Benyhe János (szerk.)

Járom ​és csillag 3 csillagozás

Latin-amerikai költők antológiája
Benyhe János (szerk.): Járom és csillag

Az Egyesült Államok déli határától a Tűzföldig terjedő hatalmas földdarabot nyelvileg a spanyol túlnyomó aránya jellemzi, de a szubkontinensnyi Brazília révén a portugál is jelentős képviselethez jut. E földrész költészete sokáig csak mint az európai anyaországok „kihelyezett részlege” létezett, de a századfordulótól kezdve innen indult útjára sok megújító kezdeményezés Európa számára is.
Könyvünkhöz hasonló méretű és jellegű, átfogó összeállítás még nem jelent meg magyar nyelven. A kötetet végigolvasva, érezhetjük és élvezhetjük a nagy színgazdagságot, de legfőbb élményünk mégis inkább a sokféleségben megnyilvánuló egység lesz, egy számunkra különös és messzi világ emberileg nagyon is közelinek ható, közös üzenete.

A művek szerzői: Rubén Darío, José Eustasio Rivera, Alfonso Reyes, Gabriela Mistral, Mário de Andrade, Vicente Huidobro, César Vallejo, Jorge Luis Borges, Carlos Drummond de Andrade, Nicolás Guillén, Pablo Neruda, Jacques Roumain, José Lezama Lima, Octavio Paz, Eliseo Diego, Cintio Vitier, Geir Campos, Ernesto Cardenal, Antonio Cisneros, José-Maria de Heredia, Leopoldo Lugones, Juana Inés de la Cruz, Alfonsina Storni, Manuel Acuña

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

anesz P>!
Benyhe János (szerk.): Járom és csillag

Benyhe János (szerk.): Járom és csillag Latin-amerikai költők antológiája

Kíváncsian vettem kezembe ezt az elég vaskos kötetet. Mennyire lesz idegen ez a más földrészen élő kultúra, milyen témákat hoznak fel?
A kötetben a következő országok költői kapnak helyet: Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Ecuador, Haiti, Kolumbia, Kuba, Mexikó, Nicaragua, Panama, Paraguay, Peru, Porto-Rico, Uruguay, Venezuela.
Rájöttem, hogy nem is olyan idegenek ezek a témák. Van ott tájvers, szerelmi költészet, nagyon sok hazafias, politikai vers. Néha meglepődtem, mert egy helyzetkép a teljes vers, vasárnap délutáni kisvárosi hangulatot ír le, aztán az utolsó sorban hirtelen azt olvasom: Éljen a Szabadelvű Párt! Hogy jött ez ide? A kötet vége felé egyre több a négerekről szóló, értük síró költemény.
Egy chilei költő az Antarktiszt énekelte meg, Ernesto Cardenal nicaraguai férfiúnak pedig Ima Marilyn Monroe-ért c. írását olvashattam érdeklődéssel. Azt tudtátok, hogy a braziloknak is van Nemzeti dal c. művük? Ez is tartalmaz egy csomó felszólítást: telepítsünk, tanítsunk, gondoskodjunk a brazilokról, dicsőítsük, imádjuk az országot, aztán felejtsük el!
Nagyon sok volt a szonett, meglepett, hogy milyen gyakran használják ezt a klasszikus versformát. Természetesen vannak szabad versek is, olyanok, amiknek nincs is versformája.
Érdekes volt megismerkedni ennek a kontinensnek a költeményeivel is.


Népszerű idézetek

csillagka>!

Antônio de Castro Alves
Vágyódás óráin

Minden hiányod juttatja eszembe,
minden dolog rólad beszél körültem.
A párna, melybe arcodat temetted,
imádott illatod lehelli hűlten.

Reád várva epedő zongorádon
minden hang síri álomba merült rég;
a valcer egy dallamnál nyitva félig,
az édes dallamnál, mely el sem ült még.

A hosszas órák álmosan vonulnak…
köd-szekerén az est a földre lebben…
az Úrangyala zokogó harangja
teérted zokog még keservesebben.

És te nem jössz, nem ülsz, nem ülsz le mellém,
s nem lendíted az alkonyati szélnek
csilló hangjaid tömjénfüstölőjét,
mikkel lelked eltelte az enyémet.

