Ősz ​a Nádtengeren (Lengemesék 3.) 85 csillagozás

Berg Judit: Ősz a Nádtengeren

Ősszel a Nádtenger élete megváltozik. Vándormadarak ezrei éjszakáznak a csendesen hajladozó nádszálakon, mások hosszú téli álomra készülődnek. Lengevár lakóira, a zöldbőrű lengékre is sok feladat vár: be kell gyűjteniük a termést, hogy legyen mit enniük a télen, és elő kell készíteniük a nagy fűzfa odvát, hogy menedéket adjon a fagyok idején.

Berg Judit nagy sikerű Lengemesék-sorozatának legújabb kötetében sosem látott, új ellenség fenyegeti a Locsogó-tó nyugalmát. A jószívű és elszánt Füttyös Vilkó idegen vizekre merészkedik, majd minden eddiginél nagyobb veszedelembe csöppen. Timkó Bíbor varázslatos rajzai hűen mutatják be a nádas élővilágát, miközben az olvasót észrevétlenül repítik a békaderbi helyszínére, a füstifecskék szárnyai közé vagy éppen az ellenséggel vívott nagy csata közepébe.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: 5 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2019
112 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633410806 · Illusztrálta: Timkó Bíbor
>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2015
110 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633410806 · Illusztrálta: Timkó Bíbor

Kedvencelte 3

Most olvassa 6

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Berg Judit: Ősz a Nádtengeren

Nem lett a kedvencem ez a könyv, de azért nem mondanám rossznak sem. Tetszettek a lengék, a történetek úgy általában, de az annyira mégsem, hogy mindig leselkedett rájuk valami baj. Hol a béka műlábtartóját vágja el valaki, hol a patkányok támadják meg őket, hol pedig a harácsok foglalták el a nagy fűzfát. Úgy látszik én jobban szeretem a békés, vicces meséket.:)
http://konyvutca.blogspot.co.ke/2016/08/mesevalogatas_20.html

3 hozzászólás
meseanyu P>!
Berg Judit: Ősz a Nádtengeren

Ezt olvastam csak a sorozatból, de engem meggyőzött. Sokkal jobban tetszett, mint a Rumini, végig lekötött, szórakoztatott. Kisiskolásoknak, kezdő olvasóknak ajánlom.

2 hozzászólás
Futóhomok>!
Berg Judit: Ősz a Nádtengeren

Nem tudom ezt a sorozatot maximális lelkesedéssel olvasni, ezért inkább a gyerekeim „objektív” szűrőjén keresztül szedegetném össze a könyv pozitívumait:
1. Hallgatóságom nem bírta kivárni az esti mesélési időt, a felétől kiolvasták önállóan a kötetet (8, 10, 12 év); sőt, a legidősebb késztetést érzett, hogy előkapjon újra egy Rumini kötetet . Mindezek Berg Judit gyerekírói tehetségét dicsérik. (Berg Judit rengeteg mindent alkotott viszonylag kevés idő alatt és felsorolhatnám, hogy mik azok a sorozatok, amik nálunk nem arattak osztatlan sikert, de ismerős családoknál meg épp fordított a helyzet, így inkább maradjunk annyiban, hogy sokféle mesenyelvet kipróbált már, különféle erősségű visszhangokat keltve;)
2. A gyerekeim pár fejezet után máris benne voltak nyakig a Nádtengerben : felelevenedett a sok hónappal korábban megismert – ezek szerint számukra felettébb izgalmas és átélhető – világ az összes szokatlan szereplővel egyetemben.
3. Lettek kedvenc hőseik, akikkel tudtak azonosulni.
Összegzésül tenném hozzá, hogy szerencsére nem csupán fekete-fehér figurákat vonultat fel a sztori és a cselekményszálak sincsenek mindig szigorúan elvarrva, így a Lengemesék -sorozat jó nyitánya lehet a bonyolultabb olvasmányoknak.

2 hozzászólás
Citrompor P>!
Berg Judit: Ősz a Nádtengeren

A nyári nagy hajrában a 2015-ös zsűrizés határidejének vészes közeledtével végül feladtam, és félbehagytam ezt a mesekönyvet, mert nem kötött le és akkor túl hosszúnak bizonyult. Mivel bekerült a TOP 10-be*, pótoltam az elmaradásomat és újfent belevetettem magamat a nádtengeri lengék őszi történetébe.
Sajnos a történet ezúttal sem kötött le, talán hiányzott a sorozat első két kötetének az ismerete ahhoz, hogy jobban érdekeljen, bár azt el kell ismerni, hogy egyáltalán nem voltak zavaróak a visszautalások. Az is élvezheti a könyvet, aki ezt a részt vette először a kezébe. Csak az nem én voltam, mert kicsit untam. Van ez így.
Furcsa lesz, amit az illusztrációkról is írok mindjárt, ugyanis összességében a színvilág és a képek is nagyon tetszettek, egy – igen lényeges – elemet leszámítva: magukat a főszereplő figurákat, a lengéket és a harácsokat. Talán paradoxon, de összességében mégis kellemes benyomásom volt a képekről a fenti ellenére.
A lengék és harácsok ellentéte eszembe juttatta a tücsök és a hangya állatmesét, a tanulság ugyanúgy levonható itt is a szorgalmas munkáról:

"– Szüretelni nagyon fárasztó! – tiltakozott Minyon.
– Éhezni sokkal rosszabb!"

