Képtelen ​történet 53 csillagozás

Benyák Zoltán: Képtelen történet

Max történeteket ír. Különlegeseket, vicceseket, fantasztikusakat. Ez a munkája, és jól csinálja. Olyan jól, hogy észre sem veszi, a meséiben él. Egy olyan világban, ahol a történetei veszik körbe: hősök, fura lények, vad tájak. Ám egy napon bekopogtat az egyik szereplője, egy szemtelen kislány, és arra kéri, segítsen megtalálni az egyik történetben elveszett holmiját. Max belemegy a dologba. A lánnyal az oldalán kilép biztonságos tornyából, és a kalandok rögtön elsodorják. Egyenesen a szörnyek, legendák, gonosz tervet szövő szereplők világába.

Benyák Zoltán páratlan fantáziával alkotta meg új regényét. Újra átélhetjük az Alíz csodaországban, vagy Óz, a nagy varázsló élményét. Lehetünk gyerekek, elengedhetjük a fantáziánk, együtt nevethetünk, aggódhatunk hőseinkért a Képtelen történet minden egyes oldalán.

Eredeti megjelenés éve: 2020

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól · Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2020
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999307

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Max


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 201

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Benyák Zoltán: Képtelen történet

Benyák Zoltán új regénye nemhogy teljesen képtelen, hanem meglehetősen képetlen is volt (jajj, tudom, hogy olyan ez a szóvicc, mint mikor eltörik a kréta és a tanár a körmét húzza végig a táblán…, de nem tudtam kihagyni :D), ezért Bence ismét alkotott néhány illusztrációt a könyv történetéhez, ezeket láthatjátok majd a bejegyzésben.
történet sok könyvmoly vágyát keltette életre, miszerint jó néhány könyvben, történetben szívesen barangolnánk, lennénk mi is a sztori részei, élnénk át izgalmas és fantasztikus kalandokat, látnánk olyan városokat, helyeket, amelyek a valóságban nem is léteznek, de nagyszerű, tehetséges írók elképzeltek helyettünk, mi pedig örömmel barangolnánk be ezeket a csuda helyeket.

A Képtelen történetben megtehetjük ezt, a történetek történeteiben bandukolhatunk a főszereplővel és egy általa megírt, megalkotott kislánnyal.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2020/10/benyak-zoltan-kep…

Riszperidon P>!
Benyák Zoltán: Képtelen történet

Nagyon hiányzott már egy Benyák könyv, egy új is, meg úgy eleve, úgyhogy nagy örömmel kaptam fel a fejem, mikor megtudtam, hogy jön egy új történet! Külön nagyszerű, hogy lehetőség volt névre szóló dedikált példányt is beszerezni! https://moly.hu/karcok/1516044

Ez a könyv egy mesekönyv. De olyan mesekönyv, amit egy gyerek is élvez, mert egy nagyszerű csodavilágot és hatalmas kalandokat tartogat, de a felnőtt ember is gyerek tud kicsit lenni mellette úgy, hogy megérti a könyv mélyebb jelentését is!
Lassan indult, de ahogy kiszabadultunk a kastélyból, úgy szabadult el egyre jobban az író fantáziája is (szó szerint). Nagyszerű ötlet volt a kis személyes üzenetek lapok közé tétele spoiler – nem tudom, hogy ez csak a limitált kiadásban van-e így –, de enélkül is annyi utalás volt az író kedvenceire könyvek és filmek terén, és megismerhettük a hitvallását is, hogy bőven van mire figyelni cetlik nélkül is.. Sokat be is jelöltem, és esélyes, hogy újraolvasom, hogy még több ilyen sorok közé rejtett utalásra akadjak!
Képtelen történet, és mégsem. Az olvasása alatt ugyanis nagyon élénk képsorok pörögtek le az ember szeme előtt, és nagyon az idei legszörnyűbb olvasmányélményem után látni azt, hogy a káoszról is lehet úgy írni, hogy élvezhető legyen, és követni lehessen. Higgyétek el, nem képtelenség! ;)
Jó volt újra gyereknek lenni felnőtt testben, és felnőttként olvasni egy szép (nem is olyan) gyerekmesét!

AniTiger P>!
Benyák Zoltán: Képtelen történet

Ha minden horror író kiadna egyszer egy ilyen élvezetes ifjúsági regényt, alig várná a sok gyerek, míg a szülei elég idősnek ítélik meg őt a firkász többi könyvéhez! Szerettem Benyák Zoltán felnőtt történeteit, de nagyon remélem, hogy picit még marad ezen a vonalon, és ír még pár ehhez hasonló röpke csodát.

Szép szövegezésű, humoros párbeszédekkel megtűzdelt, csodás és élettel teli leírásokkal megalkotott remek könyv lett ez is. Okos, érzelmes történet egy óriási kalandról. Képtelen történet, utólag belegondolva tökéletes a címválasztás! Az egyetlen negatívum, ami eszembe jutott olvasás közben az volt, hogy „de kár, hogy az, aki ezt a csodás borítót megalkotta nem kapott megbízást néhány egyoldalas illusztrációra is”.

Ajánló a blogon…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/11/benyak-zo…

2 hozzászólás
CsakSimánDorka P>!
Benyák Zoltán: Képtelen történet

„Benyák Zoltán páratlan fantáziával alkotta meg új regényét. Újra átélhetjük az Alíz csodaországban, vagy Óz, a nagy varázsló élményét. Lehetünk gyerekek, elengedhetjük a fantáziánk, együtt nevethetünk, aggódhatunk hőseinkért a Képtelen történet minden egyes oldalán.” – olvasható a regény fülszövege, aminek minden egyes szavával együtt kell, hogy értsek!
Max egy érdekes ember, akinek valahol félresiklott az élete a nagy siker közepette. Ezért beleírta magát a saját fejébe,.ahol az összes eddig megalkotott karakterével együtt él. Egy napon pedig becsönget hozzá a nagyszájú, belevaló, vagány kiscsaj: Moira.
Olvasás közben végig az az érzésem volt, mint mikor a A kis herceg könyvet olvastam: ez egy mesekönyv, egyszerű a történettel, mégis annyi varázslatot rejt magában, ami ugyanúgy szól gyereknek, mint felnőttnek.
Nagyon sok rejtett utalás bújik meg a sorok között, amit egy felnőtt észrevesz, a gyerek viszont nagyon fogja élvezni a történetet mindenféle utalások nélkül is.
Összességében imádtam a könyvet, a karaktereket, a humorát, mindent, ami ebben a könyvben van.

kellyolvas P>!
Benyák Zoltán: Képtelen történet

Élveztem az olvasás során, hogy a felbukkanó könyvek, teremtmények, tárgyak, emlékek az én fejemben is jelentettek valamit a saját életemből. Tény, hogy nem minden olvasó értelmezi egyformán ezeket, de épp ettől lesz mindenkinek egyedi az olvasásélmény.
Óhatatlanul eszembe jutott az olvasás során, ez az író, Max a történetben mennyit kapott Zoliból, ezek a történetek mennyire fedik az ő valóságának egy-egy darabját? Saját gyerekkori élményeket sejtek itt megbújva. De igazából nem ezzel kell foglalkozni, hanem hogy mit vált ki az olvasóból ez a történet. Engem a szimbolikák nem érdekelnek, se Alíz, se Óz, sosem szerettem az ilyesféle összehasonlításokat. Az érdekel egy könyvben, hogy milyen érzéseket vált ki, hogyan hat rám, mint olvasóra, és ebben kitűnőre vizsgázott.
Nagyon tetszett a rengeteg helyszín, sokszínű volt, mintha a fél világot bejártam volna néhány óra alatt. Szerintem ez a fiatal olvasóknak éppúgy tetszik, mint a felnőtteknek, akik már egyik-másik helyszínt tudják is hova tenni.
A karaktereket megszerettem, a főszereplőkön kívül számtalan érdekes egyéniség akadt, felsorolni is nehéz, itt aztán megnyilvánult a szerző szárnyaló fantáziája. Tom volt a kedvencem, az igaz barát.
De tetszettek a negatív karakterek is, az ügyvéd meg Viktória jó kis meglepetést okozott, ki ezzel, ki meg valódi átváltozással. A rózsáknak adni a besúgó szerepét briliáns ötlet, ennél már csak az tetszett jobban, hogy Bíbor Városban mindig szombat este van. Mekkora királyság!
A történet vége számomra meglepő volt, nem igazán ehhez vagyok szokva, sokkal szívfacsaróbb befejezést vártam, de mivel széles korosztálynak szól a mese, így természetesen nem bánom, hogy váratlan fordulattal, de boldog befejezéshez értünk. Nagy elismerésnek érzem, hogy a megoldás végül is a női fondorlatosságnak köszönhető, persze vastagon szeretetbe ágyazva. Ez egyfajta köszönet a biztos hátországnak, legalábbis rám így hatott.
Köszönöm a szerzőnek ezt az újabb utazást, és kívánok magunknak további képtelen történeteket tőle, mert:
„Mesélni a legjobb dolog a világon.”

