Az ​utolsó emberig 58 csillagozás

Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Esküdt ellenségek. Ők ketten. Akiket a halál sem ment meg attól, hogy egymásnak essenek. Minden időkben, újra és újra.
A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az újvilág közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért.
Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és ezúttal mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük.
Benyák Zoltán, aki olykor vérfagyasztóbb, mint Stephen King, máskor merészebben mesél, mint Neil Gaiman, ezúttal a világ legkegyetlenebb küzdelméről ír, amely átível történelmünkön – a régmúltból az elképzelt, távoli jövőbe.

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932101
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
352 oldal · ISBN: 9789632938028

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Donatien Alphonse François de Sade márki · Mary Jane · Mylod Jones


Kedvencelte 11

Most olvassa 8

Várólistára tette 261

Kívánságlistára tette 275

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Nagyon kíváncsi voltam a szerző új könyvére, próbáltam a címből és a fülszövegből kitalálni, mire számíthatok, milyen típusú könyv lehet Az utolsó emberig, de a valóság messze felülmúlta az elképzeléseimet. Igen, igen, én most egy rajongó véleményt fogok írni!!

A könyv cselekménye bátran végigszáguld az emberiség által megélt életeken és történelmi eseményeken. Az 1500-as évekből indul, majd átverekszi magát a következő évszázadokon. Történelmi és híres-hírhedt személyeket ismerhetünk meg közelebbről, jelentős eseményeket élhetünk át és vizsgálhatunk meg egy eddig ismeretlen szemszögből.

Árnyék vagy fény, élet vagy kárhozat, látóhatár vagy végtelen. Az életről, a halálról, a jóról, a rosszról, a múltról, jelenről, a jövőről szól ez a fantasztikusan érdekes, színes, izgalmas, elgondolkodtató könyv, végigkísérve a világot az utolsó emberig.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2018/06/benyak-zoltan-az-…

>!
Bleeding_Bride ISP
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Egyszerűen zseniális. Jómagam egyébként is Madách- Az ember tragédiája szerelmese vagyok, így még inkább betalált a történet. Sőt, Sade márki is a top-on van nálam, a lapok közül visszaköszönő alakja megsimogatta a lelkem.
Annyira örülök, amikor ilyen történettel találkozom, amikor a sorok között sokkal többet mondd, mint amit leír szavakkal, pontozva- vesszőzve.
Bár azt nem tudom, mitől King-es, én még tőle nem olvastam semmit, ami ennyire megérintett volna, és rákényszerít, hogy még magamhoz képest is kritikusan figyeljem a világot.
Az egyetlen oka annak, hogy nem tudok rá nagy büdös 5 csillagot adni, az a nyelvezet. 1500-ban miért beszél és viselkedik úgy a főhős, mintha mai ember lenne? Előre utazott az időben, így sokkalta hitelesebb lett volna és hangulatosabb, ha sőt, a modern világban is úgy nyilvánul meg, mint anno, nem fordítva.
Az utolsó mozzanat kicsit összecsapottnak hatott nekem, de a lezárás ismételten tíz pontos. Tökéletesen tett pontot a dolgok végére a szerző.

7 hozzászólás
>!
pepege MP
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Nem túl sűrűn fordul elő velem, hogy kilépek a komfortzónámból és olyan könyvet veszek a kezembe, ami homlokegyenest más, mint amihez szoktam. Benyák Zoltánra két évvel ezelőtt figyeltem fel, amikor megjelent A nagy illúzió című regénye. Az alternatív túlvilág, amit elénk tárt, a kalandok sorozata, az izgalmas, lendületes olvasmányélmény biztosított engem afelől, hogy további regényeivel is próbálkoznom kell. Nagyon vártam már a következő kötetét, és amikor megtudtam, hogy a halál és az élet itt is kiemelt szerepet kapott, tudtam, hogy biztosan élvezni fogom az olvasását.

