Dubin ​megannyi élete 5 csillagozás

Bernard Malamud: Dubin megannyi élete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

William ​B. Dubin mesterségére nézve életrajzi regények szerzője, New York közelében él egy Center Campobello nevű falu-városka szélén, saját kertjében-házában, feleségével Kittyvel, kettesben mióta a gyerekek kirepültek. Dubin élete szinte óraműre jár: a séta ideje, útja éppúgy ki van mérve benne, mint a napi írásadag vagy a társadalmi összejövetelek. Ebbe az életbe tör be a kiszámíthatalan valóság Fanny Bick alakjában, s az életrajzíró aki egyre inkább már csak mások életének megírásában élte ki a maga ki nem élt életét, most szembekerül saját vágyaival, impulzusaival – nem véletlenül ugyanakkor, amikor nekivág élete nagy vállalkozásának D.H.Lawrence élete megírásának.
Elsősorban a házasélet anatómiája ez a regény, a házasság kiürüléséé, az érzelmi kapcsolatok meglazulásáé, de ugyanolyan erővel az új kapcsolatok létrejöveteléé is, az új tartalommal való feltöltődésé.
A regény címe, Dubin megannyi élete utal a hivatásos életrajzíró által írott és írni akart életekre,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Európa, Budapest, 1991
546 oldal · ISBN: 9630752840 · Fordította: Gieler Gyöngyi

Enciklopédia 4


Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Bernard Malamud: Dubin megannyi élete

Dubint nem lehet nem szeretni, nem lehet nem kárhoztatni. Az a fajtája az emberi nemnek, akiről imádok olvasni. Tesze-tosza, tehetetlen, pipogya, mimóza, hazudozó intellektuel balfék. Imádni való!

2 hozzászólás
sophie P>!
Bernard Malamud: Dubin megannyi élete

2005-ben adtam egy előjegyzést az Antikváriumnak, 2010 januárjában értesítettek, hogy VAN!
Egyszer már elolvastam korábban, és odavoltam.
Bírom a könyveket jó hosszú monológokkal, tépelődésekkel, főleg ha azoknak értelme is van.
Azt mondják az, hogy az ember (mármint én) azonosul pl. valamelyik szereplővel, az elég gáz, mert senki sem lehet ugyanaz, a szituációk mások, a történetek máshol játszódnak, másfajta életben.
Én szeretem, ha azt sejtem, hogy a főhős valakire hasonlít, és szeretem, ha ettől megértek valamit, és látok egy mintát. Főleg ha azt okos megoldásnak tartom.
Malamud nagy kedvenc az Új élet óta.

Csilla_Németh>!
Bernard Malamud: Dubin megannyi élete

Kedves ismerősöm ajánlotta, kedvenc irója egyik kedves könyve. Hát nem éppen egy könnyed, balatoni nyaraláshoz illő könyv, nem könnyű olvasmány, ne ugorjunk át fél oldalakat, ha kissé hosszúnak is találjuk.
Mindenesetre ha kedvencem nem is lesz, de szívesen olvastam, milyen is a szerelem egy nős férfi szemszögéből.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

A gyerekek idegenek, akiket szeret az ember, mert tud szeretni. Ha felnőtt korunkban visszaadják is a szeretet, az a szülő, aki visszakap valamit, még szerencsésnek mondhatja magát. Az ember azért akar gyerekeket, mert úgy érzi, szeretni tudja őket.

Chöpp >!

Azt lehetne hinni, hogy ha az ember szerelmes, bőven ömlik a forrás: mindenki ihat belőle, nem apad el. De a valóságban nem korlátlan a szeretet – nagyon is korlátozott. Mindenki a képességei szerint szeret, de a képességek különbözők. Ha valakit egyre fokozódó szenvedéllyel szeretünk, a mások iránti szeretet nagymértékben csökken bennünk; talán ezzel fizetünk a szenvedélyért. Nem, a szeretet nem határtalan – épp csak egy vödörnyi – egy ember számára is alig elég. Csak egyvalakire önthetjük ki ezt a szeretet; így van, a többieknek bizony sokkal kevesebb jut.

Avenyir>!

Azt lehetne hinni, hogy ha az ember szerelmes, bőven ömlik a forrás: mindenki ihat belőle, nem apad el. De a valóságban nem korlátlan a szeretet – nagyon is korlátozott. Mindenki a képességei szerint szeret, de a képességek különbözők. Ha valakit egyre fokozódó szenvedéllyel szeretünk, a mások iránti szeretet nagymértékben csökken bennünk; talán ezzel fizetünk a szenvedélyért. Nem, a szeretet nem határtalan – épp csak egy vödörnyi –, egy ember számára is alig elég. Csak egyvalakire önthetjük ki ezt a szeretetet; ha elméletben nem is, de a gyakorlatban így van, a többieknek bizony sokkal kevesebb jut.

