Apokrif ​iratok 7 csillagozás

Mágikus realista regényekrõl
Bényei Tamás: Apokrif iratok

Bényei ​Tamás könyve a kortárs világirodalom egyik legizgalmasabb jelenségével, a gyakran emlegetett, ám fogalmi szempontból mégis homályos „mágikus realizmussal” foglalkozik. A kifejezés hallatán talán az égből aláhulló virágok, talán a Macondo falvát elborító pillangófelhők, talán a sírón túlról hazalátogató rokonok, talán a Száz év magány és még néhány dél-amerikai regény jut eszünkbe. Bényei Tamás monográfiája azonban túllép mind a mágikus realizmus „csodálatosként”, természetfölöttiként való értelmezésén, mind a jelenség valamely földrajzi-kulturális régióhoz való automatikus hozzárendelésén; a mágikus realizmust nemzetközi írásmódként, a posztmodern regénynyelv egyik legfontosabb részbeszédeként határozza meg. Elemzésében a „mágikus realizmus” kifejezés gazdag és ellentmondásos jelentéseit játékba hozva tesz kísérletet egy olyan értelmezői nyelv létrehozására, amelyen García Márquez, Grass és Rushdie regényei megszólíthatóvá válnak: a „mágikus” jelző egyrészt az írásmód… (tovább)

Róluk szól: Gabriel García Márquez, Toni Morrison, Salman Rushdie, Angela Carter, Graham Swift

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Orbis litterarum

>!
Kossuth Egyetemi, Debrecen, 1997
418 oldal · ISBN: 9634722091

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Frank_Waters I>!
Bényei Tamás: Apokrif iratok

Bényei Tamás: Apokrif iratok Mágikus realista regényekrõl

Irodalomelméleti könyvek közül kevés az olyan, aminek az olvasása nem időpazarlás. Ezen kevesek közé tartoznak Bényei monográfiái. Az úgynevezett posztmodernnel foglalkozik legszívesebben, általában van egy alapvető témája (az anti-krimi vagy a mágikus realizmus), azt boncolgatja: először elméletben járja körül – ezek még nála is szárazak és többnyire átlapozhatók, aztán példákat mutat, itt különböző könyveket elemez. Amikor konkrétumokra kerül szó, akkor Bényei a legjobb. Van olyan író, aki bármiről írhat, azt érdemes elolvasni, ilyen Krúdy vagy Shakespeare. És van olyan irodalomtudós, aki bárkiről írhat, azt érdemes elolvasni, ilyen Bényei.

8 hozzászólás
Szultan_11>!
Bényei Tamás: Apokrif iratok

Bényei Tamás: Apokrif iratok Mágikus realista regényekrõl

Egy Márquez-dolgozat miatt került először a kezemben, és most újra. És ezek az imponáló gondolatfutamok!Nemcsak az elemzések tűnnek frissnek, hanem az elméleti háttér is. Mégpedig annyira, hogy megfogadtam, én is belemerülök Linda Hutcheonba.

