Húszévesek 42 csillagozás

Berkesi András: Húszévesek Berkesi András: Húszévesek Berkesi András: Húszévesek Berkesi András: Húszévesek Berkesi András: Húszévesek

Egy római-parti rejtélyes haláleset döbbenti rá a regény hősét, Ősze Miklós fiatal esztergályost arra, hogy ha a múltját nem számolja fel, élete menthetetlenül zsákutcába jut. Erre azonban önmaga ereje nem elég, hiszen gyerekkora óta hazugságra, alakoskodásra nevelték, s most, amikor a hullámok összecsapni készülnek feje felett, önkéntelenül is újra ezekhez a módszerekhez folyamodik. A tisztességes emberek közössége és elveszettnek hitt szerelme azonban utánanyúl, és nem engedi a züllés mélyére zuhanni.

Eredeti megjelenés éve: 1965

>!
Empack, 2009
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632995304
>!
Magvető, Budapest, 1974
252 oldal
>!
Magvető, Budapest, 1968
252 oldal · puhatáblás

2 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

KBCsilla P>!
Berkesi András: Húszévesek

Amikor kamaszként olvastam, akkor csak a barátságok, szerelmek történetét láttam benne, de már akkor is sírtam a végén.
Most már persze egészen másként gondolom az életet, ismerem a politikai viszályokat, a meg nem értést, a cserbenhagyást és sok mindent.
Igazat adok Verának, amikor azt mondja, hogy ő a Miklós anyját ültetné a vádlottak padjára. Én nem is tudom, mit tennék vele, ha a szemem elé kerülne. Sajnos az én életemben is megfordult egy olyan ember, akit az anyja tett tönkre. Ő formálta a saját képére, saját szolgájává tette, magához láncolta egy életre. Miklósban volt annyi erő, hogy kitépje magát ebből a bűvkörből, és rendes emberré váljon, annak, akit én ismertem hasonlónak, annak nem. Ehhez egy olyan erős, önálló karakternek kell lenni, mint Miklós, aki rájött időben, hogy önmaga akar lenni, nem az anyja árnyéka.
Jó volt azt látni, ahogy Vera édesapja állt a dolgokhoz, amilyen támogató fegyelemmel és szeretettel állt a lánya mellett. Igen, ilyen egy igazi apa.
Ami viszont tény, hogy Miklós hibát hibára halmozott, és csak olyan áron tudott kilépni a rossz társaságból, hogy maga is megbűnhődött.
Mégis megtette azt a lépést, hogy vállalja bűneit, mert becsületben és tisztességben akarta leélni a hátralévő életét.
Nem úgy, mint az anyja.

barbarell_a>!
Berkesi András: Húszévesek

Amilyen rövidke ez a könyv, olyan sok gondolkodnivalót ad olvasójának. Egyrészt megismerhetjük a kor politikai hátterét, de ott van a szülő-gyermek kapcsolat is, és annak meghatározó ereje. Aztán ott a barátság, a szerelem, a testi vágy… Nagyon jól összerakott, komplex történet ez, és örülök, hogy előszedtem ezt az otthoni könyvespolcon elhagyatottan heverő kötetet.

Edit_Zsuzsa_Nagy>!
Berkesi András: Húszévesek

Alakoskodás,szeretet,cserbenhagyás,barátság,tagadás,erő,őszinteség,változás,jövő,célok,tervek és a MÚLT,ami kitörölhetetlen.Egy fiú fejlődésregénye ez a könyv,a történelmi háttere az ötvenes-hatvanas évek.Izgalmas a történet szövése,mélyen elgondolkoztat.A szereplők közül legjobban Máriával tudtam azonosulni.Vera hallgat a szüleire.Remélem a könyv végét lezáró tanácsot is megfogadja,túlságosan megkedveltem Miklóst,hogy ne aszerint legyen.

Szakály_Sarolta>!
Berkesi András: Húszévesek

A legfontosabb, amit megtanultam ebből a történetből, hogy van lehetőségünk a változásra és ha nem élünk vele az egy hatalmas hiba. Érdekes személyek értékes gondolatai elvenedtek meg a könyvben. A kereszténységről, a kommunizmusról és a szocializmusról való töprengésekből egy fantasztikus kor és társadalom rajzot ismerhetünk meg. Biztosan fogok még Berkesi Andrástól olvasni.