http://www.kellylupiolvas.com/2020/11/benyak-zoltan-kep…

Molymacska P>!
Benyák Zoltán: Képtelen történet

Előttem már írta egy értékelő, hogy amikor ezt a könyvet olvasta, ő Benyák-szűz volt. Bevallom, én már olvastam tőle, bár csak novellákat, és elég visszás volt általában (mert hát jó volt, csak hát olyan izé bigyó jó hogy vége sztorik általában) és most amikor olvastam, pontosan ezt éreztem, mint a novelláinál: jó, okés, helyén volt, de azért olyan… furi, nem az én ízlésemnek való.
A történet Maxról szól, aki a saját fejében él és alkot, és Moiraról, aki egy nap felkeresi, és kiszedi őt saját kis menedékéből, hogy Max kimozduljon picit a saját gondolatai közül (már amennyire lehetséges egy ilyen helyzetben). Elindulunk egy úton, amin bármi megtörténhet, sőt annak a totális ellentéte is, és hagyjuk, hogy magával vigyen a szerző meseországba egy őrült író gondolataiba.
Ha a fő történetvonalat nézzük, nagyon elmés: benne lehetünk egy író fejében. Mennyire király! Sok hasonló elképzelt történet van, mégis a nagyon személyes érzések miatt tudott adni valami újat, vagy nem is újat, inkább valami olyat, amit más formában is szívesen olvasunk. Valójában ez a kötet nem sokkal másabb, mint a Tintaszív, a Végtelen történet, Alice csoda- és tükörországbeli kalandjai. Ez mégis ad neki egy varázst, egy különleges érzést, hogy én is benne vagyok világban, hogy bármi történhet, ez egy képlékeny fantáziavilág, amiben nem köt semmi semmihez.
Ami számomra negatívum volt, hogy ebben a képzeletbeli kicsit puha, kicsit rózsaszín világban igen erősen átsejlett a való világ zordsága. Márpedig olyan témákkal keverve, ami… nem biztos, hogy ennek a korosztálynak szól. Igen, elég sok „durva” dolog volt benne, onnantól, hogy konkrétan a főszereplő egy alkoholista (és erről valójában viszonylag kevés szó esik), odáig, hogy spoiler, vagy a gyászról, személyek, helyzetek, lehetőségek elvesztéséről. Közben pedig a valóság máshogy is átszüremlik méghozzá a szerző negatív rémképein keresztül. Nem, ez a könyv nem a kellemesen spooky könyv, amikor kicsit libabőrös leszel, és nem is az, amikor izgatott, hogy mi leszel az ajtó mögött. Ez pontosan az a könyv, amit felnőttként olvasva szorongást érzel, mert már átélted te is azt, amikor… amikor a tanárnő megszégyenített, amikor az iskolában kiközösítettek, amikor nem találtál magadnak barátot, amikor a gyásszal kellett megbirkóznod. És ami számomra a szomorú, hogy valójában ezeknek a problémáknak nincs feloldása. A kaland egy külső tényező által sikerrel zárul, de nincs egy valódi feloldás, egy problémamegoldás, amikor az olvasó azt érezheti: ő is ebben a helyzetben van, ez lesz a jó megoldás (vagy inkább, errefelé induljon el a megoldást keresve). Ilyen szempontból nekem nagyon ellentétes a vattacukor-rózsaszín kezdés, szembe állítva ezzel az inkább keserű történetekkel.
A másik pozitívuma lehet a könyvnek, hogy könyv a könyvben: a szerző, mivel olvas, rengeteg könyvet említ meg a saját képzeletében. Itt viszont egy picit el is kanyarodnék ettől, és elmerengenék a korosztályi különbségeken. Én a 90'-es években születtem: nálunk már nem volt trendi a csíkos meg delfin könyvek, amikor én már olvastam, hihetetlen külföldi gyerekkönyves dömping kellős közepén voltam. És élveztem! Ám aki előttem született, nyilván a piac aktuális helyzete miatt sokkal másabb könyveket olvasott, mint én. Nem feltétlen gyerekkönyveket, hanem izgalmas, kalandos, ám de általában felnőttnek pozicionált sokszor klasszikus