Felperzselt ​vidék (Angolszász históriák 5.) 91% 70 csillagozás

Kiemelkedőnek tartom ezt a sorozatot több szempontból is.
Először is az író gördülékeny és olvasmányos írástechikája miatt. Még, ha olvastam is olyan részt, ami nem kötötte le annyira a figyelmemet, nem untatott és ezt nagyon tudom becsülni.
Másodszor a témaválasztás miatt. Vikingek a történelem folyamán egy igen érdekes és misztifikált nép volt, ami több alkotót is megihletett. Mégis egy fikcióba hitelesen átültetni a valós ismereteket nem lehet egyszerű és igen gondos munkát vélek felfedezni a sorok mögött.
Harmadszor pedig a történelmi hitelesség, amit én kimondottan nagyra tartok.
A mostani kötet egy cseppet eltért az eddigiektől, de ezt főleg abból éreztem, hogy sokkal jobban el tudtam képzelni térben és időben a karaktereket, valamint több utána olvasást manővereztem be jó szokásomhoz hívem és bizony voltak átfedések.
A mostani könyv csatái felperzselték a lelkemet és szinte együtt lélegeztem a karakterekkel. Minden a helyén volt és fontos eseményeknek voltam a részese. Több személyiségfejlődést tapasztaltam és rendkívül boldog voltam tőle.

Összességében úgy gondolom, hogy számomra tökéletes olvasmány volt, mert szórakoztatott és feltöltött egy nehéz időszakom után. Csak ajánlani tudom!

A nornák tovább szövik, hősünk, Uhtred életének fonalát, és most sem kegyesek vele. Egy személyes tragédia, majd egy álnok pap mesterkedése nyomán kénytelen elhagyni Alfred szolgálatát. Ahhoz azonban, hogy visszafoglalja jogos örökségét északon, rengeteg kardra lenne szüksége, amihez pedig töménytelen pénz kell. Uhtredet persze nem abból a fából faragták, aki meghátrál a kihívások elől, számos kalandjával izgalmas és szórakoztató élményt nyújt az olvasónak. Sok harc, és még több árulás színesíti a történetet. Lendületes történetvezetésével továbbra is remek sorozat. Kifejezetten tetszik, hogy mind a szászok, mind a vikingek közt találunk szerethető és gyűlölhető karktereket, egyik oldal sem idealizált vagy démonizált. Uhtred továbbra is a kedvenc karaktereim közé tartozik a maga gyarlóságaival együtt. Vagy pont azért? Imádom a maró öniróniáját :)

Kedvelem Uthredet.
Egyre jobban. A hitét, elkötelezettségét, és persze azt a cinikus, mégis teljesen logikus hozzáállást ahogy a (már akkoriban is) ragályként terjedő keresztény gondolkodást szemléli.
Cornwell úgy írta meg a wessexi Nagy Alfréd históriáját hogy egy félig szász, félig északi harcos szemén keresztül kellő távolságra vagyunk a vérgőzös pusztítástól és a szemforgató ájtatosságtól is.
Ugyanúgy érezzük hogy Uthred nemesebb gondolkodású például a harácsoló Lothbrok fivéreknél, mint ahogy érezzük hogy mennyivel egyenesebb a már akkoriban is sunyi, alattomos, kétszínű egyházi figuráknál.
Pedig egyik oldal se fekete és fehér, van egy zseniálisan elhelyezett apáca karakter Hild (akit szerintem a filmsorozatban is nagyon eltaláltak) aki például úgy ismeri fel Uthred belső értékeit ahogy még ő saját maga sem.
Az Észak uraiban volt egy másfél oldal, ahol az öregedő harcos visszatekint a történetére és fanyar iróniával néz vissza régvolt önmagára. Csak egy rövid kilépés a sztoriból, de Cornwell ezt tudja nagyon, ettől olvasmányosabb ő mint általában a többi történelmi regényíró.
Destiny is all.

Sok csata, kevesebb politika mint eddig :€

Az első könyvem az írótól. Igaz, hogy a kilencedik század vérgőzös volt, ahol olcsó volt az ember élete. Királyok jöttek-mentek. Tele háborúval, csatákkal. Mégis tetszett! Ahogy leírja a támadásokat, szinte ott éreztem magam a csatatéren, pedig nő vagyok. Érdekes ahogy a vikingekről ír. Számomra Ők egy misztikum. Nem is tudom miért maradt ki eddig az életemből az író, de úgy gondolom több olvasás érdemel, mint amennyit olvasunk Tőle! Lendületes, sodró, történelmileg hiteles. Nagyon olvasmányos.