417. oldal, 8, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991

Avenyir>!

Fanny egy kisebbfajta boltra való holmit rendezgetett: egy halom ruhát, krémet, testápolók és dezodorok műanyag tégelyeit. Ez a fogyasztói oldala új volt Dubin számára – alig ismerte a lányt –, és eltűnődött, hogyan egyeztette ezt össze az aszketikus buddhista kommunaélettel.

Avenyir>!

…a kőhidakon, a kanyargó csendes kis csatornák felett a „mórok” környékére mentek, ahol Tintoretto élt és festett valamikor. Fanny és Dubin bementek a Madonna dell'Orto templomba, hogy megnézzék a freskóit. Tintorettót legkedvesebb lánya, Marieta mellé temették. Az életrajzíró mesélt Fannynak a festőről, az autodidakta, fantáziadús zseniről.
– Vannak, akik szerint túl sokat festett, és nem olyan jól, mint a legjobb velencei festők, de engem nagyon sok kép egészen mellbe vág. A csoda titokzatos erejével hatnak. Marieta maga is kiváló portréfestő volt, gyakran kisegített az apja festőműhelyében, olyasféle ruhában, amit ma kezeslábasnak hívunk. Fiatalon halt meg, harmincéves korában, Tintoretto élete hátralevő rövid részében őt gyászolta. Egy legenda szerint megfestette a halott lánya arcképét.
– Életében nem festette le?
– De, valószínűleg. Ez azonban valami más volt – a szeretet végső megnyilvánulása – Dubin megizzadt beszéd közben.
– Lehet, hogy bedilizett – mondta Fanny.

Kapcsolódó szócikkek: autodidakta · Tintoretto
Avenyir>!

…nézegette az embereket a bárpult és az asztalok mellett, az elegáns férfiakat és az érzéki külsejű, szokatlanul, de szépen öltözött nőket. Olyan nőt keresett, aki körül érződik a múlt lehelete…

Avenyir>!

Április vége felé egy vasárnap délelőtt Dubin a Grand Streeten járt, egy trafikban, újságot venni. Miközben egy újfajta szivart nézegetett a pultnál, a kirakat üvegén át – oda a nyugodt nap! – az utca túloldalán megpillantotta Fanny Bicket, teljes életnagyságban, a legnagyobb vidámságban Roger társaságában. Dubin nemrég kapott tőle egy képeslapot; római szökőkutakat ábrázolt, a szöveg csak ennyi volt: Szia! A délelőtti napfényben a lány vidámnak látszott, és olyan ismerősnek, mintha csak tegnap lett volna, hogy együtt voltak – ez súlyos csapás volt Dubin hangulatára. Fanny levágatta a haját, épp hogy a válláig ért. Dubin vágyakozás és bánkódás nélkül nézett rá, de azért irigyelte tőle és Rogertől a fiatalságukat. Hát ennek sose lesz vége?
Tartott tőle, hogy esetleg bejönnek újságot venni, úgyhogy hátrament az üzlet végébe a telefonhoz.
De nem jöttek be, jobb dolguk is volt, mint újságolvasásra pazarolni a vasárnap délelőttöt. Dubin édes-bús örömet érzett, ahogy a lányra gondolt. Fanny felsorakozott a benne élő mitológiai alakok közé: a nő, aki kijátszotta a vágyát, ami több volt, mint vágy; afféle belle dame sans merci, saját önkínzó személyiségének alkotása. Nem, gondolta Dubin, ezen már túlvagyok. Épp eleget tapostam a féltékenység mocsarában, viselkedjünk végre a korunkhoz méltóan.

Avenyir>!

Az életrajzokból – akár irodalmi, akár egyéb – meg lehet tanulni, hogyan folyik az élet. Aki az életről ír, az gondolkodik is az életről. A tudatalatti az ember szavaiban és tetteiben tükröződik. Ha valaki figyel és hallgatja önmagát, akkor előbb-utóbb kirajzolódik előtte a tudat alatti énje. Aki ismeri a saját önvédelmi mechanizmusait, a tudatalattit is nagyjából megérti. A munkámban felfedeztem, hogyan fedezhetem fel önmagamat. Másokban az ember meglátja önmagát.

Avenyir>!

A tél, a vén ravasz, akit Dubin kedélye hidegen hagyott, még hetekkel Maud távozása után is ott ólálkodott. A szürkésfehér ég visszatükrözte a szürkésfehér tájat. Dubin változást áhított, változást önmagában. De a tél vasmarka nem engedett.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kathryn Stockett: A Segítség
Stephen King: A halálsoron
Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Kristin Hannah: Fülemüle
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
John Steinbeck: Kék öböl / Szerelem csütörtök / Égi Mező
Frank McCourt: Angyal a lépcsőn
Bonnie Garmus: Minden kémia
Lisa Scottoline: Örök