Holtak ​párbeszéde 0 csillagozás

Hírneves holtak csevegése
Bernard le Bovier de Fontenelle: Holtak párbeszéde

Bernard le Bovier de Fontenelle (1657–1757) munkássága megkerülhetetlen. Szinte nincs olyan magára valamit adó antológia, a korai francia felvilágosodással foglalkozó munka, amelyben meg ne emlékeznének róla, ne idéznék, ismertetnék a korszakra jellemző műveit.

„Dialógusom szereplői a kevéssé ismert, többnyire mellőzött holtak közül valók (…) A történelem minden eddigi korszakból szállított nekem annyi valóságos holtat annyi valóságos kalanddal, hogy a javarészt fiktív dolgokat nem kényszerültem kölcsön venni. Ne lepődjék meg azon sem, ha a különböző rendű és rangú holtak, kiknek társalgását hosszabb ideje van szerencséje nyomon követni, több évszázaddal később felmerült kérdéseken is képesek lesznek hajba kapni.”

Eredeti cím: Dialogues des morts

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Enigma Pont

>!
Pont, Budapest, 2016
164 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639957978 · Fordította: Kozma Tamás

Enciklopédia 43

Szereplők népszerűség szerint

Szókratész · Helené / Heléna · Aiszóposz / Aesopus · Fulvia · Homérosz · Montaigne · Raffaello Sanzio · Stuart Mária · Sztratón


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Népszerű idézetek

Sli P>!

Szókratész: […] az ember lényege az, ami a szívében lakozik.

64. oldal, Második fejezet, III. párbeszéd - Szókratész és Montaigne (Pont, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: emberek · szív · Szókratész
Sli P>!

Aesopus: Nem úgy van az! Ha az isteneknek módjukban áll társalogniuk a maga műveiben, az állatok miért ne szólalhatnának meg az enyémekben?
Homérosz: Mert ez két nagyon különböző dolog. Az emberek nem bánják, ha az istenek hozzájuk hasonlóan gyarlók és ostobák, azt viszont nem fogadják el, ha az állatok okosabbak náluk.

25. oldal, Első fejezet, V. párbeszéd - Homérosz és Aesopus (Pont, 2016)

Sli P>!

Sztratón: […] csak az értelem képes az embert helyes útra terelni. Nagy kár, hogy nemigen hallgatnak rá.

99. oldal, Második fejezet, XI. párbeszéd - Sztratón és Raffaello (Pont, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: emberek · értelem · Sztratón
Sli P>!

Sztratón: Tyrusban járva épp egy véres rabszolgalázadás kellős közepébe csöppentem. A csőcselék válogatás nélkül gyilkolta az urait, de az egyik rabszolgámban volt annyi emberség, hogy megkímélje az életemet, így el tudtam menekülni a többiek dühe elől. A lárma elcsitulása után a győztes söpredék királyválasztásra készült, mégpedig a saját soraiból. A nagy eszükkel kitalálták, hogy az lesz a király, aki egy meghatározott napon elsőként pillantja meg a felkelő nap sugarát. Egy tágas mezőn gyülekezve valamennyien kelet felé fordulva lesték a napfelkeltét, kivéve az én szolgámat, aki a tanácsomat megfogadva, arccal nyugatnak várt. Képzelheti, hogy mekkora bolondnak nézték. A dolognak az lett a vége, hogy miközben a többiek még mindig a keleti eget bámulták, az én háttal álló szolgámnak sikerült megpillantania a nyugati irányban álló torony kupoláján felcsillanó napsugarat. Találékony bölcsességén ámuldozva leborultak előtte, ő azonban szerényen félreállt, mondván, hogy mindent nekem köszönhet. Summa summarum, az istenek akaratából én lettem a királyuk.
Raffaello: Úgy látom, e tanács igencsak nagy hasznot hajtott magának, de annyira azért mégsem találom csodálnivalónak.
Sztratón: Ugyan már! Az itteni bölcselők mind egyetértenek abban, hogy a szolgámnak kifejezetten gyakorlatias tanácsot adtam. Az igazság megragadásának előfeltétele ugyanis, hogy hátat fordítsunk a többségi véleményeknek. Az egészséges közvélemény, mint főszabály csak akkor érvényesülhet, ha ellenvéleménnyel ütközik.

97-98. oldal, Második fejezet, XI. párbeszéd - Sztratón és Raffaello (Pont, 2016)

Sli P>!

Albert-Frigyes: Nem tudom elképzelni, hogy a végleges őrület mitől volna jobb az időszakosnál.
Vilmos: Ej, maga nem tudja, hogy az őrület mire szolgál? Ez óvja meg az embert attól, hogy megismerje az igazi énjét, ami elég szomorú látvány. A szakadatlan téboly nem hagy időt ennek nézegetésére, ezért jó, ha az őrület egy pillanatra sem hagyja cserben az embert.

121. oldal, Harmadik fejezet, IV. párbeszéd - Cabestani Vilmos és Brandenburgi Albert-Frigyes (Pont, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: emberek · őrület
Sli P>!

S. Mária: […] az az igazi, ha az ember saját magában leli meg a békét és a boldogságot.

143. oldal, Harmadik fejezet, IX. párbeszéd - Stuart Mária és David Riccio (Pont, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: béke · boldogság · Stuart Mária
Sli P>!

Anselmus: […] A jelenben jóformán nem is akarnak boldogok lenni, a boldogságot mindig a távolabbi jövőtől várják, gondolván, hogy az különb lesz a mostaninál.

130. oldal, Harmadik fejezet, VI. párbeszéd - I. Nápolyi Johanna és Anselmus (Pont, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · jelen · jövő
Sli P>!

Fulvia: […] Érzésem szerint e história szereplői között nem akadt egyetlen épeszű trójai, sem pedig görög. Az egyiknek az volt a bolondériája, hogy magát elragadja, a másiké pedig hogy visszaszerezze. Fel nem foghatom, hogy lehetett ilyen hibbant fiatalembereket bálványozni. Szégyen vagy sem, Homérosz isteni művének olvasását soha nem tudtam megállni nevetés nélkül. Különösen tetszett az a rész, amikor azt írja, hogy Priamosz csak a háború kirobbanása után kilenc évvel vette fontolóra a kiegyezést. A palotája előtti téren tartott népgyűlésen Antenor csak ekkor állt elő azzal, hogy magát ki kellene adni az ostromlóknak, holott – mivel addigra a trójai katonák többsége odaveszett – már nem is volt mit mérlegelni: bűnbánat és bocsánatkérés mellett magát feltétel nélkül ki kellett volna adni az ostromlóknak. Ehhez képest a még mindig fülig szerelmes Párisz kijelentette, hogy maga nélkül képtelen élni, megadásról szó sem lehet. Az egymásnak ellentmondó tanácsoktól teljesen összezavarodott Priamosz, akinek bölcsessége Homérosz szerint az istenekével vetekedett, még ezen is túltett. Mit gondol, hogy döntött e válságos helyzetben? Elrendelte, hogy mindenki menjen vacsorázni!

43-44. oldal, Első fejezet, X. párbeszéd - Heléna és Fulvia (Pont, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Fulvia · Helené / Heléna · Homérosz · Meneláosz · Parisz · Priamosz · trójai háború · vacsora
Sli P>!

Szókratész: […] Ha maga színről színre, még életében látta volna Arisztidet, Phokiont, Periklészt, vagy akár engem is, ha már volt szíves közéjük sorolni, holtbiztosan felfedezte volna a mai emberekkel való hasonlóságunkat. Annak oka, hogy a régi időket általában fényesebbnek tartjuk, nem más, mint az a leírhatatlan keserűség, amit a jelenkor tárgyilagos szemlélete idéz elő, s ez persze a régieknek kedvez. A múltbeli embereket is csak azért emeljük az egekbe, hogy kortársainkat lealacsonyíthassuk. A saját életünkben jobban tiszteljük elődeinket, mint megérdemelnék, ugyanakkor az utódaink minket is jobban fognak tisztelni a megérdemeltnél. Holott az elődeink, mi magunk és utódaink között nincsenek lényeges különbségek. Ugyanakkor az is igaz, hogy életünk folyása veszettül unalmas volna, ha mindig mindent változatlannak, egyformának kellene látnunk.

63-64. oldal, Második fejezet, III. párbeszéd - Szókratész és Montaigne (Pont, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: élet · emberek · hasonlóság · jelen · Montaigne · múlt · Periklész · Phókión · Szókratész · tisztelet · utód

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Montesquieu: A rómaiak nagysága és hanyatlása
Anatole France: Epikur kertje
Anatole France: Coignard abbé véleményei / Epikur kertje
Platón: Szókratész védőbeszéde / Kritón
Montaigne: Esszék
René Guénon: Metafizikai írások I.
Serge Lancel: Hannibál
Marguerite Yourcenar: Hadrianus emlékezései
Szalézi Szent Ferenc: Filótea
Platón: Platón összes művei I–III.