Megjelenésének várható időpontja: 2018. május 28.

Az ​utolsó emberig 3 csillagozás

Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Esküdt ellenségek. Ők ketten. Akiket a halál sem ment meg attól, hogy egymásnak essenek. Minden időkben, újra és újra.
A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az újvilág közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért.
Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és ezúttal mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük.
Benyák Zoltán, aki olykor vérfagyasztóbb, mint Stephen King, máskor merészebben mesél, mint Neil Gaiman, ezúttal a világ legkegyetlenebb küzdelméről ír, amely átível történelmünkön – a régmúltból az elképzelt, távoli jövőbe.

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932101 · Megjelenés időpontja: 2018. május 28.

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 147

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Mariann_Czenema P
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Csavaros, összetett, különbözik az eddigiektől, mégis remélem látjátok az idézetekből, hogy igazán élmény lesz. :))
Köszönöm az előolvasás lehetőségét a kiadónak!

5 hozzászólás
>!
WerWolf
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

A regény jól fel van építve, főleg a fokozatosan rövidülő történetekkel, mely a vége felé igen szépen felpörgeti az eseményeket. A párharcból pedig lassan mellékszálként begyűrűzik az egyén saját magával vívott harca is, hogy véget vessen az állandó megpróbáltatásoknak. A katarzist pedig az utolsó lapokon éri el a regény.

Benyák Zoltánnak ismét sikerült egy kalandos és érdekes könyvet letennie az asztalra. Mégis valami hiányzik belőle. Eddig mindig egy ember sorsát követhettük nyomon a regényeiben, most azonban három személy is előtérben kerül. Nincs meg az a meghitt kapcsolat a szereplőkkel, mint korábban. Persze, ez nem jelenti azt, hogy felszínes lenne a karakteralkotás, csak valahogy nem sikerült olyan mélységekbe lemennie mint korábban. Talán köszönhető ez annak is, hogy az évszázadokon át tartó történet szereplői is változtak idővel, illetve újabb és újabb testben jelentek meg.

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/05/benyak-zoltan-az-utolso-emberig/


Népszerű idézetek

>!
Mariann_Czenema P

A nő Isten egyik legszebb csodája. Képes élettel megtölteni az üres teret, nagyon mély gödörbe lökni a férfit, de onnan egyetlen mozdulattal ki is rántani, ha kedve úgy tartja.

48. oldal

8 hozzászólás
>!
Mariann_Czenema P

Az élet vége egy győzelem. Függetlenül attól, hogy az a bizonyos élet mennyire volt sikeres. Létezett. Minden részlete vitatható, de a megtörténte nem.

42. oldal

>!
Mariann_Czenema P

A munkát nem a fizetség minősíti, hanem a szenvedély, amivel műveljük.

76. oldal

3 hozzászólás
>!
Mariann_Czenema P

Aki ezer évig él, annak minden szó kiszámíthatóvá válik, minden emberi reakció fizikai törvényszerűséggé lesz.

312-313. oldal

>!
Mariann_Czenema P

Kőszínű hullámdombok. Embermagasak. Felmászunk rájuk, aztán aláereszkedünk. Lüktető víz. A föld lomhán dobogó szívén hajózunk kéretlenül, ő pedig egyelőre megtűr minket.

34. oldal

>!
Mariann_Czenema P

Ezek azt hiszik, az már forradalom, ha levágunk pár fejet. Szerintem az igazi forradalom abban áll, hogy meg tudod-e változtatni azokat a bizonyos fejeket.

85. oldal

>!
Mariann_Czenema P

A szavak most kapaszkodók. A kötélzet, ami a felszínen tartja az elmém.

6. oldal

>!
Mariann_Czenema P

Te, aki ezeket a sorokat olvasod, talán nem is tudod, milyen az, amikor az ember egész élete egyetlen pillanaton inog, dől, hol jobbra, hol balra. És hogy milyen kétségbeejtő, amikor ennek még teljesen tudatában is van. Szinte már el se hiszi, hogy vele történik mindez.

25. oldal

>!
Mariann_Czenema P

A múlt mindig szép. A jelen mindig sivár. A jövő mindig titokzatos.

317. oldal

>!
Mariann_Czenema P

Tudod, a magam részéről úgy látom, hogy az ember egyre kapkodóbban él. Nem képes már tudomásul venni, hogy egy élethossz alatt alig néhány dologgal tud érdemben foglalkozni. Mindent akar. Habzsolna.
Ebből aztán pokoli gyorsasággal egyre több művészeti irányzat, politikai ideológia, vallási hóbort, szokás, trend,divat üti fel a fejét. Gyorsabban nyílnak el, mint a legrövidebb életű virág, úgy lobbannak fel, mint a szilveszteri tűzijáték szikrái az újév egyetlen pillanatában.
A korunk sűrű és tömény. Nem lehet eligazodni benne, annyira fullasztó. Mintha mézbe mártottak volna, és most abban kellene lélegeznünk.

278-279. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: A hercegnő
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Gail Carriger: Szívtelen
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe / Mesék – Elbeszélések
Charles Dickens: Közös barátunk
Sarah Waters: A szobalány
Charles Dickens: Két város regénye
Philippe Boulle: Megsebzett király
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe