A ​háború gyermeke 22 csillagozás

Benyák Zoltán: A háború gyermeke

„A háború: különleges élmény. A háború: életforma. A háború: rend."

1933. Európa ege elsötétülni látszik. Az öreg kontinens a végzete felé sodródik. Sophie Andersch olyan dologba keveredik, ami még legsötétebb rémálmaiban sem történt meg soha. Története Berlintől a tibeti hegyekig vezet, hogy Otto Rahnnal, a leghíresebb náci régésszel az oldalán egy ősi nép leszármazottai után kutasson. Közös vágyuk, hogy jobbá tegyék az emberi fajt és a világot, melyet lassan felemésztenek egy háború lángjai.

Benyák Zoltán története a Harmadik Birodalom hajnalán kezdődik, és annak végnapjainál ér véget. Új korszak veszi kezdetét ezzel a háborúval. A félelem évszázada jön el. Egy új nemzedék kora, melynek gyermekei sosem ismertek békét, a háború számukra mindennapos dolog.

>!
Historium, Dunaszerdahely, 2014
116 oldal · ISBN: 9788089649129
>!
Historium, Dunaszerdahely, 2012
208 oldal · ISBN: 9788097077860

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Marlene Dietrich

Helyszínek népszerűség szerint

Berlin


Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Shanara>!
Benyák Zoltán: A háború gyermeke

A stílus ismerős, a mondatok most is gyönyörűek, a mondanivaló nagyon is lényeges, de ez a történet valahogy mégsem lett az enyém. Talán a világháború iránti ellenérzésem, talán az embertelen és kegyetlen kísérletezgetések, illetve annak következményei okozták, hogy nem ez lesz a kedvenc könyvem a szerzőtől.
Pedig a regény alapból nem lenne rossz, a misztikus szála különösen tetszett, a befejezés nem kevésbé. Lehetett volna valamivel hosszabb. Úgy érzem, hogy Zoli írt valamit, de ebben közel sem volt benne annyira a szíve és a lelke, mint az Ars Fatalis vagy Az idő bolondjai papírra vetése közben.

Kovaxka P>!
Benyák Zoltán: A háború gyermeke

Rövidke, kevéske, kidolgozatlanka. Ennél sokkal jobbat is tud írni Benyák Zoltán. Szerintem a fantasy és a misztikum az igazi területe. Semmi gond, azért kedvenc marad, és olvasom tovább az életművet.

abstractelf>!
Benyák Zoltán: A háború gyermeke

Csalódott vagyok. Komolyan úgy gondoltam, hogy egy igazán kiváló kis regényhez lesz szerencsém – főleg, hogy II. világháborús történelmi… annyira akartam, hogy jó legyen.
Ezzel szemben kaptam egy gyakorlatilag kibogozhatatlan történetet, amely a III. Birodalom okkultizmusát vette alapul. Ezzel egy fikcióban annyi mindent lehetett volna kezdeni, tényleg nagyon sajnálom, hogy egy ennyire lapos kivitelezés lett belőle.

Amit kedveltem a könyvben, az Sophie némely gondolata / meglátása volt. Ezen kívül nem nyert meg magának ez a regény.

Praetorianus P>!
Benyák Zoltán: A háború gyermeke

Kissé csalódott vagyok, kissé pedig boldog. Csalódott, mert ezt mintha nem az a Benyák írta volna, aki a későbbieket, amiket szeretek, amik miatt az író a kedvenc kortársak listáján landolt nálam. Másrészt örülök, mert ezek szerint Benyák úr emelkedő pályán van, és egyre jobbá és jobbá válik. Ezt a regényt (ami inkább kisregény) legfeljebb amolyan írói próbálkozásnak tudom tekinteni összecsapottsága és kidolgozatlansága miatt. Az alapötlet nem rossz, az elején még élveztem is a dolgot spoiler, amolyan Indiana Jones szerű dolognak tűnt, amiben a főhős jobb csaj, mint Harrison Ford spoiler. De azután jött a nagyon elnagyolt Himalája-expedíció, utána pedig a „kísérlet”, én pedig elkezdtem nézegetni a lapok alján az oldalszámot, hogy mikor lesz már vége? Mintha nem is egy regényt, hanem egy szépen kidolgozott vázlatot kaptunk volna, ami híján van azoknak a magvas gondolatoknak és eszmefuttatásoknak, amik miatt megszerettem Benyákot. A háború gyermeke szárnypróbálgatás, amit mosolyogva szemlél az ember, hogy aztán megtapsolja a későbbiekben elért magasságot. Szumma: remélem a későbbiekben Benyák Zoltán megmarad annál, amiben igazán páratlan. Még több szürreálist, még több elgondolkodtatót szeretné(n)k…

