Nagyszerű könyv, szinte már kalandregény stílusban, gazdagon dokumentálva adatokkal és részletekkel, Bernard Edwards jó tollú szerző, még nem olvastam tőle, de ez a könyve igen meggyőző. Nálunk csak két művét jelentették meg magyarul, ezt és a Dönitz farkasfalkáit. Goodreads.com oldalon számos további, érdekes témáról szóló könyvéről olvashatunk ajánlásokat. Nemzetközi szinten-legalábbis a goodreads.com-on erősen ajánlják ezt a könyvét, amit most én is megteszek itt a molyon. Eredeti címe a Beware, Raiders! jó választásnak bizonyult.
A szerző két német felszíni csatahajót, a nehézcirkáló Admiral Hipper-osztályú Admiral Hipper, és az egykoron Kandelfels néven hajózó kereskedelmi hajóból lett „kalózhajó”, a Pinguin Hilfskreuzer, vagyis segédcirkáló történetét meséli el. A fejezetekben rövidebb-hosszabb ideig egyikük történetét elemzi, meglehetősen nagy részletességgel. Szinte nem is emlékszek arra, hogy ne említette volna meg bármelyik, a történet fontosságából fakadóan, hajó vagy U-Boot kapitányát, bruttóregiszterét, rövid történetét, évjáratát stb.
A Pinguin története igazi kalandregénybe illő, hiszen már maga az útja is olyan egzotikus és messzi tájakra szólt, mint Freetown, Fokváros, az Indiai-óceán déli része, Ausztrália és a Déli-sarkvidék. Ezen hosszú út során a Pinguin és kapitánya, Ernst Krüder számos kereskedelmi hajót süllyesztett vagy fogott el, úgy működve, mint egy 17. századi angol kalózhajó. A Pinguin sikeres volt, bár tengeri ütközetbe pusztult el- a könyv másik főszereplője, az Admiral Hipper és kapitánya, Wilhelm Meisel tevékenysége már kevésbé volt ilyen sikeres, sőt, kifejezetten gyenge volt, bár ez a legfelsőbb hadvezetés hibáiból is fakadt. Ennek ellenére, Ernst Krüderrel szemben- Meisel kapitány egy igazi szörnyeteg volt, vélhetően szándékosan hagyta a tengerbe veszni áldozatait (Krüder célja még nem is a hajók megsemmisítése volt, hanem első sorban zsákmányolása, míg Meisel inkább a hullák számában mérte ezt, legalábbis az események alapján nekem ez jött le). A történelem iróniája, hogy Meisel túlélte a háborút, Krüder pedig 1941 májusában hullámsírban végezte hajójával együtt.
A könyv remekül bemutatja, hogy a felszíni hajók, még a 20. század derekán is, kedvező feltételekkel, jól összehangolt kombinált támadással, képzett személyzettel, komoly sikereket érhet el. A német felszíni flotta igencsak változó teljesítménye mindenesetre nem a segédcirkálókon múlott.
Maga a Pinguin sztorija szerintem filmvászonra kívánkozik, egy ütős filmet lehetne forgatni belőle, hiszen minden adott hozzá: a sztori, a látvány elemek, maguk a szereplők is karakterek voltak, számos szövetséges hajósról ez jött le, illetve ugye a világháborús légkör. Kár, hogy Hollywood-ot nem mozgatják meg ezek a látványos német sikerek…