* Ezúton is megragadom az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmeteket rá, tessék szavazni a legjobban tetsző mesekönyvre itt: https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2016-gyermekirodalom-kozonsegdij.

Gelso P>!
Berg Judit: Ősz a Nádtengeren

A Lengemesék többi részét nem ismerem, igazából csak belecsöppentem ezeknek a nádasban élő tavilényeknek az életébe.
Érdekes és összetartó közösségi életük van, tetszik, ahogyan segítenek egymásnak, és megszervezik az életüket. Szükségük is van erre, hiszen picik, és vannak ellenségeik.
Kedvenc részem az elején, amikor megmentik, Kormos, a fecske fiókáját, és a téli készülődés, sürgés-forgás az Öreg Fűzbe való beköltözés előtt.
Kedvesek ezek a zöldes vízilények – bátrak, önfenntartók, összetartók, saját szabályaikkal, szokásaikkal.
Jó volt betekinteni, szép, harmonikus, természet közepén zajló életükbe: érdekes volt, hogy nádirigókon lovagolnak, makkokkal töltik védekezésre való ágyúikat. Nagyságukat tekintve olyanoknak képzeltem a lengéket, hogy a fejük kb. diónagyságú lehet.
(Füttyös) Vilkó lengefi sokszor vakmerő bátorsága szimpatikus, pl. különösen tetszett az a cselekedete, amikor szúnyogcsalogató kenőccsel kente be a haját, de számomra sok volt. Nem hiszem, hogy mindenben ő a megoldóember. Szerintem nem túl jó ötlet csak egy hősre kihegyezni egy történetet (főleg ami négy részből is álló sorozat), mert így hiába van a többi szereplő, eltörpülnek, elhomályosodik alakjuk egy zöldfülű, akarom mondani, még nem bebarnult hajú fiúcska tetteitől. Pedig „nagy csóka” a nagypapi, és kedves lengelány Lile is, akiket szerettem volna még több oldaláról is megismerni. Vagy akár Táltos vagy Danka Dani barátját.

Bár nem vagyok ínyenc, de szívesen megkóstolnám a pattogatott békelencsét…
Timkó Bíbor rajzait már nem először látom, nem rajongtam értük eleinte, de kezdem megkedvelni – főleg a kis aranyos nézésű, élénk tekintetű arcábrázolásait.

Amíg olvastam gyakran eszembe jutott ez a dal: https://www.youtube.com/watch…

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Sicc>!
Berg Judit: Ősz a Nádtengeren

Miért nem olvastam még lengekalandokat?! Muszáj lesz pótolom a többit is, mert nagyon élvezetes olvasmány! És annyi minden van beleépítve a természetről, és mégsem szájbarágós.

dianna76 P>!
Berg Judit: Ősz a Nádtengeren

Ha összehasonlítom az előző két kötettel, akkor hasonlókat nyújtott ez a rész is. Részt vehettünk itt is a békaderbin (igaz, főhősünk is végre ringbe szállhatott), s ismét ellenséggel kellett küzdeni. S kikkel kellett volna ismét háborúzni, ha nem a harácsokkal, akik már megint találtak ehhez szövetségeseket.
Az eleje aranyos volt a könyvnek: egy fecskefióka életét kellett megmenteni. Vilkó persze nem félt ismét szabályt szegni. De hát, ha mások megmentéséről van szó…
Aztán jött a megszokott békaderbi, amin zajlott egy-két gazság és igazságtalanság, de végül bebizonyosodott, hogy kik a valódi nyertesek, ill. hősök.
A télre való készülődést felölelő fejezeteknek nagyon örültem, s annyira olvastam volna még erről, ezekről a mindennapokról, a tevésről-vevésről-gyűjtögetésről-télreeltevésről-takarításról. De megint megjelentek a harácsok, s kezdetét vette a harc a fűzfa megmentéséért. Tudom, kellettek a kalandok ebbe a kötetbe is, s végülis minden hasonló esemény másként történt, mint előzőleg. A békaderbi és a harácsokkal való küzdelem is új formát öltött, de én mégis szerettem volna valami másról olvasni. Szerettem volna, ha valami nem megszokott dolog történik. Talán szigorú vagyok, de e miatt nem tudok több csillagot adni.
Az illusztrációk változatlanul tetszettek. A fecskeraj ábrázolása a maga egyszerűségében nagyon mutatós volt. A fűzfa belsejében zajló nyüzsgést, munkát ábrázoló képen jó volt elböngészni. Viszont sajnálom, hogy Táltosnak az egyik ábrán határozottan megvan eredeti zöldben mindkét mellső lába (karja). Pallasz pedig (aki egy gém), emberi karral nyúl a fecskefióka felé. Hát miért nem a szárnyaival??

