Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Dubin megannyi élete 5 csillagozás
William B. Dubin mesterségére nézve életrajzi regények szerzője, New York közelében él egy Center Campobello nevű falu-városka szélén, saját kertjében-házában, feleségével Kittyvel, kettesben mióta a gyerekek kirepültek. Dubin élete szinte óraműre jár: a séta ideje, útja éppúgy ki van mérve benne, mint a napi írásadag vagy a társadalmi összejövetelek. Ebbe az életbe tör be a kiszámíthatalan valóság Fanny Bick alakjában, s az életrajzíró aki egyre inkább már csak mások életének megírásában élte ki a maga ki nem élt életét, most szembekerül saját vágyaival, impulzusaival – nem véletlenül ugyanakkor, amikor nekivág élete nagy vállalkozásának D.H.Lawrence élete megírásának.
Elsősorban a házasélet anatómiája ez a regény, a házasság kiürüléséé, az érzelmi kapcsolatok meglazulásáé, de ugyanolyan erővel az új kapcsolatok létrejöveteléé is, az új tartalommal való feltöltődésé.
A regény címe, Dubin megannyi élete utal a hivatásos életrajzíró által írott és írni akart életekre,… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1979
Enciklopédia 4
Kedvencelte 1
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 13
Kiemelt értékelések
Dubint nem lehet nem szeretni, nem lehet nem kárhoztatni. Az a fajtája az emberi nemnek, akiről imádok olvasni. Tesze-tosza, tehetetlen, pipogya, mimóza, hazudozó intellektuel balfék. Imádni való!
2005-ben adtam egy előjegyzést az Antikváriumnak, 2010 januárjában értesítettek, hogy VAN!
Egyszer már elolvastam korábban, és odavoltam.
Bírom a könyveket jó hosszú monológokkal, tépelődésekkel, főleg ha azoknak értelme is van.
Azt mondják az, hogy az ember (mármint én) azonosul pl. valamelyik szereplővel, az elég gáz, mert senki sem lehet ugyanaz, a szituációk mások, a történetek máshol játszódnak, másfajta életben.
Én szeretem, ha azt sejtem, hogy a főhős valakire hasonlít, és szeretem, ha ettől megértek valamit, és látok egy mintát. Főleg ha azt okos megoldásnak tartom.
Malamud nagy kedvenc az Új élet óta.
Kedves ismerősöm ajánlotta, kedvenc irója egyik kedves könyve. Hát nem éppen egy könnyed, balatoni nyaraláshoz illő könyv, nem könnyű olvasmány, ne ugorjunk át fél oldalakat, ha kissé hosszúnak is találjuk.
Mindenesetre ha kedvencem nem is lesz, de szívesen olvastam, milyen is a szerelem egy nős férfi szemszögéből.
Népszerű idézetek
Azt lehetne hinni, hogy ha az ember szerelmes, bőven ömlik a forrás: mindenki ihat belőle, nem apad el. De a valóságban nem korlátlan a szeretet – nagyon is korlátozott. Mindenki a képességei szerint szeret, de a képességek különbözők. Ha valakit egyre fokozódó szenvedéllyel szeretünk, a mások iránti szeretet nagymértékben csökken bennünk; talán ezzel fizetünk a szenvedélyért. Nem, a szeretet nem határtalan – épp csak egy vödörnyi – egy ember számára is alig elég. Csak egyvalakire önthetjük ki ezt a szeretet; így van, a többieknek bizony sokkal kevesebb jut.
Azt lehetne hinni, hogy ha az ember szerelmes, bőven ömlik a forrás: mindenki ihat belőle, nem apad el. De a valóságban nem korlátlan a szeretet – nagyon is korlátozott. Mindenki a képességei szerint szeret, de a képességek különbözők. Ha valakit egyre fokozódó szenvedéllyel szeretünk, a mások iránti szeretet nagymértékben csökken bennünk; talán ezzel fizetünk a szenvedélyért. Nem, a szeretet nem határtalan – épp csak egy vödörnyi –, egy ember számára is alig elég. Csak egyvalakire önthetjük ki ezt a szeretetet; ha elméletben nem is, de a gyakorlatban így van, a többieknek bizony sokkal kevesebb jut.
