A ​jelek szerint 6 csillagozás

A detektívtörténet és közép-európai emléknyomai
Benyovszky Krisztián: A jelek szerint

„Az ​egyik detektívtörténet olyan, mint a másik, mondhatnánk, és nem is járnánk messze az igazságtól. Uniformizált műfaj, a meglepő befejezés ellenére is kiszámítható fogásokkal, elbeszélő trükkökkel. Konvenciókból, toposzokból él, népszerűsége mégsem szűnik. Olykor még az ún. »magas irodalom« is kacérkodik vele. Utánozza, parodizálja, élvezettel és önfeledt játékossággal rúgja fel kátékban rögzített szigorú szabályait. Ilyen művekről szól ez a könyv. Amelyek egyrészt krimik, másrészt mégsem azok. A határokról, ha vannak, műfajok és nemzeti irodalmak közt. Arról a műfaj teremtette ismerős, változatlanul lakható világról, ahová mindig jó visszatérni…” – olvassuk a kötet bevezetőjében. A jelek szerint a detektívtörténet műfajával, értelmezési hagyományaival és újabb elméleti megközelítéseivel foglalkozik. A szerző ismerteti, rendszerezi és kommentálja a teória idevonatkozó eredményeit (mindenekelőtt Tzvetan Todorov, Bényei Tamás, Daniela Hodrová, Miroslav Petricek, Stanislaw Balbus… (tovább)

>!
Kalligram, Budapest, 2003
278 oldal · ISBN: 8071495301

Enciklopédia 2


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Frank_Waters I>!
Benyovszky Krisztián: A jelek szerint

Benyovszky Krisztián: A jelek szerint A detektívtörténet és közép-európai emléknyomai

Jóóóóóóóó! Csak fogalmazhatott volna kicsit egyszerűbben is.

A kedvencem, ami leginkább megmozgatta a fantáziámat, az a rövid írás, ami a detektívregény és a beavatási regény kapcsolatáról szól. A neten is olvasható: http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre47/benyovszky.htm

pulse>!
Benyovszky Krisztián: A jelek szerint

Benyovszky Krisztián: A jelek szerint A detektívtörténet és közép-európai emléknyomai

Kicsit túl magasröptű volt számomra:) Ami jó, hogy nem kezelte le a műfajt.


Népszerű idézetek

Cicu>!

A művelődéstörténeti optika nem csupán tovább „színezi” az életműről íródott interpretációk skáláját, hanem módosítja a Christie- regények kanonikus rendjét is. Kozári Monika ugyanis a Bertram Szálló című regényt emeli ki, mint amely a társadalomtörténet szempontjából nézve…a legkifejezőbb, holott a detektívregény-olvasók számára nyilvánvaló, hogy a Tíz kicsi néger, Az ABC-gyilkosságok, a Gyilkosság meghirdetve, az Ackroyd-gyilkosság, a Halál a Níluson vagy a Gyilkosság az Orient expresszen szomszédságában mint detektívtörténet eléggé „halványnak” bizonyul.

35. oldal

Benyovszky Krisztián: A jelek szerint A detektívtörténet és közép-európai emléknyomai

Frank_Waters I>!

Személyes tapasztalat, hogy a krimiolvasónak nevezett emberpéldányban fokozatosan kialakul(hat) egyfajta diszkrét önkorlátozó mechanizmus, amely „megvédi” a teljes tisztánlátástól.

24. oldal

Benyovszky Krisztián: A jelek szerint A detektívtörténet és közép-európai emléknyomai

4 hozzászólás
Frank_Waters I>!

…nehéz vagy talán lehetetlen is úgy olvasnunk A máltai sólymot, hogy Sam Spade ne Humphrey Bogart-ként jelenjen meg lelki szemeink előtt…

92. oldal

Benyovszky Krisztián: A jelek szerint A detektívtörténet és közép-európai emléknyomai

Kapcsolódó szócikkek: Humphrey Bogart · Sam Spade
Cicu>!

Hasonló módon jár el Kozári Mónika is, aki a „mikrotörténet”, az életmódkutatás felől olvassa Agatha Christie négy regényét. Ebben a megközelítésben háttérbe szorulnak a műfaj elsődleges poétikai jellegzetességei, és olyan mozzanatokra kerül a hangsúly, amelyek felől nézve a krimi králynőjének egy-egy műve „nem pusztán egy krimi, hanem egy darabka művelődés- vagy társadalomtörténet, illetve mentalitástörténet” is egyben.

34. oldal

Benyovszky Krisztián: A jelek szerint A detektívtörténet és közép-európai emléknyomai

Cicu>!

Pjotr Vajl hasonló kultúrtörténeti szempontok szerint közelít esszéjében Arthur Conan Doyle Holmes-történeteihez. Elsősorban az érdekli, mi az, ami a szövegekből a Viktória-kor Londonjáról megtudható: „… egy könyvet az ember nem a cselekménye miatt olvas újra, és különösen nem a bűnügyi regényeket. Conan Doyle történeteiben ott van annak a kornak a szolid bája, amikor a lányok ártatlanok voltak, a banditák borotválatlanok, a függönyök behúzva.” Holmes figurája azért hálás e tekintetben, mivel a magándetektív a „leghamisítatlanabb londoni, és úgy ismeri a várost, mint Bloom a maga Dublinját”, és nyomozásai folyamán kamatoztatja is ezt a tudását, „használja a várost”. A város egyébként kiemelten fontos cselekménytere a XIX. századi detektívtörténeteknek, Chesterton szerint e műfaj legjobbjai „a modern város rejtett romantikáját” tárják fel, s ez népszerűségük fő oka.

34-35. oldal

Benyovszky Krisztián: A jelek szerint A detektívtörténet és közép-európai emléknyomai


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bleeding Bride: A téboly kertje
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Ráth-Végh István: Fekete krónika
John Cure: A gonosz új arca
Réti László: Kaméleon
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr
Lakatos Levente: Aktus
Holden Rose: A harmadik
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány