Antoine ​és Désiré 10 csillagozás

fényképregény az 1970-es évekből
Bereményi Géza – Vető János: Antoine és Désiré

Az Antoine és Désirével nemcsak Cseh Tamás utánozhatatlanul zseniális előadói stílusa és Bereményi irodalmi rangú szövegei, hanem Vető János lemezborítója is ikonikussá vált, valódi összművészeti teljesítményként tekinthetünk erre a lemezre. Bereményi és Vető pedig, majd' négy évtizeddel később, megalkották ezt a fényképregényt, amely kibontja és kiegészíti az évtizedekkel korábbi hanganyag háttértörténetét. Minden rajongónak kötelező!

>!
Corvina, Budapest, 2017
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631364705 · Illusztrálta: Vető János

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Alíz_Simon P>!
Bereményi Géza – Vető János: Antoine és Désiré

Bereményi Géza – Vető János: Antoine és Désiré fényképregény az 1970-es évekből

Megismételhetetlen, felejthetetlen, megunhatatlan az a hangulat, amit Cseh Tamás maga köré varázsol Másik Jánossal és Bereményi Gézával együtt még egy sima hangfelvételen / videón keresztül is… Hangok, szövegtöredékek, gondolatfoszlányok, amik életérzések özönét képesek közvetíteni. Boldog vagyok, hogy személyesen is megtapasztalhattam mindezt először egy 80-as évekbeli egri főiskolai pinceklubos programon (amit akkor a betiltás ellenére is megrendeztünk és majdnem kirúgtak érte minket, mint szervező hallgatókat az esztétika tanárunkkal együtt… (mondjuk őt a következő évben tényleg kitették, de konkrétan a XX. századi filmklubjába hozott „lázító” filmek miatt), aztán még sokszor különböző klubokban, Vigándpetenden…
https://www.youtube.com/watch…
„Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Házakon rések, azon kilépnek
Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Tócsák tükrében magukat nézve
Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt
Téli kabátomra hasztalan keresek vevőt
Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat
Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt
Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres
Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves
A fekete lyuk egy nem létező égitest
Három év múlva nem vagyok hadköteles
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itten, maradunk itt, maradunk”

Ez is nagy kedvencem: https://www.youtube.com/watch…

Ebben a kiadványban a fotóválogatás fantasztikus lett, öröm lapozgatni, miközben hallgatod a felvételeket! https://www.youtube.com/watch…

1 hozzászólás
jeges_varga>!
Bereményi Géza – Vető János: Antoine és Désiré

Bereményi Géza – Vető János: Antoine és Désiré fényképregény az 1970-es évekből

Antoine és Desiré történelemkönyve

Az író Bereményi Géza és az énekes Cseh Tamás találkozását, szerzőtárs-barátságát számos anekdota őrzi. Nekik köszönhetően ismerhettük meg például Antoine-t és Desirét is, e két ellentmondásos hétköznapi hőst. A lődörgéseiket megéneklő hanglemez 1978-ban született meg, rögtön követve a páros debütáló dalgyűjteményét (Levél nővéremnek).

Valószínűleg csak a legfanatikusabb rajongók tudják, hogy a lemezborítón látható, ikonikussá vált fotót Vető János festő, fotóművész készítette. Most, hogy Cseh Tamás immár nyolc éve nincs közöttünk, Vető elővette a fiók mélyéről a csaknem negyven éve készült fényképeket, Bereményi pedig a dalokban hozzájuk írt történetet tovább fűzte.

A Corvina Kiadó gondozásában megjelenő könyv alcímében fényképregényként határozza meg önmagát. Nehéz ugyanakkor összefoglalni, pontosan mit is takar e besorolás (és tekinthető-e önálló műfajnak). Valóban, Bereményi és Vető munkája elsősorban fotókból áll. Ezek egy része a könyvével azonos című albumhoz készültek egyetlen nap leforgása alatt, közülük több már látható volt a lemezborító hátlapjára szerkesztett „képregényben”. Kiegészítik őket A vőlegény című dalhoz [a Fehér babák takarodója című lemez (1979) záródala] készült felvételek. A fotókat Bereményi tömör, jellemzően egymondatos párbeszéd-töredékei, gondolatfoszlányai illusztrálják, melyek valamiféle rendezői utasításokként, jelzésszerűen magyarázzák Antoine és Desiré képekbe rendezett élettörténetét.

Persze tudjuk, hogy a helyszín Budapest („itt van a város, vagyunk lakói”), és az alcímben elég egyértelművé teszik, hogy a felvételek az 1970-es évek hangulatát idézik meg. De ahogyan a dalok a mában is érvényes üzenetet fogalmaznak meg, a fotók is egyfajta időtlenségbe rögzültek bele. A szereplők mögötti háttér a legtöbb esetben meghatározhatatlan, maximum egy-egy utcarészlet, kocsmabelső utalhat a fotók készítésének idejére. Bereményiék a Vőlegény alakjával ugyanakkor az átjárást teremtik meg a mába. Ő az, aki „veleszületett világnézete alapján különbözik a 70-es évekbeliektől, akik Antoine és Desiré voltak”. S ő az, „aki jön majd helyettünk”, aki Antoine és Desiré helyébe lép.Lapozz bele!

Vajon ki ez a két furcsa-szomorú bohóc meg a többi „micsoda útjainkat” kereső figura? A könyv legelején felsorolják azokat, akár egy drámai mű szereplőit, akik a szerepeket a fényképeken eljátsszák – Antoine: Méhes Lóránt Zuzu, Désiré: Gémes János Dixi, Tamás: Cseh Tamás, Géza a vidéki rokon: Bereményi Géza. És van még 15 lány, aki a 14 különböző Éva (esetleg Edit) szerepét alakítja.

Mit csinál ez az Antoine meg ez a Desiré? Folyton okosodnak, kérdeznek, merengenek, filozofálnak arról, hogy miben is van a létük. Élményeket és benyomásokat gyűjtögetnek. Megjósolnak dolgokat, nevetnek és komolykodnak. „A patetizmust pontos arányban keverik az iróniával.” Próbálnak jelentőséget tulajdonítani jelentéktelenségüknek. „Megnevezni azt a kevés nem is tudom mit, amiben voltak szereplők”. Nagyon is ismerősnek tűnnek, mintha egy kicsit mi is megidéződnénk kettőjük alakjában.

A mű teljes befogadáshoz nem elég végigolvasni, végiglapozni a könyvet, újra meg kell hallgatni a hangzó anyagot is. A dalok nélkül valószínűleg a fotókkal teli könyv önmagában nem is lenne elég érdekes a Cseh–Bereményi páros munkáit nem ismerők számára.

A rajongóknak viszont szinte kötelező a könyvet beszerezni, hiszen természetéből fakadóan a dalok iránti nosztalgiára alapoz. Ezért is csatolták függelékként az album dalszövegeit a könyv végére (arra viszont nem találok magyarázatot, miért csak a dalok felét válogatták ide), s ezért lelhetjük fel rögtön a legelején a CD mellékletből már ismert zanzásított életrajzokat Antoine-ról és Desiréről.

Jogosan érezhető, hogy a fényképregény az évtizedekkel ezelőtti zenei műhöz utólag készült relikvia. Mégis sokkalta több annál, mert a zene, dalszöveg, ének, fotó, képszöveg együttesen adja ki a Cseh–Bereményi páros sajátságos, színpadközpontú művészetének lényegét. Az elharapott félmondatokból, elkopott közhelyekből sűrűsödött világlátást, ami súlyos örökségként nehezedik ránk.

>!
Corvina, Budapest, 2017
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631364705 · Illusztrálta: Vető János
2 hozzászólás
gjudit8>!
Bereményi Géza – Vető János: Antoine és Désiré

Bereményi Géza – Vető János: Antoine és Désiré fényképregény az 1970-es évekből

Érteni vélem, hogy itten e képek fiókban és kéne neki közönség.
Peregnek a lapok a kezemben, fejemben a zene és a végtelenség.
Antoine és Désiré élmény – azoknak, akik csak egyszer is hallhatták Cseh Tamás előadásában ezeket a dalokat. Így, ebben a formában nosztalgia – Tamás nélkül talán erősebb a szöveg, vagy csak hangsúlyosabb, de egy kicsit szürkébb is.


Népszerű idézetek

Alíz_Simon P>!

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Házakon rések, azon kilépnek
Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Tócsák tükrében magukat nézve
Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt
Téli kabátomra hasztalan keresek vevőt
Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat
Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt
Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres
Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves
A fekete lyuk egy nem létező égitest
Három év múlva nem vagyok hadköteles
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itten, maradunk itt, maradunk

Bereményi Géza – Vető János: Antoine és Désiré fényképregény az 1970-es évekből


Hasonló könyvek címkék alapján

Legát Tibor: Beat, pop, rock
Szabó Magda: Für Elise
Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa
Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott…
Bertha Bulcsu: A kenguru
Szentiday Klára Mária: A táncoló betyár
Moldova György: A beszélő disznó
Kemény István: Kedves Ismeretlen
Pentelényi László (szerk.): Arcok iskolája
Fehér Klára: Búcsú a tengertől