irodalmat. Szuper, de nagyon nehéz számomra, hogy ezek a szerzők a „valódi” gyerekkönyveket nem ismerik, és ajánlásaik a régi klasszikusokra hagyatkoznak. Igen, szerintem Drakula, Frankeisten, Robinson Crusoe, vagy a Gulliver utazásai sem gyerekkönyvek. Ahogyan (a teoretikus és teljes mértékben elképzelt) gyermekben nem olvasnék Lovecraftot, aludj el szépen Shub-Niggurath befejezéssel, úgy nem olvasnék neki Mary Shelley se ebben a korban. Márpedig az író ezekkel a nagy öregekkel, klasszikusokkal, hatalmas nevekkel ajánlgatja számunkra, amik valljuk be őszintén, lehet, egy 12 éves fiatal nem fog olyan lelkesen olvasni (igen, az ilyen esetekben magamból indulok ki teljes mértékben, hogy mennyire szívesen olvasom ezeket az írókat, és mik az olvasás utáni gondolataim. Vannak, tök érdekesek, nem ilyen korban)
Annyit beszéltem a korról, hogy erre is ki kell térjek egy kicsit. Érdekes a korosztályi besorolás, mert a könyv erős nyolcéves korosztállyal indul. A nyelvezete sem túl bonyolult, a sztori (egyes kificcenéseken kívül) viszonylag kedves, és cuki. Elindulunk egy úton, élvezzük, hogy az író mindent ír, Moira meg cuki kislány, nem lehet több nyolc évesnél. Az ember azt gondolná, úúú ez de cuki. Aztán hirtelen váltásokkal elég komorra fordul a helyzet, előkerülnek problémák (amiket már fentebb írtam), és hirtelen úgy éreztem: ez basszus, ez felnőtteknek szól. Ezután viszont ez a kettősség kísért végig: nyelvezetében gyermeki maradt végig, ám történésekben nagyon is felnőttes. Ha nem is felnőtt, de erősen kamaszos. Valahogy a nyolcéves külső a kamaszos belsővel nekem nem illett össze. Értem, miért lett a korosztályi ajánlás 12 (már megérti az alkoholproblémákat, de még vágyik a hihetetlen felfedezésére), de nekem valahogy a két szék között az asztal alá helyzete… Valahogy a stílus, az írásmód, és a történet, ahogy meg lett írva, nem stimmel, nem illik össze.
Ha pedig össze nem illő dolgokról van szó, akkor meg kell említenem a szöveget. Eddig is írtam, hogy cuki, könnyen olvasható a szöveg, ez teljesen igaz. Néhol viszont úgy éreztem, hogy nincs helyén egy-egy mondat. Valójában a szöveggel nincs komoly bajom, de néha úgy éreztem, hogy az a bizonyos szó abban a helyzetben nem odavaló. Nem tudom jobban elmondani, mert nincs egy konkrét érzetem, mit írnék én oda helyette, inkább csak azt éreztem, hogy tudom, mire gondolt, de nem ezt írta, nem olyan stílussal, nem úgy, ahogy a szerző fejében megvan. Ez teljesen szubjektív érzésem, ezen talán egy erős szerkesztő tudna segíteni.
Utolsó mellékzöngeként megemlíteném, hogy a borítót László Márknak spoiler köszönhetjük. Bevallom őszintén, ez engem nagyon megdöbbentett, mert a borító színvilágában, Moirával a főszerepben inkább lányos hatást ad (és nagyon furcsa, hogy a történet 90%-át Max és Moira teszi meg együtt, mégis csak Moira van a borítón. Olvasás után picit furcsa). Közben viszont a jellegzetes, picit félelmetes alakokat nézve azért felsejlik itt a horror a vizualitásban. Egyszerű, mégis aprólékos. Megszokott, mégis szokatlan picit (főleg a láthatatlan, mégis látható betűkkel).
Összegzésképpen sok mindent mondhatnék. Ilyenkor szoktam ajánlani a könyvet, de most őszintén, nem tudom kinek ajánlani. Nem azért, mert rossz: nem rossz egyáltalán, jó, érdekes a sztori, kicsit kiszámítható, kicsit klisés, a vége kicsit hollywoodi, de nem rossz. Ám nincs az a korosztály, akinek szívesen ajánlanám. Jó szándékkal készült, nagyon tetszik az elgondolása, de a megvalósítás nem sikerült olyan jóra.