A cselekmény felépítése kissé szokatlan: első benyomásra látszólag egymástól független történetek sorakoznak a fejezetekben. A megoldásra a fülszövegből is rájöhettem volna, de rossz fülszöveg-olvasó vagyok, általában csak felületesen futom át a szöveget, mivel sokszor túl sokat árul el, én pedig jobban szeretem magam felfedezni a könyveket. Így, bár az olvasottak nagyon izgalmasak voltak, eleinte mégis értetlenül fogadtam – nem értettem, mi az összekötő kapocs az időben és térben távol álló történetek között.

Az első részben ugyanis egy Mylod Jones nevű orvos hajótörésből való megmenekülésének történetét olvashatjuk Amerika felfedezésének idejéből. Bár itt talán inkább a további viszontagságai az igazán hangsúlyosak, hiszen az eszelős Queranten kapitány hajójára kerül… A második fejezetben hirtelen ugrunk egy nagyot az időben, és a betegesen perverz Sade márki kastélyába csöppenünk – az eseményeket Latour, a márki segédje meséli el nekünk. A harmadik fejezetben pedig Abberline felügyelő Hasfelmetsző Jack után nyomoz London mocskos, bűzös utcáin.

A fülszöveg is elárulja, úgyhogy nem titok, hogy az évszázadokon átszáguldó történetek főhősei olyan emberek, akik emlékeznek az előző életükre, ők egymás ellenségei: a Gonosz és a Jó. Van még egy további fontos szereplője is a regénynek, mégpedig egy ifjú hölgy, aki Mylod életében mint Christine, Latouréban Angelique és Abberline esetében pedig mint Mary Jane bukkan fel. A dolog érdekessége, hogy a lány nem rendelkezik az emlékezés képességével, és anélkül vesz részt a főhőseink életében, hogy bármit is tudna. Eleinte nem volt ez egyértelmű – a szerző erről a titokról körülbelül a harmadik fejezetben rántja le a leplet–, de engem mindaddig annyira lefoglalt a két ellenség harca, hogy meg sem fordult a fejemben az, hogy egyetlen halhatatlan nő bukkan fel újra és újra a hősök mellett.

Az első három fejezet hosszabb lélegzetű, aprólékosan kidolgozott. Ám, sajnálatomra ezután felgyorsulnak az események, és a főhősök valóban elkezdik száguldásukat az időben. Egyre többször születnek újra, Mylod/Latour/Abberline megtanulja végre gyorsan felismerni a vetélytársát, bármilyen testet is öltsön. Le akarja őt győzni minden áron, és mindig abban bízik, hogy a következő életben biztosan sikerül. De ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Mindkét fél az évszázadok során olyan tapasztalatokra, ismeretekre tesz szert, ami változással is jár. Ki dönti el egyáltalán, mi a rossz és mi a jó? Mit érdemes (vagy lehet) feláldozni a győzelem érdekében?

Ha korábban olvasom ezt a regényt, akkor talán még mondhatnám is tökéletesnek, de Benyák Zoltán az előző regényével nagyon magasra tette a lécet. Valahol a regény közepe táján, amikor az események (és az évtizedek/évszázadok) felgyorsultak, bennem pici hiányérzet maradt, de szerencsére ez csupán egy apró porszem a fogaskerek között, hiszen a zárófejezet mindenért kárpótolt. Lefogadom, hogy senki sem számít majd ilyen befejezésre, engem mindenesetre teljesen meghökkentett és ámulatba ejtett.

http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2018-10-24+…

>!
robinson P
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

"– Tegnap láttam, hogy egy csődör meghág egy csikót. Most szar a kedvem! Már az állatokban sem bízhatunk?
– Mi zavarta az aktusban? A korkülönbség vagy az egyneműség? "
Na, én ezt nem kérem tovább….))) bár jó a borító, az elviszi.
öreg vagyok már bohócnak

17 hozzászólás
>!
Riszperidon P
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Eddig A nagy illúziót olvastam az írótól, és az hatalmas kedvencemmé vált, így nagyon magasan volt a léc, és azt sajnos nem ugrotta meg.
Viszont önmagában azért tetszett ez az újraértelmezett, Benyák-féle Ember tragédiája. A könyv felépítéséről nem tudtam semmit, míg kézbe nem vettem, de tetszettek a korok, tetszett a felosztás. Kedvencem Hasfelmetsző volt, és de Sade márki.
Érdekes, a vége felé, a modernebb kor fejezeteinél kezdtem kicsit belefásulni, de ebben benne volt az én „hibám” is. A könyvet nagyon vártam, és ilyenkor sokszor abba a hibába esem, hogycsakazértisr.hadtgyorsanledarálom, na és ez az amit nem kellett volna! Úgy gondolom, ha jobban beosztom, jobban eltöprengek egy-egy rész között, akkor lehet több lett volna a csillagok száma, vagy legalábbis nem ilyen szájízzel dobom rá a négyet.

3 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

(…) Benyák Zoltánnak már több könyve megjelent, sőt, A nagy illúzió nálam is a polcon csücsül évek óta. Sokan szeretik egyedi stílusa miatt, amellyel ügyesen ötvözi a lélektani megközelítést a fantasztikus elemekkel. Nem mondom, hogy nem hittem másoknak, amikor ehhez hasonló véleményeket olvastam, egész egyszerűen csak valamiért tologattam és halogattam, hogy „na majd egyszer olvasok valamit tőle is”. A Könyvhét előtt megjelent regénye, Az utolsó emberig végre kibillentett ebből a teszetosza állapotból, a gyönyörű és baljós hangulatú borító meggyőzött róla, eljött a mi időnk, hogy közelebbi ismeretséget kössünk. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy a szerző személyében új kedvencet fogok avatni, úgyhogy kezdhetem is szépen összegyűjteni a többi művét, hogy behozzam az eddigi súlyos lemaradásom.
Szeretem az olyan fantasztikus történeteket, ahol a műfaj sajátosságai nem feltétlenül tűzgolyó-hajigálásban vagy természetfeletti lények felvonultatásában mutatkoznak meg, sokkal inkább valami finom atmoszférában, vagy éppen egyetlen, nem hétköznapi eseményben. Jelen regényben ez a nem hétköznapi elem maga a három főhős, akik újra is újra visszatérnek a történelem folyamán, hogy megküzdjenek egymással. Legelőször a felfedezések korában találkozunk velük, ahol az idealista orvosdoktor, Mylod Jones hajótörést szenved, majd megmenekülése után egy titokzatos és eszelős hajóskapitány szolgálatába kerül, ahol iszonyatos dolgokkal szembesül.
Ezzel meg is kezdődik a történet lényege, amely a két szereplő ismétlődő találkozásairól, párbeszédeiről, vitáiról szól, illetve mindarról, amit ezeken keresztül gondolnak az egész emberiségről. Kettejük kapcsolatában már a könyv elején is megmutatkozik a különböző ideológiák, vélemények ütköztetése, mely folyamat egyre szélsőségesebb formában valósul meg, ahogy hőseink az újabb időkben és helyeken mindig összecsapnak. Nevezhetnénk ezt a jó és a rossz, a világos és a sötét harcának, örökös körforgásának is, azonban ez a regény sokkal okosabb annál, mint hogy beérje ennyivel. Én legalábbis egyre inkább úgy éreztem az olvasás során, hogy a határvonalak feloldódnak, és egyáltalán nem könnyű felelősséggel eldönteni, kinek az erkölcse tisztességesebb, vagy kinek a hite igazabb- sőt, az sem biztos, hogy el kell-e dönteni egyáltalán. (…)
(…) ebben a regényben is azt szerettem, hogy a hétköznapi és a csodás, a normális és a bizarr, a fény és a sötétség nem csupán megjelenik, hanem dinamikus egységet alkot, folyamatosan változik, alakul. Emellett pedig a szöveg kellőképpen minőségi és alkalmas arra, hogy mindenki felfedezze benne a maga fontos mondatait, amelyek ilyen-olyan módon hozzájárulnak saját lét-kirakósunk összeillesztéséhez. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára olvastam el, ahogyan abban is, hogy folytatni szeretném az íróval való ismerkedésemet.
bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/06/az-utolso-emberig.html

