Az ​idő bolondjai 120 csillagozás

Benyák Zoltán: Az idő bolondjai Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Szent ​Kron nyugalmas sziget az óceánban, távol a partoktól, távol a száguldó világtól. Egyszerű emberek lakják, bár néhányukat nem lehet hétköznapinak nevezni.
Mimi Lafarge, a fiatal lány kegyetlen betegségének köszönhetően egy sebesen öregedő testbe zárva kénytelen élni. Manfred, a sziget furcsa idegene olyan titkok tudója, melyek a történelem előtti korokba nyúlnak vissza. Tak Lachensky, a sziget egyetlen órásmestere múltjában számos olyan nap van, amiről nem szívesen beszél.
Egy egyszerű napon különös szemű jövevény érkezik a szigetre, és a világ kizökken a menetéből. Az öröklét ígéretének árnyékában a szigetnek és minden lakójának el kell gondolkoznia a halandóságán, és fel kell fednie igazi arcát.

Szeptember tizenhetedikén megáll az idő…

Évek, napok, percek. Az idő bolondjai az elmúlás könyve. Egyszerre tekint előre és vissza, próbál értelmet és érzelmet találni az időben. Megkapaszkodni és elengedni. Benyák Zoltán regénye olyan nyomot hagy az… (tovább)

>!
Grafoman, 2021
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630869393
>!
Grafoman, Tatabánya, 2013
324 oldal · ISBN: 9789630869393

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Tac Lachensky


Kedvencelte 33

Most olvassa 5

Várólistára tette 232

Kívánságlistára tette 265

Kölcsönkérné 14


Kiemelt értékelések

Szöszmösz_Gorkie P>!
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Először a borító fogott meg, egyszerűen imádom.
A történet egyedi volt, azt meg kell hagyni.
Tetszett a könyv hangulata, Kron szigete, az elém tárt világ. Nagyon szépen ír az Író, a fogalmazás módja kifogástalan. A történet jól felépített és érdekes.
A mondanivalója elgondolkodtató, még sosem gondoltam így az időre. Gondolom azért, mert nem volt okom aggódni miatta még.
Még sem tudok 5 csillagot adni, mert itt-ott lassan haladtam vele, nem tudott beszippantani teljesen, így nem éreztem, hogy letehetetlen lenne.
Mégis azt mondom, hogy megéri elolvasni, nagyon is, mert tele van tanulságokkal és maga a hangulat le vett a lábamról.

Bélabá>!
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Számomra a negyedik regénye olvasása után egyértelműnek tűnik, hogy Benyák Zoltán a magyar fantasy irodalom talán legjobb kortárs képviselője. Mindegyik könyve lenyűgözött, úgy, hogy nem is vagyok a műfaj rajongója! Ez nagy eredmény.
Az idő bolondjai olyasmi világot tár elénk, mint az Ars fatalis vagy A nagy illúzió. Elvont, disztópikus életképek tűnnek elő a lapok közül. Valamiért kedvelem az ilyen „univerzumokat”. Ebben a regényében az ad számomra pluszt, hogy jómagam szeptember 16-án , édesanyám meg pont szeptember 17-én született. Hátborzongató érzés volt így olvasni a regényt! Mintha egyik főszereplő lettem volna. Apropó szereplők. A fontosabb karakterek jól kimunkáltak, színes figurák. Érdekes volt olvasni a helyi lakosokról: az órásról, papról, íróról, újságírónőről vagy Mimi Lafargéról, a beteg kislányról. Őt különösen sajnáltam, sosem jó betegekről olvasni, benne mégis volt egy dacos báj.

Esküszöm, néha úgy éreztem, Szent Kron nem is része a világnak. Isten csak firkálgatott a nagy könyvének margójára, és ebből születtünk mi.

Furcsa történetek játszódtak le Szent Kron szigetén (istenem! De jó hasonlat Kronoszra utalva!). Olyanok, amiktől feláll az ember hátán a szőr vagy csak elképesztők voltak. Jómagam úgy képzeltem volna, ha spoiler , akkor ott helyben megmerevedik minden, akár a fényképen. Nem mondom, hogy azt nem lett volna könnyű megírni, de az eseményt követő mozgó világ is nagyszerűen volt ábrázolva, akárcsak A nagy illúzióban.
Benyák Zoltán nagyon ért a képi ábrázolásokhoz. Ha kortárs szépirodalmi hasonlatot szeretnék felhozni, ebben Bartis Attila nagy versenytársa. Imádom mindkettejük írásait, stílusát.

Kis bőrerszényekbe merőkanállal időt porciózok. Másfél uncia mindenkinek.

Az idő bolondjai nagyszerű fantasy, amit bátran ajánlok a műfajtól idegenkedőknek is, mert képes megszerettetni az olvasóval azt.
Élveztem, remek történet volt mindvégig. Ezért jár az ötös, de biz isten már nem tudok sorrendet állítani Benyák Zoltán fantasztikus regényei között. Inkább azt mondom: Jöhet a következő, várom már nagyon!

cicus61 P>!
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Hát biztos én vagyok nagyon buta, de nagyon nem tetszett a könyv. Volt egy könyv, ami hasonló volt picit, Matt Haig Ha megáll az idő. Az a könyv pl.nagyon tetszett! :) Pedig jól indult ez a könyv is, szeretem az ilyen elgondolkodtató könyveket is néha, bár nem lehet velük haladni, mert jól meg kell rágni. Az elején így is volt, de aztán már nem igazán értettem, mi történik és elvesztettem az érdeklődésem. A szereplők is olyan furcsák voltak, mint maga a könyv. A vége kicsit feldobott, de nem mentette meg a könyvet.

Navi P>!
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Mélyen megérintett a könyv, amikor így majdnem 40 évesen hálát adhatok az Úrnak vagy a homoksárga színű szemű Asszonynak, hogy még senki olyat nem vesztettem el, aki igazán fontos lenne az életemben.
Nagyon sajnáltam a szereplőket, amiért ilyen volt az életük, főleg Mimit, de Manfredot is. Mimi az időkójjal, ami már akkor megölte, amikor megszületett; Manfred, aki annyi életet végigélt, de a legfontosabbat csak a halálakor találta meg; Tac, a maga kettő halálával, s az az igazság, hogy nem tudom elítélni a tetteit.
Van az, amikor már megváltásnak számít a halál, az elhunytaknak és a hátramaradóknak is.
Bizony sokszor mosolyogtam, de ugyanolyan sokszor pityeregtem is, mert mélyen megérintettek az események.
Köszönöm @Benyák_Zoltán-nak ezt az élményt, s olvani fogom a többi művét is :)

ViraMors P>!
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

– A fizikusok szerint, mire felfogjuk az óra számlapját már nem annyi az idő.
– Késik az elme.
– Vagy az idő siet."

Furcsán vagyunk mi, emberek az idővel. Mindig még többet akarunk, még jobban beosztjuk, még alaposabban kihasználjuk, csak hajszoljuk, de megtartani nem tudjuk. Küzdünk vele, harcolunk érte, végül oly sokan, oly sokféleképpen – elveszítjük. Pedig csak megélni kéne, a jelenben maradni ahelyett, hogy a múltba révedünk, vagy a jövőtől rettegünk.
Megírták ezt már sokan, sokféleképpen. Michael Ende, amikor papírra vetette Momo történetét, a kislányét, aki visszaszerezte az ellopott időt, vagy éppen Margaret Weis, amikor megalkotta az örök elmúlást látó, homokóraszemű Raistlin Majere alakját. De bizonyos tekintetben ide sorolom az időutazós történeteket is. Az emberben örökké él egy fajta zsigeri, elérhetetlen vágy, hogy uralma alá hajtsa az időt…

Benyák Zoltán regénye erről mesél nekünk. Szent Kron szigete maga is, mintha kissé az időn kívül létezne, kicsit mindig lemarad a világ mögött, kimarad a nagy háborúkból. Békés, hétköznapinak tűnő hely, hétköznapinak tűnő életekkel… Mégis itt él a lány, akinek túl kevés idő jutott, aki hétszer olyan gyorsan öregszik, mint normális lenne. Éppen itt él a fiú, akinek túl sok idő jutott, aki évezredek tudhat maga mögött. És az órás, aki túl sokat tud az időről, mégsem érti, ezért retteg tőle.
És eljön a pillanat, amikor Szent Kron szigetén megáll az idő.
És az első döbbenet után – természetesen – elszabadul a pokol.

Az idő bolondjai a három ember története, múltjuk és jelenjük párhuzamosan bontakozik ki, miközben a sziget és lakói próbálnak megküzdeni a lehetetlen helyzettel, amibe kerültek. A regény hármuk története, de mégsem az övéké, sokkal inkább a divatjamúlt cilinderben hol feltűnő, hol eltűnő nő, az Idő története. Kicsit dráma, kicsit filozófia, kicsit talán tanmese. Az idővel és az időért örökké küzdő emberiség tragédiája.
Azt hiszem, ez is egy olyan könyv, amit érdemes lenne minél többeknek elolvasni, két rohanás között magunkba szívni és megőrizni.