Márk_Molnár>!
Berkesi András: Húszévesek

Ritkán van ennyire kettős érzésem egy könyv elolvasása után. Szélsőségesek az indulataim is. Egyrészt elismerem, hogy Berkesi András jó író, remekül kommunikál, élveztem a stílusát, időutazás volt, ahogy az ötvenes évekbe repített, érdekfeszítő volt a történet is. A világban helyét kereső ifjúság témája időtálló, még akkor is, ha az ötvenes években vagyunk, elképesztően jól volt felépítve a cselekmény szála. Szóval tényleg el kell ismernem, hogy Berkesi András íróként lenyűgözött. Viszont pont Berkesi ideológiai gondolatai verték ki a biztosítékot nálam. Nem is értem, hogy miért írja ezen az oldalon sok kommentelő, hogy nem érti, hogyan jelenhetett meg ez a könyv a szocializmus idején. Nem érti? Az baj. Ebben a könyvben semmi rendszerkritika nincs, sőt kifejezetten több részlet is az aktuális propagandát tolja. Berkesi pozitív hősei, akik behódolnak, akik úgy tesznek, ahogy a rendszer megkívánja. Aki vallásos, disszidál vagy szimpatizál az 56-os forradalommal, az bezzeg züllött, velejéig gonosz figura mind. Ilyen látványosan beállni az egyik fél oldalára…íróként hiba szerintem. Nyilván „ellenforradalomnak” nevezi az eseményeket, ezt elfogadom, mert akkor ezt másképp nem lehetett értelmezni. Viszont a szabadságért harcolókat randalírozónak állítja be, akik bántják a szegény ávósokat és azok „tisztességes”, békére áhítozó gyerekeit, ez már vérlázító volt. Nevetséges volt, ahogy a brigádmozgalom kapcsán el akarja hitetni velem, az olvasóval, hogy ez mekkora ötlet és a fiatalok túlórában, plusz juttatás nélkül versenyeznek, és ez jól esik nekik még akkor is, ha ezért fizetést nem kapnak. Amikor pedig a történetfolyam során leírja, hogy a korábban szimpatikus szereplő (Dixi) megváltozott, és már a „nyugati filmekben látott figurákra emlékeztet”, na akkor már nem tudtam, hogy felröhögjek vagy bosszankodjak inkább. Szóval a kettős érzések és szélsőséges indulatok után négy csillagot adtam a könyvnek.

timuska74>!
Berkesi András: Húszévesek

Jó pár évvel ezelőtt olvastam már. Most ismét előkerült. nagyon jó kis könyv. Hát szóval elég érdekes dolgok voltak akkoriban. Mint anya, felháborított a főszereplő anyjának a viselkedése. Ha ott lett volna velem a szobában, biztos megráztam volna. Előzőleg is tetszett. Takarítás közben akadt akkor a kezemben, és mindent félre dobtam, annyira lekötött a történet. Ez most is így volt. Bár most másra és máshogy figyeltem, mint 16 éves koromban. Berkesit mindig szerettem olvasni. Még fogok is.

ancsika366>!
Berkesi András: Húszévesek

Mindig félve kezdek bele magyar könyvekbe, nem tudom miért, mert általában kellemesen csalódok. Számomra iszonyatosan jó könyv! Miklós egész élete, ahogy megküzd a körülötte zajló összevisszasággal, és ahogy kirajzolódik annak a kornak az érzésvilága, az emberek bizonytalansága és félelme. Fantasztikus.

barbara__17>!
Berkesi András: Húszévesek

Megismerhettem, hogy milyen is volt abban az időben annyi idősen élni, mint amennyi én most vagyok, nem is kell számomra ennél több, mint hogy egy adott kor hangulatába bele tudjam élni magam, és ezzel a regénnyel sikerült. Néhol talán kicsit „darálósnak” éreztem, mintha az író túl akart volna lenni egy-egy rész elmesélésén, de mindez elenyésző helyen volt igaz, tetszik, ahogy megírta.

minczer>!
Berkesi András: Húszévesek

A könyv első fele, amelyben az anyjával való viszonyát taglalja, nagyon jó, profi írói munka. De a második felében a szocialista erkölcsről szóló gyötrődés hosszú oldalakon keresztül…Az kiakasztó. Ezért csak 3 csillag

Gabriella_Balkó >!
Berkesi András: Húszévesek

Hiába kommunista Berkesi, szeretem a könyveit. Egyszerűen úgy forgatja azt a tollát, hogy falnom kell a lapokat, mert nem tudom letenni.


Népszerű idézetek

Brigitta_Szöllősi>!

Az ember a múltját mindig is mindenhova magával cipeli. A múlt nem olyan ám, mint a turistazsák, amit ledobhatok, ha rám nehezedik. Ledobhatjuk a hátunkról, de a múltunkkal együtt belőlünk is ott marad egy darabka.

23. oldal

ildiko_adam06>!