S ha a lebírhatatlan szomorúság
szakadékát lelkemben mélyre ássa,
Dávid hárfájaként keserü kínom
nem enyhíti ajkad szent kacagása.

Minden eszembe juttatja hiányod,
minden, ami köröttem van, reád vall,
mint az indus kenet kristály-üvegje
üresen is telt szantál illatával.

Görcsös ágon a fészek, elhagyatva,
megőrzi csirregését a verébnek.
Szerelmek, kéjek ünnepe – hová lett?…
Voltál – égi madár… lelkem – a fészek!

Mert bárhol jársz – ott illat száll körötted,
lépésed rímet és ritmust dobogtat!
Vagy, mint a csillag, mely átverve árnyak
sokát, az űr azúrján fény-nyomot hagy…

Szerelmed fény-nyoma vigyázza lelkem,
ki vágyaimtól szöktél messze, csillag,
aki elvetted életem, s beszőtted
csillagos árnyába hajszálaidnak!…

98-99. oldal (ford. Tótfalusi István)

Benyhe János (szerk.): Járom és csillag Latin-amerikai költők antológiája

csillagka>!

Julián del Casal
Nyárfaberek

Be szeretem az árnyas nyárfaberket,
hol a szél úgy zsémbel a levelekkel,
sötét lombjával a zöldszín bereknek,
mint panaszkodó, nyűgös öregember.

Hol minden homályos alakot ölt fel,
és bűvöl a csönd – úgy érzi a lélek –,
az éji tücsök édesebben cirpel,
és csendesebben hangzanak a léptek.

Hol a szökőkút sugara lehullva
a magasból a márványmedencébe
hangjával a szelet is túldalolja,
ha zúg a szél, visszhangos térre érve.

Hol minden fájdalmasabbnak tünik föl,
s látszólag minden keserűbbre válik
a fészke mélyén csipogó verébtől
a legutolsó fonnyatag füszálig.

Hol a halovány csillagok világa,
a lombok közti résen átderengő,
szinte csipkét terít az út porába,
s minden csak csupa selymes csipkekendő.

Hol nyári eső cseppje függ a fákról,
fut görbe ágak gyémántfényü ívén,
s a fény fátylat sző párás ragyogásból,
s csillag villámlik minden tócsa színén.

Itt járnak-kelnek, szívüktől gyötörve,
fakó mosolyú, sápadt arcu lények,
ábrándozás árvái mindörökre,
és arái szüntelen szenvedésnek.

Itt, míg az égen csillagok ragyognak,
baján tűnődik álmok álmodója,
mi tűz-bélyegét láznak, unalomnak
és virrasztásnak mind arcára nyomja.

Itt a szerény pap, padon ülve, egyre
magányos panaszait hajtogatja,
mint tengerész, kit lakatlan szigetre
vet a tengerről a szelek haragja.

Itt a koldus, a vállán tarisznyával,
meggörnyedt háttal és lesütött szemmel,
tekintetében élte iszonyával
morzsát rág, melyet lakomán szedett fel.

Itt a szép hölgy – haján fekete fátyol –
elámul csillogó csecsebecséken,
rabul esik szerelem zálogától,
akárcsak egy igazi Goya-képen.

Itt, hol a gáznak rézszin lángja rezdül,
nincs árulkodó jele az örömnek,
és az ágak szövevényén keresztül
a csillagok még szebben tündökölnek.

154-155. oldal (ford. Tellér Gyula)

Benyhe János (szerk.): Járom és csillag Latin-amerikai költők antológiája

Zigó_Attila>!

Egy szörnyű ország kertjében bolyongva
Fantina anyás, szép szemére leltem
s halálosan csupasz bőrére: fonta
sötét rózsa-láncát a szürkületben.

És mint folyó, örvény igába törten,
ha megsebzi a szél viharos lépte,
szerelem-mocskos szívvel nyögve nyőgtem
és kamasz fővel sóhajtoztam érte …

„Fantina" – mondtam visszafojtott hangon
s hangom lávája elpörzsölte nyelvem:
„szelektől szűz ruháid hűvösébe,
arcomat sötét szoknyádba temesd el,
és rózsaláncod liliomos éke,
én megkenem hajad csodás kenettel."

Megfordult erre bölcsen és haragvón,
hogy elszöktesse tőlem ifju báját,
mert meztelenre vetkőztette hangom
és könnyes szégyen görbitette száját.

