Rejtélyes ​rend 12 csillagozás

A krimi, a metafizika és a posztmodern
Bényei Tamás: Rejtélyes rend

Ernesto ​Sábato szerint „a detektívtörténet ugyanaz a huszadik században, ami a lovagregény volt Cervantes korában”. Ha ez igaz, akkor korunk Don Quijotéi az antidetektív-történetek. Bényei Tamás könyve arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon miért fordult oly sok jelentős huszadik századi író (Borgestól Robbe-Grillet-ig és Paul Austerig) cervantesi elképzelésekkel a detektívtörténet alsóbbrendű műfajához, hogy mi teszi a klasszikus krimit különösen alkalmassá az efféle felforgató újraírásra, s hogy a krimi formuláinak kifigurázása milyen mélyebb metafizikai és/vagy metapoétikai jelentőséget hordozhat. Az antidetektív-történetek többnyire épp azért bontják ki a krimiben burkoltan meglévő metafizikus és poétikai alapfeltevéseket, hogy aztán a megkérdőjelezett metafizika és poétika zuhanjon vissza saját termékére. A klasszikus krimi és az anti-detektívtörténet viszonyát vizsgálva a könyv többek között Borges, Nabokov, Calvino, Cortázar, Eco, Michel Butor, Robert Coover, John… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Modern Filológiai Füzetek Akadémiai

>!
Akadémiai, Budapest, 2000
234 oldal · ISBN: 9630577364

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Charbogardy_Jolán>!
Bényei Tamás: Rejtélyes rend

Bényei Tamás: Rejtélyes rend A krimi, a metafizika és a posztmodern

Csak röviden. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Bényei Tamást személyesen is ismerem. Abból a szempontból is mázlistának érzem magam, hogy egyébként is körül vagyok véve kiemelkedő, intelligens, tehetséges emberekkel, Tamásról azonban túlzás nélkül lehet állítani, hogy zseni (nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem szuperlatívuszként, talán még csak nem is dicséretként, inkább ténymegállapításként mondom). Ez tűnik ki ebből az irdatlan mennyiségű elsődleges és másodlagos forrásból táplálkozó kis kötetkéből is, ami egyrészt legalább hetven tétellel gazdagíthatja az egyszeri krimiolvasó kívánságlistáját, másrészt pedig már a szinte odavetett félmondatok terén is olyan intellektusról tesz tanúbizonyságot, amely már-már szépirodalom szintű esztétikai élvezetet kínál. És ráadásul egy dedikált példány volt nálam a könyvtárból, a klasszikus széttanult-szétjegyzetelt változat, alig akartam visszaadni. Ha igazán intelligens eszmefuttatást akartok olvasni a krimiről, a posztmodernről, vagy a posztmodern krimiről, a Rejtélyes rend az alap.

Frank_Waters I>!
Bényei Tamás: Rejtélyes rend

Bényei Tamás: Rejtélyes rend A krimi, a metafizika és a posztmodern

Alapos monográfia a posztmodern (vagy mi) korban egyre gyakrabban előferdülő anti-detektívtörténetekről. Szakszöveghez képest egész szórakoztató, csak hozzá kell szokni a zsargonhoz. BTK-soknak ajánlott olvasmány. Könnyebb, mint Barthes, bár ő is idézve van többször.

Király_László_2>!
Bényei Tamás: Rejtélyes rend

Bényei Tamás: Rejtélyes rend A krimi, a metafizika és a posztmodern

Alapos, szellemes, elmélyült. Rengeteg mindent tanultam belőle a posztmodern krimik elméletéről. Viszont elég keveset ír a hard-boiledekről, melyek szintén érdekesek, és sajátos ellenpontjai a Borges-féle metafizikus vagy posztmodern krimiknek.


Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

A krimi rémálma a személytelen bűntett, amelyet bárki elkövethetettt.

123. oldal

Bényei Tamás: Rejtélyes rend A krimi, a metafizika és a posztmodern

4 hozzászólás
Frank_Waters I>!

