Iszlám ​– Nép és vallás 12 csillagozás

Bernard Lewis: Iszlám – Nép és vallás

Az iszlám sokak számára ma is rejtély. Bernard Lewis és Buntzie Ellis Churchill e könyve az iszlámot vizsgálja: miben hisznek követői, hogyan alakította őket, gazdag és sokszínű kultúrájukat és politikájukat a vallásuk az elmúlt több mint 14 században. A Nyugat egyik vezető iszlámszakértőjének tekintett Bernard Lewis Buntzie Ellis Churchill közreműködésével megvilágító erejű bevezetést írt azok számára, akik szeretnék megérteni a hitet, illetve azokat a globális kihívásokat, amelyekkel napjainkban szembenéz, illetve amelyeket maga jelent.
Politikai, személyes és vallási nézeteitől függetlenül ez a könyv segítséget nyújt olvasójának abban, hogy megértse az iszlám valóságát.

Tartalomjegyzék

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2009
256 oldal · ISBN: 9789639686731 · Fordította: Nagy Mónika Zsuzsanna

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

GTM P>!
Bernard Lewis: Iszlám – Nép és vallás

Bernard Lewis könyve azért érdekelt, mert kíváncsi voltam egy olyan összefoglalásra az iszlámról, ami még a menekültválság előtt íródott, és nem terhelt annak érzelmi hozadékával. A választást persze sok minden befolyásolta, például, hogy éppen jelentősen leárazva kaptam meg a könyvet még karácsony előtt. Az íróról semmit nem tudtam, azon kívül, amit a fülszöveg írt. Így teljesen pártatlanul kezdtem bele az olvasásba. Nagyon informatív, rendkívül élvezhető stílusú, jól olvasható ismeretterjesztő könyv. A szöveget sűrűn megspékeli az „iszlám humort” tükröző rövid adomákkal, példázatokkal. Tetszett, hogy sok dolgot más nézőpontból, más összefüggésben is megvilágít, mint az eddig olvasott szerzők. Érezhetően máshová helyezi a hangsúlyokat. Mint később rájöttem, nem véletlenül. Ekkor világosodtam meg a címmel kapcsolatban is, amit nem tudtam értelmezni. Az iszlám mint vallás fogalmát értem. De az iszlám mint nép?

Bernard Lewis, a 20. századi orientalisták nagy tekintélyű doyenje, a totalizáló iszlámfelfogás képviselője. Magyarán egy egységes tömbként kezeli az egész iszlám világot, nem véve tudomást annak földrajzi, politikai, kulturális, sőt vallási sokféleségéről. E könyvben – amely pedig az alapoktól kezdi nagyon aprólékosan bemutatni magát a vallást – nem tartja fontosnak, hogy bemutassa annak különböző ágait. Épp csak említést tesz a síita – szunnita irányzatról, nem mélyül el az összehasonlításban. A kisebb csoportok közül megemlít néhányat, és el is intézi őket egy-két mondatban.

A kötet többi fejezete is ebben a felfogásban elemzi végig az iszlám és a kereszténység kapcsolatát, amit ő a civilizációk ütközésének tekint. Ugyanakkor gondosan ügyel rá, hogy mindig felhívja a figyelmet arra, nem tévesztendő össze maga a vallás és a vallást felhasználó politika. Sok példával húzza alá, hogy – a Korán parancsának értelmében – mennyivel toleránsabb volt a középkori iszlám a kereszténységgel, mint az az iszlámmal. Sokoldalúan elemzi, hogy miként változott a helyzet a vallási türelmet illetően napjainkra, és ebben mennyi szerepe van az európai-amerikai beavatkozásnak a térségbe. Szerinte a fordulópont Khomeini 1989-ben kiadott fatvája Salman Rushdie író ellen.Ez volt ugyanis az első alkalom, amikor muszlim jogtudósok nem muszlimok felett nem muszlim területen maguknak követelték a törvénykezés jogát.

