Micsoda ​gyönyörű tavasz 3 csillagozás

Az olaszok kilépési kísérlete a második világháborúból, s szembefordulása a németekkel éppoly felemásra sikeredett, mint a miénk. A Skorzeny által kiszabadított Mussolini bábkormánya és a fasiszta ellenállás (persze a német csapatok masszív beavatkozásával együtt) hosszú hónapokkal toldotta meg Itália kínjait. S közben a polgárháborús viszonyok mellett megerősödött a partizánmozgalom, mindjárt kétféle is: a ’királyi’ kormányhoz húzó badoglisták, angol és amerikai támogatással, meg a kommunisták, szovjet háttérrel (ami ez esetben – a földrajzi távolság miatt – csupán ideológiai, s nem anyagi supportot jelentett).

Ennek a káosznak egykori aktív részese, majd hű krónikása volt Beppe Fenoglio. Spiró György írja egy helyütt (ha jól emlékszem, Borowski kapcsán), hogy vannak olyan szerzők, akik szinte monomániásan egyetlen nagy létélményüket igyekeznek irodalmi formába önteni, s ha ez sikerül, akár remekmű is születhet belőle – ám cserébe az írói életmű monokróm: az egyetlen központi témára fókuszál, s attól nem tágít.

Ilyen életmű Fenoglióé is, aki a saját bőrén tapasztalta meg az olasz hadsereg szétesését, a németekkel szembeni sikertelen szembefordulási kísérletet, az angol és a amerikai bombázásokat, a partizánlétet a hegyekben, s végül a hossza agónia utáni felszabadulást. Ezeket a tapasztalatokat osztja meg velünk minden írásában. Fiatalon, 40 éves korában végzett vele a tüdőrák*, s életműve igazából posztumusz módon lett sikeres: a hatvanas évek közepén.

Ez a kötet két írását tartalmazza: Az egyik, a Micsoda gyönyörű tavasz az író alteregója, egy Johnny becenevű, tartalékos tisztképzésen részt vevő, angol szakos egyetemista sorsán keresztül mutatja be az ország és a hadsereg szétesését, a káosz napjait. Ez egy nagyobb regény-nyersanyagból kivett, azt is mondhatnám, szinte kitépett részlet, a kilógó szálak ott lógnak a végén… A másik történet (Magánügy) már kizárólag a partizánok világában játszódik, bemutatva az egész testvérharc fonák, értelmetlen voltát, s a csapások és ellencsapások anarchikus kegyetlenségét. Mivel az olasz fasiszták nem hasonlíthatók a nácikhoz, ezekben az írásokban ők sem szadista hóhérokként, hanem túlélésre játszó figurákként jelennek meg.

Mindkét írás hű krónikája a kornak, szociografikus pontosságú, jó stílusú, korrekt munka. Ha a remekművek szuggesztivitását nem is éri el, de méltó emléket állít az akkori anarchiának. S örvendetesen nem kommunista csőlátással íródott, mint egy másik, szintén a Magvető ’Világkönyvtár’-ában megjelent regény.**

* Feltűnő, hogy a regénybeli harcosok is mind láncdohányosok – a stressz elleni drog gyanánt szívják a cigarettát
** Carlo Levi: Az óra