2 hozzászólás
>!
jehuka P
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Ez volt az első regényem Benyák Zoltántól, így nem tudtam mire számítsak. De, mikor megláttam a könyv borítóját, tudtam, hogy el akarom olvasni.
A jó és a rossz küzdelmének örök témája azóta jelen van az irodalomban, amióta az emberiség megjelent a földön. Szinte valamennyi korban valamennyi műfajban feldolgozták már ezeket az emberiség egészét foglalkoztató kérdéseket: van-e önmagában célja az emberi létnek? Merrefelé halad az emberiség? Létezik-e, értelmezhető-e önmagában a jó és a rossz? Szentesítheti-e a cél az eszközt? A szerző már az első fejezetekben sem kímél minket, nem fukarkodik a gyomorforgató jelenetekkel, hogy ábrázolja az emberség elvesztésének pillanatait, spoiler ugyanakkor a könyvet átható erős filozofikus, szimbolikus megközelítés „tompítja” valamelyest ezt a nyers valóságot. Nagyon olvasmányos a stílusa, szinte magától megy a „közös gondolkodás”, nem okoz különösebb nehézséget belemerülni a mélységeibe.
A kötet felépítését és jellegét tekintve erősen hajaz Madách Az ember tragédiájára, de egyáltalán nem állítanám, hogy „koppintásról” lenne szó. Az a mű is, mint ez a regény is a saját korának jellemzőit, értékeit fonja bele a történetbe. Kedvenc részeim de Sade márki fejezetei (imádtam a vén kujont) és a jövőben játszódó szín voltak.
Többek értékelésében olvastam, milyen pesszimista ez a regény. Azonban, ha végigtekintünk az emberiség történetén (ahogy a szerző is teszi a regényben) és jelenén azt kell látni, hogy sajnos inkább realista. Álszentség lenne azt gondolni nem ez lesz a sorsa az emberiségnek az utolsó emberig.

3 hozzászólás
>!
ViraMors P
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Tudod, a magam részéről úgy látom, hogy az ember egyre kapkodóbban él. Nem képes már tudomásul venni, hogy egy élethossz alatt alig néhány dologgal tud érdemben foglalkozni. Mindent akar. Habzsolna.

Bevallom: látva a borítót és olvasva a fülszöveget nem igazán tudtam, mit gondoljak. Egyik sem tűnt túlzottan meggyőzőnek. Ha nem Benyák Zoltán könyve lenne, nem kizárt, hogy megvonom a vállam, és tovább megyek, talán egyszer elolvasom könyvtárból, talán nem. Viszont több könyvet is olvastam már az írótól, és nem csalódtam egyikben sem. Így hát hosszas hezitálás, kerülgetés és bizonytalanság után azt mondtam: legyen. És lett.
Az utolsó emberig más, mint a korábbi Benyák könyvek, amiket olvastam. Végzetesen, megtörhetetlenül egymáshoz kapcsolódó sorsok története, ahol nem létezik a halál elválaszt tézise, hiszen minden egyes élet után vár rájuk a következő, több-kevesebb emlékkel az előzőkről, örök, kibékíthetetlen ellentéttel. Öt fejezet, öt önálló, alapvetően lezárt történet, amik együtt, egymás mögé fűzve adják ki a nagy egészet.
A könyv egyszerre őszinte és szomorú. Remekül bemutatja, milyenek vagyunk mi, emberek. Az örökös torzsalkodással, elégedetlenséggel. Az egyik mindig hajszolja a másikat. Vért akar, háborút és fájdalmat, akár van oka és célja, akár nincs. Egyszerre akarunk mindent, sokszor – túl sokszor – gátlások nélkül.
Nem tudok kedvencet kiemelni az egyes fejezetek közül. Jelenetek voltak mindegyikben, amik nagyon megfogtak, de egyértelmű kedvencem nincs. Voltak momentumok, amikkel nem tudtam eldönteni, hányadán állok és a negyedik fejezetet kissé kapkodónak, összecsapottnak éreztem, nem is tudtam vele úgy haladni, ahogy a többivel. A lezárás viszont gyönyörű volt.
Gyönyörű és elkeserítő.
Szóval nem, nem csalódtam most sem.

