Petőfi 88% 36 csillagozás

Kerek évfordulókhoz közeledve egy-egy nagyobb személyiségről mindig megjelenik több életrajz és egyéb, a munkásságát feldolgozó kötet. 2023 első napja külön figyelmet érdemel, hisz ekkor lesz az egyik legjelentősebb – vagy mondhatjuk azt simán, hogy a legjelentősebb – magyar költő, Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulója. Ez alkalomból született meg Berényi Anna legújabb regényes életrajza is, amely hasonlóan a Richter Gedeonról megírt ugyanilyen életrajzhoz (Berényi Anna: Richter), ez a kötet is rendkívül jól sikerült.
Petőfi ugyan csak 26 évet élt, ez mégis nagyon tartalmas életút volt. A szerző az édesanyja bőrébe bújva meséli el fiának életútját meglepő részletességgel egy kiváló krónikás módjára. Végigélhetjük gyermekkorát, azt hogy az édesapja eleinte utódjának szánja a mészárszéken, majd ezt a sikertelenséget látva nem akarja elfogadni, hogy fia színész szeretne lenni, átélhetjük az apa-gyermek közötti nagyon heves konfliktust is emiatt. Láthatjuk hogyan kerül el a gyermek a szülői házból és a tiltás ellenére előbb vándorszínész szeretne lenni, majd mivel sehol nem kap megfelelő állást, végül költőként állja meg a helyét, amire már édesapja is büszke lesz. Végigkövethetjük ahogy a versek megszületnek, a szerző pedig kiválóan belecsempészi a költő versírási technikáját egy párbeszédbe:

„– Tudod, én a verseket látom magam előtt. Nem bírom ezt pontosan elmondani. Ha verset írok, egy képet hallok magamban. Néha egy történést. Lepereg, megjelenik és forog előttem. Úgy hallom, mintha látnám. – Ránézett Móricra, aki feszülten figyelte, de arcára volt írva, hogy nem érti. Talán ő maga sem értette igazán. Ekkor máshogy próbálkozott a magyarázattal. – Én nemcsak hallom a szavakat, hanem látom azokat egymás mellett összerendeződni. A színüket, az arányukat. A ritmus és a rím mintát rajzol ki. A jelentés alakot ölt. Amikor verset írok, egy hangfestmény áll össze a fejemben, a szavak meg beleugranak a képbe. Nem keresem azokat.”

A versek megszületése mellett láthatjuk, hogy ennek a fiatalembernek nem volt egyszerű élete, sokat kellett nélkülöznie, de volt aki mindig a segítségére sietett. A kötet egyik nagy erőssége a barátok és a mecénások bemutatása, így külön megismerkedünk a korszak főbb szereplőjével, többek Vörösmarty Mihállyal, Jókay Mórral, Egressy Gáborral és Arany Jánossal is. Magánéletének alakulásába is bepillantást nyerhetünk, a sikertelen szerelmektől kedve a koltói kalandon át Szendrey Júliáig, házasságkötésükig vezető nehéz utat szinte végigizgulhatjuk
A kötet egyharmadát teszi ki a szabadságharc története, itt végigkövethetjük ahogy Petőfi elkezd politizálni és bejáratos lesz a Pilaxba, majd a Nemzeti dal megszületését is átélhetjük, ezután ott lehetünk Március 15-e történései között. A forradalom után végigélhetjük hogy mennyire nem kedvelték sokan a politikai nézetei miatt és a sikertelen képviselőválasztás után ő hogyan kerül Bem apó közelébe a szabadságharc egyik legjelentősebb frontján, majd azt a bizonyos segesvári ütközetet is átélhetjük.
Petőfi élete mellett kiváló korrajzot kapunk a szerzőtől, amelyben benne a reformkor küzdelme az önálló Magyarországért, a jobbágyfelszabadításért és persze a korszak pezsgő szellemi élete is. Az 1848-as eseményeknél pedig átélhetjük a kezdeti mámort, majd a csalódottságot, a nemzetiségi konfliktusokat, a reménytelen telet, a dicsőséges tavaszi hadjárat és a dicstelen véget.
Az olvasottakat megfűszerezi a szerző nagyon olvasmányos stílusa, amelyből olykor az ironikus humort sem nélkülözi. A kötet szerkezete követi a Richter életrajzban megszokott formát, a pár oldalas fejezetek egy-egy kisebb időintervallumot ölelnek fel. Berényi Anna ezzel a regényével ismét rendkívülit alkotott, bátran ajánlható azoknak az olvasóknak, aki mélyrehatóan szeretnék megismerni a nagy költőnk életét és munkásságát!

A Richter c. könyv után nagy örömmel és lelkesedéssel vetettem bele magam ebbe a műbe is. Nagyon szerettem volna szeretni, tényleg mindent megpróbáltam, hogy el tudjak vonatkoztatni azoktól a dolgoktól, amik nem tetszettek benne, de nem sikerült.

Elismerem, hogy érdekes ötlet Petőfi édesanyját választani narrátorként, egy novellát például el tudnék így képzelni, viszont egy teljes életutat bemutató, komoly regényes életrajzot semmiképp. Számomra az ilyen típusú könyveknél fontos a hitelesség, szeretnék hinni benne, hogy minden, amit olvasok, megtörtént – vagy legalább megtörténhetett. Jelen esetben azonban számos olyan szituációval találkozunk, melyekről Hrúz Máriának egyáltalán nem lehetett tudomása. Vagy nem volt ott, vagy olyan eseményről van szó, amit épeszű ember aligha vitat meg az anyjával, spoiler

Szívem szerint 2-2,5 csillagnál egy mákszemnyivel sem adnék többet, de mindenképpen szeretném értékelni a befektetett munkát, a felkészültséget, az alapos kutatást.

Annyira hihetetlen belegondolni, hogy 26 év alatt mennyi minden történt vele, milyen meghatározó alakja lett a magyar történelemnek…
Mindenképp ajánlom Berényi Anna kötetét! Először nehéz volt beleszoknom, hogy az anyja a mesélő, aki olyan részleteket is elárul, amiről nem igen lehetett tudomása, de ezen hamar tultettem magam. Tetszettek az epizódok, amik ki lettek választva. Nem azokra épült, amit irodalom órán mindenki megtanult, hanem inkább az életének a többi részére. Szendrey Júlia írásainak pedig biztos utána fogok nézni! :)

Petőfi forever!
26 évet mesél el Berényi Anna. De micsoda 26 év volt ez!

Elolvasva a regényes életrajzot, rádöbbenek, hogy Petőfi a legjobbkor született, és a legjobb korban élt. A személyisége utat tört a költészetben is, és a harcmezőn is. 26 évével sokkal többet élt és tett a nemzetéért, mint a bármely korban élő hangadók összessége.

Berényi Anna nagyon izgalmas, és szép regényt írt. Petőfi anyja meséli el fia történetét. Az első 50 oldalig szokatlan volt, hogy az anya ennyire részletesen ismerheti fia életének minden mozzanatát, már csak azért is mert korán elhagyta a szülői házat, de a regény végén találunk erre is magyarázatot.
Tudatosan haladtam lassan az olvasással, mert szerettem volna tudni mi valóságos a cselekményből, ezért fejezetenként megkerestem az ide vonatkozó verseket, leveleket. Amikor meggyőződtem Berényi Anna alapos kutatási munkájáról, abbahagytam a keresgélést. Az írói oldalán meg is találtam a segítséget, és a magyarázatokat: link

Bevallom először nem tetszett az író egyszerű stílusa, azt vártam, hogy korhű nyelven mesél majd Hrúz Mária, annak ellenére, hogy alig tudott magyarul. Szerettem volna olvasni az akkori szavakat, mondatokat. Aztán megbarátkoztam a mai fogalmazással, mert el kell ismernem, hogy ez könnyebben olvasható, sokkal több emberhez eljut.
Nagyon benne tudtam élni Petőfi napjaiban, küzdelmeiben. Megértettem gondolkodását, cselekedetei okait. Átéreztem lángolásait, és a sok-sok éhes, fázós napjait. Nehéz sorsot kapott, ám mégis halhatatlanná vált.