Szerettem volna sírni. Szinte éreztem, hogy testemet átöleli a meleg nyári este. Minden tárgy valamihez tartozott, mindennek értettem a célját és az okát, és akkor úgy éreztem, hogy egyedül én nem tartozom senkihez és semmihez, céltalanul ődöngök a nagyvilágban, ok és összefüggés nélkül, csak vagyok, mert lennem kell, de valahogyan kilógok ebből az ölelkező, meleg estéből, idegen vagyok. Még önmagamnak is.

158-159. oldal (Magvető, 1974)

ildiko_adam06>!

Ide jutottam, a mélypontra, ahonnan nincs többé visszatérés. De hát én nem ezt akartam. Én mindig szófogadó, engedelmes gyerek voltam, szerettem a szépet és a jót, én úgy tudtam örülni az első tavaszi napsugárnak, a pajkos, meleg szélnek, a fényekkel teli égboltnak, anyám hazajövetelének meg mindennek, hogy szinte beleszédültem a boldogságba.

185. oldal (Magvető, 1974)

ildiko_adam06>!

Csak az nem jutott eszembe, hogy a múltat nem takargatni, hanem feledni kell. Én egy hazugsággal terhes múltra szerettem volna a jövőmet építeni.

207. oldal (Magvető, 1974)

NenaK>!

A gyűlölet sohasem önmagáért van, nem öncélú, a gyűlölet termőföld, sok minden terem azon; bosszúállás, hazugság, képmutatás, kegyetlenség, durvaság, még szadizmus is.

88. oldal

Szelén>!

– Bocsánatot kérek, tisztelendő atyám – mondtam –, valamit nem értek. Azt tanultam – és ebben a tanításban hiszek –, hogy isten mindentudó…
– Így van, fiam – bólintott. – Mindentudó és mindenütt jelenvaló.
– De ha mindentudó, miért van szükség az efféle próbákra? Hiszen tudnia kell, hogyan fogok viselkedni, ha megkísért a szerelmi vággyal…

74. oldal

Carmilla >!

    Sosem fogom elfelejteni az ellenforradalom kitörésének napját. Anyám lelkesedése, ripacsszerű viselkedése visszataszító volt, és azt hiszem, akkor távolodtunk el egymástól örökre. Odakint már kattogtak a géppuskák, riasztó hírek keringtek a városban, amikor ő a mindent megbocsátó „magyar anya” szerepében hozzám lépett, s valami egészen undorító pózzal békülésre nyújtotta kezét. Fogalmam sincs, hogy más édesanyák hogyan viselkedtek azokban az órákban, öldöklésre, fegyver ragadására biztatták-e gyermekeiket, az én anyám azt kérte tőlem. Azt kérte, hogy menjek a torlaszokra, és harcoljak a zsarnokság, a hazugság, a képmutatás ellen. Mély fájdalommal, szótlanul néztem őt. A hazugság ellen, a képmutatás ellen fogjak fegyvert? Te szerencsétlen – gondoltam magamban –, hiszen teellened, barátaid ellen kellene fegyvert ragadnom akkor, mert ti hazudtatok, ti csaptatok be…

111. oldal (Magvető, 1965)

Kapcsolódó szócikkek: 1956 · Budapest - 1956
Brigitta_Szöllősi>!

Egyetlen éjszaka sem tartós, egyszer vége lesz, elhalványul a sötétség, akár a bánat és az emlékek.

251. oldal

Carmilla >!

     – […] Minket másképp neveltek. Ha én nem mentem haza tíz órára, apám úgy megpofozott, hogy beleszédültem.
     – Nagyapa ennyire szigorú volt?
     – Igen. De a társadalomnak is szigorú erkölcsi törvényei voltak. Az én időmben taknyos fiatal lányok nem kóborolhattak egyedül.
    Nem vitatkoztam anyámmal, mert nem voltak érveim. Akkor még nem tudtam, hogy az erkölcsi züllést nem a kapuzárás ideje határozza meg, mert reggel kilenctől este tízig is elzüllhet az, akinek kedve van hozzá.

65. oldal (Magvető, 1965)

Carmilla >!

– Az, hogy valaki nő, önmagában még nem tiszteletre méltó. Én tisztelem azt a nőt, aki megérdemli.

207. oldal (Magvető, 1965)


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Bakóczy Sára – Bányai D. Ilona – Cselenyák Imre – Fábián Janka – Gál Vilmos – Gáspár Ferenc – Hacsek Zsófia – Izolde Johannsen – Jezsó Ákos – Kapa Mátyás – Nemere István – Novák Andor – Schmöltz Margit – Soós Tibor – Szélesi Sándor – Trux Béla: Buda & Pest
Szabó Magda: Pilátus
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Lontai Léna: Magányos cédrus
Sándor Iván: Szakadékjátszma
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Bihary Péter: A falka