Lynn>!
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Ez a könyv úgy lett a kedvencem, hogy 4,5 csillagot adtam rá :)
Ugyanis nagyon megfogott. Rengeteg idézhető idézet és nagyon sok gondolatot adó mondat van benne. Elég „kemény” könyv, nem valami könnyed, tengerparti olvasmány. Főleg nekem, aki szeretek – mindig is szerettem – nosztalgiázni.
Az a fél csillag annak szól, hogy néha elég lassúnak éreztem.

A történet 3 főbb szereplő pár óráját (esetleg napnyi idejét???) követi nyomon. Mindhármukkal elbánt a sors, vagy inkább az Idő. Igen, így nagybetűvel.
Egyikük egy spoiler kislány, spoiler, egy kegyetlen anyával megáldva.
Másikuk spoiler, a saját keresztjével, amit egyrészt az apja, másrészt a felesége élete és halála!!! jelent.
Harmadikuk pedig spoiler ifjú, aki spoiler menekül és keresi a boldogságát, de nekem úgy tűnik, nem igazán találja meg.
És ott van az Idő, aki összeköti őket és tanítja őket kéretlenül is. És minket is, akik nem lakunk Kron szigetén, de talán ott van mindannyiunkban a kisördög, hogy mi lenne, ha mi is ott lehetünk volna azon a bizonyos szeptember 16-án.

2 hozzászólás
buzavirág>!
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, mert olyan témával foglakozik ami mindenkit érdekel, ez pedig az idő múlása. A nagy kérdés pedig az, hogy melyik a jobb, ha telik, vagy ha nem? A történet több életutat bemutat, van benne olyan szereplő akinek az élete végtelen és mégsem teljes, van akinek kevesebb jut egy betegség miatt, és van aki állandóan számolja, elégedett lehetne, de mégsem az. Ezek a mi főbb szereplőink, Mimi, Tac és Manfred, na és az Idő aki egy sejtelmes alak, egy külső megfigyelő. A több lehetőség közül egyiket sem érzetem tökéletesnek, vagy épp megfelelőnek. Ettől eltekintve nagyon tetszett és nagyon sok gondolatot magaménak éreztem, szimpatikus volt ez a bölcs szemlélet amit az író képvisel. Végezetül pedig Carpe diem, azaz minden napodnak legyen meg az értelme, ragadj meg minden lehetőséget, és élvezd a jelen pillanatot.

1 hozzászólás
Niki P>!
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Szerintem egy fantasztikus könyv, amit mindenkinek tiszta szívvel tudok ajánlani.
Hogyan is tudnánk megérteni az időt, ami állandóan változik?
Több szereplő szemszögéből látjuk az „időt”, ami mindenkinek mást jelent:
Mimi Lafarge, aki „időkórban” szenved, akinek az idő múlása csupa fájdalmat okoz. spoiler
Tac Lachensky, az órás, akinek az idő volt az élete. És nem csak neki, családi örökség volt spoiler. És szerelme Júlia, akinek az idő előrehaladtával spoiler
Manfred Jung, akinek az idő egyet jelentett az élettel, annak minden örömével és szenvedésével.
Lin Huxley, aki le tudta írni, és „láthatta”, hogy mit is jelenthet az idő valakinek, aki spoiler.
Zahar Bergyajev, akinek az élete lett, hogy megörökítse az időt, annak múlását.
Marco Presto, aki megalkotta Az idő szimfóniáját, spoiler.
És nem mellesleg a homokszín szemű kalapos nő spoiler, aki felbukkanásával egy sziget életét változtatta meg.

Szamღca >!
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Embernek nem való az öröklét. Nincs az életnek súlya, és aminek nincs súlya, az elszáll egy könnyű nyári lélegzettel.

Szent Kron szigeten megáll az idő…. Mit kezdenek az emberek az örökléttel? Az ajándékba kapott idővel? Kiábrándító kép tárul elénk… az ember nem tud vele mit kezdeni… elszabadul a pokol….

Meg kell, hogy mondjam most már, hogy nagyon félve vettem kézbe ezt a könyvet. Túl földhözragadt vagyok, nem szeretem nagyon mágikus realista regényeket; féltem, hogy túlzások maguk alá gyűrnek és kínlódni fogok. Szerencsére nem így történt.