És míg a nyár üszkös órája izzott
s a kertre ólmos hullám-tenger ömlött,
húsom bámultam: sóvárogva duzzadt
és olthatatlan izzásban vöröslött …

Porfirio Barba Jacob: Az izzó hús (Orbán Ottó fordítása)

Benyhe János (szerk.): Járom és csillag Latin-amerikai költők antológiája

cassiesdream>!

Juan Clemente Zenea
Greenwood
(New York temetője)

Partján e hallgatag folyóvizeknek,
e menedék ölén, e hűs pagonyban,
hol majd fölém füvek s rózsák rezegnek,
alant örökre békén hadd nyugodjam.

Én kész vagyok rá! Napjaim borongva
derengteti már sápatag sugárzat,
s mint végső örömeim hírhozója,
hajszálaimra élet hava árad.

De vajh mi lesz, ha néha csöndes éjjel
elkószálok, mint árny, melyet ború űz,
s míg cirógatom érzékeny tenyérrel,
nem szánja kínom más, csak szomorúfűz?

Ó, vajh mi lesz, ha mély búba borulva,
a sírkövem fölött egy gondolat bánt,
sóhajtok, mert népem rabiga sújtja,
s fürkészem szép Kubám égboltozatját?

Viharzó még! De bár későn fakadnak
reményim naptüzei tünde fénnyel,
partja mentén az atyai folyamnak,
ott, őseim közt, hadd pihenjek én el.

S ott, hova szült forgandó sors szeszélye,
s a zord órán bölcsőmben ringatának,
súlyos terhem hadd vessem ott le végre,
s hadd szunnyadjak el keblén a halálnak!

83. oldal (ford. Majtényi Zoltán)

Benyhe János (szerk.): Járom és csillag Latin-amerikai költők antológiája

sztimi53>!

Julio Herrera y Reissig
Delelő

Egyetlen óra lüktet: toronyban toronyóra,
áll a boldog falucska ütések özönében,
január napja villog a mennyen hideg-kéken,
a torony vaksi szemmel néz a harangozóra.

Öreg patikus alszik a széken mozgolódva,
sovány tyúk káricsálgat lustán a kopár téren,
hasábot hajigálnak a kandallóba: égjen!
szent könyvét mohó szemmel a pap a tűznél rója.

A ház nyugalom fészke. A nap szinte már éget,
szántóvetőket áldva, osztván a verítéket…
Anyák, húgok, nagynénik dalolnak, míg szapulnak

vasárnapi ruhákat, mit únnak a parasztok…
Egy elbitangolt öszvér nekirugtat az útnak,
rugdal, mert a nyomában szomszéd kutyája kaffog.

224. oldal (ford. Kormos István)

Benyhe János (szerk.): Járom és csillag Latin-amerikai költők antológiája

1 hozzászólás
cassiesdream>!

Luís Delfino
Szomorú asszony

Midőn vonul, mint nap vagy hold korongja
nyomán rezeg a menny boltján a mély kék,
magam körül érzem sugárverését:
valami könnyűség árad borongva…

érzem: e neszt álmatag élet ontja…
érzem csupasz test gyöngéd remegését…
rózsák szavát… s mint liliomfehérség,
oly boldogítón üde válla dombja…

S hogy úszik illatozó bűvkörében!
A nyugalmas szemhéj alatt a kék szem
tekintete úgy dereng, mint a hajnal!

De mindez, mindez mély bánatba süllyedt…
mint csillag, mely a vízben ringva lüktet,
egy könnycseppben, melyet a szem marasztal…

84. oldal (ford. Majtényi Zoltán)

Benyhe János (szerk.): Járom és csillag Latin-amerikai költők antológiája

cassiesdream>!

Joaquim Maria Machado de Assis
Circulus vitiosus

Epedve nyög a légben cikázó fénybogárka:
– „Bár lennék én ama szőke csillag, mely ég fenn
örök fátyol gyanánt az örök azúr égen!”
De a csillag irígyen szemét a holdra tárja:

– „Bár hasonlítanék ez áttetsző sugárra,
mely görög oszlopot s gót ablakot becéz lenn,
s gyöngéd ívek felett vágyón mereng az éjben!”
De a hold a napot keserűen csodálja:

– „Én nyomorult! ó bár enyém lenne egészen
e roppant ragyogás, a fény örökös árja!”
S a nap a csillogó templomhoz hajlik éppen:

– „Terhes ez isteni fényesség glóriája
és kín e mérhetetlen azúr ernyője nékem…
Mért nem lehettem én parányi fénybogárka?”