417. oldal, 8, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991
…a kőhidakon, a kanyargó csendes kis csatornák felett a „mórok” környékére mentek, ahol Tintoretto élt és festett valamikor. Fanny és Dubin bementek a Madonna dell'Orto templomba, hogy megnézzék a freskóit. Tintorettót legkedvesebb lánya, Marieta mellé temették. Az életrajzíró mesélt Fannynak a festőről, az autodidakta, fantáziadús zseniről.
– Vannak, akik szerint túl sokat festett, és nem olyan jól, mint a legjobb velencei festők, de engem nagyon sok kép egészen mellbe vág. A csoda titokzatos erejével hatnak. Marieta maga is kiváló portréfestő volt, gyakran kisegített az apja festőműhelyében, olyasféle ruhában, amit ma kezeslábasnak hívunk. Fiatalon halt meg, harmincéves korában, Tintoretto élete hátralevő rövid részében őt gyászolta. Egy legenda szerint megfestette a halott lánya arcképét.
– Életében nem festette le?
– De, valószínűleg. Ez azonban valami más volt – a szeretet végső megnyilvánulása – Dubin megizzadt beszéd közben.
– Lehet, hogy bedilizett – mondta Fanny.
Április vége felé egy vasárnap délelőtt Dubin a Grand Streeten járt, egy trafikban, újságot venni. Miközben egy újfajta szivart nézegetett a pultnál, a kirakat üvegén át – oda a nyugodt nap! – az utca túloldalán megpillantotta Fanny Bicket, teljes életnagyságban, a legnagyobb vidámságban Roger társaságában. Dubin nemrég kapott tőle egy képeslapot; római szökőkutakat ábrázolt, a szöveg csak ennyi volt: Szia! A délelőtti napfényben a lány vidámnak látszott, és olyan ismerősnek, mintha csak tegnap lett volna, hogy együtt voltak – ez súlyos csapás volt Dubin hangulatára. Fanny levágatta a haját, épp hogy a válláig ért. Dubin vágyakozás és bánkódás nélkül nézett rá, de azért irigyelte tőle és Rogertől a fiatalságukat. Hát ennek sose lesz vége?
Tartott tőle, hogy esetleg bejönnek újságot venni, úgyhogy hátrament az üzlet végébe a telefonhoz.
De nem jöttek be, jobb dolguk is volt, mint újságolvasásra pazarolni a vasárnap délelőttöt. Dubin édes-bús örömet érzett, ahogy a lányra gondolt. Fanny felsorakozott a benne élő mitológiai alakok közé: a nő, aki kijátszotta a vágyát, ami több volt, mint vágy; afféle belle dame sans merci, saját önkínzó személyiségének alkotása. Nem, gondolta Dubin, ezen már túlvagyok. Épp eleget tapostam a féltékenység mocsarában, viselkedjünk végre a korunkhoz méltóan.
Az életrajzokból – akár irodalmi, akár egyéb – meg lehet tanulni, hogyan folyik az élet. Aki az életről ír, az gondolkodik is az életről. A tudatalatti az ember szavaiban és tetteiben tükröződik. Ha valaki figyel és hallgatja önmagát, akkor előbb-utóbb kirajzolódik előtte a tudat alatti énje. Aki ismeri a saját önvédelmi mechanizmusait, a tudatalattit is nagyjából megérti. A munkámban felfedeztem, hogyan fedezhetem fel önmagamat. Másokban az ember meglátja önmagát.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kathryn Stockett: A Segítség 96% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke 97% ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 96% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Fülemüle 96% ·
Összehasonlítás - Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap 95% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Kék öböl / Szerelem csütörtök / Égi Mező 98% ·
Összehasonlítás - Frank McCourt: Angyal a lépcsőn 95% ·
Összehasonlítás - Bonnie Garmus: Minden kémia 95% ·
Összehasonlítás - Lisa Scottoline: Örök 96% ·
Összehasonlítás