A ma élő legnagyobbnak tekintett arabkutató, Bernard Lewis legújabb könyvében azt vizsgálja, hogyan és miért harapózhatott el a radikális iszlám világ Nyugat- és Amerika-gyűlölete, mennyiben ölt ez vallási köntöst, és mennyire vehető komolyan a missziójellege, tehát mennyiben irracionális, következésképp milyen esélyei vannak nyugati módszerekkel való megállításának. Miután végigjárja az iszlám történetének főbb állomásait, a Nyugattal való legkorábbi kapcsolatoktól kezdve máig, részletesen megvizsgálja a hidegháború alatti szovjetbarátság körülményeit s azt, hogy ez mennyire játszott bele az Amerika mint Sátán kép alakulásába. Tüzetesen elemzi az egyiptomi radikalizmust éppúgy, mint a szaúdi vahabita szekta kapcsolatát az olajpénzzel, bemutatja az iszlám teológia harcias aspektusait, és megpróbál elfogulatlan választ találni arra a kérdésre: tényleg a béke vallása-e az arab hittudósok és tömegek szemében az az iszlám, amely a nem muszlim világot a „Háború Házának” nevezi, s vajon… (tovább)
Az iszlám válsága 8 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mérleg Európa
Kedvencelte 1
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 31
Kiemelt értékelések
Senkit se tántorítson el, hogy ez a könyv a 2002-es eseményekre való reagálásként született, és azóta lelőtték a poénját – Bernard Lewis tanulmánya az azóta eltelt tizenvalahány év ellenére az egyik legkomplettebb, legérthetőbb elemzés a Közel-Keletről. Olvasmányos, rövid, hihetetlenül összeszedett, legnagyobb erénye pedig az, hogy bár elsősorban olyan elemekből építkezik, amit a téma iránt érdeklődők már hallottak valahol, tudni véltek, vagy csak sejtettek, de az egészet annyira koherens rendszerben tárja elénk, hogy elképesztően újszerűen hat. Az ilyeneket szokták alapműnek nevezni, a kétségbeesett olvasó meg felrakja a kívánságlistájára, mint az 1214. alapművet, amit még el kellene olvasnia, mielőtt meghal. (Természetesen az elolvasandó könyvek száma soha nem fog csökkeni, sőt közvetlenül az előbb említett végső határidő előtt éri el csúcspontját.)
Ez a könyv annyira egyértelműen és logikusan szól arról, amit ígér, hogy igazából nincs is mit mondani róla – pláne, hogy karcoltam már belőle ezt-azt*. Mindazonáltal talán érdemes kihangsúlyozni egy aspektust, aminek Lewis érzésem szerint kiemelt fontosságot tulajdonít. Mind a zsidó-keresztény gyökerű nyugaton, mind az iszlámban jelen vannak azok a tendenciák, amelyek keresik a kapcsolatot az újjal és igénylik a változást, és azok, amelyek mereven elutasítják azt – a különbség az, hogy amíg Európában és az USÁ-ban ezek a nézetek folyamatos vitában állnak egymással (attól függetlenül, hogy éppen melyik az uralkodó politikai nézet), addig az arab világban a termékeny disputának jelen pillanatban nincs tere (bár nem volt ez mindig így, lásd Mazahéri könyvét). Egyes jobboldali teoretikusok szerint ez a folyamatos „vitára való hajlam” általában véve a demokrácia hátránya a tekintélyelvű berendezkedésekkel szemben, mert elpuhítja a demokratikus rendszereket, ám ez egy ordas nagy baromság. Ugyanis amíg a fundamentalista iszlamizmus egy végtelenül leegyszerűsített és több ponton hazug gondolati séma alapján ítéli meg a nyugatot, mint homogén tömböt, addig nyugaton (épp a vitakényszer miatt) lényegesen több adat áll rendelkezésére annak, aki képet akar kapni az egyik legnagyobb világvallás belső folyamatairól – többek között épp az ilyen könyvecskéknek köszönhetően. És hát ha már valóban civilizációk összecsapásáról van szó (amit egyébként én vaskos csúsztatásnak tartok), akkor két rendszer közül nem annak van nagyobb esélye a másik fölé kerekedni, aki többet tud a másiknál, a másikról? Vesszek meg, ha Szun-Ce nem mondott valami ilyesmit… Amúgy meg: nekem speciel amúgy sincs szándékomban bárki fölé kerekedni. Momentán.