Mire azonban a könyv végére érünk, Lewis szemléletében is gyökeres változás áll be.. Egy molytársunk azt írta, hogy az utolsó fejezetben Lewis érvényteleníti mindazt, amit előzőleg mondott. Lehet, igaza van. Mindenesetre hatalmas ellentét feszül az előzőek, és az itt kifejtett elmélet között.

Lewis szerint a modern világot három nagy totalitárius rendszer fenyegette/fenyegeti. A fasizmus és a kommunizmus már legyőzetett. Most fenyeget a harmadik, amit ő iszlamofasizmusnak nevez. Érti a fogalom alatta azt a politikai irányzatot, amit ma inkább iszlamizmusnak szokás nevezi. Itt viszont Lewis következetesen összemossa a vallást és a politikát. Egyenesen az iszlám vallást nevezi meg fenyegetőnek. Ezzel valóban teljesen ellentmond, mindannak, amit korábban állított. Értetlenül is állok előtte. Nem értem. Lehet, egyszerűen csak figyelmetlenül olvastam? Elragadott volna a gördülékeny stílus, és nem néztem a sorok mögé? Nem tudom, hogy jutottunk idáig, ahhoz újra kéne olvasni. Talán majd egyszer, később.

Vitatkozni persze nem tudok ekkora szaktekintéllyel, de nekem szimpatikusabbak voltak azok a szakmunkák, amik árnyaltabban közelítettek az iszlámhoz. Maga a könyv viszont valóban sok érdekes információval rendelkezik, érdemes olvasni, de senkinek nem javaslom, hogy ezzel kezdje az ismerkedést.

repe993 P>!
Bernard Lewis: Iszlám – Nép és vallás

Ezt a könyvet azért vettem anno, mert akkoriban egy nemzetközi cégnél dolgoztam, és a közvetlen kollégáim között lett egy szingapúri, aki iszlám vallású volt. A hitét élte és megélte; olyan mértékben sugárzott belőle a lelki béke, amilyent keresztényekben nem vagy alig láttam (egy kivétellel, ami valljuk be, elég szűk találati arány a kereszténynek mondott Európa közepén).
Kiváncsi voltam, mi az, amitől ő olyan békében él, amilyenben, mert a hétköznapokban az iszlám nem ezt az arcát láttatja. Miután keresztülszenvedtem magam ezen a könyvön, mert igen, igencsak szenvedtem, nem lettem okosabb. Semmivel sem. Glasenapp többet tett a boldogságomért.

MariannaMJ>!
Bernard Lewis: Iszlám – Nép és vallás

Olvasmányos és informáló – 'bevezetés az iszlámba'.
Számomra sokat levesz az értékéből, hogy az utolsó fejezettel úgymond áthúzza a korább leírtak egy részét, legalábbis én ellentmondásosnak találom a záró fejezetet a megelőzőek tartalmával.

Àdám P>!
Bernard Lewis: Iszlám – Nép és vallás

Nagyon hasznos olvasmány. A címnek megfelelő témában alapvető információkat könnyen érthető stílusban oszt meg. Mindenkinek ajánlom, aki kicsit is érdeklődik a témakör iránt. A közelmúltban és a jelenben zajló események (pl. menekültválság) megértéséhez is jó alapot biztosít ez a könyv.

Gábor_Ale P>!
Bernard Lewis: Iszlám – Nép és vallás

Az iszlám iránt érdeklődő embereknek kötelező darab.

Meglepő volt, hogy egy zsidó ember ilyen objektíven ír az „ellenséges” hitről és szokásokról.


Népszerű idézetek

GTM P>!

Egy korai, a Prófétának tulajdonított mondás ezt tartja: „A közösségemen belüli véleménykülönbség része Isten kegyelmének”, vagyis az egyet nem értés nemhogy megengedhető, egyenesen jó dolog.

Írás, hagyomány és törvény

GTM P>!

1989. február 14-én Khomeini ajatollah új távlatokat adott a kérdésnek. Ezen a napon ugyanis fatvát, rendelkezést bocsátott ki, halálbüntetést szabva a Londonban élő muszlim regényíróra, Salman Rushdie-ra, a Sátáni versek szerzőjére. A művet az ajatollah értelmezésében „az iszlám, a Próféta és a Korán ellen állították össze és nyomtatták ki”. Eddig Khomeini fatvája még belül marad a síita joggyakorlaton. Csakhogy ebben a fatvában egy további lépést tesz, és kiterjeszti a halálbüntetést „mindazokra, akik részt vettek a megjelentetésében, illetve akik tisztában vannak a tartalmával”, azaz vélhetően a nem muszlin nyomdászokra, kiadókra és a könyv brit, amerikai és más nemzetiségű terjesztőire.
(…)
Ez volt az első alkalom, amikor muszlim jogtudósok nem muszlimok felett nem muszlim területen maguknak követelik a törvénykezés jogát. Azóta már mások is, muszlimok és nem muszlimok egyaránt követik ezt az utat.

43. oldal, Írás. hagyomány és törvény

GTM P>!

Korábban, ha a hitetlenek saját területükön valamiképpen támadták a prófétát, az nem zavarta a muszlimokat. Még a muszlim területeken élő hitetleneket is csak ritkán büntették ilyesmiért. A klasszikus iszlám jogtudósok gondosan kifejtették, hogy az eltűrt hitetlen alattvaló nem büntethető olyasmiért, ami hitetlensége része. Ezt az elvet általánosan elismerték és elfogadták. A középkori és kora újkori keresztény irodalomban és képzőművészetben bevett gyakorlat volt a Próféta elutasítása, sőt gyalázása, ez azonban a muszlimokat nem zavarta, és nem is érdekelte.

44. oldal, Írás, hagyomány és törvény.

GTM P>!

(…) a Görögország és Törökország kormánya között létrejött 1923-as egyezmény (…) a kisebbségeknek a két ország közötti kötelező cseréjéről szól. A történelemkönyvek általában úgy írják le az eseményt, hogy a görögök és törökök cseréjére került sor: a törökországi görög kisebbséget Görögországba, míg a görögországi török kisebbséget Törökországba küldték. Ez a leírás azonban nem felel meg sem az egyezmény feltételeinek, sem annak, ami valójában történt. A két kormány által Lausanne-ban aláírt egyezmény szövege ekképp határozta meg a kicserélendő csoportokat: „görög ortodox hitű, Törökországban élő török alattvalók” és „Görögországban élő muszlim hitű görög alattvalók”. A Törökországból Görögországba küldött úgynevezett görögök között azonban számos török anyanyelvű, de keresztény hitű ember is akadt. Hasonlóképpen a Görögországból Törökországba küldött úgynevezett törökök között is számos görög anyanyelvű ember volt, aki csak kevéssé vagy egyáltalán nem tudott törökül, ám a muszlim hitet gyakorolta. Vagyis nem két etnikai kisebbség hazaköltöztetéséről, hanem két vallási kisebbség deportálásáról volt szó.

A hit és a hívők, 19-20. oldal

GTM P>!

Az Oszmán Birodalomban egészen a XIX. századi reformokig a dzimmí közösségek, a zsidók és a különböző felekezetű keresztények mind saját közösséget alkottak: saját vezetőik és törvényeik voltak, saját bíróságokat működtettek, ahol házasság, válás, örökösödés és sok más egyéb kérdésben döntöttek. Az autonómiához tartozott az oktatás, és a saját bíróságokon történt törvénykezés polgári és vallási ügyekben, illetve bizonyos bűnügyi esetekben. Ez azt jelentette, hogy a keresztényeket keresztény bíróság felelősségre vonhatta és elítélhette bigámiáért, vagy egy zsidót a rabbikus bíróság a szabbat megsértése miatt, jóllehet ezek a kihágások nem ütköztek az állam és a társadalom bevett törvényeibe.
Az állam törvényeit csak akkor kényszerítették a vallási kisebbségekre, ha a közbiztonság megkövetelte. Máskülönben a nem muszlimokra nem vonatkoztak a muszlimok esetében szigorúan érvényesített szabályok.

Sokszínűség és tolerancia, 65. oldal

2 hozzászólás
GTM P>!