Nekem ez most nagyon tetszett. Nagyon, nagyon érdekesnek tartottam a felvetést, fantasztikusnak a megfogalmazást. Eleve az szerintem szuper jó ötlet hogy az öröklét és eleve az idő fogalmát 3 olyan szereplő szemszögén keresztül figyelhetjük meg akik különböző módon de mind az időtől függnek …. Egy órásmester akibe szabály szerint az apja beleverte az időt…. bármikor képes percre pontosan megmondani, mennyi az idő…. Egy kalandort aki véletlen folytán hozzájutott az örökléthez (de már az is milyen ötlet hogy mindez egy homok…. az idő homokja formájában) és egy kislány aki progériában szenved – teste gyorsabban öregszik és pár év alatt – tinédzser korára teljesen megvénül…. Az ő szemüvegükön keresztül követjük végig, hogy élik meg az idő múlását majd az idő megállását….
De a mellékszereplők is szerintem egytől egyig érdekesek voltak és azok is kapcsolatban állnak az idővel….
Egy szó mint száz nekem nagyon tetszett.Egy percig nem unatkoztam. Minden sorat élveztem. Sőt megkockáztatom, hogy az a fajta könyv ami többször olvasós…. Rengeteg elgondolkodtató mondat, gondolat hemzseg a lapokon…. Mindenkinek ajánlom olvasásra. :)

Lisie87 P>!
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Hogyan lehet írni egy olyan megfoghatatlan, de mégis létező „dologról”, mint az idő! Hát így, ahogy Benyák Zoltán. Nagyon szeretem az író által teremtett fantasztikus valóságot, és ahogy ír és amikről ír! :) Mindig elvarázsol!
3 főbb szereplő meséli el a történetét, ami mind kapcsolódik az Időhöz, valakinek hosszú, van, akinek rövidebb idő jut, mint az átlag embernek. És egy szereplő meg akarja állítani az időt. Szent Kron szigetén ekkor megtörténik a csoda, és megáll az idő! Szomorkásan megmosolyogtatott, hogy az emberek hogyan dolgozták fel ezt az ajándékot, az örökké valóságot. spoiler Mindhárom történet rejtett érdekességeket, apróbb tanulságokat. Hol kicsit lassabban, hol kicsit gyorsabban haladt a történet, de végig élvezhető volt.
Nehéz erről a könyvről értékelést írnom, mert van, amikor nem lehet szavakba önteni az érzést, amit a könyv nyújtott. Át kell élni! :)


Népszerű idézetek

Shanara>!

Nem akkor válik az ember felnőtté, amikor pénzt keres, vagy ha megáll önállóan a lábán. Inkább akkor, mikor először meginog.

73. oldal (Grafoman Kiadó, 2013.)

Shanara>!

Ezer figyelmeztető szó sem ér fel egy sors osztotta pofonnal.

184. oldal (Graphoman Kiadó, 2013.)

Shanara>!

A legtöbb pillanat azonnal elmúlik, de van néhány, ami örökké tart.

111. oldal (Grafoman Kiadó, 2013.)

Shanara>!

„Csak az értékes, amiből kevés van.”

273. oldal (Graphoman Kiadó, 2013.)

kultúrmacska P>!

Én sosem hittem abban, hogy beszéddel túladhatunk a fájdalmon. A szavak nem segítenek. A szavak nem gyógyítanak. Az idő az egyetlen gyógyszer. Azt a sebet gyógyítja, amit ő maga okozott.

157. oldal (Grafoman, 2013)

Shanara>!

A világvége is lehet szokványos, ha örökké tart.

59. oldal (Grafoman Kiadó, 2013.)

Szöszmösz_Gorkie P>!

– Mesél – tette hozzá a nő. – Minden óra mesél.
– Olykor nem túl szép meséket mondanak – bólintott Tac Lachensky.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tac Lachensky
kultúrmacska P>!

Ha adhatok egy jó tanácsot: vigyázz, mit teszel az életedben, mert minden pillanatból marad egy kép! Aztán meg nem szabadulhatsz tőlük. Isten eléd lógatja őket, bármerre is fordítod a fejed.

62. oldal (Grafoman, 2013)

Szöszmösz_Gorkie P>!

Egy percre mégis elhittem, hogy úgy olvas az órában, ahogy mások egy könyvben.

36. oldal

Shanara>!

Ha annyi év átfolyik az emberen, akkor nem csak keserű iszap rakódik le, de egy kevés arany is.

141. oldal (Graphoman Kiadó, 2013.)


Hasonló könyvek címkék alapján

T. C. Lang: A Lámpás nyomában
Ilona Andrews: Mágikus találkozás
Karen Marie Moning: Álom és valóság
Justin Cronin: A szabadulás
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Csüllög Ferenc: Időfolyam
Fróna Zsófia: Démonok közt
Gaura Ágnes: Attila koporsója
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Hernád Péter: Pannónia Parancsnok