Pault olyan figurának, mint Marlon Brando. Másodszorra sem sikerült különben, sokkal nyugodtabbnak gondolom az egészet, pedig muszáj bele a vibrálás, másképpen nem ez lenne a vége, ami. Van ilyen: kell a vége, hogy jobban értsd az elejét.
Jó. Izgalmas kérdés.

>!
krlany I+SMP
Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban

Miután megszokja az ember, hogy a leírtak alapján lássa is, amit olvas: zseniális. A filmet is imádom, de itt több a párbeszéd, és a félmondatok ki nem mondott szavakat hagynak lógni a levegőben, amit majd valamikor később valaki le is csap. Van benne szex és némi vulgaritás, és mégsem a pornográfia jut róla az ember eszébe, hanem az, hogy „fura dolog a saját lépteinket hallani egy nagyvárosban”.

>!
encus625 P
Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban

Nem láttam a filmet, de ez után már nem is biztos, hogy meg szeretném nézni. Nem tetszett. Vártam, hogy történjen végre valami, de ez számomra nem következett be. Pedig a címe nagyon jó, ez alapján mást vártam.

>!
Magvető, Budapest, 1989
144 oldal · ISBN: 9631413918 · Fordította: Telegdi Polgár István
2 hozzászólás
>!
kratas P
Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban

Igen, ez egy forgatókönyv. Így nem csoda, hogy hiányosnak érzem. Hiány volt a szereplők érzéseiben, a gondolataik megjelenítésében, amiket biztos átjönnek a film nézése közben a vászonról, de így nem. Persze, hozzá lehet képzelni az arcokat, gesztusokat, de úgy meg nem feltétlenül az a történet jön elő, amit a szerzőnek szándékában állt elmesélni.


Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

Mozgással kezdődik ez a film: a kamera egy férfit követ az utcán; a férfi nem megy se gyorsan, se lassan.

(első mondat)

>!
volna

Lépteket hall. De az előtte húzódó járda tökéletesen kihalt. Megfordul, mögötte sincs senki. A léptek kopogása folytatódik. A férfi a lábára pillant. A saját lépteit hallja.
Fura dolog a saját lépteinket hallani egy nagyvárosban.

5. oldal

>!
forrás P

JEANNE Mit csinálok én itt veled ebben a lakásban? Szeretkezem?
PAUL Szeretkezel? Nem! Megnyitod, kitárod magad. Kiteregeted a zsigereidet.
JEANNE Te pedig azt gondolod rólam, hogy kurva vagyok.
PAUL Nem. Azt gondolom, hogy amolyan régimódi úrilány vagy, aki igyekszik alkalmazkodni. (…)
JEANNE No lám… ez még rosszabb, mintha kurva volnék.

74. oldal

1 hozzászólás
>!
Carmilla 

    PAUL Miért kutakodtál a zsebeimben?
    JEANNE Hogy megtudjak valamit rólad.
    PAUL Ha többet akarsz megtudni, a sliccemben kutakodj.

75. oldal, 17. jelenet (Magvető, 1989)

>!
sophie P

JEANNE Van valami, ami megőrjít. Az, hogy biztos vagy benne, hogy jövök.

91. oldal

>!
Carmilla 

    TOM Tehát a szerelem olyan, mint a halál. Tudjuk, hogy eljön értünk, csak azt nem tudjuk, mikor.

105. oldal, 24. jelenet (Magvető, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: halál · szerelem
>!
krlany I+SMP

Egy férj élhet akár kétszáz esztendeig, igazából soha meg nem ismeri a feleségét. Kifürkészhetem a világot, a világegyetem valamennyi titkát, arra azonban sose fogok rájönni, hogy a te dolgodban mi az igazság.

120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: feleség
>!
forrás P

Miért lett öngyilkos? Vasárnap a Nagy-díjért futnak. Micsoda ötlet, ilyenkor meghalni!

67. oldal

>!
Carmilla 

    PAUL A gyerekek rosszabbak a felnőtteknél. Leselkednek, árulkodnak, csodálják a tekintélyt, s egy szelet csokoládéért eladnák magukat.

56. oldal, 13. jelenet (Magvető, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: gyermek
>!
Carmilla 

    HANG (kívülről) Van bent valaki. Nyissatok ajtót Jehova tanúinak.

    A „bibliás ember” most kitartóan kopogtat. Paul megvárja, míg Jeanne eltűnik a fürdőszobában; majd ajtót nyit.

    PAUL Hé, mi a fészkes fenét akarsz?! Hogy merészelsz itt alkalmatlankodni?!

    Nyurga, keszeg, teljesen kopasz és szőrtelen képű fickó az üdv angyala, vékony nyaka s végtagjainak valószínűtlenül hajlékony ízületei miatt gilisztához vagy még inkább Picasso bohócaihoz hasonlít. Persze leselkedett a kulcslyukon. Most ott áll előtte Paul, anyaszült meztelenül, és üvölt:

    PAUL Takarodj! Tűnééés!

    Jehova tanúja hanyatt-homlok menekül, szinte leveti magát a lécsőn.

60-61. oldal, 13. jelenet (Magvető, 1989)

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ingmar Bergman: Fanny és Alexander
Fritz Lang: A krimeai fogoly
Fritz Lang: Az éjféli vándor
Aleksander Scibor-Rylski: A márványember
Bacsó Péter: Jelenidő
Salamon András: A kutyák nem felejtenek
Csoóri Sándor – Kósa Ferenc: Forradás
Császár István: Fotográfiák
Benedek István Gábor: „Holnapra a világ”