„Azért ​olvasok, hogy éljek” 5 csillagozás

Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig
Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek”

Az ​olvasás egyike azon kreatív tevékenységeknek, amelyek magasabban szervezetté teszik az emberi személyiséget, vagyis egyszerre tölt be lelki zavarokat megelőző, egészségvédelmi és fejlesztő funkciót. Olvasmányaink azzal nyújthatnak segítséget szellemi-lelki jóllétünk megtalálásához és védelméhez, hogy támpontokat adnak érzéseink azonosításához, a viselkedésünkre való rálátáshoz, önmagunk és a világ jobb megismeréséhez és megértéséhez. Az e könyv fejezeteiben bemutatott projektek egy-egy lehetséges, bevált megközelítést képviselnek az olvasásnépszerűsítés, olvasásfejlesztés és az irodalomterápia rendkívül gazdag, változatos, folyamatosan alakuló területén. A könyv fókuszában – mindegy, hogy a kisgyermek olvasóvá neveléséről, a kritikai gondolkodásról, az élő könyvtárról vagy irodalomterápiás csoportokról van-e szó – végső soron mindig az olvasás kontextusában születő önismereti és társas élmény, illetve az ennek hatására létrejövő személyiségfejlődés és életminőség-változás… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Kronosz, Pécs, 2017
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155497957

Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek”

Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek” Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig

Azt mondhatnánk, hogy ez a könyv az alkalmazott irodalomtudomány különböző területeit foglalja össze. Mert igen, olyan is van. Tényleg. Nemcsak a lila irodalomelméleti tanulmányok, amiket talán az sem ért, aki írja őket, hanem lehet a szövegeknek gyakorlati felhasználása is.

A könyv elindul az olvasásnépszerűsítő programoktól, majd kitér arra, hogyan lehet fejleszteni a kritikai gondolkodást az olvasással és írással, aztán beszámol az élő könyvtár kezdeményezésről, majd egy hosszabb szakaszt szentel a biblioterápiának.
Ami nagy erénye, hogy nem a levegőbe beszél, elméleti oldalról közelítve ezeket a kezdeményezéseket, hanem konkrét magyar (és külföldi) példákat hoz.

Egyszerre volt jó és rossz is ezekről a kezdeményezésekről olvasni – jó természetesen azért, mert léteznek, működnek, van igény ezekre az eseményekre, rossz pedig azért, mert még mindig nem eléggé széles körben elterjedt, hogy egyáltalán vannak ilyenek, hogy lehetnek ilyenek.

Pedig lehetnek, legyenek, a könyvben, az irodalomban annyival több potenciál van, mint a magányos, szórakoztató vagy esztétikai célú olvasás (nem mintha azzal bármi baj lenne, természetesen :)).

>!
lauranne
Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek”

Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek” Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig

Ugyan voltak benne részek, amik jelen pillanatban kevésbé mozgattak meg, de a többi egészen lázba hozott. Azóta is cikáznak az ötletek a fejemben: mit, mi módon lehetne nálunk is megvalósítani.
Kincsesbánya. Szerintem kizárólag az irodalomjegyzék alapján is megérdemelné az öt csillagot. Hatalmas ismeretanyaga van.

>!
Maria_Petrovszki
Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek”

Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek” Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig

Végre egyben minden, amit a biblioterápiáról tudni illik, van ugyan néhány pont, ahol nem osztom a könyv álláspontját, de ezzel együtt még jobb, mert vitatkozni is lehet vele. Biblioterapeutáknak kötelező (lenne), illetve érdeklődő könyvtárosoknak, osztályfőnököknek mindenképpen.

>!
Ju_Var_h
Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek”

Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek” Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig

Kis túlzással állíthatom, hogy a problémakon és a nehéz helyzeteken engem szinte mindig az olvasás segített át. De el nem tudom képzelni, hogyha valaki a kezembe adott volna egy könyvet, és ennek “mélyolvasására” szorított volna, az is segített volna. Ezért nagyon nehezen jön nekem át, hogy a különböző csoportok részére terápiás céllal kiutalt könyvek hatással lesznek-e valaki gondolkodására, lelkiállapotára, vagy önértékelésére. Ilyen feltételek mellett csak azt tudom elképzelni, hogy még a nem izlésünk szerint választott könyv is megismertethet az olvasóval karaktereket, motivációkat, helyzeteket, de a személyes hatást, pláne viselkedés-változást – na ez már számomra nehezen elképzelhető. Vezettem (valaha) egy olvasó klubbot. (Olvasni szerető emberek szamara, nem terápiás céllal, csak szórakozni akartunk mindannyian) de nagyon hamar kiderült, hogy az sohasem jött be, hogy valamelyik tag ajánlására a többi is elolvasta volna ua.a könyvet. Igazán jól akkor funkcionáltunk, amikor mindenki azt olvasta amit akart, és az összejöveteleken ismertetőt tartott a könyvről, véleményt mondott, hosszabb idézeteket, esetleg fejezeteket felolvasott. És ez képezte a beszelgetési alapot. Voltak persze olyanok akik ezután elolvasták a tárgyalt könyvet; de jó páran mindig úgy álltak fel, hogy “nagyon jó volt az este, : de biztos nem fogom ezt a könyvet elolvasni.”
Szóval hogyan választ egy terapeuta könyvet mondjuk egy 40 éves gyerekes anyának, aki épp most tudta meg, hogy a párja megcsalta, és már évek óta a jövedelmét nagyon kreativan költi el? Vagy egy hetven-nyolcvan éves idősebb párnak, akiknek rá kellett ébredniük, hogy szeretett gyermekeik nem csak időhiányában nem látogatják őket, unokáik pedig nem, hogy nem köszönnek nekik ha belépnek az ajtón, hanem azt kérdezik :”miért jöttetek?” (és akkor még nem beszéltünk az igazán patológiás esetekről!)


Népszerű idézetek

>!
Boglarina

Miért van szükségünk önismeretre? Az egyik ok minden bizonnyal a fejlett élőlények keresési-kutatási ösztönében, s azon belül kíváncsiságuk önmagunkra irányulásában rejlik, aminek már a kisgyermek tanulásában is kiemelkedő szerep jut. Az önismereti vágy másik hajtóereje a felnőtté váló ember tudatosságra való törekvése, okkereső gondolkodása, amellyel szeretné megérteni, mi miért történt/történik vele, milyen okokból működnek vagy nem működnek emberi kapcsolatai, honnan erednek iskolai, magánéleti és munkahelyi szenvedései, kudarcai. Irvin D. Yalom, napjaink pszichoterápiájának úttörő egyénisége fogalmazza meg, hogy az emberi problémák összetettsége ellenére tetten érhetőek bizonyos közös nevezők, mindegy, hogy segítséget igénylő kliensek vagy profi terapeuták vagyunk, aggodalmaink két fő téma, önértékelésünk és emberi kapcsolataink minősége köré szerveződnek.

12. oldal

Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek” Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig


Hasonló könyvek címkék alapján

Boldizsár Ildikó: Mesepoétika
Nagy Attila: Keresik életük értelmét?
Bartos Éva (szerk.): Olvasókönyv a biblioterápiáról
Szávai Ilona (szerk.): Olvasni jó!
Andóczi Balogh Éva – Kulcsár Marianna – Palánkainé Sebők Zsuzsanna: Megszelídített történetek
Gévai Csilla: Amíg olvasunk
Szász Ilona: A gyermekkönyvtári munka alapismeretei
Károlyi Ágnes (szerk.): A gyermekkönyvtári munka
Cs. Czachesz Erzsébet: Olvasás és pedagógia
Adamikné Jászó Anna (szerk.): A magyar olvasástanítás története