Mandragoria>!
Bényei Tamás: Apokrif iratok

Bényei Tamás: Apokrif iratok Mágikus realista regényekrõl

Ezt a könyvet már legalább 1 évvel ezelőtt el kellett volna olvasnom (ha nem a mágikus realizmus kihívásom indulásakor, ami már 3 éves), bár akkor még nem találkoztam ennyi ellentmondással és hiányossággal; azt gondoltam, hogy elég az, amit a neten találok, amit különböző szakavatottabb Molyok írnak itt-ott. Bár nem volt valami sok időm, így nem tudtam összefüggően adagolni az információmat, de mondjuk, hogy 12 nap után egy kis lépéssel már közelebb vagyok hozzá.
Kezdjük azzal, hogy a mágikus realizmust nem műfajként, hanem írásmódként kell értelmezni. Aztán folytassuk azzal, hogy nagyon alaposan körbejár a könyv, meg Bényei Tamás minden kérdéskört és sok fellelhető nemzetközi irodalmat, kritikát a mágikus realizmussal kapcsolatban (a megszerzett tudást nem itt kell „fitogtatni”…).
A könyv első részében a történetét mutatja be, hogy hogyan, minek a részeként (posztmodern) értelmezték Latin-Amerikában és a világ többi részén (teljesen eltérően), aztán kitér néhány sajátosságra, mint pl. az írás és a beszéd kapcsolatára, a történetmondásra, a varázslatokra és a genealógiára (származástan), aztán 5 konkrét, de egymástól nagyon különböző regényt vesz (Száz év magány, Salamon-ének, Az éjfél gyermekei, Esték a cirkuszban, Lápvilág), hogy részletes és nagyon hosszú elemzéssel bemutassa, hogy a korábban említett kritériumok hogyan jelennek meg a regényekben, hogyan tudnak különbözni egymástól azok a megvalósítások, amelyek egyetlen közös szempontrendszerből indulnak ki, illetve milyen hasonlóságok lelhetők fel bennük.
A lényegi rész számomra az első két részben van, ez mindösszesen 147 oldalt tesz ki az egészből, kevesebbet, mint a felét. Gondolkodtam, hogy elolvassam-e az elemzéseket – a Száz év magányt elolvastam, mert az volt az első, olvastam is már, meg amúgy is érdekesnek tartom annyira, hogy még jóval a befejezés után is foglalkozzak vele –, de aztán arra jutottam, hogy kis lépésekben el fogom mindet, különben hogy jelölhetném a könyvet befejezettnek? Úgy véltem, hogy vagy azért lesz hasznos, mert így egy teljesen külső szempontból merülök bele az általam már ismert regényvilágba (az Esték a cirkuszban-t olvastam csak még), vagy a sok érdekes „mágikusság” felkelti a figyelmemet, hogy a későbbiek során majd kézbe vegyem. Nos, ez megtörtént, a könyv elérte ezt a célját, és ezeken kívül még nagyon sok regényt nevén nevez, azokból is lesz bőven választani való. De ezek az elemzések jócskán túlmutatnak az általános értelmezési szinten, gyakran sok idegen szóval operál, amiknek bizony utána kellett néznem (nem hiszem, hogy mindent ismernem kellett volna), illetve a kapcsolatok is nagy nemzetközi irodalmi ismereti szintet feltételeznek; azért talán egy icipicit közérthetőbbre is lehetett volna fogni, vagy legalább kevésbé túlragozni a nagyon mély „filozófiai-metafizikai” megnyilatkozásokat. Említi néha Freudot, szóval, igazán alaposan próbálja körbejárni a történetek részleteit.
Egyébként általában véve elég érthető módon közöl Bényei, nagyon sokat megtudtam most ebből a könyvből. Nem csak irodalomelméleti, hanem hétköznapi szinten is. Persze, ezt majd még egyszer el kell olvasnom, mert a részletek nem maradtak bent a fejemben, „csak” néhány, tágan vett alapvető információ.
Jól körbejárja a fogalom kialakulását, de nem emlékszem rá, hogy olyan apróságról is lett volna-e szó, hogy mi ösztönözte a kritikusokat/írókat arra, hogy bizonyos szempontok szerint elkülönítsenek némely regényeket, miért pont ezek azok a szempontok, vagy ezek közül miért pont annyi kell ahhoz, hogy egy műre ráhúzható legyen a mágikus realizmus? Miért lesz valami más attól, hogy felborul a linearitás, a történet elbeszélése és a származás kérdése fontossá válik benne? Ilyen „egyszerű” dolgokról én mindig azt tartottam, hogy szimplán csak egy „egyszerű”, de annál okosabb író húzás (írásmód), amit nagyon sokan kedvtelésből alkalmaznak. Pedig nem, ez már a mágikus realizmus magyarázatának része.
Szóval, úgy éreztem valahogy, hogy belemegyünk a közepébe, mintha az író már feltételezne egy jó nagy adag irodalomtörténeti/elméleti tudást…. Mást pedig alaposan megmagyaráz.
Aztán a végén se von le konklúziót, pedig valami összesítést, legalább, szívesen vettem volna, valami felsorolás-szerűséget, amiben feltünteti a legfontosabb megkülönböztető szempontokat, hogy a sok tömény szöveghalmazból egyértelműen ki tudjak ragadni valamit. (Egyébként ebben azért volt segítségem: könyvtári könyvet olvastam és valaki jó sok mindent aláhúzott benne – ceruzával – és itt-ott még széljegyzeteket is hagyott.) Néha kicsit ellentmond önmagának és a már tényként elfogadott nemzetközi kritikának is. Tehát, olykor azért erősen szubjektív, de ezt mondjuk ki is emeli, úgyhogy nem róható fel hibának ("az én mágikus realista értelmezésemben"…), de amennyire közel jutottam a megértéshez a 147. oldalon, a 398.-on majdnem megint elbizonytalanított.
A lényeg, hogy ez egy alapos, érdekes, informatív és közérthető könyv, bár elég régi, majdnem 20 éves, és azóta nagyon sokat változ(hat)tak az írásmódok, sok az újító és a visszatérő, de leginkább az olvasóközönség igényei lettek mások (egyébként ezt is írja Bényei, hogy már nagyon hamar rájöttek arra, hogy e fogalommal bármi könnyen eladható, és tényleg, még ma is). Kiindulásnak azonban kiváló volt, jó néhányszor újraolvasom (átforgatom) még és közben keresek valami frissebbet is.