…a „Mi lesz a vége?” kérdés a krimi esetében nem más, mint a „Mi volt az elején?” kérdés áthelyeződése, annak a paradoxonnak a beismerése, hogy az olvasás, a megfejtés csakis időben előrehaladva, lineárisan történhet, vagyis a múlthoz való közelebb jutás mindig törvényszerűen a múlttól való fizikai távolodással párhuzamosan halad.

82. oldal

Bényei Tamás: Rejtélyes rend A krimi, a metafizika és a posztmodern

Frank_Waters I>!

Metafizikus detektívtörténet például Poe három említett története, Chesterton és Borges elbeszélései vagy Umberto Eco A rózsa neve – Il nome della rosa – című regénye.

18. oldal

Bényei Tamás: Rejtélyes rend A krimi, a metafizika és a posztmodern

3 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Az ismétléshierarchia megsértésének másik lehetősége az, amikor a nyomozás folyamata egyszerűen megengedhetetlenül érdes, szétágazó, burjánzó történetet képez, végtelen elágazásaiban, újabb és újabb rejtélyek, megoldandó ügyes sokszorozásával, elterelve a figyelmet a szöveg tulajdonképpeni lényegéről és eredetpontjáról. Ez történik például a Twin Peaksben, ahol a még meg sem oldott rejtélyeket minden epizódban egy újabb, frissebb, érdekesebb megoldatlan rejtély (és az annak kiderítésére tett kísérlet története) írja felül.

72-73. oldal

Bényei Tamás: Rejtélyes rend A krimi, a metafizika és a posztmodern

Frank_Waters I>!

Barthes a realista regényben burjánzó felesleges részleteket némi (ön)iróniával „botránynak” nevezte: ezeken a szöveghelyeken megengedhetetlen „narratív pazarlás” folyik, amely fölösleges részleteket halmoz, s ezáltalán gazdaságtalanná teszi az olvasást, „növelve a narratív információ árát”.

93. oldal

Bényei Tamás: Rejtélyes rend A krimi, a metafizika és a posztmodern

2 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Voltaképpen nem a metafizikus detektívtörténet a krimi meghosszabbítása, hanem fordítva: a krimi a metafizikus detektívtörténet megrövidülése, illetve – átvitt értelemben is – megrövidítése.

20. oldal

Bényei Tamás: Rejtélyes rend A krimi, a metafizika és a posztmodern

Frank_Waters I>!

Mario Praz Dickens és Wilkie Collins kapcsán beszél arról, hogy a bűnügyi történetek profán, emberi eredetű rejtélye voltaképpen a természetfölötti, a csodás elem eltűnésének, a világ varázstalanításának egy újabb fokozata volt.

39. oldal

Bényei Tamás: Rejtélyes rend A krimi, a metafizika és a posztmodern

Frank_Waters I>!

A második gyilkosság [a tettes megbüntetése] tehát ebben az érdelemben is az első megismétlése: a gyász befejezése a halott ismételt megölése azáltal, hogy felhagyunk egy fizikailag már távol lévő test pszichés reanimációjával, visszavonva a fel- vagy megidézett halottba fektetett libidinális energiákat.

68. oldal

Bényei Tamás: Rejtélyes rend A krimi, a metafizika és a posztmodern

Frank_Waters I>!

A mindennel szembeni egyforma intenzitású kíváncsiság és tolerancia ettől függetlenül valóban jellemző a posztmodern hagyományfelfogásra. Ennek egyik következménye, hogy megszűnik az újdonság kultusza, az eredetiségnek önmagában eleve pozitív értékként való elkönyvelése, s ezzel párhuzamosan gyengülni látszik a régi mindenáron való megsemmisítésének kényszere.

47. oldal

Bényei Tamás: Rejtélyes rend A krimi, a metafizika és a posztmodern


Hasonló könyvek címkék alapján

Benyovszky Krisztián: Kriptománia
Osvát Katalin: Agatha Christie, a krimi királynője
Milbacher Róbert: Léleknyavalyák
Miklós Ágnes Kata: Bűnös szövegek
Dževad Karahasan: Keleti díván
Umberto Eco: A rózsa neve
Viktor Pelevin: Gyengéd Érintések Művészete
Roman Ludva: Lovasok a napernyő alatt
B. Vörös Gizella (szerk.): Krimielemzések
Paul Auster: New York trilógia