Mariann_Czenema P>!
Benyák Zoltán: A háború gyermeke

Vérzik a szívem, mert Zoltán idén az egyik kedvenc kortárs írómmá nőtte ki magát, nem véletlenül van meg már 4 könyve a hálószobai könyvespolcomon.
Ez a könyv is nagyon tetszene, mert érdekes az alapötlet (szerintem bele is fér a nácik kísérletező kedvébe) de iszonyatosan rövid a megvalósítása!
:(( 300-400 oldalon is tudtam volna olvasni. Akár úgy, mit az Ars Fatalisnál, melléknovellákkal; de akár párhuzamos világot, az árnyakét/vagy a holdgyermekek történetét tanulmányozva.
Ez így sajnos KEVÉS. Pláne tudva, hogy mennyivel kerekebbre sikerült megírni a Veszett lelkek városát.

Melimaci>!
Benyák Zoltán: A háború gyermeke

Mély letargiába taszított, de utólag bánnám, ha nem olvastam volna el.

robinson P>!
Benyák Zoltán: A háború gyermeke

Van itt minden, 1933-as berlini könyvégetéstől, egészen 1945-ig, a kapitulációig, antikrisztus keresés…
Sophi különös, nyomasztó kalandjai a tibeti hegyekig is elvisz. Lehet nem jó hangulatban olvastam, de inkább nyomasztó volt, az amúgy érdekes történet a régi térképről.

jaspi>!
Benyák Zoltán: A háború gyermeke

Tetszik az író stílusa. Az kevésbé hogy a könyv címe és borítója háborús regényre utal, de ez nem az. Maga a könyv és a történet érdekes, de nekem kidolgozatlannak, elnagyoltnak tűnik. Számomra ezt a hiányosságot a könyvben lévő utolsó naplójegyzet sem magyarázza meg, orvosolja…

Olympia_Chavez P>!
Benyák Zoltán: A háború gyermeke

A könyv rövid, de számomra nem von le az értékéből. Rendkívül olvasmányos, érdekfeszítő, tele az emberiséggel, az élettel kapcsolatos igaz, de kiábrándító meglátásokkal. Fordulatos, izgalmas, néha nyomasztó, akárcsak a korszak, amiben játszódik. Tetszett a történet egy részének párhuzamba állítása a szeplőtlen fogantatással, annak inverz képpé formálása, a nácik áltudományos, legendákat hajhászó küldetéstudata, mint a történet alapja, Hermore antikrisztusi jelleme. Annyi borzalmas dolgot olvastunk már a II. világháborús tettekről, örültem neki, hogy nem egy újabb bőrt húzott le az író a koncentrációs táborok rémtetteiről. Szeretem, amikor Benyák beleránt, elringat egy földöntúli, misztikus, egy fölöttünk álló világba, majd a realitások talajára visszalépve, ismét az emberi jellemet teszi mérlegre. Ismét az ember tetteire, azok meghatározó szerepére helyezi a hangsúlyt. Hermore-t is csodabogárnak tekintjük eleinte, pedig az Ő jellemét is csak a környezet formálta. Azt sajnálom, hogy Cararól nem olvastunk többet, kíváncsi lettem volna, vele mi történt az új világban.

Galambdúc>!
Benyák Zoltán: A háború gyermeke

Érdekes a téma, és Benyák Z. nagyon kellemesen, szépen, jó stílusban ír, de nekem túl rövid volt, elnagyolt ez a történet. Kicsit több szenvedély is elkelt volna és nem a szerelmi szálra gondolok én alapvetően, hanem hogy az olvasót egy kicsit közelebb engedje a szereplőkhöz. Teljesen kívülállóként néztem ezeket az embereket. És nem tudtam magam beleélni a helyzetükbe, az élményeik olyan távolinak tűntek. Mivel tudom, hogy Z. első regénye mennyire lebilincselő volt (ezt még Jonathan Cross álnéven publikálta), a többi történetet is keresni, olvasni fogom.


Népszerű idézetek

robinson P>!

– Nem csak a gonoszok végzik a pokolban, Otto, hanem a szolgáik is. A bűn alól nincs mentség.

71. oldal

Melimaci>!

Emberek égetnek könyveket.
Sophie úgy érezte, nem csupán papír és tinta lesz a lángok martaléka, hanem azok a szavak is, amelyeket okkal hagytak erre az őrült világra. Végakaratok, felismerések, figyelmeztetések. Minden hiába! A múlt legfontosabb dolgai mindig elvesznek. Nincs már Heine, Brecht, Kafka, Marx. A lényüket most rágja a pokol, ami Berlinben tör felszínre, mint egy elfeledett tűzhányó.
Emberek égetnek embereket.

17. oldal (I. rész - Berlin)

Olympia_Chavez P>!

A hegyek közt késett az éjszaka. Más dolga lehetett, talán Európa egét sötétítette.

111. oldal, III. rész - Isten hegye (Histórium Kiadó, 2012)

Melimaci>!

Isten úgy teremtette az embert, hogy hamar megöregedjen, és a gyerekei csak legyintsenek a szavára. Ez kell ahhoz, hogy évezredeken át elkövethessük ugyan azokat a hibákat.

196. oldal (VI. rész - Európa)

robinson P>!

Berlin, Berlin, ifjúnak látja szemem,
Berlin, Berlin, örök szerelem.
A város a világ közepén,
Egy csoda Isten ecsetén.
Marlene Dietrich

Kapcsolódó szócikkek: Berlin · Marlene Dietrich
Olympia_Chavez P>!

Amikor a történelem véget ér, az utolsó oldal is betelik a könyvekben; amikor az utolsó embernek már nem lesz kire lőnie… az lesz az aranykor.

196. oldal, VI. rész - Európa (Histórium Kiadó, 2012)

Olympia_Chavez P>!

Szívesen írnék virágokat taposó csizmákról, parkokat felszántó lánctalpakról, ha hinnék abban, hogy a szavaknak van értelme. Ha lenne, a könyvek nem égtek volna el az Obernplatzon, és Bécsben most nem terelnék az embereket teherautóplatók felé.

122. oldal, III. rész - Isten hegye (Histórium Kiadó, 2012)

Praetorianus P>!

A rómaiak azt mondták, vannak egyenlők és egyenlőbbek. Azóta persze sokat fejlődött a világ. Most holtak és túlélők vannak.

54. oldal

Melimaci>!

Nem villámlott, csak esett, mintha Isten újra fel akará szentelni a gyermekei által megbecstelenített kontinenst, vagy megtisztítani a Földet az ostobaságuktól. Sophie nem hitte, hogy az Úr sikerrel járhat.

193. oldal (VI. rész - Európa)

Melimaci>!

A háború utáni Európa álmos volt és letört, mintha maga sem hinné el az elmúlt hat esztendő történéseit. Gyógyulása lassú lesz, de biztosan végbemegy. A lebombázott városok felépülnek, a hegek beforrnak, a borzalmas jelen minden reggelen tovább fakul, múlttá lesz, majd történelemmé válik. A történelem pedig nem más, mint régi mesék gyűjteménye, melyek talán meg sem történtek.

193. oldal (VI. rész - Európa)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kurt Rieder: Hitler titkos expedíciói
Sárosi Ervin: Zarándokúton Nyugat-Tibetben
Rakonczay Gábor: Átkelés a végtelenen
Fekete István: Kittenberger Kálmán élete
Borszéki Ferenc: A halálzóna felé
Vécsey Zoltán: A titokzatos Déli-sark
Juhász József – Násfay Béla: Kalandok a Korall-tengeren
Vojnits András: Utazás a rejtelmes Kelet-Afrikában
Sükös József: A Mount McKinley
Méder Áron: Békét és szelet!