Mesék ​a Tejúton túlról 88% 93 csillagozás

Nekem kellemes csalódás volt ez a könyv. Igazából nem erre számítottam. Nagyon élveztük mindketten, Adél is, én is. Mindig elhatároztuk, hogy csak egy részt olvasunk el, de mindig kettő lett belőle. Nagyon ötletesek a helyszínek, az országok, ahová eljutnak a gyerekek, és a megoldások sem erőlködésszagúak. Jó volt, és a rajzok nagyon illenek a történetekhez.

Berg Judit könyveivel nincs szerencsém. Már évekkel ezelőtt, a Cipelő cicák, Hisztimesék elolvasása után éreztem, bármennyire is helyesek a karakterek, könyvei nem ejtenek rabul. Témaválasztásai kifejezetten érdekesek, történetei, szereplői izgalmasak, kedvesek. Ez a könyv is különleges helyekre visz el, a Tejúton túlra: vajon van-e valaki, akit nem érdekel, mi található ott? Eljutunk Kőországba, találkozunk homokszörnnyel, kavicsot könnyező kőszoborral, gonosz varázslóval Vasországban, gyerekszereplői megtalálják az élet és halál vizét és még lehetne sorolni. Ötlet van és különlegesség, valósággal tobzódni lehet bennük, és talán egy kicsit túl sok is. Valahogyan mégsem lesz kerek, egész a mű, logikussága és mindent megmagyarázni akarása számomra túl domináns, elveszik a varázslat, és rátelepszik mindenre. Nem találom a lelket a könyveiben. Ellenben a gyerekek szeretik (az enyém is, ez a könyvecske is tetszett neki) és ez így jól is van. Nem én vagyok a célcsoport.

Ezt a kötetet pont a Diótörő után olvastam. Ha az nagyon kemény gyerekeknek szól, akkor ez a puha, mindennapi, mostani gyerekeknek szól. Fantáziadús, érdekes olvasni, megkapó. Nekem az illusztráció kevésbé tetsző, de nem volt tényleges probléma vele.

Igazán friss és új hangú mesék. Minden történet után azt mondta Juditka, hogy „Ez jó volt!”

Ezzel a kis mesekönyvvel megszerettem Berg Juditot. Mondjuk nem tudtam elsiklani afölött, hogy a mesekönyv stílusa nagyon hasonló Anyukám meséihez. Öröm volt olvasni. :-)

Szóval a Tejúton túl ilyen világba csöppenhet az ember? Hmm… Nem tudom bármelyiket is szeretném-e. Homokvilág… Tele menne a szám vele, meg szúrna is. Kavicsvidék… Nagyon zord. Növényvilág… Az még csak-csak, bár ha nem lehet enni a finom gyümölcsökből, s nem lehet a virágokat szép csokorba szedni, hogy díszítsék a lakást… Akkor azt sem szeretném! Az Aromanók nekem szimpatikusak voltak. Finom fűszerillatok… Ne de ki szeretne örök sötétségben élni? Vasország pedig nem csak rideg, de a sok vastól hideg is lehet. A fordított világ érdekes volt, de nem gondolnám, hogy szívesen nézegetném pl. a fák gyökérzetét a szép zöld lombkorona helyett. Még szerencse, hogy a mese végén a két gyerek visszajutott az emberi világba. Igazából nem volt rossz ez a kis fantasy mese. Szerettem a kavicsos fejezetet és a fűszereset. A többi is elment, de nem hiszem, hogy valaha elolvasom ismét ezt a könyvet. A sajátos illusztrációk tetszettek. Az első oldalon lévő képen, a játszótéren kicsit elböngésztem.

Hét rövidke, ámde annál tanuságosabb mese, amelyek egy kerek történetté állnak össze. A főszereplőink Bojti, az új biciklijét másoktól irigylő kisfiú, és Tücsök, a verekedős kislány. Egy veszekedés miatt eddig ismeretlen helyen találják magukat – persze mi már tudjuk, hogy a Tejúton túlra kerültek. És hat próbába kerül nekik hazajönni. Segítenek különböző országokban a lakóknak nagyon eltérő helyzetekben. Tetszettek a mesék, kreatívak voltak. Gévai Csilla rajzai most annyira nem estek jól, pedig nem különbözik az előző illusztrációitól. Talán ezekhez a történetekhez kevésbé éreztem passzolónak – de lehet, hogy nincs igazam.

A majdnem öt éves kislány számára elsöprő siker volt a mese.
Az alaptörténet nagyon izgalmas, a játszótéren veszekedő gyerekeket a mesevilágba ragadó biciklivel, ahol ezek a gyerekek találékonyan és egymást segítve küzdik át magukat a nehézségeken és haladnak előre világról világra. Nekem nem minden fejezete tetszett, a kalandok számomra egyre sötétebbé, végül pedig nagyon elvonttá váltak, de a gyerkőc még ezek közül is avatott kedvencet, szóval…
Az illusztrációkat viszont nem bántam volna ha aranyosabbak. Pásztohy Panka stílusa közelebb áll hozzám.
Amit viszont egyértelműen a javára írok: végre egy történet egy kisfiúról és egy kislányról, amiben mind a ketten egyformán fontosak és ugyanakkora szerephez jutnak.

Kicsit szokatlan stílusú mese, amely több fejezetből áll. Egy fiú és egy lány a főszereplő, akik messzire kerülnek az otthonuktól és össze kell fogniuk, hogy legyen esélyük hazajutni. Különféle területekre jutnak, amelyeknek azonban semmi köze az űrhöz, más bolygókhoz, ahogy a címből gondolni lehetne. A Tejút nagyjából úgy szerepel benne, mint a népmesékben az üveghegy. Minden fejezetben meglepetések érik őket, egy-egy problémát oldanak meg gondolkodással és tettekkel. A megoldások egyszerűek és logikusak. Sok különféle, fantasztikus lénnyel találkoznak.
Egy mese a sok közül szinten tetszett a gyerekeknek, de nem ragadta meg sem őket, sem engem.

Berg Judit meséit kivétel nélkül szeretjük, ez sem okozott csalódást. Mind a két gyerek érdeklődve hallgatta, az élet és halál vize őket is becsapta.
Jó szívvel ajánlom :-)