Volt néhány eseménynél hiányérzetem, de nem írom le, mert összességében nagyon remek életrajznak tartom.

Közben nekifutottam a költeményeinek, egy év alatt szeretném elolvasni mindet. Petőfi nagyjából 6-8 év alatt írta meg ezt a mennyiséget, még ma is elképesztő teljesítmény lenne, pedig egy költőnk sem vándorol az országban annyit, mint Petőfi, egy sem éhezik annyit, mint Petőfi, és egy sem katonáskodik a harcmezőn. Ezért is van ilyen hatása, és ismerik mindenhol a világon!

Mindig megmelengeti a szívemet, hogy van egy Petőfink!

A Richter Gedeonról szóló regény után kíváncsi voltam, milyen lesz ez a regényes életrajz.
    A korábbi kötet szerkezeti felépítése szerint haladtak itt is a – számomra régóta – jól ismert események.

    Fejet hajtok a szerző tudása, kutatásai, utánajárása előtt – a rengeteg kiegészítővel, háttéranyaggal együtt olvastam ezt a könyvét is –, mégis zavart egy igen fontos összetevője: a narrátor személye, ugyanis igen nehezen hihető, hogy: 1.) bizonyos spoiler történésekről off ennyire plasztikusan, „testközelből” szerzett volna tudomást, 2.) sőt! tudott volna írni! róla – Hrúz Mária.

    A másik bajom megint a nyomtatott szövegben – hogy a neten hozzáférhetővé tett jegyzeteket most ne is említsem – maradt (helyesírási és egyéb) hibákkal van.

Ha van költőnk, akiről rengeteget tanulunk minden iskolában, az Petőfi Sándor. Nem csak irodalmon, történelem órán is előkerül. Kérdés: akkor miért érdemes róla újabb regényt/regényes életrajzot írni?

Berényi Anna trükkje az elbeszélőjében van. Mindentudó, de nem külső. Ebben a regényben Petőfi anyja kapja meg a szót, hogy elmondja a fia történetét. Ezzel egy olyan bensőséges szemszöget kapunk, ami egészen más, mintha akár maga Petőfi vagy egy külső hang ismertetné az eseményeket. Tele van szeretettel, büszkeséggel, de mégsem rajongó. Elmondja a hibákat és a visszásságokat is, ahogy egy ismerős személy láthatta.

Tetszett benne, hogy sorra veszi az ismert tényeket, és nem egy Petőfival kapcsolatos anekdota is belekerült. Ugyanakkor új színeket tud beletenni, és a sok helyszínes, vándorlós ifjúságot is el tudja úgy mondani, hogy legyen benne rendszer. Ha nem is jegyeztem meg, melyik iskolát melyik követte, a miérteket már értem. Miért volt annyi iskola, milyen logikával követték egymást. De a kedvenc részem a katonaság volt – eddig nekem fura volt, hogy az ifjú költő minek vonult be ifjúként. Itt viszont szép keretet kapott az is, hogy milyen volt ez a katonalét és hogyan szakadt vége.
De kiemelhetném a vándorszínész éveket is. Benne van az a kényszer, miért csinálta, hogyan lelkesült, majd idővel lépett tovább.

Talán a könyv egyik varázsa az, hogy nem Petőfi legendát akar mondani. Inkább emberi alakot akar rajzolni, aki nagyon tud szeretni, szenvedélyes, heves és szélsőséges. Egy tehetséges fiatalember, aki nem tudott mást, csak rohanni előre, bármi is jön.
Szerettem a Júliáról festett képet is. Az álmodozó fiatal és szerelmes lányt, a kezdő feministát. Berényi egy olyan kapcsolatot mutatott meg a páros között, amit nagyon sok mindent táplált: a közös érdeklődés, szellemi egyetértés is. Ebben a történetben Júlia nem csak a múzsa, akihez halhatatlan versek szólnak, hanem maga is művész, művelt és forradalmi személyiség. Az már szinte lányregényes, ahogy kiáll a szerelme mellett, majd megéli mellette 1847-et és 48-at.

Jók a karakterei, és szerettem, ahogy valami kis emberi vonással közelivé teszi a szereplőit. Jókai, aki itt még Jókay Móric. Aki hadar, rengeteget beszél, és időnek kell eltelnie, mire rájön, hogy prózát kell írnia, és nem festenie. A Petőfi mellett nagyon realista, vidéki Arany a családjával. Arany Laci, akit elsőre elijeszt a heves Petőfi, aki aztán nagyon igyekszik megbékíteni a gyereket.

De az életrajz, a Petőfi-portré mellett ez a lángoló hazafiság regénye is. Petőfi egyik központi és meghatározó része, hogy mennyire magyarnak érzi magát. Izgalmasan fogja meg, mert mellé teszi a tót felmenőit is. Ahogy szélsőségesen élte az életét és az érzelmeit, így van ez a magyarságával is. Ebben is van kedvenc részem, amit különben hitvallásként is lehet olvasni: amikor Júliának beszél arról, hogy magyarul tud költeni, az a nyelve, ha álmában tótul is beszél. neki választás és szenvedély kérdése volt a magyarsága.

Kifejezetten olvasmányos, az elbeszélői hang húzza előre. Személyes, de nem zavaróan. Mesélős. Megvan az a pont, ahol el tudja mondani az életrajz elemeit, de nem csak felsorolásnak tűnik. Jeleneteket mutat a mindennapi életből, nem csak tényeket sorol. De talán az a legfontosabb, hogy egy személyiséget mutat be.

Talán ezért is van, hogy 48-49 kevesebb helyet foglal benne, mint a korábbiak. Hogy nem a híres versek és elbeszélő költemények keletkezéstörténetét és ihletőit magyarázza hosszosan. Ha meg is jelenik pl. a Nemzeti dal születése, vagy beidéz több költeményből is, ez nem egy irodalmi háttértár, nem fog senki sokkal többet tudni Petőfi művészetéről olvasás után, mint előtte.

Nekem ez egy portré, hogy személlyé tegye a regénye tárgyát. Egy elképzelés, hogy emberként és ne a saját legendájaként láttassa Petőfit. Nálam működött, én szívesen olvastam és ha sok újat nem is mondott róla, személyként közelebb hozta hozzám.

