Cipelő ​cicák a hátizsákban (Cipelő cicák 2.) 84% 83 csillagozás

Ma is tanultam valami újat, mégpedig azt, hogy hagymát búvárszemüvegben érdemes pucolni. :D
Néha kicsit sok volt a cicák csintalanságaiból, de nem tudok 5 csillagnál kevesebbet adni.
Nagyon tetszett.

A cicák nem kifejezetten példaértékű jellemmel rendelkeznek (szőrös kis seggfejek), de pont ezért szerethetőek. Sokkal közelebb áll a viselkedésük egy emberéhez, mint a három álomszerűen jó és pedáns csemetéé, ezért a kölök is inkább velük azonosult, mint a mesebeli gyerekekkel. Kifejezetten élvezte a meséket, úgy néz ki a többi könyv is hamarosan sorra kerül.

Örülök, hogy már mindhármat elolvastuk a sorozatból, mert nincs kedvem többhöz, egyszerűen nem tetszik, idegesítenek a macskák. Rá is jöttem, hogy mi a bajom velük, illetve a történetekkel. Ezek a cicák bullyk (nem tudom, van-e rá magyar szó, a más gyerekeket terrorizáló, zaklató gyerekeket hívják így). Persze ők csak „megtréfálnak” másokat, magyarul minden ok nélkül elkezdenek szemétkedni egymással vagy valaki mással. És sok történet arról szól, hogy maguknál is nagyobb bullykkal találkoznak, akiket aztán jól megleckéztetnek mágikus erőfölényük segítségével, lásd például a hóembereset ebben a könyvben. Semmivel nem viselkednek különbül, mint azok, akikkel szembeszállnak. Nekem ez nagyon megkeseríti az olvasmányélményt.

Érdekesek voltak a mesék. Először kicsit furcsálltam a cicákat a leírásuk alapján, aztán kiderült, hogy spoiler Aranyos történetek voltak, a kedvencem a „Rudi pillangó és kupakbéka” volt. Tetszett benne, hogy tanított – ne szemetelj az erdőben. Aranyosak voltak a gyerekek.

Újabb négy mese, most egy kis őszi kirándulásról lovagi tornával, egy téli hóemberépítésről (mikor lesz már ennyi hó egyszerre?!), tavaszi kirándulásról, ahol megtanuljuk, hogy nem szabad szemetelni, különben a szemét pillangó formájában utánunk repül, illetve egy késő nyári sátorozás, ahol hullócsillagokat nézünk. Ezek után nagyon stílusos lesz majd a Tejúton túlis mesékkel folytatni. :)
    Továbbra is szuperek ezek a mesék, tetszik, hogy bár benne vannak a gyerekek, ők inkább gazdik, és úgy igazán a cicákról szól a mese. És azt is nagyon értékelem, hogy a szülők folyamatosan jelen vannak. Bele lehetne abba kötni, hogy a cicák tevékenységéből mi az, amit látnak, meg mi az, amit nem. De felesleges, nagyon bájosak a mesék.

Nem váltak a kedvenceimmé a Cipelő Cicák már az első kötetben sem, de itt nagyon jónak tartottam a környezetvédelemre való nevelést a szemetelős mesében. Sajnos az illusztrációi sem az én világom.

Jobban tetszett, mint az 1. rész (azért kap fél csillaggal többet), de azért ez még mindig nem az én szívem szerinti mesevilág. Itt már egyértelmű, hogy melyik zsebcica kié, és nem is annyira rosszak, mint az előző részben. No, de azért…! Amit a kis kígyóval tesznek, az elég gonosz – szerencséjükre nem látja ezt egyik emberszereplő se, különben hasonló büntetést kapnának, mint az én öcsém és szomszéd barátnője gyerekkorukban, mikor leöntötték a kutyánkat egy vödör vízzel… Ők is kaptak 2-2 vödörnyit a nyakukba, aztán kint kellett állniuk az udvaron, míg megszáradtak. Itt, a mesében a kicsi kígyó tekintete kíséri őket, míg jóvá nem teszik „vétküket”. És innentől jött az a pont, amitől ez a mese számomra utálatos demagóg sablonná silányult: hogyan védjük a természetet? Hát ne szemeteljünk és szedessük össze másokkal is az eldobált szemetüket… Trallala. Mint annyiszor már. Lerágott gumicsont. Összelapított egyedi PET palack. spoiler A 4 történet egy-egy kirándulás az erdőbe. Egy őszi, egy téli, egy tavaszi és egy nyári kaland. Évszakok kipipálva. + évszakhoz illő sportok: gyalogtúra, szánkózás, fára mászás, sátorozás… spoiler Nos, a szövegek már jobbak, a rajzok meg még mindig szenzációsak. Ezúttal a könyv mérete, külalakja is jobban tetszett. Nem tudom, eléri-e nálam az 5 csillagot a folytatás.

Ó, ez még jobb volt, mint az első rész! Lehet azért, mert végre megjegyeztem, hogy melyik cica melyik és kié. :D
Most is rosszalkodtak a cicák, de ebben szerintem volt egy kis plusz is. Pl. amikor jóvá tették a komiszságukat a siklóval szemben. És nem is akárhogyan! Közben tanítottak is. Az utolsó rész volt nekem a kedvencem a csillagokkal, sátrazással és a süniiiiiivel. Miminek is a süni volt a kedvence. Pont este olvastuk azt a részt, és utána mondta, hogy ő is lefekszik aludni és jön a süni az álmába. <3

A rajzok Agócs Írisz munkái, 5-ös. A történetek nekem nem mindenhol tetszettek, de lehet most túlságosan felnőtt szemmel (és aggyal) olvastam, így csak 4-est kapnak.

Ez is nagyon aranyosra sikerült. A rajzokat nagyon szeretem, a történet átlagos nekem, de a gyerekek odáig vannak tőlük. A sok rosszalkodás hatalmas kacagásokat eredményeznek.