Berkesi ​András három drámája 2 csillagozás

2024/14, könyvtár, 0/1 eddigi értékelés

A könyvben két kémdráma közrefog egy pionírdrámát (igazságtalan börtön utáni újrakezdés), és bár Berkesi – mint mindig – nehéz témákkal foglalkozik (árulás, becsület, hűség, meggyőződés), a kötet kifejezetten szórakoztató.

Viszontlátásra, Harangvirág (1965): A történet 1944-ben játszódik, tkp. a német elhárítás és a kommunista ügynökök szellemi párviadala. Bárány Frigyes eszméletlenül nagyot játszhatott anno a főszerepben (szinte ráöntötték, az ő karaktere, orgánuma tökéletes ide), de ami utalásokat találtam a stáblistára (Láng József, Kaló Flórián), hát nem semmi…

A kör bezárul (1963), 1954-ben játszódik. Hogyan tud öt év után visszailleszkedni az ártatlanul bebörtönzött főhős? Megtalálja vajon a helyét, vagy a rehabilitáció csupán egy forma? Kiderül, hogy minden szereplő problémákkal küzd…

Villa Bécs mellett (1964): 1963-ban játszódó könnyed kémkrimi, a könnyűségén a fél-happy end sem tud változtatni, szerintem. Ikertörténet, a szerző ezt a témát dolgozta ki híres regényévé (Sellő a pecsétgyűrűn).

Ez a baj Berkesivel, valahol korábban írtam, ez a nagyon erős polarizáció. Tényleg fontos és nehéz kérdéseket boncolgat, remekül jeleníti meg a sorsszerűséget, az életutak determinált voltát – de a művei végére abszolút szétválik a (tisztán) jó és a (tisztán) rossz, ráadásul a szerző túlságosan didaktikus, még ítéletet is mond. A középső dráma is, hiába a legkomolyabb (nemcsak a három közül, hanem úgy egyáltalán), a megoldás nem meggyőző.