Nem is figyeltem, hogy megjelent egy ilyen könyv. Irodalomórán kedveltem Petőfi verseit, s felnőttként is szívesen olvasom időnként egy-egy alkotását. Amikor megláttam a könyvtár újdonságai között ezt a könyvet, nem igazán gondolkodtam, hogy kivegyem-e, hiszen a költő életrajza is érdekes számomra.
Voltak benne kevésbé érdekes részek, de ez nem a szerző hibája, mert Petőfi életének voltak olyan ágai, amik um. nem állnak közel hozzám. Ilyen a politika.
Meglepett, hogy a szerző Petőfi édesanyjának a szájába adta a szöveget, őt téve meg narrátornak. Ennek nem értettem a lényegét, de jöttek velem szembe olyan anyai gondolatok, melyeket talán más tálalásban ki kellett volna hagyni.
A gyermekkor éveiből keveset kaptunk, de kiderült ennyiből is milyen önfejű is volt a diák Sándor. A tanult életrajzból emlékeim szerint nem derült ki, miért volt az iskolaváltás. A színészi pályafutás nem kötött le teljes mértékben, de jó volt olvasni, hogyan nyíladozott a költői én Petőfiben. Ahogy ébredezett benne a férfi is… micsoda egy csélcsap volt… :D
Amikortól színre lépett Szendrey Júlia – akinek a megjelenését alig győztem kivárni – beszippantott a történet. Persze ez a lelkesedés kicsit megtört a politika ismételt előtérbe kerülésével.
Szerettem történelemből március 15. eseményeit, a fiatalok buzgó tetteit, szónoklatait a szabadságért, egyenlőségért, testvériségért. Viszont ez a fejezet igen röpke volt, s meg is lepődtem: – Hát ez csak ennyi?
A további események, történések érdekesek voltak leszámítva egy-két oldalt, szerencsére a magánéleti részek voltak többségben a harcokkal, ütközetekkel szemben. Petőfi hatalmas vívódáson mehetett keresztül: harc és haza, vagy család és otthon. Nem lehetett egyszerű.
Tetszett, hogy ismert vagy kevésbé hallott versrészleteket is olvashattunk, közbeiktatva a cselekményszálba. Nagyon vártam az Egy gondolat bánt engemet pár sorát, de az nem bukkant föl.
Petőfi halála talán a mai napig kétséges, hiszen keringtek mendemondák körülötte. Egy biztos: olvasva ezt a részletgazdag életrajzi regényt, nem gondolom, hogy elmenekült a csatából, s eltűnt hátrahagyva családját. Elesett, de hősként-e, vagy sem, azt mindenki döntse el maga. Egy biztos, emléke a verseinek, költészetének hála mindig velünk lesz.
Jó volt Berényi Anna által kicsit jobban megismerni a költőt, mint magánembert. Be kell viszont vallanom, hogy többször haragudtam rá, mint ahányszor nem, így nem tudott közel kerülni a szívemhez ez az önfejű, felelőtlen figura. Azért a költeményeit kedvelem!

Soha nem rajongtam Petőfiért. Sőt, ha megkérdezed anyukámat, hogy melyik költőt kedvelem legkevésbé, akkor simán rávágja, hogy Petőfit.
Ez a könyv azonban megváltoztatta, amit a költőről gondolok (a verseit továbbra se kedvelem). Az írónő ügyesen vezeti a történetet, valósághű szavakkal ír le mindent, alig tudtam letenni. Ez egy olyan könyv, amit többször fel fogok lapozni.

Egy tartalmas és olvasmányos kötet a nagy magyar költő-forradalmár rövid, ám de tartalmas és színes életéből! A könyvet olvasva a költőt követve bejárhatjuk a reformkori Magyarországot. Együtt lehetünk Petőfivel rebellis diákok, bohém vándorszínészek, szenvedélyes szerelmesek és politizáló forradalmárok! Németh G. Béla szerint Petőfi az istenek magyar kedvence, hiszen mindent megkapott tőlük: világhírű lett költészete, hősi halált halt és ezt csupán 26 év alatt érte el. Ezzel nem tudok vitatkozni!
Ajánlom mindenkinek elolvasásra, akit érdekelnek híres emberek életrajzai, és akit érdekel a reformkor.

Kedves molytársunk, @fulbea ajánlása miatt ötlött a szemembe ez a könyv, nagyon kíváncsivá tettek az ajánlói. Ezúton is köszönöm, mert egy fontos olvasmánnyal lettem gazdagabb! A könyv alapvetően formálta át az eddigi képet, amit magamban Petőfiről őriztem, de ez igaz Szendrey Júlia és Jókai Mór személyére is. A regényes életrajzot egyáltalán nem éreztem száraznak, sodortak magukkal az események és persze Petőfi maga. Érződött, hogy rengeteg és alapos kutatómunka áll a kötet mögött, ezért is tudott magával ragadni, mert hiteles forrásnak éreztem. A fél csillag levonás teljesen szubjektív: sajnos engem sokszor kizökkentett, hogy az édesanyja az elbeszélő. Annak ellenére, hogy a női nézőpont sok érzelmet hozzátett, nem tudtam magaménak érezni. Ez azonban a regény jelentőségét nem csökkenti, örülök, hogy olvashattam, hiszen közelebb hozta és emberibbé tette számomra a “mi Petőfinket”.