A ​nagy illúzió 81 csillagozás

Benyák Zoltán: A nagy illúzió
Book24 · 3.490 Ft –24% 2.652 Ft
Régikönyvek.hu · 3.490 Ft –20% 2.792 Ft
Bookline · 3.490 Ft –15% 2.966 Ft
2.000 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár

Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa.
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.
De az életének ezzel még koránt sincs vége.
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit.
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál.
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
368 oldal · ISBN: 9789632935386
>!
Athenaeum, Budapest, 2016
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632935232

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Nina Karch · Tom Pastor


Kedvencelte 29

Most olvassa 4

Várólistára tette 157

Kívánságlistára tette 197

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Én úgy nyomtam meg a könyv olvasása után az ötödik csillagot meg a „kedvencem” gombot, hogy nem szeretem az autókat, meg egyáltalán a motorral hajtott járműveket, de még a szagukat se állom – sose jutna eszembe tudatmódosító szereket használni (elég kattant vagyok nélkülük is) – a legveszélyesebb függőségem az olvasás (tudom, káros az egészségre, az általa kiváltott gondolkodás pedig még inkább…), úgyhogy bajosan tudom megérteni a főszereplőket – nem mindig voltam kibékülve a könyvbeli férfi-nő-viszonyokkal – és a regénybe rejtett (fenét rejtett, mind egyértelmű) kulturális utalások egyharmadának nem ismerem a forrását, a másik harmadét meg ismerem, és pont ez a bajom vele. :P A harmadikat egyelőre hagyjuk.

Körülbelül felsoroltam mindent, aminek kilométernyi messzeségbe kellett volna taszítania a regénytől. Önmagában az, hogy ezt a taszítóerőt egyszerűen nem tudták kifejteni, nagyon sokat elmond a könyv hatásáról. Én pedig még ennél is többet fogok mondani.

Nem olvastam el a fülszöveget, az elolvasott értékelésekből pedig csak a dicséretekre emlékeztem, viszont Az idő bolondjai után nekem az író neve garancia volt. Ennek köszönhettem, hogy nem értettem a szürreális helyszínt, de nagyon érdekelt, és rögtön a harmadik oldalon már jókora meglepetés várt. :) Amikor pedig felfogtam, mi a tét, már nem egyszerűen egy izgalmas könyv volt ez a sok közül, hanem olyasmi, ami azt a bizonyos legbelsőbb „én”-t szólítja meg. Vagy fene tudja, belül van ez az „én” vagy kívül, de megszólította, az fix. :D És a továbbiakban nem lehetett elhallgattatni. Igaz, nem is próbáltam, minek. Nomármost, spoiler nélkül, csak úgy bele a levegőbe: ilyen „én”-je rajtam kívül még elég sok embernek van (talán a Hegylakót kivéve), úgyhogy elég sok embert meg fog szólítani a regény ugyanígy (kivéve a Hegylakót).

Olyan világot sikerült megteremteni ebben a regényben, amely egyszerre idegen és otthonos, egyszerre ijesztő és szeretni való, sőt a félelmet a maga módján megszüntető. (Talán éppen ezért nem tudott taszítani az idegensége? Mert az idegenség bele van építve a regénybe, és úgy van beleépítve, hogy mindvégig megmaradjon az ellensúlya is?) Olyan világot, amelyik – nincs mit tenni – hiányozni fog. (Illetve nem is, mert mindjárt felteszem a polcra a B betűhöz.) Olyat, amelyik az emberiség ősi nagy vágyakozásának megfelelve feldolgozhatóvá igyekszik tenni a feldolgozhatatlant – és megkockáztatom, hogy sikerül neki. A rendkívüli képzelőerővel megalkotott helyszín,* a következetesen felépített gondolati háttér, az innen-onnan egybekapkodott szereplők kavargása, a tényleg meglepő végkifejlet mind egyetlen célt szolgál: a feldolgozhatatlant, az idegent, az örök ismeretlent ismerőssé tenni. Ezt pedig ráadásul igen eredeti módon teszi – és közben még nyakig esünk a kalandokba is. Amelyekből időnként már kissé sok is volt nekem… De szerencsére a kritikus ponton mindig elhangzott valami jó poén, felbukkant valami általam is ismert/szeretett kulturális utalás (igen, a bizonyos harmadik harmad), vagy legalább beúszott oldalról egy szürreális-kicsavart kép, amilyet én már láttam egyszer álmomban, de honnan a fészkes fenéből veszi ez az ember a bátorságot, hogy az álmaimba nyúlkáljon???**

Szóval kalandregény, folyamatos mozgással, állandó úton levéssel, versenyfutás az idővel, illetve az időtlenséggel, (rém)álombeli jelenetek, (rém)mesebeli lények, összevissza csavart figurák, időnként feketébe hajló groteszk humor, átgondolt háttér, és szépen egymáshoz kapcsolódó szálak. Hogy pedig mi illúzió és mi nem az… hát, gyerekek, arra mind rá fogunk jönni egyszer, de az írónak piszok nagy szerencséje, hogy senki se lesz, aki leleplezze a hamisságot, ha van egyáltalán. :)

(Azért ilyen helyszínt találni egy regénynek… amelyik mindenkit érdekel, mert mindenki érintve van benne, de mégse tudja ellenőrizni senki… hát… ez több mint mázli, az a gyanúm. :))

spoiler
spoiler
spoiler
spoiler

* Kérem szépen, tessenek ebből filmet forgatni, még én is mozijáró leszek tőle, pedig félévente egyszer nézek filmet egyáltalán, és utoljára A nyomorultakat láttam moziban, igaz, hogy azt kétszer, és nem rajtam múlt, hogy harmadszorra nem jött össze… nem, azért nem a Jean Gabin-félét, annál újabbat. :D
** Mint fentebb már említettem, nem használok tudatmódosító szereket. Tiszta pénzkidobás lenne. Alapjáraton ilyeneket álmodok.

7 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea MP
Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Zseniális történet, engem lenyűgözött!
Még napokkal az olvasás befejezése után is itt vannak a szereplői a fejemben. Tom Pastor, a Keselyűember, Nina és Lily. Azon gondolkodom, hogy akkor most mi is volt ez az egész. Illúzió valóban? Senki nem tudja mi van az élet után, a halál után, és azt sem hány élete van egy embernek. Vagy éppen hány halála? Ezeken gondolkodhatunk, miközben olvassuk a történetet és eshetünk egyik ámulatból a másikba.
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.co.ke/2016/02/benyak-zoltan-n…

>!
Bélabá P
Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Ha úgy tetszik, mind egy moziban ülünk, ahol a kaszás a jegyszedő. Bámuljuk a nagy közös filmet, ahogy a történetünk belekeveredik másokéba. Egy óriásdráma, milliónyi főszereplővel.

Le vagyok nyűgözve, immár harmadjára! Benyák Zoltán megint olyan regényt írt, ami vetekszik a neves külföldi fantasy, absztrakt, szürreális írók könyveivel. Három regényét olvastam eddig, és nehéz döntenem közöttük, mi a No1. Szerintem most ez a frissessége, újdonsága miatt. Az Ars fatalis és a Csavargók dala is remekművek persze! Már csak Az idő bolondjait és A háború gyermekét kéne kölcsönkapnom valakitől… :)
Benyák Zoltánt hasonlítgatták Gabriel García Márquezhez, szerintem közel áll a világa Carlos Ruiz Zafónhoz, és időnként Murakami Harukihoz.
Olvasás közben felsejlett bennem több, a halál világát érintő könyv például az Élet az élet után vagy Dante Pokla. A szürkesége, kietlensége Cormac McCarthy Útját juttatta eszembe vagy kicsit Zafón Angyali játszmáját.
Meggyőződésem, hogy filmkasszasiker készíthető belőle, olyan vizuális világ, annyira képszerű minden mozzanat. Ha valamely filmrendező fantáziahiányban szenvedne, merem ajánlani neki ezt a forgatókönyvként is nagyszerű regényt. Nem vagyok oda filmekért, de ezt biztosan megnézném filmen is, ahogy az Út esetén is megtettem.

Ez a regény a magyar fantasy egyik mesterdarabja! Nem sokat olvasok a műfajból, de amik kézbe jöttek mind remekek voltak. Jól kell választani vagy hallgatni a szakértőkre. (Várok még fantasy remekeket, amik ezt szintet képesek elérni!)

Itt minden olyan nyakatekert és zavaros, mint a te fejedben a dolgok.

Körülbelül így lehet összefoglalni a regényt… Szürreális, bizarr, misztikus, sötét, lehangoló.
Persze idővel hozzászokik az olvasó, és elkezdi falni a lapokat. Nem mesélek a sztoriról, de az egészen briliáns, a kivitelezés még azon is túltesz. Olvasni kell!
Olyan könyv, amelyet minden fantasy rajongó, aki kicsit is ad magára, elolvas. Aki meg bizonytalan az író könyveivel kapcsolatban ezzel is kezdhet akár, hogy B.Z. másik két általam olvasott könyve hab legyen a tortán.
Nehéz kalibrálni a mércén, de a felső határokat súrolja, kiszalad a végén. Természetesen ez is jeles. Ha Csavargókat kedvenceltem, ez még inkább megérdemli!

9 hozzászólás
>!
MLinda P
Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Ha ilyen a túlvilág, akkor már nem félek az alagúttól. De azért remélem, még sokára jutok el oda…

– Az úgy volt, hogy szerettem volna Benyák Zoltántól olvasni valamit. Első helyen Az idő bolondjai szerepelt, de ahhoz nem jutottam hozzá (ezt a mai napig sajnálom, és még nem adtam fel, hogy kikölcsönzöm, megveszem, valahogyan elővarázsolom!), ez viszont megvolt a könyvtárban érdekes volt a fülszöveges, szóval gondoltam: miért ne?!
És mennyire nem bántam meg!
Érdekes a felvetése: élet a halál után, ami csak addig tart odaát, amíg az emberre emlékeznem ideát. A bökkenő a dologban az, hogy erre senki se figyelmeztet a halál előtt (így esélyünk sincs, és a FB ismerősök száma is véges, meg könnyű is törölni egy virtuális kapcsolatot), így nyilván van az a pár szerencsés, aki meg maradandót alkotott… és most teljes lovagi díszben vágtat keresztbe-kasul a túlvilágon.
Olvasás közben nagyon kíváncsi voltam, hogy mikkel áll elő a szerző, tetszett az indítójelenet spoiler, a Karnevál, a Keselyűember.
Nagy muri van odaát!
Újraolvasós, másnak ajánlós!

>!
kellyolvas P
Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Kíváncsian vártam, vajon milyen világba csöppenek bele a szerző legújabb regényben? Nem kellett csalódnom, a lehető legmisztikusabb fehér foltot színezte át a szerző a képzeletével, milyen az élet a halál után, milyen a másvilág?
Remek! Ezzel a verzióval kiegyeznék, hiszen addig „élhet” itt az ember, amíg a való életben emlékeznek rá, így van olyan, aki rövid időt tölthet itt, viszont a híres embereknek nincs miért aggódniuk, az öröklét biztosított. Főhősünk összetett figura, egyrészt rögtön együtt éreztem vele a bizonytalansága miatt, ahogy egy kukkot sem ért az őt körülvevő új világból, nyilván hasonlóan érezném magam. Másrészt ahogy az emlékek kutatása során visszaemlékezik a múltjára, bizony nem egy cselekedete kiborított, mégis összességében szerethető a karakter. Hamar kiderül, hogy van egy lánya, Lily, aki szintén életét vesztette és valamennyivel előtte jár, meg kell találnia őt ebben az időtlen világban, még beszélnie kell vele, még a helyére kell tennie valamit, mielőtt örökre elenyészik.
Elkezdődik egy őrült vízió, egy road trip, száguldás a piros Chevy sofőrjével az oldalán.
Imádtam ennek az utazásnak minden részletét, a helyszíneket, városokat, a felsorakoztatott karaktereket, akiket ismerhet az olvasó, hírességek, írók, tudósok. Annyi rejtett utalás lelhető fel, annyi remek üzenet, emellett a főszereplők is brillíroznak, rengeteg poén hangzik el tőlük is, és még több komoly, elgondolkodtató mondat. Szeretem, ha egy történetben visszautalásokkal találkozom, így jól megismerhető a múlt, a regény felépítése ebből a szempontból is tökéletes. A nyitójelenettől kezdve a csavaros befejezésig végig izgultam a történetet, vártam valami jóra, mert akármennyire balfék Tom, bíztam benne, hogy fordítani tud, mert megvan benne a jóra való érdemesség, hittem benne, hogy véghez tudja vinni, amit szeretne. A történet jelentős része egy szigeten játszódik, ez nagyon tetszett, az antiszociális lelkemnek való egy ilyen hely, aztán belegondolva a történtekbe, talán nem is olyan jó ötlet elszigetelődni, átvitt értelemben sem. Összességében kicsit többet is kaptam, mint amit vártam, úgy érzem Benyák Zoltán történetei minden egyes kötettel egyre jobbak, én most egy újabb kedvencet avattam.
http://www.kellylupiolvas.com/2016/09/benyak-zoltan-nag…

>!
AniTiger MP
Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Csodálatos és ijesztő volt egyszerre. Nagyon alap dologra építkezett az író: egy festő meghalt és nem emlékszik rá, hogyan. Na, hogyan? Kivel? És miért? Mi lesz most?
Én elsőre kicsit dagályosnak éreztem, mintha túl sok lényegtelen dolgot sóztak volna a nyakamba Tom Pastor életéről, szerelméről, festményeiről, de aztán… amikor meg tudtam válaszolni a feljebb feltett kérdéseket, amikor minden a helyére került bennem, akkor csak ámultam. Imádom, ha egy könyvben minden fontos, minden elejtett apróságnak, információ morzsának szerepe van! Összességében az egész regény lassú, melankolikus, de csodaszép. Nem mondom, hogy nem megterhelő olvasmány, de marhára odatette az író ezt a történetet.

spoiler

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/05/anagyilluzio.html

…és mert a zene az kell, hallgassunk egy kis MCR-t. ^.^
https://www.youtube.com/watch…

7 hozzászólás
>!
Riszperidon P
Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Annyi érzelem öntött el a könyv olvasása közben, hogy írásban kifejezni nem tudom. Ezt, ott, akkor, közben tényleg érezni kell.
Nina belépőjénél már tudtam, hogy ez a könyv valószínű szerelem lesz. Megérkezni egy több, mint 6000 köbcentis, V8-as döggel, és közben a hatvanas évek egyik hatalmas klasszikusa dübörög a rádióban! https://www.youtube.com/watch…
Egy kor, amiben bár a szüleim voltak gyerekek, de imádok szőröstül-bőröstül.
Egy amorf, groteszk világ, amiben minden megtörténhet. Ahol együtt italozhat akár Dalí és Napoleon és közben a jó „öreg” Kurt gitározik az asztal mellett. És ne feledkezzünk meg az ’56-os magyar válogatottról sem! :)
Egy hatalmas lázálom, egy drogmámoros trip, ami egyszerre félelmetes, ledöbbentő, felemelő, könnyfakasztó, fanyar humorú, az arcra mosolyt csaló, követhetően követhetetlen.
Vajon melyik oldal a nagy illúzió? Az itteni vagy a másik?
Egyet véss csak a fejedbe! Ha elfelednek, meghalsz….

12 hozzászólás
>!
ggizi P
Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Anno kisgyerekként láttam a Kék madár című mesefilmet. Szinte semmire nem emlékszem már belőle, de egy valamire határozottan. Mikor a már meghalt nagymama újra találkozik az unokáival, valami olyasmit mond nekik, hogy amíg emlékeznek rá, addig ő is tovább fog élni. Ez kitörölhetetlenül megmaradt bennem, még ha az idő el is mosott minden mást a mesével kapcsolatban. És emiatt a gondolat miatt végig nosztalgikus hangulatban olvastam ezt a könyvet, aminek persze köze nincs a meséhez, de ugyanúgy és ugyanott talált szíven, ahol az a régmúlt másik.

Gyönyörű volt. Engem teljesen beszippantott, amin egyáltalán nem is csodálkozom, hiszen a szerző stílusa eddig is magával ragadó volt, Az idő bolondjaival és az Ars Fatalissal már korábban megnyert magának. És ezen a stíluson folyton el is ámulok. Mármint mikor újfent szembesülök a szavak erejével. Szavak, miket ismerünk, de sokunknak eszébe nem jutna így keverni őket. Annyira kifejező szóképeket képes alkotni a szerző, amiknek egyszerűségében rejlik zsenialitásuk.
Nagyon tetszett ez az utazás az összes keserédes hozadékával együtt. Nagyon élveztem a túlvilági találkozásokat, a Fekete Karnevált, a spéci bányászvasutazást, de főképp azt, ahogy ebben a szürreális kavalkádban szép lassan összeálltak a darabkák és kiteljesedtek az érzelmi szálak. Engem teljesen elvarázsolt.

„Az élet megszületése után mindent a halál irányít. Az életösztön – ami csupán a halálfélelem mindennapi kivetülése – minden mozdulatot meghatároz. Minden gondolatot, a forgalmas utcán való átkeléstől a gyermekáldásig. A legerősebb érzés túléli majd az utolsó embert is. Végül nem marad semmi más, csak ő maga.”

4 hozzászólás
>!
pepege MP
Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Benyák Zoltán igazán érdekes témát választott a legújabb regényéhez, hiszen mindannyiunk élete halállal végződik, minden embert foglalkoztat annak gondolata. Persze sokan vagyunk úgy, hogy elhessegetjük – áh, túl fiatal vagyok én még a halálhoz, nem törődöm vele! –, aztán amikor a közvetlen környezetünkben eltávozik egy korunkbeli embertársunk, akkor döbbenünk rá, hogy nem mutathatunk örökké fricskát a halálnak. De talán még az eseménynél is többet gondolunk arra, hogy vajon mi lehet utána? Vallásunktól, meggyőződésünktől függ, miben reménykedünk, de bizonyítékot sohasem tudunk szerezni, ezért csak képzelgünk róla.

Az író épp ebben a fantáziálgatásban sietett segítségünkre, hiszen regényében olyan változatát tárta elénk a halál utáni „életnek”, ami (bármennyire is meglepő, de) gyakorlatilag még hihető is. Az általa kitalált túlvilág első ránézésre nem is különbözik attól, amelyben élünk – de amikor megkapargatjuk a felszínt, azért bukkannak fel némi érdekességek, szokatlan dolgok.

A negyvenéves festőművész, Tom Pastor halálával indul a regény. Egy sivatagban tér magához, és lövése sincs arról, hogy ő már nincs az élők sorában. Aztán a semmi közepén hirtelen megcsörren egy telefon, közel s távol sehol semmi, csupán egy telefonfülke… A rejtélyt tovább fokozza maga a telefonbeszélgetés, illetve egy épp megérkező Chevrolet Impala, volánjánál egy fiatal lánnyal, Ninával. Ő a révész, akinek az a feladata, hogy felvilágosítsa Tomot jelenlegi helyzetéről, illetve kalauzolja a túlvilágon. Így tudja meg Tom, hogy ebben a világban csupán egyetlen törvény létezik: „Ha elfelednek, meghalsz”. Kell az élők sorában valaki, aki emlékszik rá, ellenkező esetben a Keselyűember eljön érte, és attól kezdve megszűnik létezni.

Ám Tom a többség számára feledhető életet élt, volt egy félresikerült házassága, egy 15 éves kislánya, Lili – aki csupán rövid idővel Tom előtt halt meg. A feleségén kívül tehát nincs senki, aki az élők közül emlékezne rá, így Tom belátja, egyetlen dolgot tehet: mihamarabb meg kell találnia a túlvilágon a lányát, addig, amíg nem késő, s ezzel kezdetét veszi egy eszeveszett, izgalmas, hihetetlen dolgokkal, kalandokkal tarkított utazás, melynek során Tom élettörténetét is megismerhetjük.

De ahelyett, hogy még részletesebben beszámolnék a cselekményről, inkább néhány praktikus tanáccsal látnám el azokat, akik úgy döntenek, elolvassák: lehetőleg hétvégén kezdjenek bele, kapcsolják ki a mobiltelefonjukat, készítsenek be kétnapi hideg élelmet és innivalót, vonuljanak félre – és mehet a menet. Itt nincs megállás, csak „rabság” és függőség. Benyák Zoltán kinyit számunkra egy ajtót, mi olvasók pedig gyanútlanul belépünk rajta, s egyszeriben egy olyan világban találjuk magunkat, amelynek rabjai leszünk, amely teljesen elvarázsol minket.

Ez a könyv egyszerűen zseniális, akárhogy kutakodok, nem találok semmiféle hibát. A szerző a történetet úgy csűri-csavarja, hogy mindvégig körmömrágva olvastam, lelkesen, lendületesen, s közben pedig nem győztem pislogni a regény fordulatain, hiszen szinte még az utolsó oldalak is tartogattak bőven meglepetéseket.

Engem leginkább az fogott meg ebben a regényben, hogy az író olyan finoman adagolta a misztikumot, pedig a témája szerint akár többet is elbírt volna. Pontosan ezért is éreztem úgy, hogy az a fajta túlvilág, amit fantasztikus képzelőerővel elénk tárt, talán még igaz is lehetne. De nem csupán igaz, hanem szimpatikus is, hiszen „odaát” találkozhatunk nemcsak a szeretteinkkel, hanem például híres festőkkel, írókkal, zenészekkel, akik már hosszú-hosszú ideje távoztak az élők sorából, ám Benyák törvényei szerint övék a túlvilág az örökkévalóságig, mert mindig vannak emberek, akik emlékeznek rájuk.

A nagy illúziónak meglehetősen nagy számú és széles körű olvasói réteget tudok elképzelni, melyben nyilván nagy szerepet játszik maga a műfaj: szórakoztató irodalom. Benyák Zoltán ezt olyan színvonalon műveli, hogy időnként inkább szépirodalmi a szöveg. Pozitívumként kell említenem még a szerző hangulatteremtését, például minden egyes alkalommal, amikor a Keselyűember színre lép, szinte megfagy az emberben a levegő is. Az olvasókat minden bizonnyal el fogja bűvölni továbbá az író fiatalos, olvasmányos stílusa és legfőképpen az elképesztő képi világa.
http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-08…

>!
ViraMors
Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Túlvilági road movie. Abszurd, elgondolkodtató, zseniális.

Tom Pastor nem éppen egy szimpatikus figura. Vannak ugyan jó pillanatai, de alapvetően egy drogos festő, akit gúzsba köt a sikertelenség és az elfuserált élet. Nem éppen szimpatikus, de nagyon is emberi, meg nem valósult álmaival és elszalasztott lehetőségeivel.

Tom Pastor halott. Egy meglehetősen abszurd, szürreális túlvilágon ébred, ahol addig maradhat, amíg van, aki emlékszik rá. Az életben megszokott valóság szabályai megszűnnek, egymás mellé kerülhet az ókori Róma és a jelenkori Csernobil, Artúr király és Chaplin, a vágyálmok és a rémálmok teremtényei.

Tom Pastor ebben a világban indul útra egy lendületes, nagyszájú révész, Nina társaságában, előbb, hogy meglelje önmagát, a múltját, a halálát, később, hogy megkeresse a lányát, hogy mentse, ami menthető, ha még nincs túl késő hozzá.

Elsősorban a könyv világa fogott meg, és azóta sem ereszt. Abszurd, kiszámíthatatlan, elképesztő. A maga kicsavart és ijesztő módján gyönyörű. Az út, amit Tom bejár ebben a világban, egy alaposan átgondolt, jól megírt történet. Minden lépésért meg kell küzdeni, minden pillanat lehet az utolsó. A múlt, a jellemhibák folyamatosan az ember után nyúlnak, és nem mindig egyértelmű, hogy ki, mi lesz az erősebb.
Részben várható, de nem teljesen kiszámítható, erőteljes befejezéssel zárul, nekem nagyon tetszett.

Egyedüli zavaró tényező Lily volt időnként, lehet, hogy csak én érzem így, de a viselkedése és a naplója valahogy nem mindig passzoltak az aktuális korához.

Hogy meddig a valóság és honnan az illúzió, döntse el mindenki saját szájíze szerint. Azt hiszem, ez most első sorban az olvasón múlik, azon, hogy ki mennyire nyitott a misztikumra. Érdekes kérdéseket vetett fel a könyv, életről, halálról, fontossági sorrendről, arról, hogy az utolsó utáni pillanat is felkínálhat sosem remélt lehetőségeket. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti rendhagyó, elgondolkodtató könyveket, bárkinek, akit kicsit is vonz, a titokzatos, a hétköznapin túli világ.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea MP

– Ezer oka lehet annak, hogy meghalunk.
– Mint amennyi az életnek is. Aki szerencsés, az úgy él, ahogy szeretne, aki még szerencsésebb, az úgy is hal meg.

116. oldal

4 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea MP

– Felejtsd el a nagymonológokat! Az ilyenkor szokásos eljárást alkalmazzuk a történtek kiheverésére.
– Vagyis?
– Berúgunk.

>!
ViraMors

Az embereknek kell a mese, a meséknek meg az ember.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · mese
7 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea MP

A lényeg, hogy elárulok egy titkot magamról, mire te is így teszel. Ne is próbálj meg hazudni! Ne feledd, nő vagyok! Nem tudok állva brunyálni, de cserébe ezer mérföldről megérzem, ha egy férfi hazudik.

1 hozzászólás
>!
Bélabá P

Azt mondják, amelyik szülőnek nem fehéredik ki a haja, nincs is igazi gyereke.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szülő
3 hozzászólás
>!
AniTiger MP

     Mindig is szerettél egyedül lenni. Akkor pihented ki a többi embert. A rövid távú magány jó dolog. Kell, hogy az ember tisztába tegye magát, és kidobja a szart. Lomtalanítani kell. Így egészséges.

290. oldal

>!
ViraMors

– Az élők a halálról fecsegnek, a holtak az életről.

18. oldal

2 hozzászólás
>!
AniTiger MP

    – Vajon örökké ezt fogom csinálni? – kérdezte Tom, inkább magától.
    – Mit? – Nina szótlan volt, mióta elindultak Berlinből.
    – Magam után kutakodom. Az elveszett részeim után. Majd amikor megtalálok egy darabot, csak arra döbbenek rá, hogy újabb hiányzik. Olyan ez, mintha az én poklomban ez lenne a büntetésem.

120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nina Karch · Tom Pastor
>!
Zsófi_és_Bea MP

– Nagyon szép lány, barátocskám, mondta egyikük, aki vékony volt, szinte elveszett gyűrött zakójában. – A nő a bizonyíték Isten csodatevő képességére.


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa
Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr
Franz Kafka: Az átváltozás
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Barta András: Magyarország = anyád
Kakuk Móni: Holdvilág
Voyti Attila: Trilégia
Larry Matthews: Pszichovízió
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején