A ​tél királya (Excalibur I.) 62 csillagozás

Bernard Cornwell: A tél királya Bernard Cornwell: A tél királya

Bernard Cornwell méltán híres Excalibur trilógiája kiválóan ötvözi a hiteles történelmi tényeket az Arthur- mondák világával. Az újra kiadott három kötet narrátora Derfel Cadarn angolszász harcos, Arthur jobbkeze, Merlin, a legnagyobb druida egykori kegyeltje. Az ő tolmácsolásában elmesélt három lebilincselő történet – A tél királya, Isten ellensége, Excalibur – a sötét középkorba visz vissza bennünket.

A trilógia első részében Uther király halála után belviszályok sújtják a druidák és keresztények lakta Britanniát. A trónon védtelen gyermekkirály, Moldred ül. Arthur, a nagybátyja, Uther törvénytelen gyermeke csak a kisded testőreinek egyike lehet. A hűséges, lovagias Arthurnak, akinek mindennél fontosabb a becsület, miután megküzd a brit királyságok viszályaival, fel kell vennie a harcot a szigetországot fenyegető rettegett germán törzsekkel is

Eredeti mű: Bernard Cornwell: The Winter King

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Alexandra, Pécs, 2010
478 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633677179 · Fordította: Babits Péter
>!
Alexandra, Pécs
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633677173 · Fordította: Babits Péter

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Arthur király · Mordred · Uther Pendragon


Kedvencelte 11

Most olvassa 5

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Noro 
Bernard Cornwell: A tél királya

Walter Scotton, Sienkiewicz-en és Jókain nőttem fel, nehezen barátkozom a kortárs történelmi regényekkel. (Főleg azóta, hogy Follett olyan szépen elvágta magát nálam.) De Cornwellt szeretem. Az Excalibur trilógia – Graves hasonló stlusú könyveit követve – egy legenda realista újramesélése, amely ugyanakkor nem deheroizálja Arthur „királyt”. Inkább más keretet adva tetteinek, a megszokottól eltérő módon emeli ki kortársai közül.
Ebben a sötét Britanniában primitív törzsek civakodnak egymással, az egykorvolt Római Birodalom jelenti az elérhetetlen eszményt, a druidák pedig általában mocskos és undorító szokásokat gyakorló szélhámosok. Kivéve persze Merlint: ő egy nagystílű és elegáns szélhámos. A könyv más figurákat is kiforgat: Lancelot aljas és gyáva, Guinevere intelligens, de élvhajhász, a legtöbb híres „lovag” pedig füligszaros törzsfőként jelenik meg, pár tucat vaskori harcos élén. (Ez utóbbit túlzásba is viszi: alig múlik el jelenet anélkül, hogy ne emlékeztetne a mocsokra, bűzre vagy hasonlóra, ami egy idő után azért kissé fárasztó.) Arthur ezek között úgy jelenik meg, mint akinek elvei vannak, és valami többet szeretne kovácsolni a brit törzsekből, de ezekhez az elvekhez ő maga sem tud mindig felnőni.
Megemlíteném még a babonák és druida szertartások sokaságát, amelyekkel a szerző érdekes hatást ér el: olvasóként majdnem teljesen biztosak lehetünk benne, hogy mindez csak szélhámosság, mégsem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy talán, de csak talán, Merlin és Nimue mégis tudhatnak valamit.

1 hozzászólás
>!
AgiVega IP
Bernard Cornwell: A tél királya

Erős négy csillag. Azért csak ennyi, mert a könyv első kb. 80 oldala akkora kínszenvedés volt számomra, hogy többször is azt fontolgattam, hagyom a fenébe az egészet. Örülök, hogy végül is hallgattam @Mallinalli –ra, és tovább olvastam, mert idővel kezdett élvezhető(bb) lenni, aztán úgy a 130. oldal környékén, amikor Guinevere is megjelent a színen, és felkavarta mind Arthurt, mind az állóvizet (no meg még valamit, ami sz-szel kezdődik, és három betűből áll), hirtelen igazán érdekessé vált a könyv. Nem állítom, hogy ezután már nem tudtam letenni, mert bizony így is igen lassan haladtam vele, de nem azért, mert untatott, hanem mert nehéz olvasmány – a szó mindkét értelmében. Súlyos, vaskos könyv, amit csak otthon olvastam, a BKV-ra nem vinném magammal, másrészt pedig eléggé nyomasztó és komoly történet, már csak ezért sem tudtam vele rohamléptekben haladni.
Mindezek ellenére azt mondom, hogy ez egy jó könyv. Részletesen ki van dolgozva a háttérvilág, a karakterek jelleme, minden. Arthurt nagyon megszerettem, állati rendes pacák, Derfelt eleinte untam, de idővel őt is a szívembe zártam, és még megkedveltem Galahadat is. Akit utáltam, az Lancelot, akiről pedig nem tudom eldönteni, hogy kedvelem vagy utálom, az Merlin és Guinevere. Mindketten nagyon ellentmondásos figurák.
Nem egyhamar vágok bele a második részbe – most egy ideig, ha Cornwellt akarok olvasni, a sokkal lájtosabb Sharpe-könyveket veszem elő – még azokból is van bőven lemaradásom.

7 hozzászólás
>!
tominho68
Bernard Cornwell: A tél királya

Nagy valószínűséggel egyike vagyok azoknak a ritka madaraknak, akik eddig nem olvastak Arthur királyról – a mostani olvasás után megállapíthatom, hogy ez nem volt véletlen. Korábban persze rengeteget hallottam a legendás királyról, az őt körülvevő mítoszról, most pedig bepillantást nyerhettem a kor mindennapjaiba, az öldöklésekbe, az intrikákba és persze Arthur szinrelépésére. Lassan haladtam a könyvvel, engem valamiért zavart a nyelvezete, az események időnként elnagyolt leírása és az azok közötti időszakok nagyvonalú kezelése. És hát azok a nevek.. :) Szóval nem jött be (bibi csakis bennem keresendő!!!), úgy látszik, hogy a középkor nem az én világom. Nem hiszem, hogy részemről lesz folytatása.

>!
ordogh_aniko
Bernard Cornwell: A tél királya

Nagyon életszerű és végre nem Arthur ajnározása az egész, sokkal valósághűbbnek tűnik így a történet, Merlin karaktere nagyon tetszik.

>!
dpart
Bernard Cornwell: A tél királya

Cornwell még mindig szépen meséli el a történeteit.
A sötét középkor, Nála tényleg sötét. Mind a környezetet, mind a korabeli településeket részletesen, és korhűen ábrázolja.
A szereplői összetettek, de következetesen ábrázoltak.
Kíváncsian várom a történet folytatását.

>!
Sennin
Bernard Cornwell: A tél királya

Nos amikor elkezdtem nem hittem ,hogy valami jó fog kisülni belőle… Talán azért mert az elején ( első száz oldal ) kicsit unalmasnak találtam. De miután beindult nagyon élveztem. Ott a helye a világ legjobb történelmi regényei között.

1 hozzászólás
>!
Uhtred
Bernard Cornwell: A tél királya

Nem mondanám rossznak, de kevésbé tetszik mint az angolszász históriák kötetei.

>!
zsilda
Bernard Cornwell: A tél királya

Tetszett Cornwell meséje, bár engem zavart egy kissé – nehéz a bárdok édes énekétől elvonatkoztatni – hogy Arthur nem király. Fura hogy körülötte mindenki király,vagy herceg, s akit igazán megilletne az uralkodói cím annak nincs. Azt hogy a felesége hercegnek szólítja…..nahát ! Még Arthur is kikérte magának… Merlin számomra nem eléggé különc a regényben…Mindent egybevetve tetszett ez a realista megközelítés.

>!
Temefe
Bernard Cornwell: A tél királya

Nagyon szeretem az írót, de ez a regény rettenetes!

>!
HolCol
Bernard Cornwell: A tél királya

Bocsánatok kérek a történelmi kaland-irodalom nagymesterétől, de ez a regénye nem az igazi. Meg merem kockáztatni, hogy korai műve lévén, nem kiforrott alkotás. Rengeteg név, ami nehezen memorizálható az idegensége miatt. Nehezen követhető cselekmény, zavaros háttérábrázolás. Vagy én vagyok lassú felfogású. Régen olvastam, 8-10 éve, és az maradt meg, hogy elég jó, de volt tiszta a háttér, a kor, a cselekmény. Sacc 2 éve elolvastam újra, és a véleményem nem változott. Én, ennek a tudatában is elolvasnám, mert a negatív leírás ellenére belefeledkeztem, magával ragadott. Legszivesebben átiratnám a szerzővel!


Népszerű idézetek

>!
Mallinalli

Réges-régen, egy Britanniának nevezett földön, ezek a dolgok történtek. Sansum püspök úr, áldja meg az Úristen minden élő és holt szentje előtt, úgy mondja, hogy ezeket az emlékiratokat feneketlen kútba kellene vetni, az elkárhozott emberek minden más mocskával együtt, mert ezek az utolsó napok történetei, mielőtt a nagy sötétség leereszkedett volna urunk, Jézus Krisztus fényére. Ezek a történetek egy Lloegyr nevű földről szólnak, az Elveszett Országról – az országról, mely egykor a miénk volt, s amit ma ellenségeink Angliának neveznek. Arthur, a Hadúr történetei ezek, a Sosemvolt Királyéi, aki Isten ellensége volt, s mégis – bocsássa meg nekem az élő Isten és Sansum püspök úr -a legnagyobb ember, akit valaha is ismertem. Mennyire megsirattam az elvesztését!

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Arthur király · Artúr-mondakör
>!
AgiVega IP

Rendkívüli, miket be nem cipeltek a költők ágyaikba; mindenekelőtt persze egymást.

285. oldal

>!
Ri_ver P

– Legalább néhány percre próbáljatok gyávák lenni! – kiáltotta embereimnek, majd üdvözlésre emelte kezét, és elnyargalt dél felé.

427. oldal

>!
Ri_ver P

Meg kell tanulnod nevetni, mondta egyszer nekem, különben a halálig zokogni fogsz.

138. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alison Weir: Aragóniai Katalin
Conn Iggulden: Szentháromság
Terry Deary: Vérvörös és színarany
Stephen Lawhead: Pendragon
Marina Fiorato: A Botticelli-titok
Jeffrey Archer: Ütött az óra
Robert Graves: Én, Claudius
James Clavell: Patkánykirály
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység
Victoria Holt: Az oroszlánszívű