3 hozzászólás
Otranto>!
Bényei Tamás: Apokrif iratok

Bényei Tamás: Apokrif iratok Mágikus realista regényekrõl

Nagyszerű tanulmánykötet, én rendkívül sokat tudtam belőle meríteni annak idején a szakdolgozatomhoz, nagyon inspiráló volt. :)


Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

…a Száz év magányt könnyű olvasni, ellenben rendkívül nehéz emlékezni rá…

166-167. oldal

Bényei Tamás: Apokrif iratok Mágikus realista regényekrõl

6 hozzászólás
Gedi>!

Ami posztmodern a világ többi részén, azt Latin-Amerikában mágikus realizmusnak hívták, Kanadában pedig még mindig ezen a néven fut .

45. oldal, Guy Lernout-t idézve

Bényei Tamás: Apokrif iratok Mágikus realista regényekrõl

Kapcsolódó szócikkek: posztmodern
3 hozzászólás
Frank_Waters I>!

A (föld)anya-prostituált oppozíció, amely elsősorban a családon belüli és kívüli nők megkülönböztetését tűnik szolgálni, az Ursula és Pilar Ternera közötti ellentétben testesül meg; legalábbis úgy tűnik, hogy Ursula a ház világát szervező, a kint és bent határát megszabó, a dinasztia jó néhány generációját felnevelő mátriárka, Pilar Ternera pedig az archetipikus örömlány, a törvényen és házon kívli szerető, több Buendía vigasztalója – saját személyében, kerítőként vagy madámként. Ugyanakkor azonban figyelmen kívül lehet-e hagyni, hogy Pilar Ternera az, aki – mintegy a családfába ékelődve – a másik és harmadik generáció között áll – mégpedig anyaként? Hogy a vérfertőző vágy – legalábbis ami a vágy tárgyát illeti – nem névhez kötött, és Arcadio, aki nem is tudja, hogy ő Pilar Ternara fia, ellenállhatatlan vágyat érez a vágyak láncolatán keresztül valahogyan mégis Buendíává vált asszony iránt? Hogy bár Ursula a ház életének irányítója, Pilar Ternera kártyajóslása olykor mégis mintha valami hatalommal rendekezne a Buendíák sorsa fölött? Hogy, míg Ursula élete végén embrió méretűre töpörödik, addig Pilar Ternera egyre hatalmasabbá terebélyesedik, és afféle földanyává növekedve túl is éli Ursulát? Vagy azt, hogy épp ők ketten azok, akik szerint a Buendía-család története örök körforgásra emlékeztet?

179. oldal

Bényei Tamás: Apokrif iratok Mágikus realista regényekrõl

2 hozzászólás
Frank_Waters I>!

A mágikus realista szövegek jelentős része szent könyvként jeleníti meg önmagát, helyesebben szent könyvek apokrif újraírásaként, kölcsönvéve azok tematikus, szerkezeti, retorikai és performatív vonásait.

141. oldal

Bényei Tamás: Apokrif iratok Mágikus realista regényekrõl

Frank_Waters I>!

A szent könyv a totalitásként elgondot könyv archetípusa: teljességében nevezi meg/teremti meg/tárja fel a világot; néhány mágikus realista regény ebben az értelemben aspirál a szent könyv státusára. […]
Ilyen totális könyv a Varjúbeszéd: is, és még inkább a Száz év magány, amely egy kiválasztott nemzetség története a teremtéstől (illetve a teremtést megelőző exodustól) a bibliai csapások sorozatán át az apokalipszisig; hasonlóan teljes könyv a Lápvilág, ahol Crick teljes kozmogóniával is eljárj a magába zárt univerzumként elgondolt regényvilágot.

144-145. oldal

Bényei Tamás: Apokrif iratok Mágikus realista regényekrõl

Frank_Waters I>!

A második fejezet újrakezdi a történetet; ezúttal, úgy tűnik, valóban a kezdetektől. A Buendía-dinasztia végzetének (a történet egyik mozgatójának: az incesztus vágyának és a vérfertőzés megakadályozásának) eredete az ősbűn, a vérfertőző házasság, büntetése pedig a disznófarkú utód. Itt azonban megint kettőség bizonytalanítja el az eredetet: melyik ősbűn az eredeti bűn? Maga a vérfertőző házasság, vagyis a tilalom áthágása, vagy az egyesülés halogatása, az áthágástól való félelem, ami miatt a rituális gyilkosság – Prudencio Aguilar megölése – voltaképpen megtörténik?