3 hozzászólás
Jeffi P>!
Berg Judit: Ősz a Nádtengeren

Feltehetően, ha sorba olvasom, tehát olvastam volna az előző két kötetet is, akkor sok dolog tisztább lenne. Ennek ellenére értelmes, és aranyos mese az egész. Olyan szeretni való. A rajzokkal sincsen sok probléma. A mutáns szürke gémen kívül, akinek a szárnya mellé plusz két keze nőtt! Az kissé kiakasztott, tekintve nem sokkal később a másik rajzon egy másik fajtársának nincs plusz keze, pedig ő még a Tao te Kinget is olvassa :D

Kriszta I>!
Berg Judit: Ősz a Nádtengeren

Nálunk itthon osztatlan sikert aratott a könyv. A 6 éves lányom egyszerűen imádja :) Minden este izgatottan várta a felolvasást, és amikor már csak az utolsó két fejezet volt hátra, kijelentette, hogy találjak ki én lengemeséket, mert ma véget ér a könyv, és akkor holnap nem lesz mit mesélni, úgyhogy azonnal álljak neki megírni. Hálistennek az előző részeket nem olvastuk még, úgyhogy elég lesz azokat beszerezni, nem kell mesét írnom, huhh… :D
Ja, és a játszótéren is lengéset kellett játszani, ami azért nem semmi ám.

Na de hogy miért is ilyen jó ez a mese? Egyrészt abszolút természetközeli: egy nádasban játszódik apró, kitalált lényekkel a középpontban, emellett pedig teljesen hitelesen szerepelnek benne a nádas egyéb, valós élőlényei, magyarul a szemünk előtt elevenedik meg az élővilág. Másrészt pedig izgalmas! Van benne emberi gyarlóság, sértődöttség, fenyegető veszély, harc, bátor helytállás, barátság, igazságtétel… A karakterek sokfélék és jól eltaláltak, és bár rengeteg (természeti) leírás van a könyvben, azok inkább érdekesek és informatívak, mint unalmasak.
A fél csillag levonás csupán az illusztrációk miatt jár, és hát nagyon nagyvonalú voltam, mert ennél sokkal kevésbé kedvelem Timkó Bíbor rajzait. De itt egészen meg tudtam barátkozni a stílusával, kivéve a felnőtt figurákat, meg a konnektor-orrokat, azok szerintem rémesek :) Kislányom többször megmutogatta a képeken, hogy ki tetszik neki és ki nem, és ő is rendre ilyen eredményre jutott mint én: a felnőtt alakokon kívül általában minden tetszett neki.
Úgyhogy jöhet a folytatás! Vagyis az előzmény…

2 hozzászólás
mazsolafa>!
Berg Judit: Ősz a Nádtengeren

Ezt is szerette a gyerek, sőt, alig várja az utolsó részt. Ennek ellenére, engem még mindig nem győzött meg, és a rajzokkal is itt-ott gondjaink akadtak. Nekem kifejezetten nem tetszenek a rajzok, a gyerek viszont a következetlenséget és a többször előforduló aránytalanságot kifogásolta.
Na sebaj, a lényeg, hogy a gyereknek tetszik a történet, ezért már megérte megvenni. :)


Népszerű idézetek

Citrompor P>!

Pumpedli, a harácsvezér kijelentette, hogy a falu vezetőjének mindenből kétszer annyi jár, mint a többieknek.
– Ugyan miért? – hőbörgött Minyon, a pocakos harácslegény. – A te hasad semmivel sem fontosabb az enyémnél!
– Dehogynem! – toppantott mérgesen Pumpedli. – Ha a vezér hasa üres, nem tud gondolkodni!
– Én azt hittem, hogy az nem tud gondolkodni, akinek a feje üres… – hümmögött Minyon.

69. oldal


A sorozat következő kötete

Lengemesék sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Lackfi János: Kövér Lajos színre lép
Bombicz Judit: Csodák könyve
Dér Adrienn: Hősteki és az eltűnt holdtehén
Szepesi Attila: Piros tojás, tapsifül
Bartók Imre: Alfonz és az űrlények
Szepesi Attila: 3 kópé kalandjai földön, vízen és a levegőben
Kertész Balázs: Pufi, a háziszellem
Hedry Mária: A 99 pöttyös kék labda kalandjai
Timo Parvela: Ella újabb kalandjai
Harriet Muncaster: Holdas Hanna és Hófiú