Az ​idő bolondjai 108 csillagozás

Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Szent ​Kron nyugalmas sziget az óceánban, távol a partoktól, távol a száguldó világtól. Egyszerű emberek lakják, bár néhányukat nem lehet hétköznapinak nevezni.
Mimi Lafarge, a fiatal lány kegyetlen betegségének köszönhetően egy sebesen öregedő testbe zárva kénytelen élni. Manfred, a sziget furcsa idegene olyan titkok tudója, melyek a történelem előtti korokba nyúlnak vissza. Tak Lachensky, a sziget egyetlen órásmestere múltjában számos olyan nap van, amiről nem szívesen beszél.
Egy egyszerű napon különös szemű jövevény érkezik a szigetre, és a világ kizökken a menetéből. Az öröklét ígéretének árnyékában a szigetnek és minden lakójának el kell gondolkoznia a halandóságán, és fel kell fednie igazi arcát.

Szeptember tizenhetedikén megáll az idő…

Évek, napok, percek. Az idő bolondjai az elmúlás könyve. Egyszerre tekint előre és vissza, próbál értelmet és érzelmet találni az időben. Megkapaszkodni és elengedni. Benyák Zoltán regénye olyan nyomot hagy az… (tovább)

>!
Grafoman, Tatabánya, 2013
324 oldal · ISBN: 9789630869393

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Tac Lachensky


Kedvencelte 30

Most olvassa 2

Várólistára tette 225

Kívánságlistára tette 277

Kölcsönkérné 14


Kiemelt értékelések

>!
Gorkie P
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Először a borító fogott meg, egyszerűen imádom.
A történet egyedi volt, azt meg kell hagyni.
Tetszett a könyv hangulata, Kron szigete, az elém tárt világ. Nagyon szépen ír az Író, a fogalmazás módja kifogástalan. A történet jól felépített és érdekes.
A mondanivalója elgondolkodtató, még sosem gondoltam így az időre. Gondolom azért, mert nem volt okom aggódni miatta még.
Még sem tudok 5 csillagot adni, mert itt-ott lassan haladtam vele, nem tudott beszippantani teljesen, így nem éreztem, hogy letehetetlen lenne.
Mégis azt mondom, hogy megéri elolvasni, nagyon is, mert tele van tanulságokkal és maga a hangulat le vett a lábamról.

>!
Bélabá P
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Számomra a negyedik regénye olvasása után egyértelműnek tűnik, hogy Benyák Zoltán a magyar fantasy irodalom talán legjobb kortárs képviselője. Mindegyik könyve lenyűgözött, úgy, hogy nem is vagyok a műfaj rajongója! Ez nagy eredmény.
Az idő bolondjai olyasmi világot tár elénk, mint az Ars fatalis vagy A nagy illúzió. Elvont, disztópikus életképek tűnnek elő a lapok közül. Valamiért kedvelem az ilyen „univerzumokat”. Ebben a regényében az ad számomra pluszt, hogy jómagam szeptember 16-án , édesanyám meg pont szeptember 17-én született. Hátborzongató érzés volt így olvasni a regényt! Mintha egyik főszereplő lettem volna. Apropó szereplők. A fontosabb karakterek jól kimunkáltak, színes figurák. Érdekes volt olvasni a helyi lakosokról: az órásról, papról, íróról, újságírónőről vagy Mimi Lafargéról, a beteg kislányról. Őt különösen sajnáltam, sosem jó betegekről olvasni, benne mégis volt egy dacos báj.

Esküszöm, néha úgy éreztem, Szent Kron nem is része a világnak. Isten csak firkálgatott a nagy könyvének margójára, és ebből születtünk mi.

Furcsa történetek játszódtak le Szent Kron szigetén (istenem! De jó hasonlat Kronoszra utalva!). Olyanok, amiktől feláll az ember hátán a szőr vagy csak elképesztők voltak. Jómagam úgy képzeltem volna, ha spoiler , akkor ott helyben megmerevedik minden, akár a fényképen. Nem mondom, hogy azt nem lett volna könnyű megírni, de az eseményt követő mozgó világ is nagyszerűen volt ábrázolva, akárcsak A nagy illúzióban.
Benyák Zoltán nagyon ért a képi ábrázolásokhoz. Ha kortárs szépirodalmi hasonlatot szeretnék felhozni, ebben Bartis Attila nagy versenytársa. Imádom mindkettejük írásait, stílusát.

Kis bőrerszényekbe merőkanállal időt porciózok. Másfél uncia mindenkinek.

Az idő bolondjai nagyszerű fantasy, amit bátran ajánlok a műfajtól idegenkedőknek is, mert képes megszerettetni az olvasóval azt.
Élveztem, remek történet volt mindvégig. Ezért jár az ötös, de biz isten már nem tudok sorrendet állítani Benyák Zoltán fantasztikus regényei között. Inkább azt mondom: Jöhet a következő, várom már nagyon!

>!
Lynn
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Ez a könyv úgy lett a kedvencem, hogy 4,5 csillagot adtam rá :)
Ugyanis nagyon megfogott. Rengeteg idézhető idézet és nagyon sok gondolatot adó mondat van benne. Elég „kemény” könyv, nem valami könnyed, tengerparti olvasmány. Főleg nekem, aki szeretek – mindig is szerettem – nosztalgiázni.
Az a fél csillag annak szól, hogy néha elég lassúnak éreztem.

A történet 3 főbb szereplő pár óráját (esetleg napnyi idejét???) követi nyomon. Mindhármukkal elbánt a sors, vagy inkább az Idő. Igen, így nagybetűvel.
Egyikük egy spoiler kislány, spoiler, egy kegyetlen anyával megáldva.
Másikuk spoiler, a saját keresztjével, amit egyrészt az apja, másrészt a felesége élete és halála!!! jelent.
Harmadikuk pedig spoiler ifjú, aki spoiler menekül és keresi a boldogságát, de nekem úgy tűnik, nem igazán találja meg.
És ott van az Idő, aki összeköti őket és tanítja őket kéretlenül is. És minket is, akik nem lakunk Kron szigetén, de talán ott van mindannyiunkban a kisördög, hogy mi lenne, ha mi is ott lehetünk volna azon a bizonyos szeptember 16-án.

2 hozzászólás
>!
ViraMors P
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

– A fizikusok szerint, mire felfogjuk az óra számlapját már nem annyi az idő.
– Késik az elme.
– Vagy az idő siet."

Furcsán vagyunk mi, emberek az idővel. Mindig még többet akarunk, még jobban beosztjuk, még alaposabban kihasználjuk, csak hajszoljuk, de megtartani nem tudjuk. Küzdünk vele, harcolunk érte, végül oly sokan, oly sokféleképpen – elveszítjük. Pedig csak megélni kéne, a jelenben maradni ahelyett, hogy a múltba révedünk, vagy a jövőtől rettegünk.
Megírták ezt már sokan, sokféleképpen. Michael Ende, amikor papírra vetette Momo történetét, a kislányét, aki visszaszerezte az ellopott időt, vagy éppen Margaret Weis, amikor megalkotta az örök elmúlást látó, homokóraszemű Raistlin Majere alakját. De bizonyos tekintetben ide sorolom az időutazós történeteket is. Az emberben örökké él egy fajta zsigeri, elérhetetlen vágy, hogy uralma alá hajtsa az időt…

Benyák Zoltán regénye erről mesél nekünk. Szent Kron szigete maga is, mintha kissé az időn kívül létezne, kicsit mindig lemarad a világ mögött, kimarad a nagy háborúkból. Békés, hétköznapinak tűnő hely, hétköznapinak tűnő életekkel… Mégis itt él a lány, akinek túl kevés idő jutott, aki hétszer olyan gyorsan öregszik, mint normális lenne. Éppen itt él a fiú, akinek túl sok idő jutott, aki évezredek tudhat maga mögött. És az órás, aki túl sokat tud az időről, mégsem érti, ezért retteg tőle.
És eljön a pillanat, amikor Szent Kron szigetén megáll az idő.
És az első döbbenet után – természetesen – elszabadul a pokol.

Az idő bolondjai a három ember története, múltjuk és jelenjük párhuzamosan bontakozik ki, miközben a sziget és lakói próbálnak megküzdeni a lehetetlen helyzettel, amibe kerültek. A regény hármuk története, de mégsem az övéké, sokkal inkább a divatjamúlt cilinderben hol feltűnő, hol eltűnő nő, az Idő története. Kicsit dráma, kicsit filozófia, kicsit talán tanmese. Az idővel és az időért örökké küzdő emberiség tragédiája.
Azt hiszem, ez is egy olyan könyv, amit érdemes lenne minél többeknek elolvasni, két rohanás között magunkba szívni és megőrizni.

>!
buzavirág
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, mert olyan témával foglakozik ami mindenkit érdekel, ez pedig az idő múlása. A nagy kérdés pedig az, hogy melyik a jobb, ha telik, vagy ha nem? A történet több életutat bemutat, van benne olyan szereplő akinek az élete végtelen és mégsem teljes, van akinek kevesebb jut egy betegség miatt, és van aki állandóan számolja, elégedett lehetne, de mégsem az. Ezek a mi főbb szereplőink, Mimi, Tac és Manfred, na és az Idő aki egy sejtelmes alak, egy külső megfigyelő. A több lehetőség közül egyiket sem érzetem tökéletesnek, vagy épp megfelelőnek. Ettől eltekintve nagyon tetszett és nagyon sok gondolatot magaménak éreztem, szimpatikus volt ez a bölcs szemlélet amit az író képvisel. Végezetül pedig Carpe diem, azaz minden napodnak legyen meg az értelme, ragadj meg minden lehetőséget, és élvezd a jelen pillanatot.

1 hozzászólás
>!
Szamღca
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Embernek nem való az öröklét. Nincs az életnek súlya, és aminek nincs súlya, az elszáll egy könnyű nyári lélegzettel.

Szent Kron szigeten megáll az idő…. Mit kezdenek az emberek az örökléttel? Az ajándékba kapott idővel? Kiábrándító kép tárul elénk… az ember nem tud vele mit kezdeni… elszabadul a pokol….

Meg kell, hogy mondjam most már, hogy nagyon félve vettem kézbe ezt a könyvet. Túl földhözragadt vagyok, nem szeretem nagyon mágikus realista regényeket; féltem, hogy túlzások maguk alá gyűrnek és kínlódni fogok. Szerencsére nem így történt.

Nekem ez most nagyon tetszett. Nagyon, nagyon érdekesnek tartottam a felvetést, fantasztikusnak a megfogalmazást. Eleve az szerintem szuper jó ötlet hogy az öröklét és eleve az idő fogalmát 3 olyan szereplő szemszögén keresztül figyelhetjük meg akik különböző módon de mind az időtől függnek …. Egy órásmester akibe szabály szerint az apja beleverte az időt…. bármikor képes percre pontosan megmondani, mennyi az idő…. Egy kalandort aki véletlen folytán hozzájutott az örökléthez (de már az is milyen ötlet hogy mindez egy homok…. az idő homokja formájában) és egy kislány aki progériában szenved – teste gyorsabban öregszik és pár év alatt – tinédzser korára teljesen megvénül…. Az ő szemüvegükön keresztül követjük végig, hogy élik meg az idő múlását majd az idő megállását….
De a mellékszereplők is szerintem egytől egyig érdekesek voltak és azok is kapcsolatban állnak az idővel….
Egy szó mint száz nekem nagyon tetszett.Egy percig nem unatkoztam. Minden sorat élveztem. Sőt megkockáztatom, hogy az a fajta könyv ami többször olvasós…. Rengeteg elgondolkodtató mondat, gondolat hemzseg a lapokon…. Mindenkinek ajánlom olvasásra. :)

>!
zsorzsi
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Ez a könyv minden ízében különleges és szépséges. Külseje, belseje egyaránt. Olvasása közben úgy éreztem, mintha kicsit körülöttem is megállt volna az idő, akárcsak a történetben. A kissé szomorkás, mélabús hangulata teljesen elvarázsolt.

A regény maga tulajdonképpen gyönyörűségesen megfogalmazott egymásba fonódó gondolatfüzérek folyama, melynek mélyéről minden oldalon feltör és fodrot vet a mondanivaló. Az idő múlásáról, az elpazarolt vagy akár az értékesen felhasznált percekről.

A három főszereplő történetében más-más okból kulcsfontosságúvá válik az idő és mindegyikük másként is éli meg az vele való különleges kapcsolatát. Számomra Manfred története(i) volt(ak) igazán kimagasló(ak). Próbálkozásai, hogy megpróbáljon valamilyen módon élni a lopott „kincsével”, és végül megtalálja-e amiért elfogadná a megváltoztathatatlant.

Ami pedig a legjobban tetszett az egész regényben, azok a kisebb történetkék a történetben. Melyek nem kapcsolódtak ugyan a három fő cselekményszálhoz, de mind, mintha egy-egy különálló kis életkép lett volna Szent Kron szigetéről.

Benyák Zoltánnak sikerült valami olyasmit megfogni a megfoghatatlan időből, ami maradandó nyomot hagy. Az olvasója lelkében mindenképp.

@Shanara: köszönöm, hogy olvashattam!

2 hozzászólás
>!
ggizi P
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Nagyon különleges volt ez a történet. Talán azért is, mert maga az Idő is egy megfoghatatlan tényező volt, ami furcsa dolgokat tudott produkálni, mikor itt elvett, amott adott. De azért mindenképp, mert a szerző egy olyan komor, mégis kellemes hangulatot tudott teremteni a szépséges Kron szigetén, amit a visszaemlékezések csak még jobban kihangsúlyoztak. Tetszettek a karakterek, de Mimi lénye volt leginkább hatással rám lényegre törő bakancslistájával együtt.
Nagyon magával ragadó volt az író stílusa. És bár volt benne néhány zavaró elütés (főleg Abigail neve kapcsán, amin azért jókat mulattam), cseppet sem zökkentettek ki ebből a varázsos légkörből.

2 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Hogyan lehet írni egy olyan megfoghatatlan, de mégis létező „dologról”, mint az idő! Hát így, ahogy Benyák Zoltán. Nagyon szeretem az író által teremtett fantasztikus valóságot, és ahogy ír és amikről ír! :) Mindig elvarázsol!
3 főbb szereplő meséli el a történetét, ami mind kapcsolódik az Időhöz, valakinek hosszú, van, akinek rövidebb idő jut, mint az átlag embernek. És egy szereplő meg akarja állítani az időt. Szent Kron szigetén ekkor megtörténik a csoda, és megáll az idő! Szomorkásan megmosolyogtatott, hogy az emberek hogyan dolgozták fel ezt az ajándékot, az örökké valóságot. spoiler Mindhárom történet rejtett érdekességeket, apróbb tanulságokat. Hol kicsit lassabban, hol kicsit gyorsabban haladt a történet, de végig élvezhető volt.
Nehéz erről a könyvről értékelést írnom, mert van, amikor nem lehet szavakba önteni az érzést, amit a könyv nyújtott. Át kell élni! :)

>!
White13
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. Ha nem a legjobb. Még ezen gondolkodnom kell. Az viszont egészen biztos, hogy remekül megírt mű, csodálatos mondatokkal, remekül felépített karakterekkel, a történet pedig hátborzongató, mégis lenyűgöző is egyben.
Nem tudnék kiragadni momentumokat, hogy mikor is lettem szerelmes a könyvbe, az egésznek sehol nem törik meg a logikai gondolatmenete, tökéletesen illeszkednek egymásba a szereplők élettörténetei, és az egészet egy hátborzongató sötétség járja át, egy rejtélyes szigeten, szinte elzárva a külvilágtól.
Ezzel a művel hivatalosan Benyák Zoli fun lettem, embertelenül jól fogalmaz, és az a félőrült borús hangulat ami árad az írásaiból annyira jó, hogy megzavarodok tőle. Ijesztő és fantasztikus is.
Nagyon remélem, hogy a tisztelt szerző még megéri, hogy kötelező olvasmány legyen a könyve. Én biztos vagyok benne, hogy egyszer az lesz.


Népszerű idézetek

>!
Shanara

Nem akkor válik az ember felnőtté, amikor pénzt keres, vagy ha megáll önállóan a lábán. Inkább akkor, mikor először meginog.

73. oldal (Grafoman Kiadó, 2013.)

>!
Shanara

Ezer figyelmeztető szó sem ér fel egy sors osztotta pofonnal.

184. oldal (Graphoman Kiadó, 2013.)

>!
Shanara

A legtöbb pillanat azonnal elmúlik, de van néhány, ami örökké tart.

111. oldal (Grafoman Kiadó, 2013.)

>!
Shanara

A világvége is lehet szokványos, ha örökké tart.

59. oldal (Grafoman Kiadó, 2013.)

>!
Shanara

„Csak az értékes, amiből kevés van.”

273. oldal (Graphoman Kiadó, 2013.)

>!
Gorkie P

– Mesél – tette hozzá a nő. – Minden óra mesél.
– Olykor nem túl szép meséket mondanak – bólintott Tac Lachensky.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tac Lachensky
>!
kultúrmacska

Én sosem hittem abban, hogy beszéddel túladhatunk a fájdalmon. A szavak nem segítenek. A szavak nem gyógyítanak. Az idő az egyetlen gyógyszer. Azt a sebet gyógyítja, amit ő maga okozott.

157. oldal (Grafoman, 2013)

>!
Gorkie P

Egy percre mégis elhittem, hogy úgy olvas az órában, ahogy mások egy könyvben.

36. oldal

>!
Shanara

Ha annyi év átfolyik az emberen, akkor nem csak keserű iszap rakódik le, de egy kevés arany is.

141. oldal (Graphoman Kiadó, 2013.)

>!
Shanara

Úgy vagyok az évekkel, mint más a pókokkal. Irtózom tőlük.

140. oldal (Grafoman Kiadó, 2013.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Amerikai istenek
Neil Gaiman: Coraline
Helene Wecker: A gólem és a dzsinn
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Sarah Addison Allen: Sugar Queen – Édes élet
V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia
Böszörményi Gyula: 6… 5… 4…
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Karen Chance: Holdvadász
Dan Wells: Nem akarlak megölni