1784-et írunk, Izlandon már egy éve szörnyű természeti katasztrófák dúlnak. Koppenhágában a dán király tanácsosai összegyűlnek, hogy megvitassák, mit kezdjenek távoli gyarmatukkal, ami eddig sem hajtott nekik sok hasznot. A reménytelen helyzetben az a tervük, hogy az összes, munkára fogható izlandi alattvalót Dániába telepítik, hogy ott manufaktúrákban dolgoztassák őket. Mielőtt azonban meghoznák a végső döntést, elhatározzák, hogy követeket küldenek a szigetre, hogy felmérjék a helyzetet. A kamara strandiri megbízottja egy fiatal, félig izlandi származású tudós, Magnus Aurelius Egede.
Magnus Aurelius a felvilágosodás szellemétől lelkesülten kezd neki a feladatnak, hogy feltérképezze ezeket a félreeső területeket. Útja azonban váratlan fordulatot vesz, mikor ismeretséget köt a helyiekkel, és lassanként rájön, hogy a valóság bonyolultabb annál, mint amit mérőműszerei elárulnak, különösen Izlandnak ebben az eldugott zugában. Ahol az Elevenélet-patak folyik.
Bergsveinn… (tovább)
Elevenélet-patak 40 csillagozás
Enciklopédia 20
Kedvencelte 4
Most olvassa 5
Várólistára tette 58
Kívánságlistára tette 51
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Egy dán tudós viszontagságos utazása az igencsak életveszélyes izlandi vidéken 1784-ben. Néhány vulkánkitörésen túl és egy jegesmedve-támadáson innen a fő cél a földmérés, a sziget földrajzi feltérképezése, és a munkaképes lakosság Dániába történő teljes kitelepítésének előkészítése.
A kisregény magán viseli a dokumentarista jelleget, első részében a cél mindenképpen a izlandi és a dán történelem jellegzetes közös szakaszának megjelenítése, korhű levelekkel, jelentésekkel alátámasztva. Később aztán a tudományos alaphang meglepő módon misztikus kísértethistóriákba és szomorú szerelmi történetbe csap át, és számomra az éles stílustörések és stílusváltások használata nem tűnt a legszerencsésebb megoldásnak ilyen rövid terjedelem mellett.
Aki arra kíváncsi, hogy milyen cudar volt az élet Grönlandon vagy Izlandon a dán gyarmatosítók igája alatt, annak mégis inkább Kim Leine vagy Sjón műveiből érdemes elsősorban tájékozódnia erről. Az Elevenélet-patak legfőbb értéke számomra az, hogy ezt a képet tovább tudta árnyalni, részletesen és hitelesen mutatva be a zord természeti környezetet és a korabeli izlandi életformát és hétköznapokat, perzselt fókauszonnyal, fókahájjal, babonákkal, legendákkal, és a természeti népek elpusztíthatatlan életerejével.
Bergsveinn igen jó históriás anyagot talált, a szélfútta Izland meghatározó időszakának lehetünk tanúi, 1784-ben járunk. Bergsveinn nagyszerű története magával ragadja az olvasót és képzeletét, Izland természeti képei és mondái, babonái pedig színessé teszik az eseményeket.
https://gaboolvas.blogspot.com/2021/04/elevenelet-patak.html
Eleinte kicsit idegenkedtem a régies nyelvezete miatt, de aztán úgy belecsusszantam, mint egy passzentos halbőr cipőbe, aminek az aljára cápabőrt ragasztottak, hogy ne csússzon a sziklákon. Aztán csak ámultam és bámultam, ahogy végigolvastam a magiszter történetét, a tudománnyal, a szellemekkel és a szerelemmel együtt elért a szívemig, lelkemig. Én magam ugyanilyen katyvasz vagyok. :D
Kezdetben elég nehézkesen indult be a történet, az izlandi helység nevekkel is bajban voltam, de aztán egyre olvasmányosabbá és élvezhetőbbé vált a könyv. Izlandon természeti katasztrófák sora következik be, és a dán kormány úgy dönt,hogy a munkaképes izlandi embereket beolvasztja a saját népéhez.
Egy tudóst küldenek Izlandra,hogy derítse fel a körülményeket. Nagyon sok kalandban lesz része: elhagyják a segítői, elveszti lovait,balesetek érik és szellemek kísértik. Sok babonát is megismerhettünk a történet előrehaladtával. Szerencsére a könyv 2/3tól érdekes esetek történtek a főszereplővel,és életét meghatározó emberekkel ismerkedik össze.
A 18.század Izlandján kalauzolva gondolkodunk el a jelen tervein, ott, ahol az Elevenélet-patak csörgedezik.
(Gyerekkoromban egykeként, jó gyerekként rengeteget olvastam. Minden regény első oldala izgalom volt, újabb kapu egy újabb világra. Ma is ezzel bizsergő kiváncsisággal nyitok rá a regényekre: hova visztek, a világnak, a léleknek melyik szegletébe?)
Az Elevenélet-patak minden tekintetben különös világba vitt. A 18. századi Izland fagyos, sötét, rideg, monumentális tájain és az emberi kiszolgáltatottságot tovább nem fokozható nyomorúságainak bugyraiban jártam Magnus Aurelius Egedé-vel, akit Dániában azzal a feladattal bíztak meg, hogy földméréseket végezzen Izlandon. “Ekkor a Dániához tartozó Izland még olyan hely, amit még csak „tökéletlenül” mértek fel, különösen, ami az északi szélesség koordinátáit illeti.”
Magnus Aurelius a felvilágosodás korának racionális világfelfogásával felvértezve indul neki küldetésének, melynek során a mérések mellett ( különös célból) számba kellett vennie a népességet, az életkörülményeket, az emberek hitvilágát is. A felvilágosodás világszemlélete a középkort idező sötét, éhező, lepusztult életkörülményekkel, szellemekkel átszőtt hitvilággal találja szembe magát a szigeten. És ahogy Magnus Aurelius maga mögött hagyja Izland már a dánok előtt is ismert területeit, és egyre beljebb hatol a felmérendő, egyre gyérebben lakott, ismeretlen északi Felföld területeire, úgy veszi át a tudós racionáitásban edződött elméje felett a hatalmat a mágikus- mitikus, tudatalattiból táplálkozó, irracionalitás. Hova futhat ki ez a belső átváltozás? Utazás térben és elmében…hogy ne lenne különös világ!
Szerettem ezt a regényt, mert megerősitett abban a hitemben, hogy az ismeretlen világ (akár fizikai, akár lelki dimenzióra gondolunk) mindig az ember teljeskörű igénybevételét követeli, mindig határokat feszeget, és szerencsés esetben megnyitja a lelket is, feltöri a lélek még szilárdan zárt, nem tudatosult rétegeit, hogy teljesebbé tegye az embert. Veszteség, fájdalom is kíséri az ismeretlen birtokba vételét, de csak ebben a gyásszal és fénnyel együttjáró folyamatban válik tudatosabbá az ember, érettebbé a személyiség. Ez is felfedezés. Ez a személyiség felvilágosodása. Magnus Aurelius így jutott a felvilágosodástól a felvilágosodásig.
Sok mindenről szól ez a történelmi regény, hitről és tudományról, szabadságról és elnyomásról, de legfőbbképpen egy olyan időszakról, amire a dánok valószínűleg nem annyira büszkék. A stílus az elején nehéz, követi a 18. század tudományos, vagy inkább körülményes nyelvezetét, de ahogy haladunk északabbra Izland szigetén, és ahogy a természetfeletti átvezsi az uralmat a történeten és Magnus Aurelius elméjén, a nyelv is változik. Nekem kifejezetten tetszett ez a kettősség. Az elejét tényleg nehéz volt olvasni, de megéri.
„Csupasz életerő vagyok, kérdem: miért riasztottatok ki ide, ebbe a zúzmarás időbe? Most nem tágítok mellőletek. Történet vagyok, amit nem szabad feledni.”
Az Elevenélet-patak nagy erejű regény arról, hogyan ütközik össze a hiedelmek és a tudomány világa, vagy sokkal inkább a megértés utáni vágyunk a csodák és misztikum utáni vágyunkkal. Jó terep erre Izland, hisz messze van, kietlen és sziklás, a természet furcsa formákat önt arrafelé, és a nappalok vagy végeérhetetlenek, vagy megfoghatatlanul rövidek. Otthon érzik magukat a bolyongó lelkek, a vízbefojtott gyermekek kísértetei, a part menti szirének és rémek is. Nemcsak a hiedelmek, vágyak, hanem világok és életek is csatáznak a könyvben, egy ponton Magnus Aureliusnak fel kell tennie magának a kérdést, hogy milyen is a jó élet? És az övé vajon jobb-e, mint másoké? Vagy éppen fordítva? Hogyan is kellene élnünk egyáltalán?
Teljes értékelés: http://www.konyv7.hu/magyar/menupontok/felso-menusor/fo…
borító: 5
tartalom. 4
stílus: 4
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4
Fura volt ez a könyv, nem biztos, hogy magamtól választottam volna. Az író nyelvileg is igyekezett visszarepíteni bennünket a 18. századba a tudományos beszéddel, ami tele volt tűzdelve latin kifejezésekkel. Főszereplőnk élete a tudomány, a felvilágosodás. Ezért is érdekes, hogy elvállalja ezt az expedíciót, ami egy barbár kitelepítést előz meg. Izland feltérképezése, az ottani emberek azonban megváltoztatják. Mégis kívülálló marad. Érdekesek voltak a szellemalakok, az ő múltjuk. Mind-mind hozzátettek Izland akkori társadalomrajzához. A címben szereplő természeti jelenség is fontos szerepet kap. Emlékezetes olvasmány volt, bár nem lesz a kedvencem, ahhoz kicsit nehézkes volt. Az izlandi történelemhez azonban kaptam egy kis betekintést.
1783 nyarán Izlandon déli részén, a későbbi Vatnajökull Nemzeti Park területén kitört két szomszédos vulkán, a Lakagígar és a Grímsvötn, előbbi 1784 februárjáig, utóbbi egész 1785-ig pöfékelt kedélyesen felfoghatatlan mennyiségű hidrogén-fluoridot és kén-dioxidot a levegőbe, elpusztítva a helyi lakosság mintegy negyedét és a vágóállat-állomány jelentős részét. A kitörés hatásai az egész északi féltekét megrázták: éhínség, száraz nyár, rendkívül hideg tél – egyesek szerint ezekkel a vulkánkitörés hozzájárult a francia parasztok romló életkörülményeihez és így a francia forradalom kirobbanásához.
De mindez történetünk szempontjából csak annyiban fontos, hogy a kitörés következményeit látva az Izland felett is uralkodó dán kormány (és a teljesen elhülyült királyuk, VII. Keresztély) a teljes lakosság kitelepítése mellett dönt, inkább gazdasági (olcsó munkaerő) és politikai (az izlandi vademberek betörése), semmint emberbaráti megfontolásból.
És főhősünket, a tudós Magnus Aurelius Egede-t küldik a szigetre, hogy felmérje az állapotokat (és nem mellesleg a koordinátákat, és megint csak nem mellesleg a kikötésre alkalmas helyeket). Egede a felvilágosult ember felsőbbrendűségével és küldetéstudatával vág bele a feladatba, gázol szügyig a nyomorba, a degenerált vademberek közé, akik a todomány állása szerint elavult hiedelemvilággal vannak megverve, hogy aztán jó pár kilométer megtétele (csodálatosan lefestett, ám olykor borzasztó tájakon át) és még több rothasztott hal és főtt fókaorr elfogyasztása után belássa, rajta kívül nem kell ott senkit se megmenteni. Nem nagy kunszt, láttunk már ilyet bőven, mégis van benne valami elragadó.
A történet elég komótosan halad a végkifejlet felé, ráadásul úgy a feléig (ameddig jár a posta) két olvasatban is láthatjuk a történéseket, egyrészt Egede felvilágosult gőgtől iszamos leveleiből, melyeket az őt megbízó királyi kamarásnak ír, másrészt úgy, ahogy azok valójában megtörténtek. (Bár ezt a valójábant a történet narrátorai többször is idézőjelbe teszik.) De a komótosság, a nehézkes régies nyelvezet ellenére a csodaszép tájleírások és maga a rendívül súlyos költői prózavilág, Egede és alkalmi társai között kibontakozó párbeszédek, az egészet átszövő finom irónia könnyen és élvezetesen olvashatóvá és melegen ajánlottá teszi Birgisson könyvét.
Népszerű idézetek
– A félelem az, ami egységbe olvasztja az egészet, a félelem vezényel, az összefüggés: a félelem. És ahol a félelem az úr, ott mindig jelen van a megvetés, a kisemberek a felsőt félik, az alsót megvetik, azt teszik, amit mondanak nekik, és a felettük álló urakat utánozzák. A legnagyobb uraktól tanulják gyűlölni a saját fajtájukat. Úgy értem a félelem az oka mindennek, a hatalom pofájának tajtékzó szájaszélétől a legalávetettebbek gyötrelméig.
207. oldal
Ez a toupée-parókás úrifiú soha nem járt még Izlandon, soha hideg vízbe nem tette a kezét! Ujjai fehérek voltak, tapintásuk puha. A nemesség elkényeztetett, túlóvott ifjú sarja, eddig porcelánból itta a cukros vizet, csipkében hált, talán még a lelke is hímzett cicomával van bélelve…
47. oldal
Ebből talán megérthető, hogy az eltompultság és a tehetetlenség mily mértékben úrrá lett az itt lakók szívén. A nép, amivel találkoztunk, nem volt „ostoba, pipogya, és együgyű”, ahogyan azt Anderson polgármester írta […] Ez mind erratum, amit idegenek állítottak, az viszont igaz, ahogy írják, hogy a pálinkát nagyon innák – de hát melyik nép nem?
52. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jón Kalman Stefánsson: Csillagok sercegése 91% ·
Összehasonlítás - Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek 92% ·
Összehasonlítás - Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje 79% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Vallomások 96% ·
Összehasonlítás - Jón Kalman Stefánsson: Az angyalok bánata 95% ·
Összehasonlítás - Jón Kalman Stefánsson: Hiányod maga a sötétség 95% ·
Összehasonlítás - Jón Kalman Stefánsson: Ásta 90% ·
Összehasonlítás - Einar Már Guðmundsson: A mindenség angyalai 90% ·
Összehasonlítás - Sigríður Hagalín Björnsdóttir: Tüzek 90% ·
Összehasonlítás - Yrsa Sigurðardóttir: Örvény 90% ·
Összehasonlítás