* Ez itt a reklám helye: http://moly.hu/karcok/610565 és http://moly.hu/karcok/610564 valamint http://moly.hu/karcok/610556
Az egyik kedvenc könyvem, nagyon jó!
A könyv végigveszi az iszlámot vallásként, kultúraként; bemutatja, hogy a nyugati világ hogyan ismerte meg ezt a világot és az iszlám hogyan ismerte meg a nyugatot, milyen általános elképzelések vannak a muszlim és a nyugati köztudatban a másikról és ezek hogyan hatottak és hatnak akár a nagypolitikára is.
Nagyon informatív könyv és nagyon pontosan rámutat fontos történelmi tévedésekre az iszlám történetével kapcsolatban.
Kötelező darab.
Habár a könyv megírása óta több mint 20 év eltelt és főként a szeptember 11.-ei események ihlették, keveset veszített az értékéből. A szerző objektívan foglalja össze az iszlám múltját és a 20. században kialakult arab országok történetét.
Csodálkozom rajta, milyen kevesen olvasták itt a Molyon! Ha valaki ebben a témában egy átfogó, de közérthető formátumban megírt művet keres, ez a könyv a legjobb választás!
Ezt a könyvet szerintem sok mindenkinek el kéne olvasnia, aki a terrorizmust és az iszlámot összemossa. Félreértések elkerülése végett: nem propaganda az iszlám mellet, sőt! Viszont lényeges, hogy a tényekre alapozva utasíthassuk el ezt a vallást (ha akarjuk), és ne csupán érzelmi alapon. 10 éve jelent meg, de az Iszlám Állam miatt még ma is aktuális.
Az iszlám válsága című könyvről írni 2016 januárjában kissé anakronisztikusnak tűnik számomra. Viszont mivel most volt alkalmam elolvasni, most kell véleményt alkotnom róla.
Alapmű. Nem a vallás megismerésének tekintetében, hanem sokkal inkább az iszlám országok politikai gondolkozásának megismerése végett. Lewis, a méltán híres kelet kutató egy olyan történelmi ívet tár olvasója elé, melynek segítségével betekintést nyerhetünk a nyugat ellenesség kialakulásába, vagy a terrorizmus kialakulásának legfontosabb eseményeibe.
A könyv olvasását az utószóval kezdtem. Egyrészt mert nem találtam a könyvön fülszöveget, másrészt meg az a tapasztalatom, hogy az ismeretterjesztő, illetve szakkönyvek esetében megkönnyíti a téma kontextusba helyezését.
Nyelvezetét kissé akadozónak éreztem helyenként, nem jellemzik pergő mondatok. Mindezek ellenére könnyen érthető, a mű váza könnyedén rekonstruálható.
10/7
Népszerű idézetek
A legtöbb muszlim nem fundamentalista, és a legtöbb fundamentalista nem terrorista, ám napjaink terroristáinak többsége muszlim, és büszkén vállalja vallási hovatartozását. A muszlimok érthető módon rossz néven veszik, amikor a média a terrorista mozgalmak és cselekedetek kapcsán az „iszlám” kifejezést használja, és azt kérdezik, miért nem azonosítja a média hasonlóképpen „keresztényként” az ír és a baszk terrorizmust és terroristákat. A válasz egyszerű és kézenfekvő − ők nem ekként határozzák meg magukat.
180. oldal
Az iszlám forradalmi hullámának számos összetevője van. Ezek egyike a megalázottság érzése: egy embercsoport, mely ahhoz szokott, hogy önmagát az isteni igazság kizárólagos letéteményesének tekintse, és az Ő akaratának megfelelően igyekezzen eljuttatni azt a hitetlenekhez, hirtelen azt veszi észre, hogy ugyanazon hitetlenek uralmuk alá hajtották és kizsákmányolják, és még ha meg is szűnik a függés, még mindig erősen érvényesülnek az életét megváltoztató hatások, amelyek az igazi iszlámtól eltérő utakra terelik a csoportot. A megalázottsághoz frusztráció járult, minthogy egymás után próbáltattak ki és vallottak kudarcot a különféle, többnyire nyugatról importált gyógymódok.
Az újjászületés kellékeként a megalázottság és frusztráció mellé egy harmadik komponens is társul – egy újfajta magabiztosság és hatalomtudat. Ez az 1973-as olajválság eredménye, amelynek során az olajexportáló arab országok a kitermelt olaj mennyiségét és árát egyaránt nagyon hatékony fegyverként tudták használni az Izraellel háborúzó Egyiptom érdekében.
Az ebből fakadó gazdagságot, büszkeséget és önbizalmat megerősítette egy további elem — a megvetés. Az Európával és Amerikával közelebbről megismerkedő muszlim látogatók kezdték erkölcsi degenerációként és a nyugati civilizáció ebből következő gyengeségeként érzékelni és értékelni azt, amit tapasztaltak.
49-50. oldal
A feszültségek fokozódásának, az ideológiák elbizonytalanodásának, az elkötelezettségek lanyhulásának és az intézmények erodálódásának idején egy iszlám fogalmakkal kifejezett ideológia számos előnnyel szolgált: a csoportidentitás, szolidaritás és kirekesztés érzelmileg ismerős alapjával; a legitimáció és a hatalom elfogadható alapjával; azonnal érthető elvekkel mind a jelen kritikája, mind egy jövőre vonatkozó program számára. Ezek révén az iszlám a leghatékonyabban mozgósító szimbólumokat és jelszavakat tudta kínálni, akár egy ügy vagy egy rezsim mellett, akár ellene.
50-51. oldal
Az iszlám egyike a világ nagy vallásainak. Nyomorult, szürke életeknek adott méltóságot és értelmet. Megtanított különböző rasszokhoz tartozó embereket testvériségben, különböző hiten lévőket viszonylagos toleranciában egymás mellett élni. Megteremtett egy nagyszerű civilizációt, amelyben a muszlimokon kívül mások is alkotó és hasznos életet éltek, és amelynek eredményei az egész világot gazdagították. Ám az iszlámnak, hasonlóan más vallásokhoz, vannak olyan periódusai, amikor egyes követőiben a gyűlölködésre és erőszakra való hajlamot szítja. A mi balszerencsénk, hogy olyankor vagyunk kénytelenek konfrontálódni az iszlám világ egy részével, amikor az éppen egy ilyen perióduson megy keresztül, és amikor a gyűlölet legnagyobb hányada – noha korántsem egésze — ellenünk irányul.
53. oldal
A muszlim történelem tizennégy századának nagyobb hányadában a dzsihádot általában a muszlim hatalom védelméért vagy kiterjesztéséért vívott fegyveres küzdelemként értelmezték. A muszlim hagyományban a világ két házra oszlik: az iszlám házára (dár al-iszlám), amelyet muszlimok kormányoznak és amelyben a muszlim jogrend uralkodik, valamint a háború házára (dár al-harb), a világ többi részére, amelyet még mindig hitetlenek laknak, és ami fontosabb, kormányoznak. Értelemszerűen a dzsihád kötelezettsége továbbra is fennáll, és fenn fog állni, legfeljebb időszakos fegyverszünetekkel, mindaddig, amíg az egész világ el nem fogadja a muszlim hitet, vagy alá nem veti magát a muszlim uralomnak.
60-61. oldal
Olykor, még ha amerikai érdekek forognak is kockán, az amerikai kormányok elárulják azokat, akiknek támogatást ígértek és akiket rábeszéltek a kockázatvállalásra. Emlékezetes példája ennek az, ami 1991-ben történt, amikor az Egyesült Államok arra biztatta Irak népét, hogy lázadjon fel Szaddam Huszein ellen. Az észak-iraki kurdok és a dél-iraki síiták eszerint cselekedtek, a győzedelmes amerikai csapatok pedig ölbe tett kézzel nézték, amint Szaddam Huszein azon helikopterekkel, amelyek megtartását a tűzszüneti egyezmény számára engedélyezte, vérbe fojtja ezeket a felkeléseket, területről területre haladva, egyik csoportot a másik után mészárolva le.
147-148. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szamer: Rakka-naplók 86% ·
Összehasonlítás - Michael Ledeen – William Lewis: Bukás: amerikai kudarc Iránban ·
Összehasonlítás - Edward Gibbon: Az iszlám hódítások és a kalifák uralma ·
Összehasonlítás - Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap 95% ·
Összehasonlítás - Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap 94% ·
Összehasonlítás - Henry Kissinger: Diplomácia 94% ·
Összehasonlítás - Douglas Murray: Európa furcsa halála 92% ·
Összehasonlítás - Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala 91% ·
Összehasonlítás - Jean Sasson: Jazmína választása 90% ·
Összehasonlítás - Francis Fukuyama: A politikai rend eredete 92% ·
Összehasonlítás