Mivel Bernard Cornwell regényei itthon is rendre az eladási listák előkelő helyein szerepelnek – bár sajnos nincs pontos, számszerű adatom az eladott példányszámokról –, már amikor nem egyenesen a tetején, magától értetődő a következtetés, hogy a könyveit mindenki olvassa és szereti. Nos, amennyiben elfogadjuk, hogy a Moly.hu itthon mértékadó internetes oldal, amin olvasók tízezrei jelzik a könyvekről a véleményüket minden nap, akkor ennek pont az ellenkezője látszik. Ha nem tévesztettem el a számolást, akkor magyarul 42! könyve jelent meg a szerzőnek, amiből 14! érte el a tíz olvasást, ami ahhoz kell, hogy a tetszési index százalékértéke megjelenjen a cím mellett. (Persze gyanítom, hogy a háborús történelmi könyvek fő fogyasztói a 40+-os apukák lehetnek, akik mit sem törődnek a Moly-os értékelésekkel – lehet, azt sem tudják mi fán terem az oldal (vagy az internet) –, de ez akkor is elég szomorú eredmény.)

A sorozat következő, hatodik – és eddigi utolsó – része 2012. decemberében megjelent magyarul is az Alexandra Kiadó jóvoltából. Címe, Királyok alkonya, amire természetesen hamarosan visszatérek majd. Addig aki teheti, pótoljon egy-két Cornwell könyvet. Bármelyiket jó szívvel ajánlom!

Sokkal bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/01/bernard-corn…

Elfogult vagyok Cornwell-lel. Neki még azt is meg tudom bocsátani, hogy nem tökéletesek a regényei, könyveinek lendülete nem mindig egyenletes, alkalmanként a történelmi tényeket a cselekmény érdekében átszabja. Elfogult vagyok, mert az embert embernek ábrázolja: mindkét oldalon megvannak a jók és a rosszak, a bátrak és a gyávák, a küzdők és a lapítók. Mert a szereplői emberek, és nem idealizált hősök. Mert nem csupán a csatákat, hanem hőseinek belső vívódását is megírja. Mert a IX. század mindennapjairól ír. A szokásokról, a hitről, a hitvilágról, az ünnepekről, a kisember életéről, az egymással való viszonyukról. Mert egy alig ismert időszakról ír.
A történetei izgalmasak, elragadják az olvasót, viszik előre, kíváncsi, mi lesz Uthred, no és mi lesz Anglia sorsa. Az Angolszász históriák cselekményközpontú, bár időnként véres, kegyetlen, de azért, mert ilyen az ember (sajnos!), akkoriban semmi sem történhetett vér és áldozatok nélkül (igazából most sincs ez másképp, a mai kor „civilizált” embere sem mindent tárgyalásokkal old meg). Cornwell meri bemutatni a jót és a rosszat egyazon oldalon, nem elfogult a hőseivel, megmutatja a valós arcukat, úgy az angolszászok, mint a dánok oldalán. Mert senki sem hibátlan és tökéletes a szereplői közül. Ez nagy érdeme.
Regényeiben minden megvan, amit egy olvasó kívánhat: történelem, kaland, még egy kis romantika is, sőt, humor is. Ám nem billen ki a mérleg nyelve, minden pont úgy adagolva, hogy kielégítse a férfi és a női olvasókat. Bőven van ám cinikusság is a sorozatában, de ha belegondolunk, Uthrednek bizony igaza van (papok).
Szeretem Cornwellben, hogy komolyan veszi a kutatómunkát. Nincs könnyű dolga, alig van írásos bizonyíték, az is egyoldalú, így igencsak a fantáziájára kellett hagyatkoznia. Könyvei végén az összefoglalók, a Történelmi jegyzetek több felmerülő kérdésre is próbálnak választ adni.

Egy újabb kiváló rész! Még mindig jól követhető a történet a tv sorozat alapján is, bár jó pár történeti szál (pl.: Skade) máshogy alakult a könyvekben és ez valahol jobban is tetszik. Nyilván „könnyebb” így alakítani a szálakat írott műben, mint egy sorozatban. Végre Edward is nagyobb szerepet kap, csak úgy mint AEthelflaed.
Most muszáj folytatnom a Királyok alkonyával.:)

Kiváló regény, mint az előző részek. Egyebet nem tudok mondani :) jöhet a következő rész…