Stonehenge 50 csillagozás

Kr. e. 2000
Bernard Cornwell: Stonehenge Bernard Cornwell: Stonehenge

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Négyezer ​évvel ezelőtt egy idegen erőszakos halált hal Ratharryn Régi Templomában és különös kincsei felbolygatják a település életét – ezek az események harangozzák be egy olyan építmény létrejöttét, melyet évszázadok óta az emberiség legcsodálatosabb vívmányai között tartunk számon. Bernard Cornwell regénye elrepít bennünket a rituálék és áldozatok kortalan, rég feledésbe merült világába, hogy hősiességből, árulásból és testvérharcból szőjön feledhetetlen történetet.
Három, egymással halálos vetélkedést folytató testvér egyesíti erejét, hogy létrehozza az istenek méltó templomát. A legidősebb fivér, Lengar könyörtelen harcos, aki atyját követi Ratharryn törzsfői székében; Camaban, a számkivetett gyermek fanatikus varázslóvá emelkedik, aki megálmodja Stonehenge-t; míg Saban, a legifjabb testvér rendelkezik azzal a gyakorlati tudással, melyet a templom építése megkíván. A közös látomás egy táborba tereli a fivéreket, akik roppant gránitgyűrűt… (tovább)

Eredeti mű: Bernard Cornwell: Stonehenge (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Alexandra, Pécs, 2010
462 oldal · ISBN: 9789632973029 · Fordította: Babits Péter
>!
Alexandra, Pécs, 2002
462 oldal · ISBN: 9633681006 · Fordította: Babits Péter

Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ursus MP
Bernard Cornwell: Stonehenge

A druidák, akik maguk is végeztek szertartásokat a Stonehenge-nek nevezett különös építmény oszlopai között, nem is léteztek még abban a korban, amelynek megelevenítésére vállalkozott ez a regény. Erről az őskori templomnak és obszervatóriumnak tartott, hatalmas sziklákból emelt mementóról, amelynek kisebb-nagyobb rokonait megtalálhatjuk Britannia szinte valamennyi régiójában, meglehetősen keveset tudunk. Még eredeti célja és funkciója sem világos, és talán sosem lesz az, hiszen készítésének korából semmilyen írásos emlék nem maradt fenn. Viszont, mint valami megfejthetetlen rejtély, kétségkívül ott áll azon a dél-angliai síkságon, ahová turisták milliói zarándokolnak minden évben, ez pedig új és új elméletek megalkotására ingerel tudóst és műkedvelőt, ufó hívőt és konteó kreátort, újabban pedig Bernard Cornwell regénye alapján is elgondolkodhatunk keletkezésének okairól és körülményeiről.

Cornwell igen termékeny, ebből fakadóan változó színvonalon alkotó író, akinek ez a könyve mindenképpen a jobbak közül való. Hatalmas feladatnak tűnik az építmény csekély számú, már megfejtettnek tekinthető titka és a néhány konkrét régészeti lelet nyomán keletkező ötlethalmazt leképezni a korabeli életformák megjelenítésére, a különféle törzsek egymás közti viszonyainak és a konkrét személyek cselekedeteinek hiteles ábrázolására, de a történet olyan kerek egészet alkot, mint maga az eredeti Stonehenge, s akár el is hihetjük, hogy valahogy így estek meg a dolgok annak idején a már földet is művelő és állatot is tartó, kőhegyű nyíllal vadászó, de rézhegyű lándzsával harcoló emberrel és az ő hatalmas kőszikláival.

A történet természetesen csak részleteiben tekinthető hitelesnek, hiszen egy, a valóságban körülbelül négyszáz évig tartó folyamatot sűrít bele a szereplők életébe, de az író így is tökéletes illúziót teremt. Elfogadhatjuk, hogy az építmény „obszervatórium” jellege nem a tudományos megismerés vágyát szolgálta, hanem azt a hitből fakadó ősi szándékot, hogy az ember befolyásolja azokat az erőket, amelyek az ő életét befolyásolják. Cornwell interpretációjában tehát Stonhenge egyértelműen kultikus célokért épült, azaz maga volt a kőbe vésett prekoncepció, célját tekintve az Altamira barlang falán található ősi rajzokhoz hasonlatos. Ugyanígy hihetőek a későbbi korok tapasztalatai alapján visszavetített emberalakok is, hiszen a harcos, a fanatikus pap és az építő figurájának szerepeltetése lényegében az emberiség alapdilemmáit eleveníti meg. Külön érdeme a regénynek a vívódó, fejlődő vagy csak változó, de mindig összetett nőalakok bevonása, ami erős befolyást gyakorol a cselekmény menetére. Mindezért, elvben, megbocsátható a tájfestés esetlegessége és közhelyessége, különösen, ha annak érzékeltetésére szolgált, hogy abban a kegyetlen korban elsősorban ellenfélnek számított a környezet, s a kor emberét nem a látvány vagy a tapasztalt jelenségek érdekelték, hanem amit ezek mögé kitalált magának.

A fülszöveg erősen szpojleres, de szerencsére legalább annyira félrevezető is, tehát végső soron nem oszt, nem szoroz. Mindenesetre nem állt a helyzet magaslatán, aki írta.

Akárhogy is, érdeklődéssel olvastam a könyvet, és nem zavart, hogy az író többet látott bele Stonehenge „függő köveibe”, mint amit a tudomány már ki mert jelenteni róluk.

>!
dpart
Bernard Cornwell: Stonehenge

Szerettem olvasni ezt a könyvet. Bár a cselekmény folyása egy kicsit lassabb, mint Cornwelltől amit megszoktam. A szereplők, és a történet is kárpótol ezért.
A kövek története vallásos köntösbe bújtatva nagyon szépen elmesélt. A varázslók és a harcosok korában a Hold és Nap imádata áll mindenek felett.

>!
July 
Bernard Cornwell: Stonehenge

Nagyon szerettem, és alig tudtam letenni, bár a nevekkel az elején volt egy kis gondom. Nem mindig lehetett érteni a szereplőket, de ez kb. csak az első 60 oldalnál volt, utána már minden tiszta volt. A történet nagyon ötletes, és a vége igazán meglepett. Cornwell fantasztikus regényt írt, aminek valós alapjai is vannak. Köszönöm az újabb élményt az írónak!:3

3 hozzászólás
>!
Gerda
Bernard Cornwell: Stonehenge

Már régen olvastam, még gimiben a pad alatt. Lehet, hogy csak az unalmas tanórákhoz viszonyítottam, de nekem akkor nagyon tetszett! Gondolkodom rajta, lehet, idén újra kéne olvasnom.

>!
Gedi SP
Bernard Cornwell: Stonehenge

én szerettem, izgalmas és véres könyvre emlékszem… A legjobban az tetszett benne, hogy a szerző egy percre sem hiteti el velünk is, hogy a köveknek tényleg mágikus ereje van, viszont a történelem előtti hiedelmek nagyon is vibrálóak. Ifjúsági kalandregényként nagy élmény.

>!
CordellTristan
Bernard Cornwell: Stonehenge

letehetetlen, jobb, mint Ken Follett katedrálisa

>!
Chulainn
Bernard Cornwell: Stonehenge

Érdekes fikció. Nem a világ legjobb könyve, de nagyon kellemes olvasmány.

>!
Lahara ISP
Bernard Cornwell: Stonehenge

Kétszer fogtam hozzá. Egyszer tizenöt évesen, másszor tizennyolc évesen. A második alkalommal el is olvastam, és bár sok rész unalmas volt, mégis letehetetlennek bizonyult. Most őszintén vallok, hogy kerámiaórán, a kemence – az a nagy, bordó – mellett sunyiban olvastam.

>!
blankaveronika IP
Bernard Cornwell: Stonehenge

Érdekes tudományos-regényes megközelítése a mágikus kövek legendájának. Kicsit nehéz olvasmány.


Népszerű idézetek

>!
Ri_ver P

Azt még el tudta képzelni, hogy az emberek keményen megdolgoznak az élelemért vagy az edényekért, kovakőért vagy rabszolgáért, esetleg a bronzért, amiből kést, fejszét, kardot és lándzsahegyet kovácsolhattak maguknak, de ezért a csillogó fémért? Ez a fém nem vág, egyszerűen csak van, bár Saban még ezen a felhős napon is láthatta, mennyire csillog. Úgy fénylik, mintha a nap egy darabkáját foglalták volna a fémbe. Hirtelen megborzongott, s nem is a hűvöstől, hanem mert azelőtt soha nem érintett aranyat; még soha nem tarthatta kezében a megszilárdult napfény egy foszlányát.

>!
July 

Sokan tudják, hogy a háborúban odavesznek az ifjak, és ha győznek is, a harc legyengíti őket.

30

>!
July 

Áruld el a gondolataidat, mondta egyszer, és a lelkedet árulod el.

30

>!
Ri_ver P

– Olyanok vagytok, mint az egerek – biggyesztette le gúnyosan az ajkait Derrewyn – akik azt hiszik, nekik terem a búza, és ha eleget imádkoznak, elmarad az aratás.

>!
July 

– Megtérsz az istennőhöz Camaban – felelte Galeth –, csillag leszel, és fentről nézel le ránk.
– Mikor? – kérdezte Camaban, akit láthatóan nem indított meg a nagybátyja által felvázolt jövő.
– Holnap, azt hiszem.
A fiú gúnyosan elmosolyodott.
– Me-meg-megmondhatod Hiracnak, hogy holnap re-re-reggel ott leszek Ratharryn előtt.

38

>!
July 

A nagyobb hal mindig felfalja a kisebbet

67

>!
July 

Seban szintúgy magasra nőtt, és fekete haját hosszúra növesztette. Neve azt jelentette, a Kegyelt, és a törzsből sokan ezt helyénvalónak is tartották, hiszen Saban alig tizenkét nyárral a háta mögött is kivételesen jóvágásúnak ígérkezett.

10

>!
Ri_ver P

Mereth visszalépett a közvetlenül az alakzat mögött húzódó erdősávba, és szedret gyűjtögetett, amíg Camaban, aki visszatért a sereg bal szárnyáról, vissza nem rángatta a sorba.

>!
Ri_ver P

– Ugye szeretsz engem, kistestvér? – kérdezte Lengar.
– Nem – felelte teljes szívéből Saban.

>!
Ri_ver P

– Mi történt elmúlt éjjel Slaol templomában?
– Tizenhét férfi volt ott – felelte Saban –, és tizennégy leány. Én aludtam.
– Miért?
– Mert én rád várok.


Hasonló könyvek címkék alapján

Tóth Emese (szerk.): Stonehenge
William Golding: Az utódok
Chris Beckett: Sötét Éden
Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
Robert Graves: Én, Claudius
Stephen Fry: Csináljunk történelmet
Alison Weir: Lady Jane
Ken Follett: A Titánok bukása
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél
Martin Amis: Koba, a rettenetes