Papírra_vetett_gondolataim>!
Benyák Zoltán: Képtelen történet

Imádom Benyák Zoltán könyveit, ezért nem is volt kérdés, hogy a Képtelen történetet is elolvasom. Ehhez hasonlót nem igazán olvastam még a szerzőtől, de ez is nagyon jól áll neki. Röviden csak annyit mondanék, hogy ha szeretnének egy kedves és szerethető ifjúsági fantasyt olvasni, ahol főszerepben van az írás, akkor mindenképpen ajánlom nektek ezt a kötetet!
https://youtu.be/CYTBYc8ooB4

Minden_hétre_egy_könyv_kihívás P>!
Benyák Zoltán: Képtelen történet

Az írótól még nem olvastam, de biztos, hogy fogok még. Nagyon fantáziadús, szórakoztató történet volt. Nem gondoltam volna, hogy egy ifjúsági történet így be fog szippantani, de alig bírtam letenni. :D

kratas P>!
Benyák Zoltán: Képtelen történet

Ez most a képzelet, vagy a valóság?
Tetszett, egy nagy problémám van vele, hogy rövid volt. Kicsit jobban megmagyarázva és kifejtve jobban esett volna, de – a beszélő macska miatt – ezért nem vonok le még egy fél csillagocskát sem.

PTJulia P>!
Benyák Zoltán: Képtelen történet

Különleges kalandregény, melyben a képzelet és valóság (ami ugye szintén képzelet) síkjai egybefonódnak, olykor nem is tudjuk, melyikben barangolunk éppen. Különös dolog, hogy a szerző nem éppen szerethető karakterekkel operál: sem Max, sem az erőszakos kislány nem nyit jól, a további karakterekről már nem is beszélve. Aztán, ahogy halad a történet, sorra kiderül mindenki sebzettsége, s fejlődnek is az egyes szereplők. Így végül szerethető, igazán emberi alakokat kapunk ebben a valóban képtelen történetben.
A cselekmény óhatatlanul Ende Végtelen történetét idézi, itt is, ott is harc folyik a képzelet birodalmáért, s bizony mindkét történetben vannak pusztuló részek… S vajon majd mi győzedelmeskedik ebben a sztoriban, mekkora áldozatok lesznek? Erre én nem fogom megadni a választ, adja meg a könyv!
A stílus, a világ szintén szuper, egyedi, humoros – én nem 12 éves kortól, hanem inkább 14-től ajánlanám, de azt hiszem, hogy egy egyetemistának is igazi életérzést tud adni.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Riszperidon P>!

Mit keres, ügyvéd úr? A lelkiismeretét? Nem lesz az ott. Azt már rég villamosszékbe küldte.

30. oldal (Főnix Könyvműhely, 2020)

1 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Egy rossz lépés, és az ember kalandban találja magát.

(első mondat)

Bea_Könyvutca P>!

Sosem tudhatod, kit ad melléd, egy nagy láthatatlan kéz.

157. oldal

Bea_Könyvutca P>!

A lényeg, hogy ne álljunk meg. És reméljük, hogy minden lépéssel jobb lesz minden.

141. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

Az elme önvédelme: bezárkózik, ha túl sok a baj.

209. oldal

Bea_Könyvutca P>!

– Mi az, ami az író számára a legjobb?
– Az író mindkettőt szereti. A dicséretet és a hírnevet is. Az egyikkel az egóját eteti, a másikkal a macskáját.

19. oldal

Riszperidon P>!

Miért érzem úgy, hogy rettenetesen meg fogom bánni? Mégis, elvállalom az ügyed. Indulhatunk?

24. oldal (Főnix Könyvműhely, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: Max
2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Ahhoz, hogy jól csináljuk, az embernek leginkább önmagát kell ismernie. Őszintének kell lenned magadhoz, és akkor az évek múltával egyre jobban megbarátkozol azzal az idegennel, akivel egy bőrbe öltöttek a születésedkor.

200. oldal

Bea_Könyvutca P>!

… nem illik unalmas szereplőkkel traktálni az olvasót.

154. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Álruhában
Vivien Holloway: Végtelen horizont
Böszörményi Gyula: Gergő és a táltosviadal
Tasnádi István – Jeli Viktória – Vészits Andrea – Gimesi Dóra: Az ellopott időgép
Robin O'Wrightly: Város a föld alatt
Böszörményi Gyula: Monyákos Tuba és a tűzhangyasámán
Szakács Eszter: A Szelek Tornya
Bessenyei Gábor: A feledés folyója
Csóti Lili: Hetedvérig
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője