Cipelő ​cicák a városban (Cipelő cicák 1.) 85% 119 csillagozás

Tartoztam egy körrel Berg Juditnak,
mert évekkel ezelőtt elkönyveltem magamban, hogy nem szeretem őt. Hosszú, hosszú évekkel ezelőtt. És ami főbűn a bűnök közt: ezt olvasás nélkül tettem.

Persze mocorgott bennem az egész, hogy szakmailag teljesen vállalhatatlan, hogy nem olvastam még tőle semmit, hogy ezzel hosszútávon majd kezdenem kell valamit.
Eljött az idő. Nem nagy fába vágtam a fejszém, csak egy egészen kicsibe, a szívem mélyén azt is éreztem, hogy már előre elkönyvelhetem a sikert: A cipelő cicák valószínűleg jó lesz. Meg kell majd barátkoznom a gondolattal, hogy Berg Judit-olvasó leszek.

És így is lett. A cicák jöttek – méghozzá Agócs Írisz utánozhatatlan, kibírhatatlanul édes illusztrációjában! – és láttak és győztek.

Nem tudom, mikor láttam utoljára ilyen mesét, ami ennyire felolvasásra termett.
Állati jó lehet olyan otthonban kisgyerekeskedni, ahol ez a mesekönyv újra meg újra előkerül. :) Egyébként, mint annak idején Gibbonéknál, itt is elborzadva olvastam egy-egy értékelést… Azt hiszem, sokkal többször, többfelé kellene jó hangosan beszélgetni arról, hogy mire is való a mese, hogy milyen a jó mese és hogy egy-egy ilyen szöveg milyen szerepet tölt be a gyerekek életében, milyen funkciója lehet a hétköznapjaikban. Hú, de sok dolgunk van még…!

Már csak az a kérdés, hogy én most mit csináljak? Most tényleg Ruminit kell olvasnom, meg minden…? Jó, jó, megyek már!

Már két hete kihoztuk a könyvtárból, de csak ma vettük elő, mert sajnos betegeskedős napot tartunk, és ezt olvastam Adélnak délelőtt. Lekötötte a figyelmét, mi egyébként is állat- és cicaimádók vagyunk (van is egy Jake cicánk, https://moly.hu/tagok/ziara/karcok). Helyesek a történetek, a kicsik le tudják vonni a tanulságokat mindegyikből. Nekem talán az állatkertes sztori tetszett a legjobban, hogy a kicsikémnek, mi, majd az újraolvasásnál kiderül. Ő folyamatosan ciripelő cicáknak „olvassa”, ha mesél:))))) A rajzok nagyon aranyosak, imádnivalók a cicusok:)))

Bátor voltam, és egyből kihoztam a könyvtárból mindhárom részt, mert ami cicákról szól, és amit Agócs Írisz illusztrál, az csak jó lehet, ugye?
Cuki és a maga módján vicces könyv volt, pár napra én is befogadnám Cipelőéket az otthonomba. :)

Aranyos történetek a három rosszcsont kiscicáról, de nekem hiányzott valami. Olyan semilyen volt. Persze a cicák nagyon rosszak, ennek ellenére véd-szövetség van a három kis gazdájukkal, a három testvérrel. A gyerekek aranyosak, persze Dorka a legcukibb.
Jó az ötlet, hogy a felnőttek mit sem tudnak a rossz cicusokról, de emiatt legtöbbször a gyerekek kapnak. Akik persze tűrik. Mondhatnám, hogy arra tanítja a gyerekeket, hogy csúnya dolog az árulkodás, de ha belegondolok akkor igazán az sem túl szép, ha más miatt visszük el a balhét.
Folytatjuk majd, mert nem olyan rossz, Rókusnak nagyon tetszett, a borítón Pepe cicát folyton mutogatja, tudja a névét.
off

A cipelő cicák apró, tenyérmacskák, akik segítenek kisgazdáiknak megoldani a nehéznek tűnő feladatokat. A felnőttek persze mit sem sejtenek a varázslatos segítőkről. Kedves kis történet.

Cuki történet volt a gyerekekről és a cicákról. Nagyon izgága cicák. Mondanám, hogy rosszak. :-) Vagy csak elevenek. Tetszett, ahogy játszanak a gyerekekkel. Jó, hogy azért a szülők nem sok mindent veszek észre abból, amit a cicák művelnek. Zoknifa – ötletes.

A szerző más könyveit nagyon szoktam szeretni, de ez a mese most egyáltalán nem fogott meg, és az illusztrációk sem hozták közelebb hozzám. Kezdjük ott, hogy én szülőként általában rajta tartom a szemem a gyerekek által magunkkal cipelt játékokon, így teljesen érthetetlen, hogy itt a szülők semmit nem vesznek észre a cicák működéséből, kicsit olyan, mintha egy egész más világban léteznének. Aztán a cicák által kiváltott események sem tűntek túl izgalmasnak, hiszen minden bonyodalmat megold egy jól irányzott varázslat.

bevallom a rajzok jobban érdekeltek, mint a történet, mert Agócs Írisz rajzait már régóta szeretem, nem is csalódtam bennük. Ettől a három csintalan kópétól viszont leginkább csak rosszalkodást lehet tanulni. Maga az alap ötlet jó, és éreztem azért a tanító szándékot minden történetben (rendrakás, nem etetjük az állatokat), de összességében nem ez jött le. azt nem mondom, hogy minden gyerekkönyvnek tanítás legyen a célja, de nem biztos, hogy jó, ha a rosszalkodás felé billen a mérleg.
Mindent összevetve helyes kis mesék ezek, csak mindnek olyan hirtelen lett vége. (mint ennek az értékelésnek is most :-) )

Kicsit zavaros, de azért aranyos :)

Iszonyatosan aranyosak a cicák! Az illusztráció szuper! Mimi imádta a rajzokat. Bár sokszor megkérdezte, hogy ez meg az hol van, mivel ugye nem volt minden lerajzolva. Neki több rajz kellett volna. :) off
A mesék viccesek, a cicák cukiságosak, még akkor is, hogy iszonyatosan rosszak. :D Annyira aranyosak, hogy az ember megbocsátja nekik a sok huncutságot is. Viszont néha nagyon lapos volt. Csak maga a rosszalkodás volt érdekes. A zoknifa szerintem nagyon vicces volt, de az állatkertes volt a legtanulságosabb.
Miminek kicsit hosszúak voltak a mesék. Volt amelyiket megfeleztük.