90. oldal (ford. Tótfalusi István)

Benyhe János (szerk.): Járom és csillag Latin-amerikai költők antológiája

cassiesdream>!

Manuel José Othón
Tájak

I.
Meridies

A nap vörösen delel, valahonnan
egy gerle búgja búját a folyónak,
árnyat keresve megbúvik a kókadt,
forró fuvallat szikkasztotta lombban.

Már sárgára ért csövekkel rakottan
barkás tengeri-szárak aszalódnak,
a faluban, közel, a lángoló nap
hevében tetők vörös tüze lobban.

Nem hallik a kókuszfa remegése,
sem a parton a fűzfák zokogása,
nem bolydul most a lanka és a rét se,

a tölgyes elhagyott, szikkadt a vápa,
s a holtág partján lustán heverészve
hatalmas torkát egy kajmán kitátja.

II.
Noctifer

Mindenfelé dal, sóhaj, csacsogás szól,
a forróégöv lágy szellője támad,
zizzenti már, zúgatja már a nádat,
a virágok közt cseveg és viháncol.

Bőg a csorda és füttyönget a pásztor,
tódul a jószág a nyitott karámnak,
fürj pitypalattyol kukoricaszárak
sűrűjében, egy papagáj rikácsol.

A nap halódik, már közel az este,
imára szólít immár nemsokára
a romkápolna kisharangja messze.

S kék szembogara sugarát az árva
esthajnalcsillag küldi révedezve,
lassan felszáll a ködlő láthatárra.

137-138. oldal (ford. Lator László)

Benyhe János (szerk.): Járom és csillag Latin-amerikai költők antológiája

cassiesdream>!

Bernardino da Costa Lopes
Per rura

Tiszta pirkadat; vereslő
napot gyújt a láthatáron,
illatozva fut a szellő
hegyen, völgyön és lapályon,
énekhang gyönyörüségét
hűvös szárnyán hordogatja.

Merő kedvesség, fehérség
ama házak ormozatja,
kékes füstöt eregélve;
gerle ül a cserepére.

Mind zengőbb a dal vigalma…

Kurjongó csapat közelget,
jóllakott, derűs, kitellett,
mennek kassal és kosárral
szedni termést garmadával;
kukoricás, porba süppedt,
takaros-szép éneküknek
onnét hangzik vissza hangja…

Hajadonkák, dalra, dalra!

144. oldal (ford. Majtényi Zoltán)

Benyhe János (szerk.): Járom és csillag Latin-amerikai költők antológiája

Amethyst >!

José Gorositza
(Mexikó)
Ősz

Hűs fuvalom oszlatta szét a népet,
színpompás lombokat.
Holnap az első őszi nap megint.
A szív is útrakelni kész a fecskerajjal,
zsibong, riadt, kering,
s a tekintet hiányuktól beteg.

Őszi lég,
minden arany pőreség!

Gémpiheként a kéklő láthatáron
hajnali köd ring szállva.
Hírtelen szétfoszlik egy szárnycsapásra
a tájba,
de enyém légies és muzsikáló
örökkön-lágy kérdéseidnek
áttetsző délutánja.

Őszi lég,
minden arany pőreség!

A csönded olyan sudár, mint egy árboc.
Széllel szegélyezem.
S míg testetlen érinti puha békénk
az őszi naplemente,
sose tudjuk meg: az árboc dalolt-e,
vagy a szél alkonyult be zengve.

Őszi lég,
minden arany pőreség!

fordította: András László

412-3. oldal

Benyhe János (szerk.): Járom és csillag Latin-amerikai költők antológiája


Hasonló könyvek címkék alapján

Dél Keresztje
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Simor András (szerk.): Hispán-amerikai költők tára
Horváth Lívia – Juhász Judit (szerk.): Ki vagy te?
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
Simor András (szerk.): Fegyverek szomorú éjszakája
Kormos István (szerk.): Szerelmes ezüst kalendárium
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Rába György (szerk.): Verses világjárás