Gyerekek ​az utolsó padban 2 csillagozás

Benza Béla: Gyerekek az utolsó padban

Tabuk nélkül sorozat

Az előítélet hogyan sújtja gyermekeinket az iskolában. A kezdetben „rossz” gyermek hogyan képes kikeveredni az „utolsó padból”. Az ilyen esetek leírásában bővelkedő kötet hasznos olvasmánya szülőknek, pedagógusoknak egyaránt.

>!
PolgART, Budapest, 2001
140 oldal · ISBN: 963930607X


Kiemelt értékelések

>!
RKAti P
Benza Béla: Gyerekek az utolsó padban

Hát én alaposan „szociografáltam bele”, így elsőre! Potom 100 Ft/db áron hozzájutottam a Tabuk nélkül sorozat 3 könyvéhez. Gondoltam ez nem véletlen és persze a téma is érdekel.
Sajnos nem írhatok mást, mint hogy egy nagy „katyvasz” (ezt biztos egy Lázár Ervin könyvben olvastam). Szociológiára számítottam és kaptam egy inkább pszichológiai művet, ha már muszáj kategorizálni. Esettanulmányokl. Na, de ha ilyet akarok írni, akkor ne szégyelljek néhány ilyet elolvasni előtte, hogy tudjam hogy kell. Végig az volt az érzésem, hogy volt néhány nagyszerű gondolat, amikről eszébe jutott néhány szakirodalmi vonatkozás, aztán rétegezzük őket egy mappába és adjuk ki. (Ilyennek képzelek egy nagyon rosszul sikerült szakdolgozatot.)
A másik, hogy most akkor döntsük el, hogy kinek írunk egy ilyen könyvet. Ha egyszerű halandóknak, akkor ne tömjük tele pszichológiai szakkifejezésekkel, amiket ugyan igyekszik megmagyarázni, de csak még rosszabb lesz tőle. Egy szülő, vagy érdeklődő, aki nem folytatott semmiféle pszichológiai tanulmányt, nem fogja érdeklődve olvasni ezeket a sorokat pl.: „Elméleti megfogalmazásban: megfigyelhető, hogy a terápiás helyzetben megjelenő elsőként a pszichoanalízisben feltárt – indulatáttételhez, illetve viszontindulatáttételhez hasonló lelki folyamatok játszódnak le a tanár-diák relációban.”
Jegyzet az indulatáttétel magyarázatához: „ Azt a folyamatot jelöli a pszichoanalízisben, amelynek révén a tudattalan vágyak bizonyos tárgyakra egy velük kialakított, meghatározott viszonytípus keretében aktualizálódnak …”
Aha. Én értem, de csak azért mert rettentő szigorú pszichológia tanárnőm volt.
MIt várok én egy szociológiai tanulmánytól, könyvtől? Próbálja meg befolyásolni (jó irányba) a hozzáállásomat, a felfogásomat egy adott társadalmi csoporttal kapcsolatban. Mutassa meg nekem milyen problémáik vannak, milyen csoportfolyamatok játszódnak le, milyen jellemzőket fedezhetünk fel. Ja, és mellesleg van-e esetleg valami amivel én segíthetek, hogy más legyen a helyzetük, mit meséljek róluk a gyerekeimnek. A stigmatizációról egész hosszan olvashatunk, de hogy hogyan kerüljük el….
Pedagógusként olvasva sem találhat senki jó tanácsot, hogy milyen legyen a hozzáállása ezekhez a gyerekekhez, akiknek egyértelműen olyan hátrányaik halmozódtak fel a családi életükben, hogy legalább a pedagógus nyújtson nekik segítőkezet. Hogyan?
Ha álomfejtésről akarok olvasni, akkor pszichológia kategóriában keresek!
Azt hiszem átvertek!


Népszerű idézetek

>!
RKAti P

Szondi Lipót szavai jutnak eszembe:
„Aki nem maga választ, annak nincs saját, személyes sorsa sem. Az újszülött csak sosrslehetőségekkel rendelkezik. Az én életében meghozott első választásával születik meg a személyes sors. Az utolsó választásával – ahogyan az én megszűnik, meghal – ér véget a sors. Az ember az én megszűnése után is létezhet, de ez az énvesztett élet sors nélküli vegetatív létezés…”

8. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bertók Rózsa – Bécsi Zsófia (szerk.): Kirekesztés, idegenség, másság
Kathryn Stockett: A Segítség
Özv. Szabó Ferencné: Az élet legárnyékosabb oldaláról
Vekerdy Tamás: Az iskola betegít?
Németh László: A Medve-utcai polgári
Majorossy Judit: Együtt az első osztályba
Péter Rózsa: Játék a végtelennel
Pálhegyi Ferenc: Pedagógiai kalauz
Czeizel Endre: Tehetség – talentum
M. Nádasi Mária: Projektoktatás