11 hozzászólás
>!
NewL P
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Nagyon izgalmas volt az íróval együtt élni a szereplők bőrében. Együtt átéltem velük minden szakaszban az akkori (és a jövőbeni) történéseket, láttam a városokat, a koszt, a lehetőségeket. Benyák Zoltán nagyon szépen ír, a történet pedig elég misztikusra sikeredett. A regény számomra tele volt rejtett utalásokkal más írók és költők munkái iránt ( az egyik ilyen utalás, ami a legjobban tetszett az az első részben szereplő hajó neve volt: Vörös Oroszlán, itt visszaemlékeztem Szepes Mária könyvére, ami szintén egy hosszú, és több életen át húzódó ember életeiről is szól, bár lehet hogy ez nem volt szándékos az író részéről.) Most még kicsit zizi vagyok az élményektől, de ajánlom a könyvet, ad pár gondolkodnivalót az embernek.

>!
sztinus P
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Nem mindennapi könyv ez. Szokatlan, furcsa, borzongató, gyomorforgató, izgalmas. Olyan világokba vitt, ahova egyèbként soha nem mennék. De Sade… soha. Hasfelmetszőnèl majdnem hánytam.
Mégis jó volt. Mègis érdekelt. Bármikor újrakezdeném, de úgy döntöttem, olvasok mást is Benyák Zoltántól.


Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea P

(…) a háború egy olyan fekély, ami nem szívódik fel teljesen soha, csupán arrébb vándorol a Föld testén, mindig más országokat fertőzve meg.

255. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború
>!
Praetorianus P

A Homo sapiensnek kizárólag az evésen, az iváson és a szaporodáson kellene töprengenie. Minden más csak úri hóbort, ami a jólét szövődménye. Kóros agyi elváltozás.

12. oldal

2 hozzászólás
>!
Riszperidon P

A hétköznapokban leld az örömödet, ne valamiféle nagynak hitt ostobaságban! Különben sose leszel boldog.

214. oldal; 1888 - A sötét hasíték (2018, Athenaeum)

Kapcsolódó szócikkek: Mary Jane
>!
Mariann_Czenema P

A nő Isten egyik legszebb csodája. Képes élettel megtölteni az üres teret, nagyon mély gödörbe lökni a férfit, de onnan egyetlen mozdulattal ki is rántani, ha kedve úgy tartja.

48. oldal

9 hozzászólás
>!
Riszperidon P

Hajótöréssel kezdeni egy hajónaplót a legrosszabb előjel a világon.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Mylod Jones
>!
Zsófi_és_Bea P

A tehetség nem más, mint a korábbi életből átszüremlett emlékek lecsapódása. Olyan, mint a pára a pezsgőspohár falán. Az ember irigylésre méltó lesz tőle. Egyúttal gyűlöletes is.

281. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Ahogy öregszik az ember, hajlamos másként látni a dolgokat, mint ifjan. Néha homlokegyenest másként. Ha pedig megéri az ezer esztendőt, alig marad valami a hajdani hitéből. Az Úr talán azért teremtett minket halandónak, hogy mindig lehessünk fiatalok, és higgyünk.

326. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Minden szervezet számára, amely egynél több ember csoportja, a tisztesség csupán vágyálom.

109. oldal

>!
robinson P

– Szolgált már hajón?
– Soha.
– Utazott legalább csónakkal?
– Soha.
A kapitány a tengerbe köpött.
– Hát most fog.

9. oldal

>!
Riszperidon P

Ha hazudsz, Victor, akkor a túlvilágon az Úr a szádba szellent. Ezt akarod?

73. oldal; 1799- Az erkölcstelenség forradalma (2018, Athenaeum)


Hasonló könyvek címkék alapján

James Patterson: Világmegmentés és más extrém sportok
James Goss – Douglas Adams: A halál városa
George Mann: Mechanikus London
Félix J. Palma: Az idő térképe
David Bischoff: Éjszakai világ
Christie Golden: Assassin's Creed – Eretnekség
Ransom Riggs: Üresek városa
John Wyndham: A triffidek napja
H. G. Wells: Világok harca
George Orwell: 1984