Nincs verseny. Épp ellenkezőleg, a rendszert eleve úgy alakították ki, hogy kiküszöböljék a versenyt. Ennek eredményeként igen tisztességes, nagyon humánus, nagyon lovagias életforma alakult ki. Ha valakinek nem ment jól vagy kiderült, hogy gondjai vannak, kollégái hozzá irányították a vevőket, és általában is törekedtek az igazságos elosztásra. Emberiesség tekintetében ez a rendszer csodálatra méltó, gazdasági szempontból azonban katasztrofális, mivel kiküszöböli vagy legalábbis minimálisra csökkenti a versenyt, s ennek következtében a fejlesztés és újítás minden motivációját is. A verseny hiánya, szemben az európai kereskedők vérre menő versengésével, az egyik legfőbb oka lehetett annak, hogy az európai kereskedőknek miért sikerült olyan gyorsan tért nyerniük a közel-keleti kereskedők rovására.

Az iszlám és a gazdaság, 110 -111. oldal

GTM P>!

A hagyományos muszlim diplomáciában a „Szalám alajkum” két muszlim között folyó kommunikáció során mindig használatos, még hadban álló uralkodók között is, például szerepel abban a levelezésben is, amely 1934-ben Szaúd-Arábia és Jemen között kirobbant háborúhoz vezetett. A levelezés Ibn Szaúd király által Jemen imámjának írott levéllel fejeződött be, amelyen ez a kitétel szerepelt: „Ez háborút jelent – béke legyen veled.”

Háború és béke, 155. oldal

GTM P>!

Az előző oldalakon megkíséreltünk képet adni az iszlámról, arról, milyen volt és milyen ma valójában. Nem azt a démoni képet festettük meg, amit a terroristák és ellenfeleik szeretnek felmutatni, de nem is azt az apologetikus, felmagasztaló változatot, amely szerint az iszlám évszázadokon át a béke és a szeretet vallása volt, hanem a történeti valóságot: az iszlámot, amilyen kezdetben volt, ahogy gyarapodott, fejlődött és változott az évszázadok során mind elméletét, mind gyakorlatát tekintve az iszlám világ különböző részein egészen napjainkig.

Összegzés, 173. oldal

GTM P>!

Nincs ember, aki komolyan állítaná, hogy Hitler és a nácizmus a kereszténység mint vallás (christianity) terméke; de senki nem tagadja, hogy a keresztény kultúrkörből (christendom) nőtt ki. Ez a nagyon lényeges különbségtétel többnyire elsikkad azokkal a mozgalmakkal kapcsolatban, amelyek napjaink muszlim világában, illetve másutt élő muszlimok körében jelentek, illetve jelennek meg. Pedig ezek a mozgalmak csak civilizációs értelemben tekinthetők „iszlámnak”, szigorúan vallási értelemben nem.

Bevezetés, 15. oldal

4 hozzászólás
GTM P>!

A kamatot azonban tiltja az iszlám, márpedig hogyan működik egy bank kamat nélkül? Már a középkorban is számos megoldást találunk erre a problémára, és idővel kialakult a széles körben, elsősorban Arábiában alkalmazott iszlám bankrendszer. Az iszlám bankrendszer alapelve a kockázat megosztása: nem kamatra adok kölcsön 1 millió dollárt, hanem befektetek a vállalkozásodba 1 millió dollárt. Ha profitot termelsz, abban osztozom veled, ha veszteéget, akkor abban. Ez volt az alapelv, és összességében, úgy tűnik, jól működött.

Az iszlám és a gazdaság, 108. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Richard Holloway: A vallás rövid története
Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás
Hans Küng – Josef van Ess: Párbeszéd az iszlámról
Ziauddin Sardar – Zafar Abbas Malik: Iszlám másképp
Mircea Eliade: A jóga
Kerényi Károly: Mi a mitológia?
Polgár Ernő: Az iszlám világ titkai
Henri Boulad: Az iszlám
Edward Gibbon: Az iszlám hódítások és a kalifák uralma
Fedezd fel az iszlámot!