166. oldal

Bényei Tamás: Apokrif iratok Mágikus realista regényekrõl

2 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Ameddig a története tart, minden szereplő főszerepő; ameddig a történet tart, minden történet „a” történet, a középpont. A történetek között hierarchiába szervezettség helyett alapvetően mellérendelő viszony áll fenn (Michael Wood erről a mellérendelő logikáról a mondatok szintjén beszél – 17); bármely anekdota (az evőverseny, Remedios mennybemenetele, az osztály látogatása), amíg tart, ugyanolyan fontos, mint például a polgárháború vagy a munkássztrájk története. Ugyanakkor azonban sok olyan történet van, amely felcserélhető volna egy másikkal, vagy amelynek az elbeszélésben elfoglalt helye felcserélhető volna egy másik történetével. Sajátos kettősség működik a Száz év magány elbeszélői stratégiájában. Minden történet totalizáló szándékú, amennyiben teljesen kitölti, lefoglalja az adott időszakaszt. Valamiképpen minden egyes történt az egész, teljes, totális (az alapítástól, a teremtéstől az apokalipszisig tartó) történet metaforájaként, ismétléseként olvasható.

168-169. oldal

Bényei Tamás: Apokrif iratok Mágikus realista regényekrõl

Frank_Waters I>!

Vagyis [Szalím, Az éjfél gyermekei narrátora] olyan könyvet akar írni, amelyben minden benne van, élet-könyvet, világ-könyvet. Másrészt viszont olyat is, amelyben mindennek (elsősorban önmagának) jelentése van. A totalizálás és a jelentésesség vágyának a profán szférában való összeegyeztethetetlenségével (az a könyv, amelyben minden benne van, ha nem enciklopédia, az élet rendetlenségének automatikus reprodukálása volna) maga is tisztában van, hiszen az íráshoz varázserejű talizmánt használ: „egy nagy fehér lepedő emléke lévén az egyetlen kalauzom, héthüvelyknyi, nagyjából kör alakú lyukkal a közepén – ez a talizmánom, ez az én szezám-táruljom –, ebbe a megcsonkított, lyukas vászonba kapaszkodva kell megkísérelnem, hogy fokról fokra rekonstruáljam az életem, visszatérve addig a pontig, ahol valójában elkezdődött…” (10)

Hogy a két vágyat egyetlen szövegben összebékítse, Szalím Szinainak szent könyvet kell írnia, s egyben allegóriát is, olyan szöveget, amely önnen strukturáltságának megszállottjaként a szent szöveget mobilizálja, annak világban való működéséről beszél. Szalím Szinai könyve apokrif szent könyv és ennek a apokrif szent könyvnek az ellegóriája. Szent könyv, tökéletes autoritású szöveg, amely a világot nem egyszerűen leírja, hanem performatív módon megnevezi, feltárja.

241. oldal

Bényei Tamás: Apokrif iratok Mágikus realista regényekrõl

Frank_Waters I>!

Timothy Brennan kitűnő tanulmányt írt arról, hogy a Szégyen [Rushdie] miképpen imitálja, parodizálja a Korán apokaliptikus, nem lineáris szerkesztésmódját egy önmaga létezését a Koránra alapozó ország történelmének szatirikus feldolgozásában…

145. oldal

Bényei Tamás: Apokrif iratok Mágikus realista regényekrõl

Frank_Waters I>!

Az első fejezetben jobbára a mondatok szintén vizsgált eljárás az elbeszélés egészében a történetek közötti viszonyt is jellemzi: a Száz év magányt magányos történetek alkotják, amelyek között a kapcsolat jobbára nem kauzális, hanem, legalábbis a primér olvasói élmény számára, egyszerű, gyakran véletlenszerűnek tűnő egymásutániság, illetve ismétlődés.

167. oldal

Bényei Tamás: Apokrif iratok Mágikus realista regényekrõl


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Margócsy István: Eleven hattyú
Sőtér István: Nemzet és haladás
Sipos Lajos: Modernitások, alkotók, párbeszédek
Szilasi László: Miért engedjük át az ácsnak az építkezés örömét
Laczkó Géza: Öröklés és hódítás
Kiss Lajos: Az esztétikum keresése
Schöpflin Aladár: Válogatott tanulmányok
Domokos Mátyás (szerk.): Nem menekülhetsz
Josef Škvorecký: Egy detektívregény-olvasó ötletei
Forgách András: Gonosz siker